MADARÁSZ

Madarak fogásával foglalkozó személy (Pl 6:5; Zs 124:7). Úgy tűnik, hogy a héberek elsősorban kelepcével, csapdával vagy hálóval fogtak madarat, bár valószínűleg mást is használtak hozzá, például íjat és nyilat, valamint parittyát.

Az özönvíz után az emberek már megehették a madarak húsát, ha az állatot megfelelően kivéreztették (1Mó 9:2–4). Habár a mózesi törvény később megtiltotta bizonyos madarak fogyasztását, még utána is megehettek elég sokfélét, mert azok ’tisztának’ minősültek (5Mó 14:11–20). A vadászat során fogott madaraknak ’ki kellett ontani a vérét, és be kellett fedni azt porral’ (3Mó 17:13, 14). Amellett, hogy az elfogott madarakat megették (Ne 5:18; 1Ki 4:22, 23), némelyiket – különösen a fiatal galambokat és gerléket – áldozatként is bemutathatták (3Mó 1:14). Minden bizonnyal madarászoktól származott néhány olyan galamb is, amelyet Jézus földön létekor a jeruzsálemi templomban árultak (Jn 2:14, 16). Alighanem egyes szép tollú vagy szépen éneklő madarakat házikedvencként árusítottak. (Vö.: Jób 41:5; 1Ki 10:22.)

Kelepcék és csapdák: A Szentírásban a kelepce, a tőr és a csapda szavak héber megfelelői közül kettőről (mó·qés; pach) azt mondják, hogy olyan eszközöket jelentenek, amelyeket elsősorban a madarászok használtak. Egyesek szerint a mó·qés (’csapda’, Ám 3:5) olyan csapdára utal, amelyet a madarász (v. egy csapat madarász) működtetett, míg a pach (Jób 22:10; Zs 91:3) olyan kelepcére vonatkozik, amely automatikusan becsapódott, ahogy a madár belement. A kelepcébe csalétekkel csalták be a madarat (Pl 7:23). A „madarász” szó héber megfelelője (já·qúsʹ v. já·qósʹ) a ’csapdát állít’ jelentésű já·qosʹ alapigéből származik (Jr 50:24).

Az ókori madarászoknak tanulmányozniuk kellett a különféle madarak szokásait és sajátosságait, és leleményes módszerekkel kellett elrejteniük és álcázniuk a csapdáikat. (Vö.: Jób 18:10; Zs 64:5, 6; 140:5.) Mivel a madaraknak a fejük két oldalán van a szemük, a legtöbbjük látótere szélesebb az emberénél. Sőt, néhány madár olyan távolságból képes észrevenni dolgokat, amihez az emberi szemnek már messzelátóra van szüksége. Mivel ilyen jó a madarak látása, és mivel természetüknél fogva éberek is, ez kiemeli, mennyire igaz az a példabeszéd, hogy „hiába feszítik ki a hálót a madár szeme láttára”, mert az úgysem fog belerepülni (Pl 1:17).

Mivel az ember nem képes a jövőbe látni, és csak bizonyos fokig tud megbirkózni a szerencsétlenségekkel, ezért elmondható róla, hogy olyan, mint amikor „a madarat kelepcébe [héb.: bap·páchʹ] ejtik, az emberek fiai. . . csapdába esnek vészterhes időben, amikor eljön az rájuk hirtelen” (Pr 9:12). Az igazságos ember, miközben az ösvényén halad, alattomos csapdákkal, elrejtett kelepcékkel és vonzó csalétkekkel találja szembe magát, illetve azzal, hogy tőrt vetnek neki. Mindez a gonosznak a műve, aki erkölcsi és szellemi romlást akar okozni neki, és aki az uralma alá akarja vonni őt (Zs 119:110; 142:3; Hó 9:8). A hamis prófétanők kedvezőtlen ítéletben részesülnek, amiért ’elejtenek lelkeket, mintha azok repdeső állatok volnának’ (Ez 13:17–23). Jehova azonban a hűséges szolgáival lesz, akiknek lelke „olyan, mint a madár, mely kiszabadult a tőrt vetők csapdájából. A csapda összetört, és mi megszabadultunk” (Zs 124:1, 7, 8). A zsoltáríró így imádkozott: „Őrizz meg a kelepce [fach, a pach egyik alakja] szorításától, melyet nekem állítottak, és az álnokul cselekvők csapdáitól [ú·mó·qesóthʹ, a mó·qés nőnemű t. sz.]! A gonoszok mind a saját hálójukba esnek majd, míg én továbbhaladok” (Zs 141:9, 10).