Jehova méltó az örök dicsőítésre
„Egész napon át áldalak téged, és dicsőítem nevedet határtalan ideig, sőt örökké” (ZSOLTÁROK 145:2).
1. Miért volt Dávidnak számos oka arra, hogy dicsőítse Jehovát?
JEHOVA lojális szolgájának, Dávidnak számos oka volt arra, hogy dicsőítse Istent. Az ókori Izraelnek ez a jól ismert királya ismerte Jehova nagyságát és jóságát, és tisztában volt azzal, hogy az ő királysága örökkévaló. A Legfelségesebb méltó a dicsőítésre, mivel kielégíti minden élő kívánságát és kiterjeszti irgalmát hű szolgáira.
2. a) Hogyan van megszerkesztve a 145. zsoltár? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni?
2 Dávid a 145. zsoltárban ajánlja fel ezt a dicsőítést Istennek. Ennek az akrosztikus zsoltárnak minden verse a héber ábécé egy-egy soron következő betűjével kezdődik, bár egyetlen betűt (nun) kihagytak. Az akrosztikus elrendezés arra szolgálhatott, hogy segítse az emlékezést. A 145. zsoltár Jehovát magasztalja, mint például ezekben a szavakban is: „Egész napon át áldalak téged, és dicsőítem nevedet határtalan ideig, sőt örökké” (Zsoltárok 145:2). De milyen kihatással van ránk ez a zsoltár? Mit tehet az Istenhez fűződő viszonyunk érdekében? Ennek kiderítése végett vizsgáljuk meg először az 1-től 10-ig terjedő verseket.
Jehova kikutathatatlan nagysága
3. Dávidhoz hasonlóan, mivel tartozunk mi is ’Istenünknek és Királyunknak’ és miért?
3 Dávid király volt, de elismerte Jehova szuverén uralmát saját személye felett, amikor ezt mondta: „Felmagasztallak téged, ó én Istenem és Királyom, és áldani fogom nevedet határtalan ideig, sőt örökké” (Zsoltárok 145:1). Hasonló tiszteletadással emelik fel Jehova Tanúi Isten nevét és dicsőítik őt széles e földön. Életünket gazdaggá teszi az ilyen tevékenységben való részvétel. Dávidhoz hasonlóan mi is alattvalói hűséggel és alárendeltséggel tartozunk Jehovának, ’a mi Istenünknek és Királyunknak’. És miért ne adnánk meg ezt neki? Ő „az örökkévalóság Királya” (Jelenések 15:3). Azonkívül a Nagyobb Dávid, Jézus Krisztus, aki 1914 óta az égi Sion-hegyről uralkodik, ragyogó példát mutat nekünk a Jehova iránti alárendeltség tekintetében, aki az őrökkévalóság Királya.
4. Hogyan ’áldhatjuk Isten nevét’?
4 Dávid azt mondta: ’áldani fogja Isten nevét’. Hogyan lehetséges ez egy emberi lény számára? Nos, egyebek között, áldani valakit azt jelenti, hogy jót mondunk róla. Áldani Isten nevét azt jelenti, hogy erőteljes szeretetet érzünk iránta és szent neve, a Jehova név iránt. Sohase panaszkodunk Istenre, sohase találunk őbenne hibát, sohase kételkedünk jóságában. Csak ha ilyen magatartást tanúsítunk, csak ha átadtuk magunkat Jehovának és megőrizzük feddhetetlenségünket mint az ő alámerített Tanúi, nos, csak akkor mondhatjuk Dáviddal, hogy ’áldani fogjuk Isten nevét örökké’. Ha megmaradunk az Isten iránti szeretetben, elnyerjük az örökké tartó élet ajándékát és így képesek leszünk örökké áldani Jehovát (Júdás 20, 21).
5. Milyen kihatással kell legyen ránk az a vágy, hogy „egész napon át” áldjuk Jehovát?
5 Ha igazán szeretjük Élatadónkat, ezt mondjuk Dáviddal: „Egész napon át áldalak téged, és dicsőítem nevedet határtalan ideig, sőt örökké” (Zsoltárok 145:2). Mennyire üres volna a nap, ha nem áldanánk Istent! Soha ne legyünk annyira elfoglaltak, vagy anyira gondterheltek az anyagi dolgok miatt, hogy elmulasszunk jót mondani égi Atyánkról vagy elfelejtsünk naponta imádkozni hozzá. Jézus meghagyta nekünk, hogy mindennap imádkozzunk, amikor ezt mondta a mintaimában: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk a napi szükséglet szerint” (Lukács 11:3). A teljes idejű szolgálatban levők sokat dicsőítik naponta Istent amikor a keresztény szolgálatot végzik. De bármilyenek legyenek is a körülményeink, a szívünk arra kell, hogy indítson minket: valamilyen módon mindennap dicsőítsük Istent. És gondold csak meg! Mint az örök élet reménységében élő önátadott Tanúk, azzal a nagyszerű kilátással élhetünk, hogy örökké dicsőíthetjük majd az ő nevét! (János 17:3).
6. Miért mondhatjuk, hogy Jehova „felettébb dicséretre méltó”?
6 Bizonyosan minden okunk megvan rá, hogy egész napon át dicsőítsük Istent, mert Dávid hozzáteszi: „Jehova nagy és felettébb dicséretre méltó, és kikutathatatlan az ő nagysága” (Zsoltárok 145:3). Jehova oly nagy, hogy nincs hozzá hasonló, szuverenitása pedig korlátlan. Ezt még a babiloni uralkodó Nebukadnezár is kénytelen volt elismerni: „Senki sincs, aki a[z Isten] kezét megállíthatná, vagy az mondhatná neki: Mit tettél?” (Dániel 4:34, 35 [4:31, 32, Károli]). Jehova „rettenetes minden más isten felett” (Zsoltárok 96:4). Nem csoda, ha „felettébb dicséretre méltó”. Nos, a dicséret szavai túl emelkedettek, amikor Jehova magasztalásáról van szó! Ő korlátlan, örök dicsőítésre méltó!
7. Mi bizonyítja, hogy Isten „nagysága kikutathatatlan”?
7 Jehova „nagysága kikutathatatlan”. Függetlenül attól, milyen nagy ő a valóságban, nagysága abban rejlik, hogy milyen Isten ő. Igen, az általa teremtett dolgok túl csodálatosak számunkra ahhoz, hogy megértenénk, és mi magunk is ’csodálatosan vagyunk megalkotva’ (Zsoltárok 139:14; Jób 9:10; 37:5, [37:4, Károli]). Azonkívül mily nagyszerűen viselkedik! Hűségesen megtartja ígéreteit és szerető módon feltárja szándékait. De sohase tudhatunk meg mindent Istenről. Az egész örökkévalóságon át növekedhetünk az ő ismeretében, teremtésművének és szándékának megismerésében! (Róma 11:33–36).
Dicsérjük Jehova tetteit!
8. a) Hogyan dicsérték Jehova alkotásait „nemzedékről nemzedékre”? b) Ha megtanítjuk gyermekeinknek Jehova alkotásait és tetteit, valószínűleg hogyan tekintik majd az ő imádatát? c) Mint örömteli „nemzedék” mit tett a felkent maradék?
8 Oly sok mindent mondhatnánk el kikutathatatlanul nagy Istenünk dicsőítésére, ahogyan Dávid is indíttatva érezte magát, hogy elmondja: „Nemzedékről nemzedékre dicsérik alkotásaidat és elbeszélik hatalmas tetteidet” (Zsoltárok 145:4). Az emberiség egymást követő nemzedékei dicsérték Jehova alkotásait és elbeszélték hatalmas tetteit. Mily nagy kiváltság elmondani ezeket a dolgokat azoknak, akikkel házi bibliatanulmányozást folytatunk! Elmondhatjuk nekik például, hogy mindent Isten teremtett (1Mózes 1:1-2:25; Jelenések 4:11). Beszélhetünk hatalmas tetteiről, amelyeket akkor hajtott végre, amikor az izraelitákat kiszabadította az egyiptomi rabságból, segített nekik legyőzni a kánaánitákat, megóvta őket az ókori Perzsia népirtásától, és sok egyébtől (2Mózes 13:8–10; Bírák 4:15; Eszter 9:15–17). És nem érzünk-e indíttatást arra is, hogy elbeszéljük gyermekeinknek Jehova műveit és tetteit? Ha ilyen oktatásban részesítjük leszármazottainkat és látják, milyen örömteli szívvel szolgáljuk Istent, valószínűleg úgy fogják tekinteni az ő imádatát mint örvendetes dolgot, s ezért úgy fognak felnövekedni, hogy’Jehova öröme lesz az ő erősségük’ (Nehémiás 8:10; Zsoltárok 78:1–4). A felkent maradék alkotja Jehova Tanúi örömteli „nemzedékét”, amely Isten tetteit dicséri a „nagy sokaság” előtt, annak a nemzedéknek része előtt, amely örökölni fogja a paradicsomi földet (Jelenések 7:9).
9. Amikor Isten alkotásain és hatalmas tettein elmélkedünk, mifelől lehetünk bizonyosak?
9 Amikor Isten alkotásain és hatalmas tettein elgondolkozunk, még jobban meggyőződhetünk arról, hogy „Jehova nem hagyja el az ő népét az ő nagy nevéért” (1Sámuel 12:22; Zsoltárok 94:14). Amikor próbákkal, nyomorúsággal és üldözéssel kell szembenéznünk, nyugodtak lehetünk és bízhatunk abban, hogy „az Isten békéje” megőrzi szívünket és gondolkodóképességünket (Filippi 4:6, 7) Mennyire helyénvaló tehát, hogy beszéljünk másoknak is a mi szerető, védelmező égi Atyánkról!
10. Mit foglalnak magukban Jehova „csodálatos alkotásai”, és hogyan válik a javunkra, ha elmélkedünk azokon?
10 Időt kell szakítanunk arra, hogy elmélkedjünk Jehova fenségén és alkotásain, mert Dávid hozzáfűzte: „Méltóságod nagyszerű pompájával és csodálatos alkotásaiddal kívánok foglalkozni” (Zsoltárok 145:5). Isten méltósága félelmet keltő és példa nélkül való (Jób 37:22, [37:21, Károli]; Zsoltárok 148:13). Dávid tehát Jehova méltóságának dicsőséges pompájával foglalkozott. A zsoltáros azonban magával Isten „csodálatos alkotásai”-nak a tárgyával is foglalkozott. Ezek magukban foglalták az isteni igazságosság gyakorlását a bűnösök elpusztítása és az istenfélő egyének megmentése által, miként a Vízözön idején (1Mózes 7:20–24; 2Péter 2:9). Az ilyen témák feletti elmélkedés megerősíti Jehovával való kapcsolatunkat és képessé tesz arra, hogy másoknak is beszéljünk az ő méltóságáról és csodálatos alkotásairól. Amikor Jézus 40 napig a pusztában tartózkodott, azokon a dolgokon való elmélkedés erősítette meg a kísértések ellen, amely dolgokra a megnyílt egek hívták fel a figyelmét (Máté 3:13-4:11). Jézus is beszélt azután másoknak Jehova méltóságáról és csodálatos alkotásairól.
11. a) Miért fogta el a rettegés Jerikó lakosait? b) Milyen szellemmel beszélnek Jehova Tanúi Isten „félelmet keltő dolgai”-ról és az ő „nagyságá”-ról?
11 Amikor Isten méltóságáról és alkotásairól beszélünk, másokat is arra ösztönzünk, hogy azokról beszéljenek. Dávid mondta: „És félelmet keltő dolgaid erejéről beszélnek; én pedig a te nagyságodat hirdetem” (Zsoltárok 145:6). Ráháb arról a rettegésről beszélt, amely Jerikó lakosait hatalmába kerítette, amikor meghallották, hogyan szabadította meg Jehova az izraelitákat a Vörös-tengernél és hogyan segítette őket győzelemre az amorita királyok felett. Bizonyosan sokat beszéltek Jerikóban ezekről a „félelmet keltő dolgok”-ról (Józsué 2:9–11). És bizonyosan félelmet keltő lesz a „nagy nyomorúság” is (Máté 24:21). Ámde az ilyen félelmetes események ugyanakkor az Istentől elidegenedett emberek számára „Jehova félelmét” sugallják az igazságos szíveknek, az ő egészséges félelmét (Példabeszédek 1:7). Jehova Tanúi ilyen tiszteletteljes szellemmel beszélnek Isten erejének megnyilvánulásairól. Nos a Nagy Csodatevő a legfőbb tárgya a felkentek és földi társaik közt folytatott beszélgetéseknek! És még az üldözés sem gátolhatja meg őket abban, hogy ezekről és Jehova „nagyságáról” beszéljenek másoknak (Cselekedetek 4:18–31; 5:29).
Dicsőítsük Jehovát az ő jóságáért!
12. Hogyan indít minket Jehova jósága arra, hogy ’áradozzunk’?
12 Isten nemcsak az ő nagyságáért méltó a dicsőítésre, de jóságáért és igazságosságáért is. Ezért mondta Dávid: „Mérhetetlen jóságod említésekor áradoznak és ujjongani fognak igazságosságodnak” (Zsoltárok 145:7). Jehova jósága oly nagy, hogy örömteli kifejezésekkel „áradozunk” róla. A héber nyelvben ez a gondolat kifejezi a forrásból kiömlő vizet. Így ömlik belőlünk is Isten hálatelt dicsérete, akár egy áradat (Példabeszédek 18:14). Izrael, a maga nagy szellemi kárára, megfeledkezett Jehova jóságáról (Zsoltárok 106:13–43). Mi azonban hagyjuk, hogy a szívünk túláradjon olyan hálával, hogy mások bűnbánatra induljanak, amikor megtudják, milyen jó Jehova az önátadott Tanúihoz (Róma 2:4).
13. Milyen kihatással legyen ránk az isteni jog és igazságosság?
13 Bárcsak örömteli felkiáltásra indítana minket az isteni jog és igazságosság megnyilvánulása! Ha ily módon érzünk, nem csupán az Isten Királyságát keressük elsősorban, de az igazságosságát is. Mindig azt akarjuk majd, hogy a viselkedésünkkel dicsőítést szerezzünk Jehovának. Igen, rendszeres Királyság-hírnökök akarunk lenni, akiknek sok tennivalójuk van Isten szolgálatában. Jehovát dicsőítő szavaink sohase fognak eltemetődni a hallgatás sírgödrébe (Máté 6:33; 1Korinthus 15:58; Zsidók 10:23).
Jehova irgalmas
14. Milyen bizonyítéka van annak, hogy Jehova „könyörületes és irgalmas”?
14 Isten további dicséretre méltó tulajdonságait említve, Dávid ezt mondta: „Jehova könyörületes és irgalmas, lassú a haragra és nagy a szerető kedvessége” (Zsoltárok 145:8). Isten könyörületes abban, hogy teljesen jó és nagylelkű (Máté 19:17; Jakab 1:5). Még azokkal is jót tesz, akik nem szolgálják őt (Cselekedetek 14:14–17). Jehova irgalmas és együttérző is, „megmelékezve arról, hogy por vagyunk”. Az összetört szívet nem veti meg és nem bánik velünk a bűneink szerint, hanem sokkal irgalmasabb, mint a legszeretőbb emberi atya (Zsoltárok 51:17, [51:19, Károli]; 103:10–14). Nos, az irgalom legnagyobb megnyilvánulásaként elküldte szeretett Fiát, hogy meghaljon értünk, mi pedig kiengesztelődhessünk Istennel és valóban megízlelhessük az ő könyörületességét! (Róma 5:6–11).
15. Miért mondhatjuk, hogy Jehova Isten „lassú a haragra” és „nagy a szerető kedvessége”?
15 Égi Atyánk lassú a haragra. Nem enged szabad folyást a vak dühnek. Jehovának egyben „nagy a szerető jósága” is. Itt a héber kifejezés olyan kedvességre utal, amely szeretetből fakad és bizonyos célhoz kötődik. S mindaddig fennáll, amíg el nem érte ezt a célt. Ennek egy további változata a „lojális szeretet”. Egyebek közt Isten szerető kedvessége vagy lojális szeretete mutatkozik meg a szabadítási, megóvási, védelmi tettekben, a bajokból való megszabadításban és a bűn alól való, váltságdíj általi felmentésben is (Zsoltárok 6:4, [6:5, Károli]; 25:7; 31:16, 21, [31:17, 22, Károli]; 40:11, [40:12, Károli]; 61:7, [61:8, Károli]; 119:88, 159; 143:12; János 3:16). Az a tény, hogy Jehova nem hozta el Armageddont közvetlenül ’az égben kitört háború’ után, tömegeknek tette lehetővé a megmentés elnyerését, s ez nagyszerű megnyilvánulása az isteni szerető kedvességnek (Jelenések 12:7–12; 2Péter 3:15).
16. Hogyan bizonyította be Jehova, hogy ő „mindenkihez jó”?
16 Isten irgalmassága tekintetében elmondható, hogy ő igazán nagylelkű. Dávid kijelentette: „Jehova mindenkihez jó, és irgalmassága megtalálható minden munkájában” (Zsoltárok 145:9). Igen, Isten jó volt az izraelitákhoz. Ebben a vonatkozásban „felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ad mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Máté 5:43–45). Édenben Jehova megígért egy „magot”, amely áldássá lesz. Később ezt mondta Ábrahámnak: „A te magod által bizony áldásban részesül a föld összes nemzete” (1Mózes 3:15; 22:18). Isten jósága oly nagy ebben a „végidő”-ben, hogy bárki ’jöhet és veheti az élet vizét ingyen’ (Dániel 12:4; Jelenések 22:17). Jehova kész jót tenni minden értelmes teremtményének és az ő jóságának egyre közelebb kellene vonzania minket őhozzá.
17. Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Jehova ’irgalma minden munkájában megtalálható’?
17 Jehova „irgalmassága minden munkájában megtalálható”, hiszen bőven gondoskodik minden emberről és állatról. Ő az „aki eledelt ad minden hústestnek” (Zsoltárok 136:25; 147:9). Isten nem tiszteli a gazdagot és nem veti meg az elnyomottat, nem magasztalja fel a büszkét és nem nézi le az alázatost, nem emeli fel az ostobát és nem alázza meg a bölcset. A bűnös emberek ugyanis ezt teszik, de nem a mi irgalmas égi Atyánk! (Zsoltárok 102:17, [102:18, Károli]; Sofóniás 3:11, 12; Prédikátor 10:5–7, [10:2–4, Károli]). És mily nagy az Isten irgalma, jósága és szerető kedvessége, amikor lehetővé teszi a megmentést szeretett Fiának váltságáldozata által! (1János 4:9, 10).
A lojális egyének áldják Jehovát
18. a) Hogyan „dicsérik” Istent az ő alkotásai? b) Mikor kell indíttatást éreznünk arra, hogy dicsérjük Jehovát?
18 Isten méltó arra, hogy mindenhonnan dicsőítsék őt. Ahogy Dávid kifejezte: „Minden alkotásod téged dicsér, ó Jehova, és lojálisaid áldanak téged” (Zsoltárok 145:10). Isten teremtésműve „dicséri” őt, ahogyan egy jól megépített ház dicséretére válik építőjének és egy gyönyörű váza az ügyes iparművésznek. (Vö. Zsidók 3:4; Ésaiás 29:26; 64:8.) Oly csodálatosak Jehova teremtésművei, hogy angyalokat és embereket arra indítottak, hogy dicsőítsék őt. Isten angyalfiai örvendeztek, amikor megalapította a földet (Jób 38:4–7). Dávid azt mondta, hogy ’az egek hirdetik Isten dicsőségét és kezeinek munkájáról beszél a kiterjedés’ (Zsoltárok 19:1–6, [19:2-7, Károli]). Joggal dicsérhetjük Jehovát, amikor egy sólymot látunk szállni az egekben vagy egy gazellát ugrándozni a zöldelő dombon ( Jób 39:26, [39:29, Károli]; Énekek Éneke 2:17). Helyénvaló a dicséret, amikor learatjuk a gabonát vagy amikor baráti társaságban elfogyasztunk egy jó ételt (Zsoltárok 72:16; Példabeszédek 15:17). Csodálatosan megtervezett testünk is arra ösztönöz minket, hogy kifejezzük Istennek hálás dicséretünket (Zsoltárok 139:14–16).
19. Kik azok a „lojálisak”, és mit tesznek ők?
19 Napjainkban Jehova szellemtől felkent „lojálisai” a földön áldják őt. Jót mondanak róla másoknak és arra törekszenek, hogy az ő akarata legyen meg a földön is, miként az égben (Máté 6:9, 10). S míg a felkentek Isten csodálatos alkotásairól beszélnek másoknak, a nagy sokaság egyre növekvő számban válaszol erre. A lojális felkentekkel együtt ők is buzgón szolgálnak mint Királyság-hírnökök. Vajon a hála téged is arra indít, hogy rendszeresen végezd ezt a munkát Isten dicsőítésére?
20. a) Hogyan lesz megszentelve Jehova neve? b) Milyen kérdéseket kell még megvizsgálnunk a 145. zsoltárral kapcsolatban?
20 Mint Jehova Tanúi Dávidhoz hasonlítunk, amikor Istent dicsőítjük. Számunkra lényeges Jehova szent nevének a megszentelése és az ő dicsőítése. Mivel az isteni név megszentelése az Isten Királysága által történik meg, a Királyságnak ez a bibliai tanítása lényeges része az általunk hirdetett jó hírnek. Vajon a 145. zsoltár kellő szellemi felvilágosítást nyújt ezen a téren? Mit tár fel e zsoltár többi részének a megvitatása? Milyen egyéb módon bizonyítja még, hogy Jehova méltó az örök dicsőítésre?
Mit mondanál erre?
◻ Hogyan áldhatjuk Jehova nevét?
◻ Melyek Isten dicséretes alkotásai?
◻ Hogyan cselekszünk majd, ha értékeljük Jehova jóságát?
◻ Milyen módon nyilvánult meg Isten irgalmassága?
[Kép a 12. oldalon]
Beszélsz-e a gyermekeidnek Jehova hatalmas tetteiről, ahogyan istenfélő szülők beszéltek az ókori Izraelben?
[Kép a 15. oldalon]
Ahogyan egy jól megépített ház dicséri az építőjét, úgy dicsérik Jehovát az ő teremtésművei