Csontjaim nem voltak elrejtve előtted, amikor titkon keletkeztem, amikor a föld legalacsonyabb részeiben szövődött életem.

Még az anya hasába vagy méhébe is képes belelátni. Sőt, Jehova képes betekinteni a fejlődő magzatba! Elgondolkozva azon, milyen csodálatos módon volt megalkotva az anyja méhében, Dávid indíttatva érezte magát arra, hogy Alkotóját dicsőítse. A zsoltáros nyilván az anyaméhre utalt úgy, mint a ’föld legalacsonyabb részé’-re. Ott, az emberi szemek elől elrejtve, Isten számára azonban látható módon szövődnek egybe egy kisbaba csontjai, inai, izmai, idegei és véredényei.

Mielőtt Dávid testrészei megkülönböztethetőkké lettek volna anyjának méhében, Isten már ismerte azoknak a formáját. Miért? Azért, mert a magzat fejlődése egy sajátságos modell alapján megy végbe, mintha valamilyen könyvben leírt utasítások szerint történne. Mily nagyszerűen megmutatja ez Jehova bölcsességét és azon képességét, hogy még a rejtett dolgokat is képes meglátni! Ez arra kellene, hogy indítson minket: mélyen értékeljük, hogy Isten teremtette az emberi fajt és neki köszönhető az a csodálatos szaporodási folyamat, amely a mi egyéni létezésünket eredményezte.

Zsoltárok 139:13–