Mindig kövesd a szerető-kedvességet!
„Aki az igazságosságot és a szerető-kedvességet követi, az életet, igazságosságot és dicsőséget talál” (PÉLDABESZÉDEK 21:21).
1. Miért várhatjuk el azoktól, akiket Isten szelleme vezet, hogy kedvesek legyenek?
JEHOVA kedves és együttérző. Ő „irgalmas és könyörületes Isten, lassú a haragra és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban” (2Mózes 34:6, 7). Akkor hát érthető, hogy szellemének gyümölcsei között megtalálható a szeretet és a kedvesség (Galata 5:22, 23).
2. Milyen példákat vizsgálunk meg most?
2 Akiket Jehova szent szelleme vagy hatékony ereje vezet, azok kimutatják a kedvesség gyümölcsét. Szerető-kedvességet tanúsítanak másokhoz fűződő kapcsolataikban. Valóban követik Pál apostol példáját, Isten szolgáiként ajánlva magukat ’kedvesség által’ és más módokon (2Korinthus 6:3–10). Kedvességük, együttérzésük, megbocsátó szellemük összhangban van Jehova személyiségével, aki „bővelkedik szerető-kedvességben”, és akinek Szava a kedvesség sok példáját tartalmazza (Zsoltárok 86:15; Efézus 4:32). Mit tanulhatunk ezekből?
A kedvesség önzetlenné és vendégszeretővé tesz minket
3. Milyen volt Ábrahám példája a kedvesség kimutatásában, és milyen buzdítást adott Pál ezzel kapcsolatban?
3 Ábrahám (Ábrám) patriarcha — „Jehova barátja” és ’az atyja mindazoknak, akik hisznek’ — szép példát adott a kedvesség kimutatásában (Jakab 2:23; Róma 4:11). Ő és családja, beleértve unokaöccsét, Lótot, elhagyta a káldeai Ur városát és Isten parancsára Kánaánba ment. Jóllehet Ábrahám volt az idősebb és a család feje, mégis kedvesen és önzetlenül átengedte Lótnak a választást a legelőket illetően, míg ő azt választotta, ami maradt (1Mózes 13:5–18). Ugyanilyen kedvesség vezethet bennünket is, hogy engedjünk másokat előnyökhöz jutni a mi kárunkon. Az ilyen önzetlen kedvesség összhangban van Pál apostol tanácsával: „Senki se keresse, ami neki előnyös, hanem ami másoknak az.” Pál maga ’mindenki tetszésére törekedett mindenben, nem keresve a maga személyes előnyét, hanem a sokakét, hogy megmentésben részesüljenek’ (1Korinthus 10:24, 33).
4. Milyen jutalmat nyert Ábrahám és Sára a vendégszeretet formájában kimutatott kedvességükért?
4 A kedvesség néha a szívből jövő vendégszeretet formájában mutatkozik meg. Ábrahám és felesége, Sára, kedves és vendégszerető volt az egyik nap arra haladó három idegen iránt. Ábrahám rábeszélte őket, hogy maradjanak egy kis időre, míg ő és Sára sietve finom ételt készített a látogatóknak. Mint kiderült, az idegenek Jehova angyalai voltak, és egyikük azt az ígéretet hozta, hogy az idős és gyermektelen Sárának fia lesz (1Mózes 18:1–15). Micsoda jutalom a kedves vendégszeretetért!
5. Hogyan mutatott kedvességet Gájus, milyen hasonló dolgot tehetünk meg mi is?
5 Az egyik módja annak, ahogyan minden keresztény kedvességet mutathat, ha vendégszerető (Róma 12:13; 1Timótheus 3:1, 2). Ennek megfelelően Jehova szolgái kiterjesztik kedves vendégszeretetüket az utazófelvigyázókra. Ez arra a kedvességre emlékeztet, amelyet az első századi keresztény Gájus tanúsított. Ő „hű munkát” végzett, amikor vendégszeretően fogadta a látogató testvéreket — és ők „idegenek” voltak, akiket korábban nem ismert (3János 5–8). Mi többnyire ismerjük azokat, akikre kedvesen kiterjesztjük a vendégszeretetet. Talán megfigyeljük, hogy egy szellemi testvérnő lehangolt. Talán hitetlen házastársa van, vagy olyan, aki esetleg kiközösített személy is lehet. Micsoda lehetőség a kedvesség kinyilvánítására, ha meghívjuk a testvérnőt, hogy szellemi társaságnak és egy étkezésnek örvendjen családunkkal időről időre! Bár nem rendezhetünk bankettet, családunk bizonyára örömet talál majd egy ilyen testvérnő iránti kedvesség kinyilvánításában. (Vö. Példabeszédek 15:17.) És kétségkívül kifejezi majd háláját ezért akár szóban, akár egy kedves köszönőlevélben.
6. Hogyan mutatott kedvességet Lídia, és miért fontos kifejezni az értékelést a kedves cselekedetekért?
6 Miután a jámbor nő, Lídia alámerítkezett, „kérlelt minket: ’Ha [Pál és társai] úgy ítélitek meg, hogy hűséges vagyok Jehovához, térjetek be házamba, és maradjatok nálam.’ És szinte rábeszélt, hogy jöjjünk” — tette hozzá Lukács. Lídia kedvessége kétségkívül tiszteletet érdemelt (Cselekedetek 16:14, 15, 40). A tisztelet kimutatása azonban nem volt elsöprő. Egyik alkalommal egy 80 éves testvérnő, akinek az ereje és az eszközei korlátozottak, kedvesen fáradozott azon, hogy ételt készítsen néhány vendégnek. Akkor volt különösen csalódott, amikor egy fiatalember mégcsak nem is értesítette, hogy nem tud eljönni. Egy másik alkalommal két testvérnő mulasztott el egy étkezést, amelyet egy fiatal nő különösen számukra készített. „Összetörtem — mondta —, hogy egyiknek sem jutott eszébe . . . Azt akartam hallani, hogy elfelejtkeztek a vacsoráról, de ehelyett egyik testvérnő sem volt annyira kedves vagy szerető, hogy felhívjon.” A szent szellem kedvesség gyümölcse arra indítana téged, hogy méltányoló és figyelmes légy hasonló helyzetekben?
A kedvesség figyelmessé tesz minket
7. A kedvességgel kapcsolatos mely vonást szemlélteti az az erőfeszítés, amelyet Jákob temetési kívánságára vonatkozóan tettek?
7 A kedvességnek figyelmessé kellene tenni bennünket mások és azok kívánságai iránt. Ennek szemléltetésére: Jákob (Izrael) arra kérte fiát, Józsefet, hogy gyakoroljon szerető-kedvességet iránta azáltal, hogy ne Egyiptomban temesse el. Bár ez a kérés azt jelentette, hogy Jákob testét meglehetősen nagy távolságra kellett szállítani, József és Jákob többi fia „elvitték őt Kánaánba, és eltemették a Makpelah mezőnek barlangjába, azon a mezőn, amelyet Ábrahám vásárolt meg temetkezési tulajdonnak a hettita Efrontól, Mamré átellenében” (1Mózes 47:29; 49:29–31; 50:12, 13). E példával összhangban a szerető-kedvességnek nem arra kellene indítania bennünket, hogy alkalmazkodjunk az Írás szerint elfogadható temetési elrendezéshez, amelyet egy keresztény családtag kíván?
8. Mire tanít minket Ráháb esete a kedvesség viszonzásáról?
8 Amikor mások szerető-kedvességet tanúsítanak irántunk, nem kellene valami módon kimutatnunk értékelésünket vagy viszonoznunk azt? Bizonyára kellene. Ráháb, a parázna nő kedvességet tanúsított, amikor elrejtette az izraelita kémeket. Ezért az izraeliták is szerető-kedvességet tanúsítottak iránta, megőrizve őt és háznépét, amikor pusztulásra ítélték Jerikó városát (Józsué 2:1–21; 6:20–23). Micsoda szép példa ez számunkra, hogy mi is viszonozzuk a kedvességet azáltal, hogy mi magunk is figyelmesek és kedvesek vagyunk!
9. Miért mondhatjuk, hogy helyénvaló lehet megkérni valakit, hogy tanúsítson irántunk szerető-kedvességet?
9 Ami a dolgot illeti, helyénvaló lehet megkérni valakit, hogy tanúsítson irántunk szerető-kedvességet. Ezt tette Jonatán, Izrael első királyának, Saulnak a fia. Jonatán megkérte szeretett fiatal barátját, Dávidot, hogy mutasson szerető-kedvességet iránta és családja iránt (1Sámuel 20:14, 15; 2Sámuel 9:3–7). Dávid visszaemlékezett erre, amikor megbosszulta Saulnak a gibeoniták ellen elkövetett bűnét. Eszébe jutván „Jehova esküje” közte és Jonatán között, Dávid szerető kedvességet gyakorolt, megkímélve Jonatán fiának, Mefibósetnek az életét (2Sámuel 21:7, 8). Ehhez hasonlóan ’az Igen nálunk Igent jelent’? (Jakab 5:12). És ha gyülekezeti vének vagyunk, mi is hasonlóan együttérzők vagyunk, amikor hívőtársainknak szerető-kedvességre van szükségük?
A kedvesség megerősíti a kötelékeket
10. Hogyan részesült áldásban Ruth szerető-kedvessége?
10 A szerető-kedvesség megerősíti a családi kötelékeket és előmozdítja a boldogságot. Ezt mutatja a moábita Ruth esete. Ő keményen dolgozott gyűjtögetőként az idős Boáz Betlehem közeli mezején, hogy táplálékot szerezzen magának és özvegy, szükséget szenvedő anyósának, Naóminak (Ruth 2:14–18). Boáz később ezt mondta Ruthnak: „Az utóbbi esetben jobban kifejezted a szerető-kedvességedet, mint az első esetben, hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után” (Ruth 3:10). Ruth először Naómi iránt tanúsított szerető-kedvességet. „Az utóbbi esetben” a moábita akkor nyilvánított ki szerető-kedvességet, amikor késznek mutatkozott feleségül menni az idős Boázhoz, hogy nevet támasszon halott férjének és az idősödő Naóminak. Boáz révén Ruth Dávid nagyapjának, Obednek anyjává lett. És Isten ’tökéletes bérrel’ jutalmazta meg őt azzal, hogy Jézus Krisztus ősanyjává válhatott (Ruth 2:12; 4:13–17; Máté 1:3–6, 16; Lukács 3:23, 31–33). Micsoda áldásokat eredményezett Ruth szerető-kedvessége a maga és családja számára! Ma is áldás, boldogság és a családi kötelékek megerősödése származik abból, ha az istenfélő családokat áthatja a szerető-kedvesség.
11. Milyen hatása volt Filemon kedvességének?
11 A kedvesség megerősíti a Jehova népének gyülekezetein belüli kötelékeket is. A keresztény férfi, Filemon a hívőtársak iránti szerető-kedvességéről volt ismert. Pál ezt mondta neki: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor imádságaimban megemlékezem rólad, mert továbbra is hallok szeretetedről és hitedről, amely az Úr és valamennyi szent iránt él benned . . . Szereteted ugyanis nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált, mivel általad, testvér, a szentek egymás iránti gyöngéd vonzalma felerősödött” (Filemon 4–7). Az Írások nem beszélnek arról, hogyan élesztette fel Filemon a szentek gyengéd vonzalmát. Neki azonban sokféle módon kellett szerető-kedvességet mutatnia a felkent társak iránt, amelyek felüdülést biztosítottak számukra, és ez kétségtelenül megerősítette a köztük lévő kötelékeket. Hasonló dolgok ma is történnek, amikor a keresztények szerető-kedvességet nyilvánítanak ki.
12. Milyen eredmény származott Onéziforusz kedvességéből?
12 Onéziforusz kedvességének szintén jó hatása volt. „Az Úr legyen könyörületes Onéziforusz háza népe iránt — mondta Pál —, mert gyakran felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. Sőt amikor Rómában volt, szorgosan kutatott utánam és meg is talált. Adja meg az Úr, hogy irgalmat találjon Jehovánál azon a napon. És hogy milyen [nagy] szolgálatot tett Efézusban, azt te tudod a legjobban” (2Timótheus 1:16–18). Ha azon fáradozunk, hogy szerető-kedvességet tanúsítsunk társaink iránt az imádatban, boldogok leszünk és megerősödnek a testvéri gyengéd vonzalom kötelékei a keresztény gyülekezeten belül.
13., 14. Milyen volt a filippibeli gyülekezet példamutatása, és hogyan válaszolt Pál a kedvességükre?
13 Amikor egy egész gyülekezet mutat szerető-kedvességet a társak iránt az imádatban, ez megerősíti a közöttük lévő köteléket. Ilyen szoros kötelék volt Pál és a Filippiben lévő gyülekezet között. Sőt az egyik ok, amiért megírta levelét a filippibelieknek az volt, hogy kifejezze háláját kedvességükért és anyagi segítségükért. Ezt írta: „A jó hír hirdetésének kezdetén, amikor Macedóniából elindultam, egyetlen gyülekezet sem vállalt velem közösséget az adás és viszonzás kapcsolatában, csak ti egyedül, mert már Thessalonikába is küldtetek egyszer-másszor valamit, amire szükségem volt . . . mindenem megvan, sőt bővölködöm. Bőven el vagyok látva, miután megkaptam Epafróditustól küldeményeteket mint kellemes illatú, Istennek tetsző, kedves áldozatot” (Filippi 4:15–18).
14 Nem csoda, hogy imáiban megemlékezett Pál a kedves filippibeliekről! Ezt mondta: „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és könyörgéseimben mindig örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivel az első naptól fogva mostanáig közreműködtetek velem a jó hír munkájában” (Filippi 1:3–5). A Királyság-prédikáló munka ilyen kedves szívű és bőkezű támogatása sohasem teszi szegénnyé a gyülekezetet. Miután a filippiek kedvesen megtettek mindent, amit ennek érdekében tehettek, Pál így biztosította őket: „Az én Istenem pedig betölti majd minden szükségeteket teljességig Jézus Krisztus által dicsőségének gazdagsága szerint” (Filippi 4:19). Igen, Isten viszonozza a kedvességet és a bőkezűséget. Szava ezt mondja: „Hiszen tudjátok, hogyha valaki jót tesz, azt visszakapja Jehovától” (Efézus 6:8).
Amikor a nők tanúsítanak kedvességet
15., 16. a) Hogyan emlékeztek Dorkás kedvességére, és mi történt, amikor meghalt? b) Hogyan bővelkednek jó cselekedetekben napjainkban a kedves szívű keresztény nők?
15 A Joppéban élő Dorkás (Tábitha) tanítvány szerető-kedvessége nem maradt jutalom nélkül. „Gazdag volt jótettekben és irgalmas cselekedetekben,” és amikor ’beteg lett és meghalt’, a tanítványok Péterért küldtek Liddába. Megérkezésekor „felvezették őt a felső szobába; és a jelenlevő összes özvegy sírva járult elébe és sok alsó és felső ruhát mutattak, amelyet Dorkás készített, amikor még velük volt”. Képzeljük el a helyzetet: Szomorú, könnyes özvegyek elmondják az apostolnak, mennyire kedves volt Dorkás, és megmutatják neki azokat az öltözékeket, amelyek szeretetét és kedvességét bizonyítják. Mindenkit kiküldve, Péter letérdel imádkozni és a testhez fordul. Figyelj csak! Ezt mondja: „Tábita, kelj fel!” És íme! „Ő kinyitotta a szemét és megpillantva Pétert, felült. Péter a kezét nyújtva neki, felállította, majd hívta a szenteket és az özvegyeket és mint élőt mutatta be nekik” (Cselekedetek 9:36–41) Micsoda áldás Istentől!
16 Ez volt az első feljegyzett feltámasztás, amelyet Jézus Krisztus egyik apostola hajtott végre. És a körülmények, amelyek ehhez a bámulatos csodához vezettek, a kedvességben gyökereztek. Ki mondhatná meg, hogy vajon életre kelt volna-e Dorkás, ha nem bővelkedik jó cselekedetekben és az irgalom ajándékaiban — ha nem bővelkedik szerető-kedvességben? Nemcsak Dorkás és azok az özvegyek részesültek áldásban, hanem a feltámadásának beszámolója is Isten dicsősége mellett tanúskodott. Igen, „ez ismertté lett egész Joppéban, és sokan hívőkké lettek az Úrban” (Cselekedetek 9:42). A kedves szívű keresztény nők ma is bővelkednek jó cselekedetekben — esetleg ruhát varrnak hívőtársaik részére, ételt készítenek a közöttük lévő időseknek és vendégszeretetüket másokra is kiterjesztik (1Timótheus 5:9, 10). Micsoda tanúbizonyság ez a megfigyelők számára! A legtöbben közülünk milyen boldogok vagyunk, hogy az isteni önátadás és a szerető kedvesség indítja ’a jó hírt közlő asszonyok nagy seregét’, hogy dicsőítse Istenünket, Jehovát! (Zsoltárok 68:11 [68:12, Károli]).
Továbbra is kövessük a szerető-kedvességet!
17. Mit mond a Példabeszédek 21:21, és hogyan alkalmazhatók annak szavai az instenfélő egyénekre?
17 Mindazoknak, akik Isten helyeslésére vágynak, követniük kell a szerető-kedvességet. „Aki az igazságosságot és a szerető-kedvességet követi, az életet, igazságosságot és dicsőséget talál” — mondja a bölcs példabeszéd (Példabeszédek 21:21). Egy istenfélő személy szorgalmasan követi Isten igazságosságát, mindig az isteni irányadó mértékektől hagyja magát vezetni (Máté 6:33). Folyamatosan lojális szeretetet vagy szerető-kedvességet mutat mások iránt anyagi és különösen szellemi vonatkozásban. Így igazságosságot talál, mivel Jehova szelleme segíti őt, hogy igazságosan éljen. Valójában ’igazságosságba öltözik’, miként az istenfélő férfi, Jób (Jób 29:14). Az ilyen személy nem a maga dicsőségét keresi (Példabeszédek 25:27). Inkább azt a dicsőséget szerzi meg, amelyet Jehova megenged, hogy megkapjon, talán a tisztelet valamilyen formáját az embertársak részéről, akiket Isten arra indít, hogy kedvesen bánjanak vele, mivel ő is szerető kedvességet tanúsít irántuk. Továbbá azok, akik lojálisan Isten akaratát cselekszik, életet találnak — nem csupán néhány tova tűnő évre, hanem örökre.
18. Miért kell követnünk a szerető-kedvességet?
18 Ezért mindenki, aki szereti Jehova Istent, folyamatosan kövesse a szerető-kedvességet. Ez a tulajdonság megkedveltet minket Istennel és másokkal. Ez előmozdítja a vendégszeretetet és figyelmessé tesz minket. A kedvesség megerősíti a családon és a keresztény gyülekezeten belüli kötelékeket. Azok a nők, akik szerető-kedvességet tanúsítanak, tiszteletben és nagy elismerésben részesülnek. Mindazok pedig, akik ezt a ragyogó tulajdonságot követik, a szerető-kedvesség Istenét, Jehovát dicsőítik.
Hogyan válaszolnál?
◻ Milyen példa volt Ábrahám a kedvesség kimutatásában?
◻ Mire tanít bennünket Ráháb esete a kedvesség viszonzásáról?
◻ Hogyan mutatott ki kedvességet a filippibeli gyülekezet?
◻ Hogyan bővelkednek napjainkban a kedves szívű keresztény asszonyok jó cselekedetekben?
◻ Miért kell követnünk a szerető-kedvességet?