A Biblia nézőpontja
Mi az élet értelme?
„A DARWINISTÁK SZERINT A SZERVES ÉLETET ELÉGSÉGES A TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁSSAL MAGYARÁZNI. MÉGIS JÓZAN KÖVETKEZTETÉSNEK TŰNIK, HOGY HA EGY SZERVEZET A NAGYOBB FOKÚ ÖSSZETETTSÉG, A TUDATOS LÉT ÉS AZ INTELLIGENCIA FELÉ HALAD, AKKOR EZ AZÉRT VAN, MERT VÁGYIK AZOKRA A TULAJDONSÁGOKRA” (DYLAN THOMAS [1914—1953], WALESI ÍRÓ ÉS KÖLTŐ).
NEM új dolog az élet értelmét kutatni. Ez évszázadokon át foglalkoztatta a vizsgálódó elméket. Az új-zélandiak elméjében az egyik nemrégen készült közvélemény-kutatás szerint ez a kérdés most nagyobb mértékben fogalmazódik meg, mint tíz évvel ezelőtt. A Listener című kiadványban megjelent beszámoló szerint a lakosság negyvenkilenc százaléka — tizenöt éves és ennél idősebb személyek — „gyakran gondolkodik az élet értelméről”, szemben azzal, hogy az 1985-ös hasonló felmérésben ez a szám csak harminckét százalék volt.
Úgy tűnik, az új-zélandiak más országok népeinek az érzéseit is kifejezik. A Listener így folytatja: „Az az erősödő irányzat, hogy kétsége vonjuk létünk értelmét, talán azt jelzi, hogy most jobban aggódunk, mint a nyolcvanas években, illetve kevésbé vagyunk bizonyosak a követendő irányt illetően.”
Arra az egyetemes kérdésre, hogy „Miért vagyunk itt?”, kétségkívül egyre több ember szemében nem kielégítőek az evolucionisták által adott feleletek. Vajon a Biblia képes ellátni minket a szükséges erkölcsi iránytűvel, hogy egyénenként megtaláljuk az életünk értelmét?
„A legfőbb motivációs erő”
Valamennyi földi teremtmény közül csak az ember elmélkedik az élet célján. Tudod, miért? A Biblia a Prédikátor 3:11-ben (Katolikus fordítás) elmondja ennek egyik okát. A Teremtőre vonatkozóan ezt írja: „Adott ugyan nekik [az embereknek] (némi) fogalmat az idő egész folyásáról.” Jóllehet minden élőlény törekvése az élethez való ragaszkodásra irányul, mégis úgy tűnik, hogy az ember egyedülálló abban a tekintetben, hogy fogalmat alkot az időről — a múltról, a jelenről és a jövőről. Az ember képes elmélkedni a múlton, képes a jövőbe tekinteni, tervezni a jövőre, sőt erős vágyat érezni arra, hogy tevékeny részese legyen annak. Továbbá csalódottá válhat, ha rövid életidejének tünékeny volta miatt nem képes megvalósítani a jövőről szőtt álmait.
Így tehát egyedül az ember teszi fel azt a kérdést, hogy „Miért vagyok itt?”, „Hová tartok?” Viktor Frankl pszichiáter ezt írta: „Az élet értelmének megtalálása a legfőbb motivációs erő az ember életében . . . Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy nincs a világon még egy olyan erő, mely ilyen hatásosan segítene túlélni akár a legrosszabb körülményeket is, mint az, ha valaki tudja, hogy van értelme az életének.”
A Salamon által feltárt gondolatot Jézus is megerősíti
Már az ókori embereket is foglalkoztatta az a szükségérzet, hogy életüknek értelmét leljék. Forgassuk vissza a történelem kerekét háromezer évvel, Izráel királyságának Salamon uralkodása alatti idejéhez. Róla mondta Séba királynéasszonya: „Mind igaz, a mit az én földemben hallottam volt a te dolgaid felől és a te bölcseségedről; de én hinni sem akartam azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem, és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el: te meghaladtad bölcseséggel és jósággal a hírt, a melyet hallottam felőled” (1Királyok 10:6, 7).
Salamon király a bibliai Prédikátor könyvének megírása által tudatja az olvasóival, mire jutott abbeli kísérletében, hogy fényt derítsen az élet céljára. Ez a kísérlet arra irányult, hogy megragadja az élet élvezetére nyíló olyan alkalmakat, amelyek az ókori kelet egyik jellegzetes királyának megadattak. A 2. fejezet 2–11. versében olyan gyönyörökkel teljes életet ecsetel, melyet ma nem könnyű magunk elé képzelni. Salamon mindent kipróbált, amit az élet a gazdagság és a testi gyönyör területén felkínált. Hogyan vont mérleget azt illetően, hogy mennyire tartalmasak az ilyen törekvések? Válaszának meg kell ingatnia az önhitt személyeket.
Visszatekintve ezekre a dolgokra, gyakran kedvezőtlen ítéletet mondott róluk. Hiábavalóságok voltak; az idő tékozlása. Ezt írta: „tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!” (Prédikátor 2:12).
Végkövetkeztetése az volt, hogy a földi gyönyörök legjobb esetben is csak időleges gyönyörök. Még az emberi bölcsesség sem képes kiemelni minket az élettel járó fájdalomból és aggodalomból.
Jézus Krisztus hasonló végkövetkeztetést vont le, amikor a rá figyelő tömeg előtt ezt mondta válaszul egy férfinak, aki szükségtelenül nyugtalankodott egy anyagi örökség miatt: „Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete” (Lukács 12:15).
Csak Jehova Isten képes teljes mértékben felülkerekedni a mindennapokban megnyilvánuló emberi gyarlóságon, és csak ő képes bölcs célokat adni az emberi tetteknek. Az élet tehát hiábavalóság Isten nélkül. Ahogy arról a Prédikátor 12:15 beszámol, Salamon ezt így magyarázta: „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!”
Feltárul az élet értelme
Salamonnak az a meglátása, hogy az élet értelme elválaszthatatlan az egészséges istenfélelemtől, ismételten megerősítést nyert Krisztus által. Isten szavát idézve Jézus ezt mondta: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik” (Máté 4:4; 5Mózes 8:3). Valóban, ahhoz, hogy egy személy élete teljességre jusson, nem hagyhatóak figyelmen kívül a dolgok szellemi oldalai. Jézus később azt mondta magáról: „Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem” (János 4:34). Az, hogy engedelmesen szolgálta égi Atyját, az öröm és a megelégedettség forrása volt. Táplálta őt. Célt adott életének.
Következésképpen, felszínre hozhatja valaki Isten nélkül az életében rejlő valamennyi lehetőséget? Nem. Érdekes módon Arnold Toynbee történész egyszer ezt írta: „Egy magasabb rendű vallás valódi célja a lényeges szellemi tanácsok és igazságok kisugárzása annyi lélekbe, amennyit képes elérni annak érdekében, hogy a lelkek mindegyike képes legyen beteljesíteni az emberiség valódi célját. Az emberiség valódi célja Isten dicsőítése, és hogy örvendjen neki örökké.” Malakiás próféta így fejezte ki Isten nézetét: „meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt” (Malakiás 3:18).
[Kép a 26. oldalon]
Rodin: Gondolkodó
[Forrásjelzés]
Scala/Art Resource, N.Y.