Jehova jól ismer minket!
JEHOVA igazán ismer minket, különösen akkor, ha lojális szolgái vagyunk. Közeli barátok, rokonok, sőt szülők sem ismernek minket olyan jól, mint ő. Nos, Isten jobban ismer minket, mint mi saját magunkat!
Jehovának szolgáival kapcsolatos tökéletes ismeretét jól ábrázolja a 139. Zsoltár. Mit is mond Dávid abban a zsoltárban? És milyen kihatással van szavainkra és tetteinkre az, hogy Isten jól ismer minket?
Mily sokat tud Jehova!
Mivel Isten a mi Teremtőnk, számíthatunk arra, hogy teljesen ismer minket (Cselekedetek 17:24–28). Ezért Dávid joggal mondhatta: „Ó Jehova, átkutattál engem és ismersz” (Zsoltárok 139:1 [139:2, Károli]). Isten Dáviddal kapcsolatos ismerete olyan volt, mint egy alapos kutatás eredménye. Mivel a zsoltáros örült annak, hogy Jehova átkutatta őt, teljesen átengedte magát Jehova vezetésének és irányításának. Hasonlóképpen Jehova Tanúi is imateljesen ’Jehovára hagyják útjukat, benne bíznak’, mivel biztosak abban, hogy ő mindig azt teszi, ami helyes (Zsoltárok 37:5). Egyfajta szellemi biztonságérzet van a szívünkben, mert arra törekszünk, hogy isteni bölcsesség vezessen bennünket és készségesen alárendeljük magunkat az isteni irányításnak (Példabeszédek 3:19–26). Dávidhoz hasonlóan mi is vigasztalást nyerhetünk abból a tudatból, hogy Isten figyel minket, megérti gondjainkat és mindenkor kész segíteni nekünk.
„Te magad ismered leülésemet és felkelésemet” — ismeri el a zsoltáros (Zsoltárok 139:2a). Isten mindent tudott Dávid tevékenységéről, például, ahogy leült egy munkanap végén, és ahogy felkelt egy éjszakai alvás után. Ha Jehova Tanúi vagyunk, legyünk biztosak abban, hogy Isten minket is ilyen jól ismer.
Dávid elismerte: „Távolról szemlélted gondolatomat” (Zsoltárok 139:2b). Jóllehet Isten az egekben lakozik, oly messze távol a földi színtértől, mégis tudta mit gondolt Dávid (1Királyok 8:43). Ekkora éleslátás ne lepjen meg minket, mert Jehova azt is „látja, milyen a szív” (1Sámuel 16:7; Példabeszédek 21:2). Az a tény, hogy Jehova figyeli a gondolatainkat, arra indítson bennünket, hogy erkölcsileg tiszta dolgokon gondolkozzunk, olyasmin, ami erényes, dícséretre méltó. És mennyire helyénvaló, hogy rendszeresen kifejezzük gondolatainkat szívből jövő imában, hogy isteni irányítás mellett járhassunk és az „Isten békéje” legyen meg bennünk! (Filippi 4:6–9).
A zsoltáros hozzátette: „Utazásomat és lefekvésemet leméred, és minden utammal tisztában vagy” (Zsoltárok 139:3). Dávid utazásainak egyik helyről a másikra, és lefekvésének lemérése, amikor kinyújtózva lepihent nyilván azt jelentette, hogy Jehova mindent szigorúan fürkészett, amit a zsoltáros tett. A Legfelségesebb megmérte Dávid minden tettét, hogy megállapítsa viselkedésének pontos természetét. Isten tökéletesen ismerte Dávid újtait, az ösvényt, amelyen az életben járt. Amikor égi Atyánk meghitten vizsgál bennünket, bárcsak azt látná, hogy hűséggel szolgáljuk őt és megmaradunk „az igazságosság ösvényén”, amely az örök élethez vezet (Példabeszédek 12:28).
Mivel semmi sem maradhat rejtve Isten elől abból, amit Dávid esetleg mond, a zsoltáros így folytatta: „Mert még egyetlen szó sincs a nyelvemen, de íme, ó Jehova, te már egészen ismered azt” (Zsoltárok 139:4). Amikor annyira lehangoltak vagyunk, hogy nem tudjuk, mit mondjunk az imában, Jehova szelleme „esedezik értünk kimondhatatlan sóhajtozásokkal” (Róma 8:26). Beszélgetéseinkben Isten felfedez a nyelvünk hegyén ki nem mondott dolgokat, mivel ismeri igazi érzéseinket. És ha „képmutatás nélküli hit”–ből fakadó szeretet van bennünk, sohase próbálunk meg félrevezetni másokat „sima beszéddel” (1Timótheus 1:5; Róma 16:17, 18).
Dávid hozzátette: „Elől és hátul körülzártál engem; és rám helyezted a kezedet” (Zsoltárok 139:5). Valóban, Jehova bekerítette Dávidot, mint ahogy egy várost körülzárnak a csatában. A zsoltáros nyilvánvalóan tudta, hogy korlátai vannak az életideje alatti tevékenységének. Azt is tudta, hogy lehetetlen elmenekülni Jehova vigyázó szeme és keze, vagy ellenőrzése elől. Dávid természetesen nem próbált meg ily módon elmenekülni, és mi sem próbáljuk meg ezt. De mindenkor viselkedjünk abban a tudatban, hogy Jehova keze rajtunk nyugszik, mint az ő Tanúin.
Isten Dáviddal kapcsolatos ismerete félelemmel töltötte el a zsoltárost. Ezért kijelentette: „Túl csodálatos előttem az ilyen tudás. Annyira magasságos, hogy nem érthetem azt” (Zsoltárok 139:6). Olyan alapos az Isten rólunk, egyénekről szerzett tudása, hogy nem érhetünk fel ahhoz, bármilyen tapasztalatunk vagy képzettségünk van. Mivel meghaladja az emberi értelmet, biztosak lehetünk abban, hogy Jehova tudja, mi a legjobb számunkra. Ha tehát valamiért imádkozunk, és az ő válasza: nem, vessük magunkat alá az isteni akaratnak. Ahogy János apostol írta: „Bármit is kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket” (1János 5:14).
Nincs menekülés Isten szelleme elől
Jehova nemcsak meghallgatja lojális szolgáinak imáit, de az ő szelleme is működik az érdekükben és segít nekik Isten akaratát cselekedni. Dávid valójában megkérdezte: „Hová mehetek a te szellemed elől, és a te orcád elől hová futhatok?” (Zsoltárok 139:7). A zsoltáros tudta, hogy képtelen elmenekülni Jehova szelleme vagy hatóereje elől, amely mindenhová eljut, még a világegyetem legtávolabbi részébe is. És senki se menekülhet el Isten orcája elől, vagyis nem kerülheti el a megfigyelését. Igaz, „Jónás felkelt és elfutott Társisba Jehova elől”, de ez a próféta nem tudta elkerülni sem azt, hogy az Isten által kirendelt nagy hal elnyelje, sem azt, hogy számot kelljen adnia isteni megbízatása teljesítéséről (Jónás 1:3, 17; 2:10-3:4). Bízzunk tehát abban, hogy Jehova szelleme képessé tesz minket Istentől kapott feladatunk teljesítésére (Zakariás 4:6).
Mivel Dávid tudta, hogy lehetetlen Isten elől elfutni, ezt mondta: „Ha az égbe mennék fel, te ott lennél, és ha a Seolban vetném meg fekhelyemet, íme, ott is jelen lennél” (Zsoltárok 139:8). A zsoltáros napjaiban ’felmenni az égbe’ azt jelentette, hogy a magas hegyekre menni, amelyeknek a csúcsait oly gyakran elsötétítik a felhők. De ha a legmagasabb hegycsúcson lennénk is, nem lennénk Isten szellemének hatótávolságán kívül. Azonkívül, akkor sem kerülhetnénk el az ő figyelő tekintetét, ha a Seolban lenne a fekhelyünk, ami jelképesen szólva a föld legalacsonyabban fekvő pontját jelenti. (Vö. 5Mózes 30:11–14; Ámos 9:2, 3.)
„Ha a hajnal szárnyaira kelnék, hogy a legtávolabbi tengerben lakozzak, ott is a te kezed vezetne engem és a te jobb kezed fogna engem” — mondja Dávid (Zsoltárok 139:9, 10). Vajon mit jelent „a hajnal szárnyai” kifejezés? Ezek a szavak költői leírást adnak arról, hogy a hajnali fény, mintha szárnyai volnának, milyen gyorsan árad szét keletről nyugatra. De mi történne, ha Dávid a hajnal szárnyaira kelhetne és eljuthatna a nyugaton levő legtávolabbi tengerig vagy szigetekig? Még ott is Isten kezében lenne, vagy az ő ellenőrzése és vezetése alatt. Jehova ott lenne a szelleme által, hogy együttérző módon vezesse a zsoltárost (Zsoltárok 51:11 [51:12, Károli]).
A sötétség nem okoz gondot Istennek
Sem a távolság, sem a sötétség nem gátolhatja meg Istent abban, hogy valakit elérjen. Ezért Dávid így folytatja: „És ha azt mondanám: ’A sötétség bizonyosan rosszindulatúan megragad engem!’, akkor az éjszaka világosság lenne körülöttem. Még a sötétség sem bizonyulna túl sötétnek számodra; maga az éjszaka is úgy ragyogna, mint a nappal, a sötétség akár világosság is lehetne” (Zsoltárok 139:11, 12). Valakit teljesen beboríthat a sötétség, mintha megragadná. De Jehova számára az illető éppen olyan látható, mintha teljes nappali fényben állna. Senki sem rejthet el Isten elől semmilyen bűnt, amit sötétségben követett el (Ésaiás 29:15, 16).
Az elrejtőzés nem gátolja meg a Teremtőt a megfigyelésben. E tekintetben Dávid ezt mondja: „Mert te magad alkottad veséimet, te oltalmaztál engem anyám hasában. Dicsérlek téged, mert félelmet keltő módon, csodálatosan alkottál meg engem. Csodálatosak a te műveid, jól tudja ezt az én lelkem. Csontjaim nem voltak elrejtve előtted, amikor titkon keletkeztem, amikor a föld legalacsonyabb részeiben szövődött életem. Szemeid látták magzati állapotomat, és a te könyvedbe be volt írva annak minden része a napok szerint, amikor azok megformálódnak, jóllehet még egy sem volt meg azokból [a különálló testrészekből]” (Zsoltárok 139:13–16).
Jehova Isten, aki ismeri legmélyebb érzéseinket, megalkotta Dávid veséit. Mivel a vesék mélyen fekszenek a test belsejében, a legrejtettebb és leginkább megközelíthetetlen szervek, Isten azonban képes látni azokat. Még az anya hasába vagy méhébe is képes belelátni. Sőt, Jehova képes betekinteni a fejlődő magzatba! Elgondolkozva azon, milyen csodálatos módon volt megalkotva az anyja méhében, Dávid indíttatva érezte magát arra, hogy Alkotóját dicsőítse. A zsoltáros nyilván az anyaméhre utalt úgy, mint a ’föld legalacsonyabb részé’-re. Ott, az emberi szemek elől elrejtve, Isten számára azonban látható módon szövődnek egybe egy kisbaba csontjai, inai, izmai, idegei és véredényei.
Mielőtt Dávid testrészei megkülönböztethetőkké lettek volna anyjának méhében, Isten már ismerte azoknak a formáját. Miért? Azért, mert a magzat fejlődése egy sajátságos modell alapján megy végbe, mintha valamilyen könyvben leírt utasítások szerint történne. Mily nagyszerűen megmutatja ez Jehova bölcsességét és azon képességét, hogy még a rejtett dolgokat is képes meglátni! Ez arra kellene, hogy indítson minket: mélyen értékeljük, hogy Isten teremtette az emberi fajt és neki köszönhető az a csodálatos szaporodási folyamat, amely a mi egyéni létezésünket eredményezte.
Mily értékesek Jehova gondolatai!
Amikor Dávid elgondolkozott egy kisbabának az anyaméhben végbemenő fejlődésén, arra érzett indíttatást, hogy Isten bölcsességén elmélkedjen. Ezért a zsoltáros így kiálthatott fel: „Mily értékesek számomra a te gondolataid, ó Isten; mily nagy azoknak összessége!” (Zsoltárok 139:17). Dávid bensőségesen szerette Jehova Isten gondolatait, azok pedig oly számosak, hogy igen mély benyomást gyakorolt rá „azoknak összessége”. Ha számunkra is értékesek Isten gondolatai, szorgalmasan tanulmányozzuk az Írásokat (1Timótheus 4:15, 16). Feljegyzett gondolatai ’hasznosak a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített legyen’ (2Timótheus 3:16, 17).
Jehova gondolatai tekintetében Dávid ezt mondta: „Ha megpróbálnám megszámlálni azokat, számosabbak a homokszemeknél. Felébredtem és még mindig veled vagyok” (Zsoltárok 139:18). Mivel Isten gondolatai a homokszemeknél is számosabbak, ha Dávid elkezdené megszámlálni azokat virradatkor, lefekvés idején se végezne vele. Amikor reggel felébredne, még mindig Jehovával lenne. Más szóval, még mindig Isten gondolatait számlálná. Való igaz; mivel szükségünk van a Jehovától jövő irányításra, az ő gondolatai és szándékai felett való elmélkedésnek kellene lefoglalni az elménket késő este, és ennek kellene az első helyen állnia kora reggel (Zsoltárok 25:8-10).
A gonoszok büntetése
Mivel Isten bölcs vezetésről gondoskodik, mit érzett Dávid azokkal kapcsolatban, akik elutasítják az isteni vezetést? Így imádkozott: „Ó, ha megölnéd a gonoszt, ó Isten! Akkor még a vérbűnnel terhelt emberek is biztosan eltávolodnának tőlem, akik a saját elgondolásuk szerint szólnak felőled; ők hiábavaló módon vették fel a te nevedet — a te ellenségeid” (Zsoltárok 139:19, 20). Dávid nem próbálta megölni a gonoszokat, hanem azért imádkozott, hogy Jehova kezétől kapják meg büntetésüket. Nekünk is ezt a magatartást kell kinyilvánítanunk. Imádkozhatunk például bátorságért, hogy Isten szavát szólhassuk, amikor az ellenség üldöz minket (Cselekedetek 4:18–31). Mi azonban nem igyekszünk megölni az ellenségeinket, mert tudjuk, hogy Jehova ezt mondta: „Enyém a bosszúállás; én megfizetek” (Zsidók 10:30; 5Mózes 32:35).
Ha Isten megölné a gonoszokat, az ilyen vérbűnnel terhelt emberek eltávoznának Dávid mellől. Róluk a vérontás van feljegyezve és az, hogy a saját elgondolásuk szerint beszéltek Jehováról, nem pedig az ő gondolataival összhangban. Azonkívül azért is rászolgáltak a halálra, mivel gyalázatot hoztak Isten nevére hiábavaló módon véve fel azt, valószínűleg úgy, hogy gonosz terveik elősegítésekor használták (2Mózes 20:7). Bárcsak mi sohase lennénk bűnösek hasonló vétekben!
Mivel a gonoszokat vérbűn terhelte és abban is vétkeztek, hogy gyalázatot hoztak Isten nevére, Dávid kijelentette: „Ne gyűlöljem azokat, akik téged, ó Jehova mélységesen gyűlölnek, és ne érezzek utálatot azok iránt, akik ellened lázadnak? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket. Igazi ellenségekké lettek számomra” (Zsoltárok 139:21, 22). Dávid utálatot érzett az ilyen emberek iránt, mivel azok mélységesen gyűlölték Jehovát és fellázadtak ellene. A zsoltáros ellenségeivé lettek, mert irtózott gonoszságuktól, istentelenségüktől és a Legfelségesebb elleni lázadásuktól.
Engedd, hogy Isten megvizsgáljon téged!
Dávid nem akart olyan lenni, mint a gonoszok, de tudta, hogy nem tanúsíthat rosszindulatot irántuk. Ezért így könyörgött: „Kutass át engem, ó Isten, és ismerd meg szívemet. Vizsgálj meg engem, és ismerd meg nyugtalanító gondolataimat, és lásd meg, van-e bennem valamilyen fájdalmas út, és vezess engem a határtalan idő útján” (Zsoltárok 139:23, 24). A zsoltároshoz hasonlóan nekünk is azt kell akarnunk, hogy Isten megvizsgálja a szívünket és észrevegye, vannak-e helytelen indítékaink (1Krónika 28:9). Nekünk kérnünk kell Jehovát, hogy vizsgáljon meg minket, ismerje meg nyugtalanító gondolatainkat és lássa, van-e bennünk valamilyen fájdalmas út. Ha a tévedéseink miatti aggodalom gyötör vagy valami káros dolog van a bensőnkben, esetleg valami nincs rendben az indítékaink körül, alázatosan imádkozzunk és teljesen vessük magunkat alá Isten szelleme vezetésének és az ő Szava tanácsának (Zsoltárok 40:11–13 [40:12–14, Károli]). Ily módon a legjobb Barátunk, Jehova képes lesz a határtalan idő útján vezetni minket, és segíteni abban, hogy az örök élethez vezető igazságos eljárást kövessük.
A 139. Zsoltár tehát igazi buzdítást nyújt. Megmutatja, hogy mivel semmi sem kerüli el égi Atyánk figyelmét, ő bármilyen szükség idején segíteni tud nekünk (Zsidók 4:16). Azonkívül, mivel Jehova jobban ismer minket, mint mi saját magunkat, biztosak lehetünk az ő szerető gondoskodásában (5Mózes 33:27). Ha alázatosan arra kérjük őt, hogy alaposan vizsgáljon meg minket és hívja fel a figyelmünket személyes gyengeségeinkre, az ő segítségével képesek leszünk kijavítani a hibáinkat. Biztos tehát, hogy Isten rólunk, egyénekről alkotott ismeretének jó irányú kihatással kell lennie az életünkre. Arra kell indítania minket, hogy hű szószólói legyünk az igaz imádatnak, és alázatosan járjunk Jehova előtt, aki oly jól ismer minket!