A Biblia nézőpontja

Hűtlenség után is megmenthető egy házasság?

„MONDOM PEDIG NÉKTEK, HOGY A KI ELBOCSÁTJA FELESÉGÉT, HANEMHA PARÁZNASÁG MIATT, ÉS MÁST VESZ EL, HÁZASSÁGTÖRŐ” (MÁTÉ 19:9).

EZEKKEL a szavakkal Jézus Krisztus engedélyt adott egy kereszténynek arra, hogy úgy döntsön, elválik hűtlen házastársától.a De mi a helyzet akkor, ha az ártatlan házastárs úgy dönt, hogy megőrzi a házasságot, és a házaspár elhatározza, hogy helyreállítja a kapcsolatát? Milyen nehézségek állnak a házaspár előtt, és hogyan tudnak sikeresen szembenézni ezekkel a nehézségekkel? Lássuk csak, hogyan segít a Biblia e kérdések megválaszolásában.

Romba dőlt háznép

Először is meg kell értenünk, hogy milyen sok kárt okoz a hűtlenség. Amint azt Jézus Krisztus kifejtette, a házasság Szerzőjének az volt a szándéka, hogy a férj és a feleség „többé nem kettő, hanem egy test” legyen. Hozzátette még: „A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.” Igen, a házasság úgy lett megtervezve, hogy elválaszthatatlanul kösse össze az embereket. Amikor valaki megszegi a házassági fogadalmát azzal, hogy házasságtörést követ el, akkor ez gyötrelmes következményekkel jár (Máté 19:6; Galátzia 6:7).

Erre bizonyíték az a fájdalom, amelyet az ártatlan házastárs tapasztal. A házasságtörés hatásait egy hurrikán hatásaihoz lehetne hasonlítani, amely házakat zúz össze. Dr. Shirley P. Glass megjegyezte: „Azok közül a betegek közül, akikkel dolgoztam, sokan azt mondták, hogy könnyebb lett volna nekik, ha a házastársuk meghalt volna.” Igaz, néhányan, akiknek elhunyt a házastársuk, talán nem értenek egyet ezzel. Az viszont kétségtelen, hogy a házasságtörés gyötrő fájdalmat okoz. Egyesek sohasem heverik ki teljesen azt, hogy elhagyták őket.

Tekintettel az effajta szívfájdalomra, valaki megkérdezhetné: „A házasságtörésnek muszáj véget vetnie egy házasságnak?” Nem feltétlenül. Jézusnak a házasságtöréssel kapcsolatos kijelentése azt mutatja, hogy a hűséges házastársnak Írás szerinti lehetősége van arra, hogy elváljon, de nem köteles ezt megtenni. Egyes házaspárok úgy döntenek, hogy helyreállítják és megerősítik azt, ami összetört, azáltal hogy megteszik a szükséges változtatásokat — jóllehet semmi sem mentség a házasságtörésre.

Természetesen jobb, ha egy házastársi kapcsolatban még akkor megteszik a szükséges változtatásokat, amikor még mind a két fél hűséges a másikhoz. De még ha hűtlenségről van is szó, néhány ártatlan házastárs úgy dönt, hogy megőrzi a házasságát. Az ártatlan házastárs ahelyett, hogy hiú ábrándokra alapozná döntését, inkább mérlegelje a következményeket. A feleségb valószínűleg gondolni fog a gyermekei szükségleteire, valamint saját szellemi, érzelmi, fizikai és anyagi szükségleteire. Bölcsen teszi, ha azt is fontolóra veszi, hogy meg lehet-e még menteni a házasságát.

Meg lehet-e még menteni a házasságot?

Az építésznek mielőtt megpróbálja újra felépíteni a hurrikán által romba döntött házat, először meg kell határoznia, hogy helyre lehet-e még állítani. Egy házaspár — különösen a hűséges házastárs — esetében ugyanez a helyzet: mielőtt erőfeszítéseket tenne arra, hogy helyreállítsa a kapcsolatot, amelyet a hűtlenség darabokra tört, a valóságnak megfelelően becsülje fel annak lehetőségét, hogy helyreállítják a házasságban a bensőséges kapcsolatot és a bizalmat.

Az egyik tényező, amit figyelembe kell venni az, hogy a vétkes házastárs őszinte megbánást tanúsít-e, vagy inkább még mindig házasságtörést követ el „az ő szívében” (Máté 5:27, 28). Bár megígéri, hogy megváltozik, vonakodik-e hirtelen véget vetni erkölcstelen kapcsolatának? (2Mózes 20:14; 3Mózes 20:10; 5Mózes 5:18). Még mindig megakad a szeme más nőkön? A feleségét okolja a házasságtörésért? Ha igen, nem valószínű, hogy sikerrel fognak járni az arra irányuló erőfeszítések, hogy helyreállítsák a bizalmat a házasságban. Másrészről, ha véget vet a tiltott viszonynak, elfogadja helytelen tettének felelősségét, és kimutatja, hogy teljesen elkötelezi magát arra, hogy helyreállítsa a házasságot, akkor a feleség ezt úgy tekintheti, mint ami alap a reményre, hogy egy nap helyreállhat a valódi bizalom (Máté 5:29).

Azonkívül a hűséges házastárs képes megbocsátani? Ez nem azt jelenti, hogy nem ad hangot annak, hogy úgy érzi, mélységesen megsértették azzal, ami történt, és azt sem jelenti, hogy úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Ez inkább azt jelenti, hogy törekszik arra, hogy egy idő után ne tápláljon többé mélységes neheztelést. Az effajta megbocsátáshoz idő kell, de segíthet megteremteni a szilárd alapot ahhoz, hogy helyreálljon a házasság.

A „romok” eltakarítása

Miután a hűséges házastárs úgy döntött, hogy megmenti a házasságukat, milyen lépéseket tehet ezek után a házaspár? Éppen úgy, ahogyan a hurrikán által súlyosan károsult otthon körüli romokat el kell távolítani, a házasság körüli „romokat” is el kell takarítani. Ez bizonyos mértékben úgy érhető el, ha a házastársak elmondják egymásnak az érzéseiket. A Példabeszédek 15:22 ezt mondja: „Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács [bizalmas megbeszélés, NW].” A bizalmas megbeszélésnek fordított héber szó meghittségre utal, és a Zsoltárok 89:7 (NW [89:8]) úgy adja vissza, hogy „meghitt csoport”. Ezért ez nemcsak egy felszínes párbeszédet, hanem őszinte és odaadó kommunikációt foglal magában, melyben mind a két fél feltárja legmélyebb érzéseit (Példabeszédek 13:10).

Például néhány esetben a hűséges házastárs talán további kérdéseket szeretne feltenni a férjének. Hogyan kezdődött a viszony? Mióta tartott? Ki tud még róla? Való igaz, hogy fájdalmas lesz a házaspárnak megbeszélni ezeket az aprólékos részleteket. De a hűséges házastárs szükségesnek találhatja ezt az ismeretet ahhoz, hogy helyreállítsa a bizalmat. Ha ez így van, a hűtlen házastárs részéről az a legjobb, ha őszintén és figyelmesen válaszol. Szeretetteljesen és kedvesen kell elmagyaráznia a dolgokat, gondolva arra, hogy a gondolatcsere célja a gyógyítás, nem pedig a bántás (Példabeszédek 12:17; Efézus 4:25, 26). Mindkettőjüknek tapintatot és önuralmat kell kimutatniuk, valamint beleélést tanúsítva kell hallgatniukc, amikor kifejezik érzéseiket a történtekkel kapcsolatban (Példabeszédek 18:13; 1Korinthus 9:25; 2Péter 1:6).

Azok, akik Jehova Tanúi, talán szeretnének segítséget kérni a gyülekezeti vénektől. Természetesen a súlyos bűnöket, mint amilyen a házasságtörés is, a keresztényeknek azonnal meg kell vallaniuk a véneknek, akik törődnek a házaspár és a gyülekezet szellemi jólétével. Előfordulhat, hogy amikor a házasságtörő férj találkozott a vénekkel, őszinte megbánást tanúsított, és ezáltal a gyülekezetben maradhatott. Ebben az esetben a vének további támogatást tudnak nyújtani mindkét házastársnak (Jakab 5:14, 15).

A helyreállítás

Miután a házaspár stabilizálta érzéseit amennyire csak lehetett, jó helyzetben vannak ahhoz, hogy helyreállítsák a dolgokat házasságuk létfontosságú területein. A komoly kommunikációra továbbra is szükség van. Ahol gyengeségek merülnek fel, megfelelő változtatásokat kell hozni.

Elsősorban a vétkes házastárs feladata lesz, hogy meghozza a szükséges változtatásokat. A hűséges házastársnak azonban meg kell tennie, amit tud, annak érdekében, hogy megerősítse a házasság gyenge területeit. Ez nem azt jelenti, hogy a házasságtörés az ő hibája volt, vagy hogy mentséget lehet találni rá — nincs igazi mentség arra, hogy valaki ilyen bűnt kövessen el. (Vö. 1Mózes 3:12; 1János 5:3.) Egyszerűen csak azt jelenti, hogy lehetnek a házasságban olyan gondok, amelyeket meg kell oldani. A helyreállítás közös feladat. Meg kell erősíteni a kölcsönös értékeket és célokat? Vajon elhanyagolták a szellemi tevékenységeket? Egy súlyosan megkárosodott házasság helyreállításának fontos része az a folyamat, hogy feltárják a jelentős gyengeségeket, és megtegyék a szükséges változtatásokat.

„Karbantartás”

Még egy jól felépített háznak is szüksége van rendszeres karbantartásra. Mennyire fontos akkor egy helyreállított kapcsolat „karbantartása”. A házaspárnak nem szabad engednie, hogy az idő múlásával alábbhagyjon az az elhatározása, hogy kitart új szándékai mellett. Ahelyett, hogy elcsüggednének, amikor kisebb visszaeséseket tapasztalnak — például amikor visszaesnek a gyér kommunikációs szokásokba —, azonnal lépéseket kell tenniük, hogy visszaterelődjenek a helyes vágányra, és folytassák az előrehaladást (Példabeszédek 24:16; Galátzia 6:9).

Mindezeken felül pedig a férjnek és a feleségnek legelső helyre kell tennie a szellemi foglalatosságokat, és sohasem szabad engednie, hogy ez, valamint a házasságuk háttérbe szoruljon néhány más tevékenység miatt. A Zsoltárok 127:1 ezt mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.” Jézus szintén erre figyelmeztetett: „Valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása” (Máté 7:24–27).

Igen, ha a bibliai alapelveket figyelmen kívül hagyják, mert nehéz alkalmazni, a házasság sebezhető lesz a hűség következő viharos próbájára nézve. Ha azonban a férj és a feleség minden dologban ragaszkodik a Biblia irányadó mértékeihez, a házasságuk isteni áldást fog élvezni. Birtokolni fogják a házastársi hűség legerőteljesebb indítóerejét is — a vágyat, hogy tetsszenek a házasság Szerzőjének, Jehova Istennek (Máté 22:36–40; Prédikátor 4:12).

[Lábjegyzetek]