Gyakorlatias könyv modern életünkhöz

Napjaink világában nagyon népszerűek a tanácsadó könyvek. Könnyen elveszíthetik azonban időszerűségüket, és hamarosan átdolgozzák vagy kicserélik őket. A Bibliával mi a helyzet? Majdnem 2000 évvel ezelőtt fejezték be az írását. Eredeti üzenetét ennek ellenére még soha nem javították át és sosem korszerűsítették. Tartalmazhat-e egy ilyen könyv gyakorlatias útmutatást napjainkra?

VANNAK, akik azt mondják, hogy nem. „Senki sem emelne szót egy 1924-es kiadású kémiatankönyv mai kémiaórai használata mellett” — írta dr. Eli S. Chesen, aki azt fejtegette, hogy miért érzi idejétmúltnak a Bibliát.¹ Ennek az okfejtésnek, úgy tűnik, van értelme. A Biblia megírása óta az ember végül is sokat megismert a lelki egészségről és az emberi viselkedésről. Miként lehet hát helytálló modern életünkben egy ilyen ősi könyv?

Kortalan alapelvek

Jóllehet igaz, hogy változtak az idők, az alapvető emberi szükségletek azonban ugyanazok maradtak. Az embereknek a történelem folyamán mindvégig szükségük volt szeretetre és vonzalomra. Mindig is boldogok akartak lenni, és értelmes életet élni. Szükségük volt tanácsra, hogyan birkózzanak meg a gazdasági nyomásokkal, hogyan legyen sikeres a házasságuk, és hogyan véssenek gyermekeikbe helyes erkölcsi és etikai értékeket. A Biblia olyan tanácsokat tartalmaz, amelyek ezekre az alapvető szükségletekre irányulnak (Prédikátor 3:12, 13; Róma 12:10; Kolossé 3:18–21; 1Timótheus 6:6–10).

A Biblia tanácsa az emberi természet alapos ismeretét tükrözi vissza. Vizsgáljunk meg néhány példát konkrét, kortalan alapelveiből, melyek gyakorlatiasak modern életünkben.

Gyakorlatias útmutató a házassághoz

Az UN Chronicle szerint a család „az emberi társadalom legrégebbi és legalapvetőbb egysége; a legjelentősebb kapocs a nemzedékek között”. Ez a „jelentős . . . kapocs” azonban riasztó méretekben hullik szét. A Chronicle megjegyzi, hogy „napjainkban sok család néz szembe olyan félelmetes nehézségekkel, amelyek a család működési képességét fenyegetik, sőt tulajdonképpen a fennmaradását”.² Milyen tanácsot kínál fel segítségül a Biblia a családnak mint egységnek a fennmaradásához?

A Bibliának először is sok mondanivalója van azzal kapcsolatban, hogy a férjek és a feleségek hogyan bánjanak egymással. A férjekre vonatkozóan például ezt mondja: „Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt” (Efézus 5:28, 29). A feleség azt a tanácsot kapta, hogy „az ő férjét becsülettel tisztelje” (Efézus 5:33, Károli, 1899).

Vegyük szemügyre a bibliai tanács alkalmazásának következményeit. A férj, aki úgy szereti a feleségét, ’mint a tulajdon testét’, nem gyűlölködő vagy durva a feleségével szemben. Nem bántalmazza őt sem fizikailag, sem szóban, sem érzelmileg. Inkább ugyanolyan nagyrabecsüléssel és figyelemmel van iránta, mint saját maga iránt (1Péter 3:7). Felesége így érzi, hogy szeretik, és biztonságban érzi magát a házasságban. Ezzel a férj jó példát mutat gyermekeinek arra vonatkozóan, hogy miként kell bánni a nőkkel. Másrészt az a feleség, aki ’becsülettel tiszteli’ a férjét, nem fosztja meg a méltóságától azzal, hogy állandóan bírálja és lekicsinyli őt. Mivel a feleség tiszteletben tartja őt, a férj érzi, hogy felesége bizalommal van iránta, elfogadja őt, és nagyra értékeli.

Gyakorlatias ez a tanács modern világunkban? Érdekes, hogy akik manapság a családok tanulmányozására szakosodtak, hasonló következtetésre jutottak. Egy családi tanácsadó program vezetője ezt a megjegyzést tette: „Az általam ismert családok közül azok a legszilárdabbak, amelyekben az édesanya és az édesapa között erőteljes, szerető kapcsolat létezik . . . Úgy tűnik, hogy ez az erős, elsődleges fontosságú kapcsolat biztonságot kelt a gyermekekben.”³

A Biblia házasságra vonatkozó tanácsa az évek során sokkal megbízhatóbbnak bizonyult, mint a számtalan jó szándékú családi tanácsadó útmutatása. Végül is nem is olyan rég volt az, amikor sok szakember a válást úgy tüntette fel, mint ami gyors és kényelmes megoldás egy kellemetlen házasságra. A tanácsadók közül ma már sokan arra ösztönzik az embereket, hogy amennyiben lehetséges, tegyék tartóssá a házasságukat. Ez a szemléletváltás azonban csak azután történt, miután már sok kárt okoztak a családoknak.

A Biblia ezzel ellentétben megbízható, kiegyensúlyozott tanácsot ad a házasság kérdésében. Elismeri, hogy bizonyos rendkívüli körülmények megengedhetővé teszik a válást (Máté 19:9). Ugyanakkor elítéli a jelentéktelen okokra hivatkozó válást (Malakiás 2:14–16). A házastársi hűtlenséget szintúgy elítéli (Zsidók 13:4). Azt mondja, hogy a házasság elkötelezettséget foglal magában: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodika feleségéhez: és lesznek egy testté” (1Mózes 2:24; Máté 19:5, 6).

A Biblia házasságra vonatkozó tanácsa éppoly helytálló ma is, mint akkor volt, amikor a Bibliát írták. Ha a férj és a feleség szeretettel és tisztelettel bánik egymással, és a házasságot értékes, bensőséges kapcsolatnak tekinti, akkor nagyobb az esély arra, hogy a házasság fennmarad — és vele együtt a család is.

Gyakorlatias útmutató a szülőknek

Több évtizeddel ezelőtt sok szülő — a gyermeknevelésre vonatkozó „újító ötletek” által ösztönözve — azt gondolta, hogy „tilos tiltani”.⁸ Attól féltek, hogy ha korlátokat szabnak a gyermekeknek, akkor az traumát és csalódást okoz nekik. Jóindulatú gyermeknevelési tanácsadók kitartottak amellett, hogy a szülőknek csak a legenyhébb kiigazítást szabad alkalmazniuk a gyermekeiknél. Manapság azonban sok szakember felülvizsgálja a fegyelmezés szerepét, az aggódó szülők pedig szeretnének világosan látni ebben a kérdésben.

A Biblia viszont mindvégig világos, ésszerű tanácsot kínált a gyermekneveléshez. Majdnem 2000 évvel ezelőtt ezt írta: „atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása [fegyelmezése, NW] és intése szerint” (Efézus 6:4). A „fegyelmezés” szóval fordított görög főnév ’nevelést, képzést, oktatást’ jelent.⁹ A Biblia azt mondja, hogy ez a fegyelmezés vagy oktatás a szülői szeretet bizonyítéka (Példabeszédek 13:24). A gyermekek jól fejlődnek, mialatt félreérthetetlen erkölcsi irányelvekre, és a jó és rossz közötti fejlett megkülönböztető képességre tesznek szert. A fegyelmezés azt közvetíti feléjük, hogy szüleik törődnek velük és azzal, hogy milyen személyiséggé válnak.

A szülői hatalommal — „a fegyelmezés vesszejévelb” — azonban soha nem szabad visszaélni (Példabeszédek 22:15, NW; 29:15). A Biblia így figyelmezteti a szülőket: „ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek” (Kolossé 3:21). Azt is elismeri, hogy rendszerint nem a fizikai büntetés a leghatásosabb tanítási módszer. A Példabeszédek 17:10 ezt mondja: „Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.” Ezenkívül a Biblia megelőző fegyelmezést javasol. Az 5Mózes 11:19-ben a szülők arra kapnak ösztönzést, hogy használják ki előnyösen az adódó alkalmakat arra, hogy erkölcsi értékeket csepegtessenek gyermekeikbe. (Lásd még az 5Mózes 6:6, 7-et.)

A Biblia szülőkhöz szóló, kortalan tanácsa egyértelmű. A gyermekeknek következetes, szerető fegyelmezésre van szükségük. A valóságban szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy ez a tanács valóban beválik.c

Az embereket megosztó korlátok ledöntése

Az embereket ma faji, nemzeti és etnikai hovatartozásuk alapján korlátok választják el egymástól. Ezek a mesterséges falak hozzájárultak ahhoz, hogy az egész világon dúló háborúkban ártatlan embereket mészároljanak le. Ha a történelmet előjelnek vehetjük, akkor az arra vonatkozó kilátás, hogy a különböző rasszokhoz és nemzetekhez tartozó férfiak és nők egyenlőknek tekintsék egymást és egyenlőkként bánjanak egymással, meglehetősen sivár. Egy afrikai államférfi ezt mondja erről: „A megoldás a szívünkben van.”¹¹ Az emberi szívek átformálása viszont nem könnyű dolog. Vegyük azonban figyelembe, hogy a Biblia üzenete mennyire a szívre apellál, és mennyire az egyenlőség elvét támogatja.

A Bibliának az a tanítása, hogy Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette”, eleve kizár bármilyen faji felsőbbségre vonatkozó elméletet (Cselekedetek 17:26). Rámutat, hogy valójában csak egy faj van — az emberi faj. A Biblia továbbá arra buzdít minket, hogy ’legyünk követői az Istennek’, akiről azt mondja, hogy „nem személyválogató . . .; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Efézus 5:1; Cselekedetek 10:34, 35). Akik komolyan veszik a Bibliát, és valóban arra törekszenek, hogy tanításai szerint éljenek, azokra ez az ismeret egyesítő hatással van. A legmélyebben meghúzódó gyökérnél, az emberi szívnél fejti ki hatását, ledöntve az embereket elválasztó, ember alkotta korlátokat. Nézzünk egy példát.

Amikor Hitler Európa-szerte hadat viselt, létezett egy keresztény csoport — Jehova Tanúi —, amely megingathatatlanul elutasította, hogy ártatlan emberek lemészárlásához csatlakozzon. ’Nem emeltek kardot’ embertársaikra. Azért tettek így, mert tetszeni kívántak Istennek (Ésaiás 2:3, 4; Mikeás 4:3, 5). Ők komolyan hittek abban, amit a Biblia tanít — hogy egyik nemzet vagy faj sem jobb a másiknál (Galátzia 3:28). Békeszerető állásfoglalásuk miatt Jehova Tanúi a koncentrációs táborok első rabjai között voltak (Róma 12:18).

De nem mindenki nyilvánított ki ilyen magatartást, aki azt állította, hogy a Bibliát követi. Nem sokkal a II. világháború után Martin Niemöller, német protestáns lelkész ezt írta: „Ha valaki Istent akarja felelőssé tenni [a háborúkért], az nem ismeri vagy nem akarja ismerni Isten Szavát . . . [A] keresztény egyházak évszázadokon keresztül újra és újra háborúk, csapatok, fegyverek megáldására adták magukat, és teljesen keresztényietlenül a háborús ellenfél pusztulásáért imádkoztak. Mindez a mi vétkünk és atyáink vétke, de semmi esetre sem Isten hibája. Főképp ránk, napjaink keresztényeire nézve hat megszégyenítőleg egy olyan úgynevezett szekta, mint a komoly Bibliakutatók [Jehova Tanúi], akik százával, ezrével mentek koncentrációs táborba és [még] a halálba [is], mert megtagadták a hadi szolgálatot, s nem voltak hajlandók emberre lőni.”¹²

Jehova Tanúi napjainkban is jól ismertek testvériségükről, amely egyesíti az arabokat és a zsidókat, a horvátokat és a szerbeket, a hutukat és a tuszikat. A Tanúk azonban készségesen elismerik, hogy ez az egység nem azért lehetséges, mert ők jobbak másoknál, hanem azért, mert a Biblia üzenetének ereje ösztönzi őket (1Thessalonika 2:13).

Gyakorlatias útmutató, mely előmozdítja a jó lelki egészséget

Az ember fizikai egészségére sokszor hatást gyakorol az, hogy milyen a lelki és érzelmi egészségi állapota. A tudományos vizsgálatok például már megállapították a harag káros hatásait. Dr. Redford Williams, a Duke University Medical Center Viselkedéstani Kutatóintézetének igazgatója és felesége, Virginia az Anger Kills (A harag öl) című könyvükben ezt mondják: „A legtöbb létező bizonyíték azt sugallja, hogy az ellenséges érzületű emberek nagyobb kockázatnak vannak kitéve a szív- és érrendszeri megbetegedéseket (és más betegségeket) illetően, és ennek számos oka van, többek között kisebb mértékű a környezetüktől jövő támogatás, növekszik a rájuk kifejtett biológiai hatás, amikor megharagszanak, és fokozott mértékben veszik fel az egészségüket veszélyeztető viselkedésformákat.”¹³

Több ezer évvel ezek előtt a tudományos tanulmányok előtt a Biblia egyszerű, de egyértelmű kifejezést használva kapcsolatba hozta érzelmi állapotunkat és a fizikai egészségünket: „A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása” (Példabeszédek 14:30; 17:22). A Biblia bölcsen ezt tanácsolta: „Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet”, és „ne légy hirtelen a lelkedben a haragra” (Zsoltárok 37:8; Prédikátor 7:9).

A Biblia a harag kezelésére is tartalmaz ésszerű tanácsot. A Példabeszédek 19:11 például ezt mondja: „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.” Az „értelem”-nek fordított héber szó abból az igéből ered, amely valami ’okozatának az ismeretére’ hívja fel a figyelmet.¹⁴ A bölcs tanács így szól: „Gondolkozz, mielőtt cselekszel.” Ha az ember igyekszik megérteni azt, hogy mások milyen okból beszélnek vagy cselekszenek egy bizonyos módon, akkor az segítségére lehet, hogy magatürtőztetőbb legyen, és kevésbé legyen hajlamos a haragra (Példabeszédek 14:29).

A Kolossé 3:13-ban (Újfordítású revideált Biblia) is található egy gyakorlatias tanács, amely így szól: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak.” A kisebb bosszúságok életünk részét képezik. Az a kifejezés, hogy „elviselni”, azt sugallja, hogy eltűrni azt, amit nem szeretünk másokban. A „megbocsátani” azt jelenti, hogy elengedni a neheztelés érzéseit. Olykor bölcsebb dolog megszabadulni a keserű érzésektől, mint táplálni azokat; a harag táplálása csak növelni fogja terheinket. (Lásd a „Gyakorlatias útmutató az emberi kapcsolatokhoz” című bekeretezett részt.)

Ma számos forrásból lehet tanácsot és útmutatást kapni. Viszont a Biblia valóban egyedülálló. Tanácsa nem csupán elmélet, és kárt sem okoz bennünk soha. Bölcsessége inkább „igen megbízható” (Zsoltárok 93:5, Úf). A Biblia tanácsa továbbá kortalan. Annak ellenére, hogy írását majdnem 2000 évvel ezelőtt fejezték be, szavai még mindig használhatók. Ezenkívül tekintet nélkül a bőrszínre, vagy arra, hogy melyik országban élünk, szavai egyforma hatékonysággal alkalmazhatók. A Biblia szavainak hatalmuk is van — hatalmuk arra, hogy jobbá tegyék az embereket (Zsidók 4:12). Ennek a könyvnek az olvasása és alapelveinek alkalmazása tehát javíthatja életed minőségét.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 24. oldalon]

A Biblia egyértelmű, ésszerű tanácsot kínál a családi élethez

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

Az egészséges családok jellegzetes vonásai

Egy családi tanácsadási szakember és oktató jó néhány évvel ezelőtt kiterjedt vizsgálatot folytatott, melyben több mint 500 családi tanácsadó szakembert kért meg arra, hogy jellemezze, milyen vonásokat figyelt meg az „egészséges” családoknál. Érdekes módon a felsorolt legáltalánosabb vonások között azok a dolgok szerepeltek, melyeket a Biblia már régóta javasol.

A listát a jó kommunikációs szokások vezették, ideértve a nézeteltérések rendezésére szolgáló hatásos módszereket. Az egészséges családoknál az a megszokott eljárás, hogy „senki nem fekszik le este úgy, hogy haragszik a másikra” — jegyezte meg a felmérés szerzője.⁶ A Biblia több mint 1900 évvel ezelőtt ezt tanácsolta: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon” (Efézus 4:26). A bibliai időkben a napokat naplementétől naplementéig számolták. Tehát jóval azelőtt, hogy a modern szakemberek a családokat tanulmányozták volna, a Biblia bölcsen ezt tanácsolta: Gyorsan rendezd a széthúzást előidéző dolgokat — mielőtt véget ér egy nap, és a másik elkezdődik.

Az egészséges családok „lefekvés előtt vagy mielőtt elmennek valahová otthonról, nem hoznak fel olyan témákat, amelyek veszekedést robbanthatnak ki — írja a szerző. — Újra és újra ezt a kifejezést hallottam: »a megfelelő időben«.”⁷ Ezek a családok akaratlanul is a több mint 2700 évvel ezelőtt feljegyzett bibliai példabeszédet visszhangozták: „Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige” (Példabeszédek 15:23; 25:11). Ez a hasonlat azokra az aranydíszítésekre célozhat, melyeket almaformákban véstek ezüsttálcákra — a bibliai időkben ezek nagy értékű, gyönyörű vagyontárgyak voltak. Azt a gondolatot hordozza magában, hogy milyen szépek és értékesek a megfelelő időben mondott szavak. Nyomasztó körülmények között felbecsülhetetlen értékűek a jókor mondott, helyénvaló szavak (Példabeszédek 10:19).

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

Gyakorlatias útmutató az emberi kapcsolatokhoz

„Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok!” (Zsoltárok 4:5). Amikor kisebb sértésekről van szó, többnyire bölcs dolog lehet megválogatni a szavaidat, és ezzel elkerülni az érzelmi összeütközést.

„Van olyan, a ki beszél [meggondolatlanul, »NW«] hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság” (Példabeszédek 12:17). Gondolkozz, mielőtt beszélnél. A meggondolatlan szavak megsérthetnek másokat, és tönkretehetik a barátságot.

„Az engedelmes felelet [szelíd válasz, »NW«] elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot” (Példabeszédek 15:1). A szelíd válasz önuralmat igényel, de ez az eljárás sokszor elsimítja a problémákat, és előmozdítja a békés kapcsolatot.

„Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést” (Példabeszédek 17:14). Bölcs dolog kivonni magad egy robbanásig feszült helyzetből, még mielőtt kijönnél a sodrodból.

„Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik” (Prédikátor 7:9). A tetteket sokszor érzelmek előzik meg. Aki gyorsan megsértődik, az ostoba, mivel eljárása elhamarkodott szavakhoz vagy tettekhez vezethet.

[Kép a 25. oldalon]

Jehova Tanúi a koncentrációs táborok első rabjai között voltak