Amiért beszélgetni kell róla

„Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját” (Példabeszédek 27:17, Biblia).

A PENGÉKET nem úgy élesítik, hogy egymáshoz ütik őket. Az élezés ennél finomabb eljárás. Ehhez hasonlóan vannak jó és rossz módszerei is annak, ahogyan beszélgetés által élesíthetjük az elmét, különösen akkor, ha olyan kényes témáról van szó, mint például a vallás.

Először is, tiszteletben kell tartanunk a másik ember méltóságát, és ezt a tiszteletet a szavainkkal és a modorunkkal is ki kell mutatnunk. „A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett” — írja a Biblia a Kolossé 4:6-ban. A kedvesen mondott és fűszerezett beszédet nem a fölényes stílus jellemzi, még akkor sem, ha a beszélő meg van győződve róla, hogy neki van igaza, és a másik személy téved.

A kedvesség abban is visszatükröződik, ahogyan hallgatunk. Nem vagyunk kedves hallgatók, ha belevágunk a másik szavába, vagy ha azért nem figyelünk arra, amit mond, mert azon gondolkodunk, mi lesz a következő érvünk. Igen valószínű, hogy a beszélő meg fogja érezni, hogy szemmel láthatóan nem érdekel bennünket a nézete, és talán abba is fogja hagyni a beszélgetést. Sohasem szabad erőltetni vagy kényszeríteni a másikat, hogy változtasson a nézetén. Végül is „Isten adja”, hogy az igazság magja ’növekedjen’ a fogékony hallgató szívében (1Korinthus 3:6).

Szép példát állított elénk Pál apostol, aki az ’érvelést’ és a ’meggyőzést’ alkalmazta a szolgálatában (Cselekedetek 17:17; 28:23, 24, NW). Mindenhol, ahol csak találkozott emberekkel, beszélgetett velük a vallásról — mind a piactéren, mind az otthonaikban (Cselekedetek 17:2, 3; 20:20). Jehova Tanúi úgy igyekeznek követni ezt a példát, hogy mindenhova elmennek, ahol embereket lehet találni, és érvelnek nekik az Írásokból.

Kerüld a félreértéseket

Izráel nemzete épp hogy csak letelepedett az Ígéret földjén, amikor egy oltár miatti félreértésből majdnem belháború robbant ki közöttük. Akik a Jordán folyó keleti oldalán telepedtek le, építettek egy oltárt, míg a másik oldalon lévő törzsek tévesen azt gondolták, hogy ez az oltár hamis imádat céljából készült. Ezért katonai összecsapásra készültek, hogy így megbüntessék a testvéreiket. De a megfontoltság győzedelmeskedett. A leendő támadók először delegációt küldtek, hogy megtudakozzák, miért készítette a másik fél az oltárt. Nagy megkönnyebbülésükre megtudták, hogy ez egyszerűen egy emlékmű volt, „bizonyság”, amely az összes törzset arra emlékeztette, hogy Jehova Isten előtt egységben vannak. A megbeszélés eredményeként sikerrel zárult a nap, és sok ember megmenekült (Józsué 22:9–34).

Ehhez hasonlóan napjainkban gyakran az érzelmi elhidegülés és az előítélet miatt történnek félreértések. Néhányan például úgy tekintettek Jehova Tanúira, mint vallási fanatikusokra, mert azt hallották róluk, hogy elutasítják a vértranszfúziót. Azoknak azonban, akik személyesen megkérdezik a Tanúkat erről, gyakran kellemes meglepetésben van részük, mikor megtudják, hogy bibliai alapja van a Tanúk álláspontjának, és hogy vannak biztonságos, hatásos alternatív kezelési módszerek (3Mózes 17:13, 14; Cselekedetek 15:28, 29). Valójában a vérellátással kapcsolatos gondok miatt egy rovatvezető ezt írta: „hálásak vagyunk Istennek, hogy Jehova Tanúi úttörőmunkát végeznek a vérpótló készítmények felkutatásában.”

Némelyek ehhez hasonlóan azért utasították el, hogy beszéljenek a Tanúkkal, mivel azt mondták nekik, hogy Jehova Tanúi nem hisznek Jézus Krisztusban. Mennyire távol áll ez az igazságtól! A Tanúk valójában kihangsúlyozzák, milyen szerepe van Jézusnak a megmentésünkben, és elmagyarázzák, hogy ő Isten Fia, akit Isten elküldött a földre, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól. A Tanúkkal való beszélgetés során tisztázódnak a félreértések (Máté 16:16; 20:28; János 3:16; 14:28; 1János 4:15).

Igazság — Népszerű vagy népszerűtlen?

Az lephet meg sok embert a vallással kapcsolatban, hogy általában a megszokott út a rossz út. Maga Jézus Krisztus ezt tanította: „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt” (Máté 7:13, 14).

Noé napjaiban csak nyolcan szóltak szellemi igazságot: Noé, a felesége, három fia és fiainak a feleségei. Figyelmeztető üzenetük és a bárkaépítő munkájuk kétségtelenül a gúnyolódás, sőt a bántalmazás céltáblájává tette őket. Noé és a családja mégsem ijedt meg — folytatták a prédikálást és az építést (1Mózes 6:13, 14; 7:21–24; 2Péter 2:5). Ugyanígy csak hárman engedelmeskedtek Isten utasításának és maradtak életben, mikor Szodoma és Gomora elpusztult (1Mózes 19:12–29; Lukács 17:28–30).

Mi a helyzet a mi időnkkel? „Ha Krisztus hús-vér emberként visszatérne ma, az emberek valószínűleg újra megölnék” — mondta egy házigazda Jehova egyik Tanújának. Ez a személy úgy érezte, hogy Jézus tanításai és magasztos erkölcsi irányadó mértékei éppolyan népszerűtlenek lennének most, mint 2000 évvel ezelőtt. Egyetértesz ezzel?

Ha igen, akkor igazad van, hiszen Jézus így figyelmeztette a tanítványait: „gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért”, és ez a jövendölés igaznak bizonyul (Máté 24:9). A zsidó vezetők Rómában ezt mondták Pál apostolnak a keresztény vallásról: „e felekezetnek . . . mindenütt ellene mondanak” (Cselekedetek 28:22). De a keresztény vallás népszerűtlensége nem állította meg Krisztus követőit abban, hogy megosszák hitnézeteiket másokkal. És a tiszta szívű embereket sem akadályozta meg abban, hogy a keresztényekkel beszélgessenek (Cselekedetek 13:43–49).

Napjainkban Jézus üzenete fontosabb, mint valaha. Miért? Mert a világ állapota azt mutatja, hogy most e rendszer ’utolsó napjaiban’ élünk, és ezek a napok akkor érik el csúcspontjukat, amikor a föld meg lesz tisztítva a gonoszságtól. Jézus a mi időnket Noé napjaihoz hasonlította (2Timótheus 3:1–5; Máté 24:37–39). Most tehát nem annak van itt az ideje, hogy félvállról vegyük a hitnézeteinket, hiszen örökké tartó élet csak azoknak lesz része, akik ismerik Istent, és akik ’szellemmel és igazsággal imádják’ őt (János 4:24, NW; 2Thessalonika 1:6–9).

Így lehet megtalálni a helyes ösvényt

Francis Bacon XVII. századi angol filozófus, esszéíró, jogász és államférfi azt tanácsolta az igazságot keresőknek, hogy „mérlegeljék és vegyék fontolóra” a dolgokat. Thomas Jefferson pedig, az Egyesült Államok első elnökei közül az egyik ezt mondta: „Az érvelés és a kötetlen tudakozódás az egyedüli hatékony szer a tévedés ellen . . . Ezek a módszerek a tévedés természetes ellenségei.” Ha tehát őszintén kutatjuk az igazságot, akkor mérlegelni fogjuk és fontolóra fogjuk venni a dolgokat, valamint törekedni fogunk az érvelésre és a kötetlen tudakozódásra.

Felismerve, miért oly létfontosságú az ilyenfajta megközelítés, a brit tudós, Sir Hermann Bondi megjegyezte: „Mivel csak egyetlen hit lehet igaz, ebből az következik, hogy az emberek rendkívül hajlamosak megingathatatlanul és őszintén hinni valami olyasmiben, ami valótlan a kinyilatkoztatott vallásban. Az ember azt várná, hogy ez a nyilvánvaló tény néhány embert alázatossá tesz, vagy olyan elgondoláshoz vezet, hogy függetlenül attól, milyen mélyen hisz valaki, lehetséges, hogy félre van vezetve.”

Hogyan állapíthatja meg valaki, hogy tényleg azon a ’keskeny úton’ van-e, „a mely az életre visz”? Jézus azt tanította, hogy Istent „igazsággal” kell imádni. A józan ész tehát azt diktálja, hogy ha két tanítás ellentmond egymásnak, akkor nem lehet mindkettő igaz. Például vagy van az embernek olyan lelke, amely túléli a halált, vagy nincs. Isten vagy be fog avatkozni az emberek ügyeibe, vagy nem. Isten vagy egy Háromság, vagy nem. Az igazságot keresők tényszerű válaszokat szeretnének kapni ezekre a fontos kérdésekre. Jehova Tanúi hiszik, hogy Isten megadja a válaszokat Szavában, a Bibliában.a

Mivel „a teljes írás Istentől ihletett”, a különböző tanítások megvizsgálásának az a legjobb módja, ha összeveted ezeket a Bibliával (2Timótheus 3:16). Ha így teszel, akkor ’meggyőződsz, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata’ (Róma 12:2, NW). Meg tudsz győződni arról, hogy a hitnézeteid a Bibliában gyökereznek? Fontos így tenned, mert Isten nem akarja, hogy félrevezessenek ’az egész földkerekséggel’ együtt (Jelenések 12:9).

Szükség van tanítókra?

Jézus nem azt tette, hogy odaadott a tanítványainak néhány tekercset, ezt mondván: „A kérdéseitekre mind megtaláljátok ezekben a válaszokat. Menjetek haza, és keressétek meg magatoknak.” Ehelyett türelmesen és kedvesen tanította nekik Isten szavát. Akik pedig elfogadták a tanításait, azok alkalmazták a módszereit, mikor másokat tanítottak. Vegyük például Filep tanítvány esetét. Egy tiszta szívű etiópiai hivatalnokkal beszélt, aki korábban már megismerte az Írásokat, mivel kapcsolatban volt a zsidókkal. Ennek az embernek azonban segítségre volt szüksége. Filep, aki a keresztény gyülekezet képviselője volt, arra kapott utasítást, hogy segítsen ennek a hivatalnoknak. Ha ez a hivatalnok nem lett volna hajlandó a vallásról beszélgetni, akkor nem ismerte volna meg, milyen szerepe van Jézusnak Isten szándékában. Milyen jó példa ez az etiópiai mindazoknak, akik keresik az igazságot! (Cselekedetek 8:26–39).

Hajlandó vagy beszélgetni a hitnézeteidről, és kérdéseket feltenni, mint ez az etiópiai? Biztosan sokat nyernél ezzel. Jehova Tanúi boldogan beszélgetnek a Bibliáról azokkal az emberekkel, akik őszintén szeretnék megtudni, mit ír ez a könyv. A Tanúk nem a személyes véleményüket kínálják. Inkább azon igyekeznek, hogy megmutassák az embereknek, mit mond maga a Biblia.

Az etiópiai hivatalnok megtudott néhány kiemelkedő dolgot Jézus Krisztusról — például azt, hogy miként használhatja fel Jézust Isten a megmentésünkkel kapcsolatban. Isten szándékának a megvalósulása ma sokkal közelebb van ahhoz, hogy teljességre jusson. Félelmet keltő, csodálatos dolgok vannak készülőben itt a földön. A következő cikk megmutatja, hogy ez a földön mindenkire hatással lesz. Persze az, hogy miként fog ez minket érinteni, a magatartásunkon és a cselekedetünkön múlik.

[Lábjegyzet]

[Kép a 7. oldalon]

Egy etiópiai hivatalnok szívesen beszélgetett bibliai témáról