Győzelem a depresszió elleni harcban

„A LEGNYOMASZTÓBB dolog, amivel meg kellett küzdenem — vallotta meg Lola — a bűntudat volt, reménytelenül éreztem magam, holott tudtam, hogy mint Jehova egyik szolgájának, nem szabadna ezt éreznem.” Ez az általános félreértés gyakran az első ellenség, amit a lesújtott kereszténynek le kell győznie. Lola hozzáfűzte: „Ha már egyszer megszabadultam attól az önvádtól, amelyet ez az érzésem okozott, és minden figyelmemet a gyógyulásomra összpontosítottam, könnyebben le tudtam küzdeni a depressziót.” Igen, a depresszió önmagában nem ok arra, hogy azt gondold: csődbe jutottál Istennél.

Amint az előző cikkben már megemlítettük, a depressziónak fiziológiai okai is lehetnek. Hosszú idővel ezelőtt, mielőtt a legújabb kutatások összefüggést fedeztek volna fel számos testi betegség és a depresszió között, Az Őr Torony már 1915-ben kijelentette: „Ez a szellemi levertség vagy magányosság érzése és depresszió, időnként az egész emberiségnél természetes . . . Bizonyos fokig még növekszik is, a testi egészségi állapottól függően.” Ha tehát a depressziós hangulat tovább tart, hasznos lehet, ha felkeressük az orvost. Ha pedig a helyzet különösen súlyos, valaki talán úgy érzi: jobb volna olyan hivatásos egyénnel kezeltetni a betegséget, aki a depresszió szakterületének ismerője.a

Ha azonban a betegség nem fizikai eredetű, még akkor sem reális arra számítani, hogy Isten szolgái sohasem lesznek szomorúak vagy elkeseredettek. Figyeld csak meg, hogy a hithű Annának is ’elkeseredett a lelke és nagyon sírt’ (1Sámuel 1:7, 10). Nehémiás is ’sírt és kesergett napokon át’ és ’szomorkodott a szívében’ (Nehémiás 1:4; 2:2). Jób megutálta az életét és úgy érezte, hogy Isten elhagyta őt (Jób 10:1; 29:2, 4, 5). Dávid király azt mondta, hogy a szelleme elalélt benne és a szíve eltompult (Zsoltárok 143:4). Pál apostol pedig arról beszél, hogy ’belül félelem’ gyötörte és érzelmileg ’lesújtott’ vagy ’letiport’ volt (2Korinthus 4:9; 7:5, 6).

Bár ezek mindannyian Isten hű szolgái voltak, különféle nyomorúság, félelem vagy keserű csalódás okozott nekik időnként szomorúságot. Isten azonban nem hagyta el őket és nem vonta meg tőlük szent szellemét. Lehangolt állapotuk nem szellemi kudarc eredménye volt. Egy alkalommal, amikor Dávid lesújtottnak érezte magát, így könyörgött imájában: „Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét”. Isten megvigasztalta Dávidot ’e nyomorúság napján’ és megsegítette őt kellő időben, hogy örvendhessen (Zsoltárok 86:1, 4, 7). Jehova ma is hasonló módon megsegíti a szolgáit.

Mivel a depresszió önmagában nem bizonyítéka sem a szellemi kudarcnak, sem az elmebajnak, az általa sújtott kereszténynek nem szabad amiatt hallgatnia, mivel zavarban van. Inkább meg kell tennie az egyik legfontosabb lépést e rendellenesség leküzdésére. Vajon melyik ez a lépés?

Engedj szabad folyást az érzelmeidnek!

Beszélnie kell róla valakinek. A Példabeszédek 12:25 kijelenti: „A szív aggodalma lesújtja az embert, a jó szó azonban felvidítja.” Más ember nem tudhatja, milyen súlyos aggodalom tölti el a szívedet, ha nem tárod fel azt és nem beszélsz róla. Ha bizalmasan elmondod egy rokonszenves személynek, aki segíthet, valószínűleg megtudod, hogy másnak is hasonló gondjai és érzései vannak. És amikor az érzéseidet szavakba öntöd, az már egy lépés a gyógyulás felé, mert megkönnyebbül tőle a szív, hogy kinyilvánítsa fájdalmas tapasztalatát, ahelyett, hogy magába fojtaná azt. Ezért a lesújtott lelkeknek bizalommal kell lenniük a házastárs, a szülő vagy egy együttérző és szellemileg alkalmas barát iránt (Galata 6:1).

Marie (előbbi cikkben említett) nehézségéhez tartozott az is, hogy ő magába zárta nyugtalanító érzelmeit, ami azután depresszióhoz vezetett. „Hosszú éveken át színleltem” — mondja. „Mások nem is álmodták, hogy ilyen gondjaim vannak a szomorúság érzésével kapcsolatosan.” De Marie kiöntötte a szívét egy vén előtt a gyülekezetben. A vén, puhatolózó kérdésekkel ’felszínre hozta’ szívéből a súlyos aggodalmakat, amelyeket ott hordozott, és hozzásegítette Mariet, hogy jobban megértse önmagát (Példabeszédek 20:5). Az Írásokból vett jó szavai megnyugtatták Mariet. „Ez volt az első alkalom, hogy kezdtem segítséget kapni, hogy foglalkozzak bizonyos érzésekkel, amelyek a depressziómat kiváltották” — magyarázta Marie.

Egy megértő vénnel való beszélgetés tehát a felüdítő szellemi „vizet” jelentheti azoknak, akiknek „a lelke olyan, mint a tikkadt föld” (Ésaiás 32:1, 2; Zsoltárok 143:6). Egy jó ítélőképességű szellemi tanácsadó még abban is segíthet, hogy meglásd, tehetsz gyakorlati lépéseket annak a helyzetnek a megoldására, amit reménytelennek tartasz (Példabeszédek 24:6). De többre van szükség, mint csupán bizalmunkba avatni valakit.

Ismerd fel valódi értékedet!

A saját értéktelenségünk érzése erőteljes tényező a depresszió tekintetében. Talán egy boldogtalan gyermekkor miatt némelyik keresztény nagyon kevésre értékeli önmagát. Bár a múltban átélt fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás következtében megmaradtak az érzelmi sebhelyek, ez cseppet sem változtat valakinek az értékén. Ezért arra kell törekedned, hogy mint személynek kiegyensúlyozott nézeted legyen az igazi értékedről. „Azt mondom mindegyiketeknek — int bennünket Pál apostol —, senki se becsülje magát kelleténél többre, hanem gondolkodjék magáról józanul” (Róma 12:3, Békés—Dalos). Bár tartózkodnod kell a pökhendi magatartástól, nem szabad a másik végletbe esned. Akik kapcsolatban vannak Istennel, értékes, kívánatos személyek az ő szemében, mert embereket választ ki magának, hogy „különleges tulajdonává” legyenek. Mily nagyszerű kiváltság ez! (Malakiás 3:17; Aggeus 2:7).

S mily nagy megtiszteltetés az is, hogy „Isten munkatársai” lehetünk azáltal, hogy részt veszünk a keresztény tanítványképző munkában (1Korinthus 3:9; Máté 28:19, 20). Számos depressziós keresztény tapasztalta, hogy ez növeli az önbecsülést. „Miután kereszténnyé lettem, még mindig alkalmatlannak éreztem magam” — ismeri el Marie. Mégis kitartott a prédikálásban, és egy napon találkozott egy agysérüléses fiatal nővel, aki azt akarta, hogy tanítsák a Bibliából. „Szüksége volt valakire, aki türelmesen bánik vele, mivel lassú felfogású volt” — mondja Marie. „Mivel annyira lekötötte a figyelmemet, elfeledkeztem saját magamról és arról, hogy alkalmatlan vagyok. Szüksége volt a segítségemre, és megértettem, hogy Jehova erejében bízva, képes vagyok megadni neki ezt a segítséget. Amikor láttam őt alámerítkezni, az kimondhatatlan buzdítást jelentett számomra. Megnőtt az önbecsülésem, és elmúlt a depresszióm.” Mennyire igaz, hogy ’aki bőven öntöz másokat, azt szintén bőven öntözik majd’ (Példabeszédek 11:25).

Mégis, számos lehangolódott személy reagál úgy, ahogyan egy súlyos depresszióban szenvedő keresztény nő, aki elismerte: „Bár nagyon keményen dolgozom azon, hogy takarítsak, főzzek és vendégszerető legyek, mégis túl gyakran bírálom magam a legkisebb hibáért is.” Ez az ésszerűtlen hibakeresés bizony nagyon aláássa az önbecsülést. Gondolj arra, hogy a mi Istenünk megértő és „nem keres örökké hibát” (Zsoltárok 103:8–10, 14). Ha Jehova, akinek sokkal magasabbrendű az igazságérzete, mint nekünk, nem zaklat minket minden kis hibáért, és kész ekkora türelmet gyakorolni irántunk, nem kell-e nekünk is azon lennünk, hogy őt kövessük ebben az önmagunkkal való bánásmód tekintetében?

Mindannyiunknak vannak jellembeli fogyatékosságai és gyengeségei. Ugyanakkor vannak erényeink is. Pál apostol sem várt el saját magától kiválóságot minden törekvésében. „Ha avatatlan vagyok is a beszédben, bizonyosan nem vagyok avatatlan az ismeretben” — jelentette ki. Pál nem érezte magát kisebbnek egyszerűen azért, mivel nem volt talán kiváló nyilvános szónok (2Korinthus 11:6). Hasonlóképpen a lehangolt egyéneknek is arra kell összpontosítani a figyelmüket, amit jól csinálnak.

„A bölcsesség a szerényekkel van”, vagyis azokkal, akik elismerik és elfogadják korlátaikat (Példabeszédek 11:2). Mindegyikünk egy-egy külön lélek, különféle körülményekkel, testi életerővel és adottságokkal. Jehovának tetszik, ha egész szívvel szolgálod őt és megteszed azt, amire te képes vagy (Márk 12:30–33). Isten nem olyan, aki soha sincs megelégedve odaadó imádóinak az erőfeszítéseivel. Leora, a keresztény nő, aki sikeresen leküzdötte depresszióját, ezt mondta: „Néhány dolgot nem tudok olyan jól elvégezni, mint mások; például a bevezetést a szántóföldi szolgálat során. De igyekszem. Én megteszem azt, ami tőlem telik.”

Hogyan kezeljük a hibákat és a félreértéseket?

Mi a helyzet akkor, ha súlyos hibát követsz el? Talán úgy érzel, mint Dávid király, aki ’naphosszat szomorúan járkált’ tévedései vagy bűne miatt. De éppen ez az érzés lehet a bizonyítéka annak, hogy nem mentél túl messzire és nem követtél el megbocsáthatatlan bűnt! (Zsoltárok 38:3–6, 8 [38:4–7, 9, Károli]). Ha valaki bűnösnek érzi magát ez talán azt mutatja, hogy annak, aki vétkezett, becsületes szíve és jó lelkiismerete van. Hogyan kell tehát kezelni az ilyen ügyet? Nos, imádkoztál-e Isten bocsánatáért, és tettél-e lépéseket a helytelen dolog helyreigazítására? (2Korinthus 7:9–11). Ha igen, higgyél annak az irgalmában, aki nagylelkűen megbocsát, s közben határozd el, hogy nem ismétled meg a bűnt (Ésaiás 55:7). Ha fegyelmezésben részesültél, ’ne csüggedj el, amikor helyreigazítanak, mert Jehova megfegyelmezi azt, akit szeret’ (Zsidók 12:5, 6). Az ilyen helyreigazításnak az a célja, hogy segítse az eltévedt juh visszatérését. Nem fosztja meg az illetőt mint személyt az értékétől.

Mégha elítél is a szívünk, nem szükséges úgy következtetnünk, hogy Jehova elítélt minket. „Azzal biztosíthatjuk szívünket előtte, amire nézve a szívünk elítél minket, mert Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud” (1János 3:19, 20). Jehova többet lát, mint csak a bűneinket és hibáinkat. Ismeri az enyhítő körülményeket, egész életpályánkat, indítékainkat és szándékunkat. Ismeretének nagysága képessé teszi arra, hogy rokonszenvvel hallgassa meg buzgó imáinkat, amikor bocsánatért esedezünk, ahogy Dávidét is meghallgatta.

Amikor félreértések adódnak másokkal kapcsolatban, és túlságosan törődünk azzal, hogy megnyerjük az elismerésüket, az szintén az önbecsülésünk csökkenéséhez vezethet, sőt azt az érzést keltheti bennünk, hogy kegyvesztetté lettünk. Egy keresztény társad a tökéletlenség következtében talán olyan módon beszél veled, ami érzéketlennek vagy sértőnek tűnik. Ámde sok félreértést tisztázni lehet, ha elmondod az illetőnek, hogyan érintett a megjegyzése. (Vö. Máté 5:23, 24.) Salamon is ezt tanácsolja: „Ne add szívedet minden szónak, amit az emberek mondanak.” Miért? „Mert jól tudja szíved, hogy sokszor te magad is rosszat mondtál másokra” (Prédikátor 7:21, 22). Irreális módon ne várj el tökéletességet önmagadtól vagy a más tökéletlen emberekkel való kapcsolataidtól. Légy gyors a megbocsátásra és a másokkal való kibékülésre (Kolossé 3:13).

Azonkívül, nem aszerint mérik elsősorban az értékedet, hogy mások szeretnek-e vagy sem. Krisztust ’jelentéktelennek tartották’ és ’nem sokra becsülték’ mások, a saját szemszögükből nézve (Ésaiás 53:3; Zakariás 11:13). Vajon változtatott ez valamit a valódi értékén, vagy azon a módon, ahogyan Isten értékelte őt? Nem, mivel mégha tökéletesek lennénk is, mint Jézus, akkor sem tetszhetnénk mindenkinek.

Erő a kitartáshoz

Néha előfordul, hogy hosszan tartó depresszió sújt valakit annak ellenére, hogy erőfeszítéseket tesz annak leküzdésére. Az érzelmi szenvedés néha még egyes keresztényeknél is előidézi, hogy azt érezzék, amit Jónás érzett: „Jobb meghalnom, mintsem élnem” (Jónás 4:1–3). Pedig az ő lesújtott állapota nem volt tartós. Túljutott rajta. Ha tehát a depresszió miatt elviselhetetlennek tűnik az életed, jusson eszedbe, hogy Pál „ideiglenes”-nek nevezte az ilyen nyomorúságot (2Korinthus 4:8, 9, 16–18). Biztosan véget fog érni! Semmilyen helyzet nem reménytelen. Jehova megígérte, hogy ’felüdíti a megtörtek szívét’ (Ésaiás 57:15, Ökumenikus fordítás).

Sohase szűnj meg imádkozni, még akkor sem, ha úgy látszik, hogy imáid hiábavalóak. Dávid így emelt szót: „Hallgasd meg, ó Isten, esdeklő kiáltásomat . . . amikor a szívem elgyengül. Bárcsak olyan kősziklára vezetnél engem, amely magasabb nálamnál!” (Zsoltárok 61:1, 2 [61:2, 3, Károli]). Hogyan vezet el minket Isten olyan belső bizalomhoz, amely elérhetetlennek tűnik a saját erőnkből? Eileen, aki évekig küszködött a depresszióval, így válaszol erre: „Jehova nem engedte meg, hogy feladjam a harcot. Ez azt a reményt kelti bennem, hogy ha tovább próbálkozom, ő is tovább segít. A Biblia igazságának megismerése az, ami a szó legszorosabb értelmében életben tartott. Jehova sokféle módon adott erőt ahhoz, hogy tovább próbálkozzam: az ima, a szolgálat, az összejövetelek, a kiadványok, a család és a barátok által.”

Tekintsd ezt a rendellenességet a hited próbájának. „Hűséges az Isten” — nyugtat meg minket Pál apostol. „Erőnkön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjuk” (1Korinthus 10:13, Békés—Dalos). Igen, Isten „a szokásosnál nagyobb erőt” ad neked, hogy elviselhess bármilyen érzelmi megterhelést (2Korinthus 4:7).

Egy új világ depresszió nélkül!

Isten megígérte, hogy nemsokára megszüntet minden lesújtó körülményt ezen a földön az égi Királysága által. Az ő Szava kijelenti: „Új egeket és egy új földet teremtek; az előbbi dolgokra nem is emlékeznek és a szívben sem jönnek elő. De ujjongj, te nép, és örüljetek mindörökké annak, amit én teremtek” (Ésaiás 65:17, 18). Ezek a szavak először i. e. 537-ben teljesedtek be, amikor az ókori Izrael nemzete visszatért hazájába. A nép akkor ezt énekelte: „Olyanokká lettünk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, a nyelvünk pedig örömkiáltással” (Zsoltárok 126:1, 2). Mennyivel nagyszerűbb lesz ennek a szívderítő próféciának nemsokára megvalósuló végső beteljesedése Isten új világában! (2Péter 3:13; Jelenések 21:1–4).

Isten Királysága (az „új egek”) alatt a földi emberek igazságos társadalma (az „új föld”) újból tökéletes érzelmi, testi és szellemi egészségnek örvendhet. Nem mintha ezeknek nem volna mire emlékezniük a múltat illetően, hanem tekintettel arra a sok kellemes dologra, amiről akkor elgondolkozhatnak, és ami felett akkor örvendezhetnek, semmi okuk sem lesz, hogy múltbeli szomorú tapasztalatokra emlékezzenek vagy azokra összpontosítsák a figyelmüket. Képzeld el: minden reggel kristálytiszta elmével ébredsz, s alig várod, hogy nekiláthass a napi tevékenységnek — anélkül, hogy lehangolt állapot gátolna benne.

Teljesen meggyőződve ennek a reménynek reális voltáról, a cikk elején említett Lola ezt mondta: „A legnagyobb segítséget az jelentette számomra, hogy arra gondoltam: Jehova Királysága rendbehozza ezt a gondomat. Tudtam, hogy a depresszió nem tart örökké.” Igen, biztos lehetsz abban, hogy Isten nemsokára lehetővé teszi a teljes győzelmet a depresszió felett!

[Lábjegyzet]