Téli takaró

BÁMULTAD-E már megigézetten a hóesést? Ha igen, bizonyára egyetértesz azzal, hogy ez az egyik leggyönyörűbb és legbékésebb látvány — különösen, ha biztonságos, meleg szobában vagy, és nem kell sürgősen utaznod valahová. Ahogy a fehér takaró vastagodik, mindenütt mélységes békét és nyugalmat látszik árasztani. Még a város zaja is elcsendesedik, amikor milliónyi lágy pehely hullik.

Nem megdöbbentő mégis, hogy valami, ami látszólag olyan lágy, mint a hóesés, rombolni is képes? Ha eléggé sok hó gyűlik össze, az olyan nyüzsgő városokban, mint New York — melyet gyakran jellemeznek olyan „városként, mely soha nem alszik” — szégyenletes módon megállhat az élet.

Nem csoda hát, hogy Isten ezt kérdezte Jóbtól, a hűséges férfitól: „Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?” (Jób 38:22, 23). Teremtőjének, Jehova Istennek a kezében a hó igazán félelmetes fegyverré válhat.

A hó azonban gyakran inkább az élet megőrzésében játszik szerepet, semmint a pusztításban. A Biblia például azt mondja, hogy Isten „olyan havat ád, mint a gyapjú” (Zsoltárok 147:16). Milyen módon olyan a hó, mint a gyapjú? A Biblia mind a havat, mind a gyapjút a fehérség és a tisztaság ábrázolására használja (Ésaiás 1:18). De van egy másik fontos hasonlóság is. A hó is, és a gyapjú is szigetel. A The World Book Encyclopedia ezt mondja: „A gyapjú . . . mind a hideggel, mind a meleggel szemben szigetel.” A hóról pedig a World Book megjegyzi, hogy szintén „jó szigetelőként szolgál. A hó segít megvédeni a növényeket és a téli álmot alvó állatokat a hideg, téli levegőtől.”

Legközelebb tehát, amikor nézed a hóesést, talán Isten áhítatot keltő hatalmáról lesz kedved gondolkodni. Vagy talán arra gondolsz szívesen, hogy milyen lágy védelemről gondoskodik, amikor fehér takaróval borítja be teremtését, teljesen úgy, mint ahogyan egy szerető szülő óvatosan betakarja gyermekét az ágyban.