Kire tekintenek a szemeid?

1–2. Mit foglal magában az, hogy mindig Jehovára tekintünk?

„NEHEZEN elviselhető, válságos” időkben élünk, és egyre több nehézségre számíthatunk, míg el nem jön a valódi béke a földre (2Tim 3:1). Ezért érdemes átgondolnunk, hogy kire tekintünk segítségért és vezetésért. Talán rögtön tudjuk is a választ: Jehovára. És ez így is van rendjén.

² Mit foglal magában az, hogy Jehovára tekintenek a szemeink? És mit tehetünk, hogy ne tereljék el róla a figyelmünket az élet gondjai? Évszázadokkal ezelőtt egy zsoltáríró elismerte, hogy Jehovára kell tekintenünk, amikor segítségre van szükségünk. (Olvassátok fel: Zsoltárok 123:1–4.) Ahhoz hasonlította ezt, mint amikor egy szolga az ura kezére tekint. Miért vont párhuzamot a zsoltáríró? Egy szolga nemcsak azért tekint az ura kezére, mert élelmet és védelmet vár tőle, hanem azért is, hogy lesse minden kívánságát, és aztán teljesítse azokat. Ugyanígy nekünk is naponta kutatnunk kell Isten Szavában, hogy kiderítsük, mi Jehova akarata ránk nézve, és hogy kövessük az útmutatását. Csak így számíthatunk a segítségére (Ef 5:17).

 3. Mi terelheti el a figyelmünket Jehováról?

³ Tudjuk, hogy mennyire fontos mindig Jehovára tekintenünk, időnként mégis elterelődhet a figyelmünk. Ez történt Jézus közeli barátjával, Mártával is. „A sok teendő végzése elterelte a figyelmét” (Luk 10:40–42). Ha ez egy ilyen hűséges nővel előfordult, miközben Jézus társaságát élvezte, akkor nem kell meglepődnünk, ha velünk is megesik. Mi lehet ránk ilyen hatással? Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy mások tettei hogyan terelhetik el a figyelmünket Jehováról. Arról is szó lesz, hogy mit tehetünk, hogy mindig Jehovára tekintsünk.

 4. Miért lehet meglepő, hogy Mózes nem mehetett be az ígéret földjére?

⁴ Mózes olyan ember volt, aki Jehovára tekintett vezetésért, hiszen „rendíthetetlen maradt, mintha látná azt, aki láthatatlan”. (Olvassátok fel: Héberek 11:24–27.) A Bibliából kiderül, hogy „nem volt többé olyan próféta Izraelben, mint Mózes, akit Jehova ennyire közelről ismert volna” (5Móz 34:10). De annak ellenére, hogy Mózesnek ilyen jó kapcsolata volt Jehovával, nem mehetett be az ígéret földjére (4Móz 20:12). Mi okozta a botlását?

5–7. Milyen probléma merült fel nem sokkal azután, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot, és mit tett erre Mózes?

⁵ Kevesebb mint két hónappal azután, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot, egy komoly probléma merült fel. Még el sem értek a Sínai-hegyhez, amikor a nép panaszkodni kezdett a vízhiány miatt. Mózes ellen zúgolódtak, és a helyzet annyira súlyossá vált, hogy Mózes így kiáltott Jehovához: „Mit tegyek ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!” (2Móz 17:4). Jehova válaszul egyértelmű útmutatást adott Mózesnek. Azt mondta neki, hogy fogja a botját, és üssön a sziklára a Hóreben, hogy vizet fakasszon belőle. A Biblia szerint Mózes „így is tett Izrael véneinek a szeme láttára”. Az izraeliták bőven ihattak a vízből, és a probléma megoldódott (2Móz 17:5, 6).

⁶ Az ihletett feljegyzésből az is kiderül, hogy Mózes „elnevezte azt a helyet Massának és Meribának, mert az izraeliták veszekedtek, és próbára tették ott Jehovát, ezt mondva: »Köztünk van-e Jehova, vagy sem?«” (2Móz 17:7). Ezek a nevek jól illettek arra a helyre, hiszen a jelentésük ’próba’, illetve ’veszekedés’.

⁷ Mit gondolt Jehova arról, ami Meribánál történt? Úgy érezte, hogy az izraeliták ellene és a hatalma ellen lázadtak fel, nem csupán Mózes ellen. (Olvassátok fel: Zsoltárok 95:8, 9.) Nagy hibát követtek el. Mózes ebben a helyzetben megfelelően viselkedett, hiszen Jehovára tekintett, és gondosan követte az útmutatását.

 8. Milyen gond adódott a pusztai vándorlás vége felé?

⁸ De mi történt mintegy 40 évvel később, amikor az izraeliták a pusztai vándorlás vége felé közeledtek? Az ígéret földjének határától nem messze, Kádes közelében jártak. Ez a hely később szintén Meribaként vált ismertté.a Hogy miért? Mert az izraeliták itt is panaszkodtak amiatt, hogy nincs vizük (4Móz 20:1–5). Viszont ez alkalommal Mózes másként járt el.

 9. Milyen útmutatást kapott Mózes, de mit tett? (Lásd a képet a cikk elején.)

⁹ Hogyan reagált Mózes erre a lázadásra? Újra Jehovára tekintett vezetésért. De ekkor Jehova nem azt mondta neki, hogy üssön a sziklára, hanem hogy fogja a botját, gyűjtse egybe a népet a sziklaszirt elé, és mondja a sziklának, hogy adjon vizet (4Móz 20:6–8). De Mózes nem így tett. Mérgében rákiáltott a népre: „Halljátok meg, ti lázadók! Fakasszunk nektek vizet ebből a sziklaszirtből?” Ezután kétszer is ráütött a sziklára (4Móz 20:10, 11).

10. Mit váltott ki Jehovából Mózes viselkedése?

¹⁰ Jehova nagyon megharagudott Mózesre (5Móz 1:37; 3:26). Mi lehetett ennek az oka? Több minden is közrejátszhatott. Talán azért lett dühös, mert Mózes nem követte a tőle kapott új útmutatást, ahogyan azt már említettük.

11. Hogyan kisebbíthette Jehova csodájának az erejét Mózes azzal, hogy ráütött a sziklára?

¹¹ Van egy másik lehetséges ok is. Az első helyszínen a sziklák tömör gránitból voltak. Senki nem számít arra, hogy a gránitból víz fakad, akármilyen erős ütést mér is rá. Ám a második helyen lévő sziklaképződmények teljesen másak voltak. Általában puhább mészkőből álltak. A mészkő lyukacsos szerkezete miatt az ilyen területeken gyakran felszín alatti víztárolók alakultak ki, melyekből az emberek vízhez juthattak. Vajon lehetséges, hogy amikor Mózes kétszer ráütött erre a lyukacsos mészkőre, ő maga adott okot arra a feltevésre, hogy a víz kitörése csupán természeti jelenség volt, és nem Jehova csodája? Azzal, hogy ráütött a sziklára, nem pedig mondta neki, hogy adjon vizet, vajon azt érte el, hogy a nép szemében nem is volt olyan nagy csoda a vízfakasztás?b Nem tudhatjuk biztosan.

12. Milyen okból lehetett még dühös Jehova Mózesre és Áronra?

¹² Van egy másik valószínű magyarázat is arra, hogy miért haragudott meg Jehova Mózesre, és Áronra is. Figyeljük meg, mit kérdezett Mózes a néptől: „Fakasszunk nektek vizet ebből a sziklaszirtből?” Ezzel Mózes feltehetően magára és Áronra utalt. Nagyfokú tiszteletlenséget mutatott Jehova iránt, aki a csoda valódi forrása volt. Ezt támasztja alá az is, amit a Zsoltárok 106:32, 33-ban olvasunk: „Felingerelték őt Meriba vizeinél, és Mózes rosszul járt miattuk. Keserűséget okoztak neki, és ő elhamarkodottan szólt” (4Móz 27:14).c Mózes azzal, ahogyan viselkedett, elvett a Jehovának járó tiszteletből. Jehova ezt mondta neki és Áronnak: „mindketten fellázadtatok [az] utasításom ellen” (4Móz 20:24). Ez tényleg súlyos bűn volt!

13. Miért volt Jehova Mózes elleni ítélete jogos és következetes?

¹³ Mivel Mózes és Áron Jehova népének a vezetői voltak, nagyobb számadással tartoztak neki (Luk 12:48). Korábban Jehova az izraeliták egy egész nemzedékének nem engedte meg, hogy belépjen Kánaán földjére, amiért fellázadtak ellene (4Móz 14:26–30, 34). Ezért hát helyénvaló és következetes döntés volt Jehovától, hogy ugyanilyen ítéletben részesítette Mózest a lázadása miatt. Csakúgy, mint a többi lázadó, ő sem léphetett be az ígéret földjére.

14–15. Miért lázadt fel Mózes?

¹⁴ Mi vezetett Mózes lázadó viselkedéséhez? Nézzük meg újra a Zsoltárok 106:32, 33 szavait: „Felingerelték őt Meriba vizeinél, és Mózes rosszul járt miattuk. Keserűséget okoztak neki, és ő elhamarkodottan szólt.” Bár az izraeliták Jehovát ingerelték fel, Mózes vált keserűvé. Elvesztette az önuralmát, és emiatt nem gondolt a szavai következményeire.

¹⁵ Mózes hagyta, hogy mások tettei eltereljék a figyelmét Jehováról. Az első feszült helyzetben még helyesen járt el (2Móz 7:6). De lehet, hogy mivel már évtizedek óta kellett elviselnie a lázadó izraelitákat, elfáradt és elcsüggedt. Talán a saját érzéseivel volt elfoglalva ahelyett, hogy Jehova dicsőítését tartotta volna szem előtt.

16. Miért elgondolkodtató Mózes példája?

¹⁶ Ha egy ilyen hűséges prófétának, mint Mózes, elterelődött a figyelme, és súlyos hibát követett el, akkor ez velünk is könnyen megtörténhet. Mi is arra számítunk, hogy hamarosan beléphetünk az új földre, melyet Jehova megígért (2Pét 3:13). Egyikünk sem szeretne lemaradni erről az áldásról. De ehhez Jehován kell tartanunk a tekintetünket, és mindig az ő akaratát kell tennünk (1Ján 2:17). Mit tanulhatunk Mózes hibájából?

17. Mi segít, hogy ne uralkodjon el rajtunk a csalódottság?

¹⁷ Ne adjuk át magunkat a csalódottságnak. Még ha folyamatosan ugyanazokkal a nehézségekkel kell is küzdenünk, „ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami jó, mert a megfelelő időben aratunk, ha nem fáradunk ki” (Gal 6:9; 2Tessz 3:13). Ha csalódunk, vagy újra és újra nézeteltérésünk van valakivel, uralkodjunk a szavainkon és az érzéseinken (Péld 10:19; 17:27; Máté 5:22). Amikor mások bosszantanak minket, meg kell tanulnunk engedni, „hogy Isten mutassa ki a haragját”. (Olvassátok fel: Róma 12:17–21.) Ha így teszünk, és türelmesen várunk Jehovára, hogy cselekedjen az érdekünkben, amikor jónak látja, azzal megadjuk neki a kellő tiszteletet. Ha viszont nem Jehovára tekintenénk, hanem valamilyen módon bosszút állnánk, akkor tiszteletlenek lennénk vele szemben.

18. Hogyan gondolkodjunk az útmutatásokról?

¹⁸ Figyelmesen kövessük a legújabb útmutatást. Amikor Jehova valamilyen új útmutatást közöl, hűségesen alkalmazzuk azt? Ha így teszünk, akkor nem pusztán a korábbi tapasztalataink alapján fogunk döntést hozni. Készségesen követünk majd bármilyen új útmutatást, amelyet Jehova a szervezetén keresztül ad (Héb 13:17). De közben arra is ügyelni fogunk, hogy „ne [menjünk] túl azokon, amik írva vannak” (1Kor 4:6). Így igaz lesz ránk, hogy mindig Jehovára tekintenek a szemeink.

19. Mit tehetünk, hogy mások hibái miatt ne menjen tönkre a Jehovához fűződő kapcsolatunk?

¹⁹ Ne hagyjuk, hogy mások hibái tönkretegyék a Jehovával ápolt kapcsolatunkat. Ha Jehovára szegezzük a tekintetünket, akkor nem fogjuk engedni, hogy mások viselkedése miatt megkeseredjünk, vagy eltávolodjunk tőle. Ez különösen fontos, ha Mózeshez hasonlóan felelősségteljes feladatokat látunk el Isten szervezetében. Az igaz, hogy mindannyiunknak folyton dolgoznunk kell a megmentésünkön, „félelemmel és remegéssel”. De ne feledjük, hogy Jehova nem egy szigorú, rugalmatlan mérce alapján ítéli meg az embereket (Flp 2:12). Azonban minél nagyobb rajtunk a felelősség, annál többet vár el tőlünk Jehova (Luk 12:48). De ha igazán szeretjük őt, semmi sem fogja a botlásunkat okozni, és semmi nem tud majd elválasztani minket a szeretetétől (Zsolt 119:165; Róma 8:37–39).

20. Mi legyen a célunk?

²⁰ Ezekben a nehéz időkben mindig tekintsenek a szemeink arra, „aki az égben ül trónján”, hogy érzékelni tudjuk az akaratát. Sose engedjük, hogy mások viselkedése rossz irányba befolyásolja a kapcsolatunkat Jehovával. Mózes esetéből láthattuk, hogy ez mennyire fontos. Ne váljunk ingerültté mások hibái miatt, hanem határozzuk el, hogy „Jehova Istenünkre [tekintünk], míg kegyes nem lesz hozzánk” (Zsolt 123:1, 2).