Drága vagy Isten szemében!

„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen [szerető-kedvességgel, NW]” (JEREMIÁS 31:3, Újfordítású revideált Biblia).

 1. Miben különbözött Jézus a farizeusoktól a napjaiban élt köznéphez való hozzáállását illetően?

SZEMÉBŐL is láthatták. Ez a férfi, Jézus, teljesen elütött vallásvezetőiktől; törődő volt. Szánalmat érzett ezek iránt az emberek iránt, mert „el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Máté 9:36). A vallásvezetőiktől megköveteltetett, hogy szerető pásztorok legyenek, akik egy szerető, irgalmas Istent képviselnek. Ehelyett lenézték a köznépet, mint holmi söpredéket, amely átkozott!a (János 7:47–49; vö. Ezékiel 34:4). Világos, hogy az ilyen eltorzult, Írás-ellenes szemléletmódot össze sem lehetett hasonlítani Jehovának a népéről alkotott nézetével. Ő ezt mondta egykor nemzetének, Izráelnek: „Örök szeretettel szerettelek” (Jeremiás 31:3, Úf ).

 2. Hogyan próbálta meg Jób három társa meggyőzni őt arról, hogy értéktelen Isten szemében?

² De semmiképpen sem a farizeusok voltak az elsők, akik arról próbálták meggyőzni Jehova szeretett juhait, hogy értéktelenek. Gondolkodj el Jób esetén. Jehova igaznak és feddhetetlennek tekintette őt, ám a három „vigasztaló” arra célozgatott, hogy Jób erkölcstelen, gonosz hitehagyott, aki úgy fog meghalni, hogy nem marad emléke. Azt állították, Isten semmi igazságosságot sem fog értékelni Jób részéről, mivel Isten még saját angyalaiban sem bízik, és maga az ég sem tiszta szemében! (Jób 1:8; 4:18; 15:15, 16; 18:17–19; 22:3).

 3. Milyen eszközök felhasználásával próbálja meg Sátán meggyőzni ma az embereket arról, hogy értéktelenek és méltatlanok a szeretetre?

³ Sátán ma is él e „ravaszsággal”, amellyel arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy nem szeretik őket, és értéktelenek (Efézus 6:11). Igaz, gyakran úgy ejti csapdába őket, hogy a hiúságukra és a büszkeségükre hat (2Korinthus 11:3). De abban is kedvét leli, hogy tönkreteszi a sebezhető személyek önbecsülését. Ez különösen e válságos „utolsó napokban” van így. Napjainkban sokan nőnek fel olyan családban, ahol nincs meg a természetes „szeretet”; sokaknak kell naponta megküzdeniük azokkal, akik kegyetlenek, önzők és önfejűek (2Timótheus 3:1–5). Többéves durvaság, rasszizmus, gyűlölet vagy bántalmazás után talán arra a meggyőződésre jutnak az ilyenek, hogy értéktelenek és méltatlanok a szeretetre. Egy férfi ezt írta: „Nem érzem, hogy szeretnék valakit, vagy szeretne valaki. Nagyon nehezen tudom elhinni, hogy törődik egyáltalán velem Isten.”

 4., 5. a) Miért áll ellentétben az Írásokkal az egyéni értéktelenség gondolata? b) Mi az egyik veszélyes következménye annak, ha azt gondoljuk, minden erőfeszítésünk értéktelen?

⁴ Az egyéni értéktelenség gondolata az Isten Szavában lévő igazság lényegét, a váltságról szóló tanítást támadja (János 3:16). Ha Isten ily magas árat fizet — saját Fiának drága életét adja —, hogy megvásárolja számunkra az örök élet lehetőségét, akkor Ő biztos, hogy szeret minket; biztos, hogy érünk valamennyit az Ő szemében!

⁵ Továbbá mennyire elbátortalanítana, ha azt éreznénk, hogy nem tetszünk Istennek, hogy minden erőfeszítésünk értéktelen! (Vö. Példabeszédek 24:10, Káldi fordítás.) E kedvezőtlen fényben még a jószándékú bátorítást is elmarasztalásnak vehetik némelyek, pedig az a célja, hogy ahol csak lehet, segítsen előrelendíteni Istennek végzett szolgálatunkat. Úgy tűnhet, ez is csak azt a saját, belső meggyőződésünket visszhangozza, hogy bármit teszünk, kevés az.

 6. Mi a legjobb ellenszere az önmagunkról alkotott szélsőségesen negatív elképzeléseknek?

⁶ Ha effajta negatív érzéseket veszel észre magadnál, ne ess kétségbe. Sokan vagyunk, akik időről időre túl szigorúan bíráljuk magunkat. Arra is emlékezz, hogy Isten Szava a dolgok „megjobbítására” és az „erősségek lerontására” szolgál (2Timótheus 3:16; 2Korinthus 10:4). János apostol ezt írta: „Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol minket valamivel, (legyünk nyugodtak), az Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud” (1János 3:19, 20, Katolikus fordítás). Akkor hát vizsgáljuk meg három módját annak, ahogy a Biblia megtanítja nekünk, hogy drágák vagyunk Jehovának.

Jehova értékel téged

 7. Hogyan tanított Jézus minden keresztényt azzal kapcsolatban, hogy értékesek Isten szemében?

⁷ Először is a Biblia nyíltan tanítja, hogy Isten szemében mindegyikőnk értékes. Jézus ezt mondta: „Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok” (Lukács 12:6, 7). Akkoriban a verebek voltak a legolcsóbb, eledelként árusított madarak, mégsem kerülte el egyikük sem Teremtője figyelmét. Így megvan az alapja egy éles szembeállításnak: Ami az embereket illeti — akik sokkal, de sokkal értékesebbek —, Isten minden részletet ismer. Olyan ez, mintha még fejünk hajszálai is külön-külön számon lennének tartva!

 8. Miért valószerű azt gondolni, hogy Jehova képes számon tartani a fejünk hajszálait?

⁸ Számon tartani a hajszálakat? Ha úgy véled, Jézus szemléltetésének ez az oldala valószerűtlen, gondold végig: Isten oly tökéletesen emlékszik hű szolgáira, hogy fel tudja támasztani őket — minden részletre kiterjedően újrateremtve őket, amihez összetett genetikai kódjuk és életéveik minden emléke és tapasztalata is hozzátartozik. Hajszálaink számontartása (amelyekből átlagosan 100 000 nő egy fejen) ehhez képest egyszerű tett lenne! (Lukács 20:37, 38).

Mit talál bennünk értékesnek Jehova?

 9. a) Többek között milyen tulajdonságokat értékel Jehova? b) Miért gondolod, hogy az ilyen tulajdonságok drágák neki?

⁹ Másodszor: a Biblia megtanítja nekünk, mit értékel bennünk Jehova. Egyszerűen szólva kedvező tulajdonságainkban és az erőfeszítéseinkben gyönyörködik. Dávid király ezt mondta fiának, Salamonnak: „mind a szíveket kutatja az Örökkévaló s a gondolatoknak minden hajlamát érti” (1Krónika 28:9, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Midőn át- meg átkutatja az emberi szívek milliárdjait ebben az erőszakos, gyűlölettel teli világban, micsoda gyönyörűséget érezhet Isten, amikor olyan szívre bukkan, amely szereti a békét, az igazságot és az igazságosságot! (Vö. János 1:48; 1Péter 3:4.) Mi történik, ha olyan szívet talál Isten, amely dagad az iránta érzett szeretettől, amely azon fáradozik, hogy tanuljon róla és megossza az így szerzett ismeretet másokkal? A Malakiás 3:16-ban Jehova elmondja nekünk, hogy figyel azokra, akik róla beszélnek másokkal, sőt van egy „emlékkönyve” is mindazok számára, akik „félik az Urat és becsülik az ő nevét”. Az ilyen tulajdonságok drágák neki!

10., 11. a) Hogyan lehetnek egyesek hajlamosak figyelmen kívül hagyni annak bizonyítékát, hogy Jehova értékeli a jó tulajdonságaikat? b) Hogyan mutatja Abija példája, hogy Jehova minden fokon értékeli a jó tulajdonságokat?

¹⁰ De az önelmarasztaló szív esetleg elutasítja az effajta bizonyítékot, hogy ugyanis van értékünk Isten szemében. Talán egyre csak így sustorog: „De olyan sokan vannak, akik kiválóbbak nálam e tulajdonságokban. Mennyire csalódott lehet Jehova, amikor összehasonlít engem velük!” Jehova nem hasonlítgat, és nem is mereven, „minden vagy semmi” alapon gondolkodik (Galátzia 6:4). Nagy kifinomultsággal olvas a szívekben, és minden fokon értékeli a jó tulajdonságokat.

¹¹ Amikor például Jehova úgy rendelkezett Jeroboám király egész hitehagyott dinasztiája felől, hogy ki kell irtani, és ki kell hányni azt, mint a „ganéjt”, meghagyta, hogy a király fiai közül egyedül Abiját temessék el tisztességesen. Miért? „Az Úr iránt, Izráel Istene iránt csak ő benne találtatott valami jó” (1Királyok 14:10, 13). Vajon azt jelentette ez, hogy Abija hű imádója volt Jehovának? Nem feltétlenül, mivel gonosz háznépéhez hasonlóan ő is meghalt (5Mózes 24:16). Mégis, Jehova értékelte a „valami jót”, amelyet Abija szívében látott, és ennek megfelelően cselekedett. Egy mű megállapítja: „Ha van valahol legalább valami jó dolog, az már megtaláltatik: Isten, aki keresi, észreveszi, akármilyen csekély is az, és örül neki” (Matthew Henry’s Commentary on the Whole Bible). S ne feledd, hogy ha Isten talál benned valami jó tulajdonságot — akár csak kismértékben is —, elő tudja segíteni, hogy az továbbfejlődjön mindaddig, amíg igyekszel hűen szolgálni őt.

12., 13. a) Hogyan világít rá a Zsoltárok 139:3 arra, hogy Jehova értékeli az erőfeszítéseinket? b) Milyen értelemben mondható, hogy Jehova megrostálja tevékenységeinket?

¹² Jehova az erőfeszítéseinket is hasonló módon értékeli. A Zsoltárok 139:1–3-ban ezt olvassuk: „Isten! megvizsgáltál és ismersz engem. Ismered ültemet, észreveszed gondolatomat messziről. Jártomat fektemet szemmel kiséred [felmérted, NW ] és minden útaim ismertesek neked” (Kámory fordítás). Jehova tehát minden ténykedésünkről tud. De itt messze többről van szó annál, hogy tud róluk. A héberben a „minden útaim ismertesek neked” kifejezés azt is jelentheti, hogy ’minden utamat kincsnek tekinted’ vagy ’minden utamat becsben tartod’. (Vö. Máté 6:19, 20.) De hogyan tudná Jehova becsben tartani útjainkat, amikor annyira tökéletlenek és bűnösök vagyunk?

¹³ Érdekes módon némely tudós szerint, amikor Dávid arról írt, hogy Jehova „felmérte” jártát és fektének időszakait, a héber szó azt jelentette, hogy ’megrostálni’ vagy ’különválasztani’. Egy referenciamű megjegyezte: „Az a jelentése, hogy . . . különválasztani mind a pelyvát, és meghagyni minden gabonaszemet — megmenteni mindazt, ami értékes. Így itt azt jelenti, hogy Isten, mondhatni, megrostálta őt . . . Szétszórta mindazt, ami pelyva, vagy mindazt, ami értéktelen, és látta, mi maradt, ami valódi és lényeges.” Az önelmarasztaló szív ellentétes módon rostálhatja meg ténykedéseinket, mégpedig úgy, hogy irgalmatlanul korhol minket a múltbeli botlásokért, és elveti eredményeinket mint jelentékteleneket. Jehova azonban megbocsátja bűneinket, ha őszinte megbánást tanúsítunk, és keményen fáradozunk azért, hogy ne ismételjük meg hibáinkat (Zsoltárok 103:10–14; Cselekedetek 3:19). Kiválogatja és emlékezetében tartja jó cselekedeteinket. Valójában mindenkor emlékszik rájuk, amíg hűek maradunk hozzá. Igazságtalanságnak tekintené, ha elfelejtené azokat, ő pedig soha nem igazságtalan! (Zsidók 6:10).

14. Mi mutatja, hogy Jehova értékeli a keresztény szolgálatban való tevékenységünket?

¹⁴ Többek között milyen jó cselekedeteket értékel Isten? Tulajdonképpen minden olyan tettünket értékeli, amellyel Fiát, Jézus Krisztust utánozzuk (1Péter 2:21). Akkor hát az egyik nagyon fontos cselekedet kétségkívül az Isten Királyságáról szóló jó hír terjesztése. A Róma 10:15-ben ezt olvassuk: „Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!” Noha mi talán nem gondoljuk rendszerint, hogy szokványos lábunk „szép”, Pál apostol ugyanazt a szót használta itt, mint amelyet a görög Septuaginta fordítás Rebeka, Rákhel és József leírására alkalmaz, akik mindhárman híresek voltak szépségükről (1Mózes 26:7; 29:17; 39:6). Ennélfogva nagyon szép és drága dolog Istenünk, Jehova szemében, hogy a szolgálatában szorgoskodunk (Máté 24:14; 28:19, 20).

15., 16. Miért értékeli Jehova a kitartásunkat, és hogyan húzzák alá e tényt Dávid király szavai a Zsoltárok 56:9-ben?

¹⁵ Egy másik tulajdonság, amelyet értékel Isten, a kitartásunk (Máté 24:13). Emlékezz: Sátán azt akarja, hogy hátat fordíts Jehovának. Minden egyes nap, amelyen lojális maradsz Jehovához, egy újabb nap, amelyen hozzájárulsz ahhoz, hogy választ adjon Sátán szemrehányásaira (Példabeszédek 27:11). Olykor nem könnyű kitartani. Egészségi gondok, pénzügyi bajok, érzelmi fájdalom és egyéb akadályok miatt minden elmúló nap megpróbáltatás lehet. Az ilyen megpróbáltatások közepette mutatott kitartás különösen drága Jehovának. Ezért kérte Dávid király Jehovától, hogy gyűjtse össze könnyeit egy jelképes „tömlőbe”, s bizakodóan kérdezte: „Avagy nem tudod-é azoknak számát?” (Zsoltárok 56:9). Igen, Jehova kincsnek tekint és emlékezetében tart minden könnyet és szenvedést, amelyet kitartással viselünk, mialatt megőrizzük személye iránti lojalitásunkat. Ezek is drágák a szemében.

¹⁶ Tekintettel jobb tulajdonságainkra és az erőfeszítéseinkre, mennyire világos, hogy Jehova sok értékelnivalót talál mindegyikőnkben! Nem számít, hogyan bánt velünk Sátán világa, Jehova úgy tekint ránk mint akik drágák vagyunk, és hozzátartozunk „minden nemzet kívánatos dolgaihoz” (Aggeus 2:7, NW).

Amit Jehova tett, hogy kinyilvánítsa szeretetét

17. Miért győzzön meg minket Krisztus váltságáldozata arról, hogy Jehova és Jézus szeret minket mint egyéneket?

¹⁷ Harmadszor: Jehova sokat tesz azért, hogy bizonyítsa irántunk érzett szeretetét. Semmi kétség, Krisztus váltságáldozata a legerőteljesebb válasz arra a sátáni hazugságra, hogy értéktelenek vagyunk, vagy méltatlanok a szeretetre. Soha ne feledjük, hogy Jézus kínoszlopon elszenvedett gyötrelmes halála és a még nagyobb gyötrelem, amelyet Jehova állt ki, amint végignézte szeretett Fia halálát, bizonyították irántunk érzett szeretetüket. Sőt e szeretet személy szerint is érvényes ránk. Ezt Pál apostol is így látta, hiszen a következőket írta: ’az Isten Fia szeretett engem és önmagát adta értem’ (Galátzia 2:20).

18. Milyen értelemben von minket Jehova a Krisztushoz?

¹⁸ Jehova bebizonyította irántunk érzett szeretetét, mivel segít nekünk egyénileg javunkra fordítani Krisztus áldozatának az előnyeit. A János 6:44-ben Jézus kijelentette: „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem.” A prédikálómunka által, amely elér minket mint egyéneket, és a szent szelleme révén, amelynek felhasználásával Jehova segítségünkre van abban, hogy korlátaink és tökéletlenségeink ellenére is megértsük és alkalmazzuk a szellemi igazságokat, Jehova személyesen von minket Fia felé és az örök élet reménysége felé. Jehova ezért elmondhatja rólunk, amint azt Izráelről is elmondta: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen [szerető-kedvességgel, NW]” (Jeremiás 31:3, Úf ).

19. Miért győzzön meg minket az ima kiváltsága arról, hogy Jehova személy szerint szeret minket?

¹⁹ Mindamellett talán az ima kiváltsága az, amelyen keresztül a legmeghittebb módon tapasztaljuk Jehova szeretetét. Mindegyikőnket arra ösztönöz, hogy ’szüntelen imádkozzunk’ hozzá (1Thessalonika 5:17). Ő figyel! Mi több, „könyörgést meghallgatónak” hívják (Zsoltárok 65:3). Nem ruházta át e tisztséget valaki másra, még a saját Fiára sem. Gondold csak el: A világegyetem Teremtője arra int minket, hogy közeledjünk hozzá imában, a beszéd nyíltságával. Könyörgéseid hatására még arra is indíttatást érezhet Jehova, hogy azt tegye, amit talán nem tett volna különben (Zsidók 4:16; Jakab 5:16; lásd Ésaiás 38:1–16).

20. Miért nem ürügy Isten irántunk érzett szeretete arra, hogy önhittek vagy önteltek legyünk?

²⁰ Egy kiegyensúlyozott keresztény sem tekinti Isten szeretetének és megbecsülésének e bizonyítékát olyasminek, ami ürügy arra, hogy fontosabbnak gondolja magát annál, mint amennyire valóban az. Pál ezt írta: „a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét” (Róma 12:3). Úgyhogy miközben égi Atyánk szeretetének melegében sütkérezünk, legyünk józanok, és emlékezzünk arra, hogy Isten szerető-kedvessége ki nem érdemelt dolog. (Vö. Lukács 17:10.)

21. Milyen sátáni hazugságnak kell folyton ellenállnunk, és milyen isteni igazságon kell elmélkednünk mindenkor?

²¹ Mindegyikőnk tegye meg a tőle telhetőt azért, hogy ellenálljon az összes olyan elképzelésnek, amelyet Sátán mozdít elő e haldokló óvilágban. Ehhez az is hozzátartozik, hogy elvetjük azt a gondolatot, mely szerint értéktelenek vagyunk, vagy olyanok, akiket nem szeretnek. Ha az élet e rendszerben arra tanított, hogy olyan akadálynak lásd magadat, amely még Isten mérhetetlen szeretete számára is túl rémisztő ahhoz, hogy legyőzze, vagy hogy úgy gondold, jó cselekedeteid még az ő mindent látó szeme előtt is túl jelentéktelenek ahhoz, hogy észrevegye őket, vagy hogy bűneid annyira súlyosak, hogy még drága Fiának halála sem képes elfedezni azokat, akkor hazugságra taníttattál. Utasítsd el az ilyen hazugságokat, mégpedig a nekik kijáró teljes utálattal! Mindig őrizzük meg elménkben Pál apostolnak a Róma 8:38, 39-ben feljegyzett ihletett szavait: „meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”

[Lábjegyzet]

Mit gondolsz?

◻ Miért próbál meg Sátán meggyőzni minket arról, hogy értéktelenek vagyunk, és olyanok, akiket nem szeretnek?

◻ Hogyan tanította meg Jézus, hogy Jehova mindegyikőnket értékel?

◻ Honnan tudjuk, hogy Jehova nagyra becsüli jó tulajdonságainkat?

◻ Hogyan lehetünk biztosak afelől, hogy Jehova kincsnek tekinti az erőfeszítéseinket?

◻ Hogyan bizonyította Jehova az irántunk mint egyének iránt érzett szeretetét?

[Kép a 13. oldalon]

Jehova észreveszi és emlékezetében tartja mindazokat, akik gondolnak nevére