PELIKÁN

(héb.: qá·ʼáthʹ):

A görög Septuaginta és a latin Vulgata fordítói a héber qá·ʼáthʹ szót a „pelikán”-nal azonosították. A mózesi törvény alapján a pelikán a „tisztátalan” madarak közé tartozott (3Mó 11:13, 18; 5Mó 14:11, 12, 17).

A pelikán az egyik legnagyobb repülni tudó madár, a testhossza meghaladja az 1,5 m-t, hatalmas szárnyainak a fesztávolsága pedig 2,5 m, vagy annál is több. Sárgás csőre hosszú, horgas, és alatta egy nagy, rugalmas bőrzacskó lóg, amely, ha üres, alig észrevehető. Bár a pelikán a földön esetlen, a levegőben kitartóan és elegánsan repül, és arról ismert, hogy a fészkét messze építi meg a halászterületétől, akár 100 km-rel távolabb. Remek halász, és úszóhártyás lábaival gyorsan halad a vízben.

Miután degeszre ette magát, sokszor egy elhagyatott helyre repül, ahol mélabúsan üldögél, a nyakát behúzva, és annyira mozdulatlanul, hogy messziről egy fehér kőnek látszik. A madár órákon át képes ebben a testhelyzetben maradni, ezért találóan szemlélteti azt a mélabús tétlenséget, amelyre a zsoltáríró utal, mély bánatát érzékeltetve: „Hasonlítok a puszta pelikánjához” (Zs 102:6). Az itt olvasható „puszta” szó nem feltétlenül sivatagot jelent, hanem egyszerűen egy olyan vidéket – talán egy mocsaras területet –, amely távol esik az emberi településektől. Bizonyos évszakokban a Jordán völgyének az é. részén található mocsarak máig is otthont adnak a pelikánnak. Izraelben a pelikánok három faja fordul elő: a rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus), amely a legelterjedtebb, valamint a borzas gödény (Pelecanus crispus) és a rőtes pelikán (Pelecanus rufescens), ám ezek nem túl gyakoriak.

A pelikánra jellemző, hogy kedveli a parlagon hagyott helyeket, ahol nem zavarják meg az emberek. Ilyen helyeken építi a fészkét, költi ki a tojásait, és ide tér vissza halászat után. Mivel ennyire rajong a néptelen, sivár helyekért, a Bibliában a teljes pusztulás jelképeként jelenik meg. Ézsaiás azt jövendölte, hogy pelikán veszi majd birtokba Edom földjét, és ezzel az Edomra váró pusztulást szemléltette (Ézs 34:11). Sofóniás arról prófétált, hogy pelikánok fognak lakni Ninive oszlopfői között, amivel arra utalt, hogy a városra teljes pusztulás következik, és nem lakik majd ott ember (So 2:13, 14).