Kicsoda Isten valójában?

„ÁLTALÁBAN véve Istennek nevezik a világegyetem mögött álló végső okot és legnagyobb erőt, akire a vallásos imádat irányul” — írja a The Encyclopedia Americana. A Révay Nagy Lexikona így ír az „Isten” szó jelentéséről: „végtelen tökéletességű valóság.” Milyen természetű ez a fenséges valóság?

Vajon Isten egy személytelen erő vagy valódi személy? Van-e neve? Egy háromszemélyű istenség, vagyis háromság lenne, ahogy sokan hiszik? Hogyan ismerhetjük meg Istent? A Biblia igaz és kielégítő válaszokat ad ezekre a kérdésekre. Isten keresésére ösztönöz bennünket, amikor azt írja, hogy ő „nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27).

Személytelen erő vagy valóságos személy?

Sokan, akik hisznek Istenben, úgy tekintenek rá, mint egy erőre, nem pedig úgy, mint személyre. Egyes kultúrákban például az isteneket a természet erőivel hozzák összefüggésbe. Néhányan, akik a tudományos kutatások által feltárt tényeket vizsgálták a világegyetemünk szerkezetéről és a földi élet természetéről, arra a következtetésre jutottak, hogy kell lennie egy Ősoknak. Ám ódzkodnak attól a gondolattól, hogy ennek az Oknak személyisége lehet.

Mégis, nem arról árulkodik-e a teremtésmű összetettsége, hogy az Ősok nagyon intelligens kellett hogy legyen? Az intelligenciához elmére van szükség. Az a nagyszerű elme, amely az egész teremtésmű létrehozásáért felelős, Isten személyéhez tartozik. Igen, Istennek van teste, bár nem fizikai, mint a miénk, hanem szellemi. „Ha van fizikai test” — írja a Biblia —, akkor „van szellemi is” (1Korintus 15:44). Isten természetét magyarázva a Biblia világosan fogalmaz: „Az Isten Szellem” (János 4:24). Egy szellem egészen más életformában létezik, mint mi, és az emberi szemek előtt láthatatlan (János 1:18). Vannak láthatatlan szellemteremtmények is. Ők az angyalok, „az Istennek fiai” (Jób 1:6; 2:1).

Mivel Isten egy olyan, önmagától létező személy, akinek szellemi teste van, így természetesen lakhelye is van. A szellembirodalomra utalva a Biblia elmondja nekünk, hogy az egek Isten ’lakhelye’ (1Királyok 8:43). A bibliaíró Pál azt is kijelenti, hogy ’Krisztus magába az égbe lépett be, hogy megjelenjen az Isten személye előtt értünk’ (Héberek 9:24).

A „szellem” szót más értelemben is használja a Biblia. Istenhez intézett imájában a zsoltáríró ezt mondta: „Ha kibocsátod szellemed, megteremtetnek” (Zsoltárok 104:30, NW). Ez a szellem nem maga Isten, hanem egy erő, amelyet Isten bocsát ki és használ fel, hogy megvalósítson vele bármit, amit csak akar. Ezáltal teremtette a fizikai eget, a földet és az összes élőlényt (1Mózes 1:2; Zsoltárok 33:6). Szellemének szent szellem a neve. Isten a szent szellemét használta fel arra, hogy ihletést adjon azoknak az embereknek, akik leírták a Bibliát (2Péter 1:20, 21). A szent szellem tehát az a láthatatlan, tevékeny erő, amelyet Isten felhasznál a szándékainak megvalósítására.

Istennek páratlan neve van

A bibliaíró Agur ezt kérdezte: „Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?” (Példabeszédek 30:4). Agur tulajdonképpen ezt kérdezte: Ismered-e egyetlen olyan embernek is a nevét vagy leszármazási vonalát, aki ilyesmit tett volna? Csak Istennek van hatalma arra, hogy befolyásolni tudja a természeti erőket. Noha a teremtésmű erőteljes bizonyíték arra, hogy Isten létezik, Isten nevéről azonban hallgat. Sohasem tudhatnánk meg Isten nevét, ha maga Isten meg nem mondaná nekünk. Ő pedig megmondta a nevét. „Én vagyok a’ Jehova — mondja a Teremtő —, az, az én nevem” (Ézsaiás 42:8, Komáromi-fordítás).

Isten páratlan neve, a Jehova név, majdnem 7000 helyen fordul elő a Héber Iratok eredeti szövegében. Jézus Krisztus megismertette ezt a nevet másokkal, és dicsérte előttük (János 17:6, 26). Ez a név megtalálható a Biblia utolsó könyvében is a „Hallelujah” szóban, ami annyit jelent: ’dicsérjétek Jahot’. A „Jah” a „Jehova” név rövidített változata (Jelenések 19:1–6, Károli, 1899). Sok modern Biblia mégis ritkán használja ezt a nevet. Néhány nyelvben gyakran inkább a nagybetűvel írt „ÚR” vagy „ISTEN” szavakat használják, hogy így megkülönböztessék az általános „úr” és „Isten” szavaktól. Néhány tudós szerint Isten nevét inkább Jahvénak kell ejteni.

Miért vannak ennyire eltérő nézetek a világegyetem legnagyobb Személyének a nevéről? A gond évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza, amikor a zsidók babonából már nem ejtették ki Isten nevét, hanem kezdték a ’legfőbb Úr’ jelentésű héber szóval helyettesíteni, amikor csak Isten nevéhez értek a Szentírás felolvasása közben. Mivel a bibliai hébert magánhangzók nélkül írták le, nincs rá mód, hogy pontosan megtudjuk, hogyan ejtették ki Mózes, Dávid és az ókorban élt más emberek azokat a betűket, amelyek Isten nevét alkotják. A „Jehova” forma azonban már évszázadok óta meghonosodott a magyar nyelvben, és manapság sok nyelven jól ismert ennek valamilyen megfelelője (2Mózes 6:3; Ézsaiás 26:4).

Habár bizonytalanság van akörül, hogy miként mondták ki Isten nevét óhéber nyelven, jelentése azonban nem ismeretlen. Neve azt jelenti, hogy ’előidézi, hogy legyen’. Jehova Isten tehát úgy azonosítja magát, mint Aki mindig előidézi, hogy szándékai és ígéretei valóra váljanak. Egyedül az igaz Isten viselheti jogosan ezt a nevet, hiszen ő az, akinek hatalmában van, hogy így tegyen (Ézsaiás 55:11).

A Jehova név kétségtelenül megkülönbözteti a Mindenható Istent minden más istentől. Ezért jelenik meg oly gyakran ez a név a Bibliában. Míg sok fordítás nem használja Istennek a nevét, a Zsoltárok 83:19 egyértelműen kijelenti: „te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.” Jézus Krisztus erre tanította követőit szolgálata során: „Nektek tehát így kell imádkoznotok: »Atyánk az egekben, szenteltessék meg a neved«” (Máté 6:9). Ezért hát használnunk kell Isten nevét, amikor imádkozunk, amikor beszélünk róla, és amikor dicsérjük őt mások előtt.

Vajon Jézus az Isten?

Jehova Isten világosan feltárja, hogy kicsoda az ő Fia. Máté evangéliumi beszámolója elmondja, hogy miután Jézus megkeresztelkedett, „hang is hallatszott az egekből, amely így szólt: »Ez az én Fiam, a szeretett, akit helyeslek«” (Máté 3:16, 17). Jézus Krisztus Istennek a Fia.

Néhány vallásos ember mégis azt állítja, hogy Jézus az Isten. Mások azt mondják, hogy Isten egy háromság. E szerint a tanítás szerint „az osztatlan és oszthatatlan isteni lényben három személy van: Atya, Fiu és Szentlélek”. Úgy vélik, hogy noha „mind a három személy ugyanaz az oszthatatlan egy isteni lény, a három személy csak egy isten” (Pallas nagy lexikona). Helytállóak az ilyen nézetek?

Jehováról ezt mondja az ihletett Szentírás: „öröktől fogva mindörökké te vagy Isten” (Zsoltárok 90:2). Ő az „örökkévalóság Királya”, akinek nincs kezdete, sem vége (1Timóteus 1:17). Jézus viszont „az egész teremtés elsőszülötte”, „az Isten teremtésének kezdete” (Kolosszé 1:13–15; Jelenések 3:14). Istenre, az Atyjára utalva Jézus ezt mondta: „az Atya nagyobb nálam” (János 14:28). Jézus azt is kifejtette, hogy vannak dolgok, amelyeket sem ő, sem az angyalok nem tudtak, hanem csak Isten (Márk 13:32). Sőt, Jézus így imádkozott Atyjához: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Lukács 22:42). Ki máshoz imádkozott volna, ha nem egy felette álló Személyhez? Mindemellett Isten volt az, aki feltámasztotta Jézust a halálból, nem Jézus támasztotta fel önmagát (Cselekedetek 2:32).

A Szentírás szerint tehát Jehova a Mindenható Isten, és Jézus az ő Fia. Ők ketten nem voltak egyenlőek sem azelőtt, hogy Jézus a földre jött, sem Jézus földi életének idején. Jézus akkor sem vált Atyjával egyenlővé, miután feltámadt az égbe (1Korintus 11:3; 15:28). Amint már láttuk, a Háromság úgynevezett harmadik személye, a szent szellem, nem személy, hanem egy erő, amelyet Isten arra használ, hogy megvalósítson bármit, amit akar. A Háromság tanítása tehát nem a Szentírásban gyökeredzik.a „Jehova a’ mi Istenünk egy Jehova” — mondja a Biblia (5Mózes 6:4, Kom.).

Jobban ismerd meg Istent!

Ahhoz, hogy szeressük Istent, és azzal a kizárólagos odaadással legyünk iránta, amely megilleti, meg kell ismernünk, hogy milyen is valójában. Hogyan ismerhetnénk meg jobban Istent? „Az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége” — mondja a Biblia (Róma 1:20). Egyik módja annak, hogy jobban megismerjük Istent, az, ha megfigyeljük, amit teremtett, és értékeléssel elmélkedünk arról.

A teremtésmű azonban nem árul el nekünk mindent, amit Istenről tudnunk kell. Például annak megértéséhez, hogy ő egy valóságos szellemi Személy, akinek páratlan neve van, a Bibliát kell felütnünk. A Biblia tanulmányozása a legjobb módszer arra, hogy Istent jobban megismerjük. A Szentírás lapjain keresztül Isten sokkal többet mond még el nekünk arról, hogy milyen Isten is ő. Feltárja előttünk szándékait, és oktat bennünket az útjaira (Ámosz 3:7; 2Timóteus 3:16, 17). Mennyire boldogok lehetünk, hogy Isten azt akarja, hogy „az igazság pontos ismeretére” jussunk, és így javunkra válhassanak a szeretetteljes gondoskodásai! (1Timóteus 2:4). Tegyünk meg hát mindent, hogy a lehető legjobban megismerjük Jehovát!

[Lábjegyzet]

[Képek az 5. oldalon]

Isten a szent szellemét használta fel arra, hogy megteremtse a földet, és hogy embereket a Biblia megírására ihlessen

[Kép az 5. oldalon]

Egy égi hang ezt mondta: „Ez az én Fiam”

[Kép a 7. oldalon]

Jézus Istenhez imádkozott — ahhoz a Személyhez, aki nagyobb őnála

[Kép a 7. oldalon]

Jézus megismertette Isten nevét másokkal

[Képek a 7. oldalon]

Jobban megismerhetjük Istent