Örök életre tervezve
AZ EMBERI test bámulatosan van megtervezve. Fejlődése és növekedése egyszerűen csoda. Egy ókori író így kiáltott fel: „csodálatosan megalkottál” (Zsoltárok 139:14, Katolikus fordítás). Néhány mai tudós, aki teljesen tudatában van az emberi test csodáinak, rejtélynek tartja az öregedést és a halált. Te is annak tartod?
Steven Austad, a Harvard Egyetem biológusa azt írta, hogy „az öregedéssel állandóan szembetaláljuk magunkat, ezért csodálkozom, hogy nem tartják többen alapvető biológiai titoknak”. Austad megjegyezte, hogy amiatt hogy mindenki megöregszik, az öregedés „kevésbé tűnik rejtélyesnek”. Ennek ellenére, ha valóban elgondolkozol a dolgon: van értelme az öregedésnek és a halálnak?
Dr. Leonard Hayflick a How and Why We Age című könyvében tavaly elismerte az emberi élet és növekedés csodáit, és így írt: „A természet, miután végrehajtotta a csodákat, melyek a fogantatástól a születésig, majd a nemi érettségig és a felnőttkorig kísérnek el bennünket, úgy döntött, hogy nem tervezi meg azt az ennél látszólag egyszerűbb mechanizmust, amely egyszerűen örökké fenntartaná ezeket a csodákat. Ez a meglátás már évtizedek óta zavarba ejti a gerontológusokat [az öregedés biológiai szempontjait vizsgáló tudósokat].”
Téged is zavarba ejt az öregedés és a halál? Milyen célt szolgálnak? Hayflick megjegyezte: „Úgy tűnik, hogy a fogantatástól az érettségig gyakorlatilag minden biológiai történésnek van célja, az öregedésnek viszont nincs. Nem kézenfekvő, miért kell az öregedésnek bekövetkeznie. Jóllehet sokat tanultunk már az öregedés biológiájáról . . . még mindig szembe kell néznünk az elkerülhetetlenül bekövetkező, cél nélküli öregedéssel és az azt követő halállal.”
Lehetséges, hogy nem arra szántak minket, hogy megöregedjünk és meghaljunk, hanem hogy örökké éljünk a földön?
Élni vágyunk
Biztosan tudod, hogy szinte mindenkinek rosszul esik a megöregedés és a halál. Valójában sokan félnek ettől a kilátástól. Sherwin B. Nuland orvos így írt How We Die (Hogyan halunk meg) című könyvében: „Úgy tűnik, pszichikailag egyikünk sem képes megbirkózni saját halálának a gondolatával, az állandó öntudatlanság gondolatával, ahol még légüres tér sincs — ahol egyszerűen semmi sincs.” Ismersz olyan valakit, aki azt akarja, hogy megöregedjen, megbetegedjen és meghaljon?
Ha viszont az öregkor és a halál természetes dolgok lennének és valamilyen átfogó tervnek a részét képeznék, vajon akkor nem örülnénk-e nekik? Mégsem örülünk. Miért nem? A válasz megalkotásunk módjában keresendő. A Biblia kijelenti: „[Isten] az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta” (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált Biblia). Mivel az emberek vágynak egy vég nélküli jövőre, már régóta keresik az úgynevezett ifjúság kútját. Örökké fiatalok akarnak maradni. Emiatt felvetődik a kérdés: Van lehetőségünk arra, hogy hosszabb ideig éljünk?
Úgy tervezték, hogy megjavítsa önmagát
A Natural History folyóiratban Austad biológus az általános nézetet fejezte ki, amikor ezt írta: „Hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni önmagunkról és más állatokról, mint ahogyan a gépekről gondolkodunk: az elhasználódás egyszerűen elkerülhetetlen.” Ez azonban nem igaz. „A biológiai szervezetek alapvetően különböznek a gépektől — szögezte le Austad. — Megjavítják önmagukat: a sebek begyógyulnak, a csontok összeforrnak, a betegség elmúlik.”
Így ez az érdekes kérdés merül fel: Miért öregszünk meg? Austad így tette fel a kérdést: „Miért kell akkor a . . . [biológiai szervezeteknek] ugyanúgy elhasználódniuk, mint a gépeknek?” Mivel a test szövetei cserélődnek, nem folytatódhatna ez a folyamat örökké?
A Discover folyóiratban Jared Diamond fejlődésbiológus a fizikai szervezeteknek azt a csodálatos képességét fejtegette, hogy képesek megjavítani önmagukat. Így írt: „A sérülések testünkben alkalmazott ellenőrzésének legszembetűnőbb példája a sebek gyógyulása, ami által kijavítjuk a bőrünkön keletkezett sérüléseket. Sok állat sokkal látványosabb eredményeket képes elérni, mint mi: a gyíkok regenerálni tudják letört farkukat, a tengeri csillag és a rákok a végtagjaikat, a tengeri uborka pedig a beleit.”
A fogak kicserélődésével kapcsolatban Diamond kijelentette: „Az embernek két fognemzedéke nő, az elefántoknak hat, a cápáknak pedig egész életükön át meghatározatlan számú.” Aztán elmagyarázta: „A rendszeres csere mikroszkopikus szinten is végbemegy. A beleinket bevonó sejteket néhány naponta, a húgyhólyagot bevonó sejteket kéthavonta, vörösvértesteinket pedig négyhavonta kicseréljük.
Molekuláris szinten a proteinmolekuláink folyamatos körforgásban vesznek részt, mindegyik protein a rá sajátosan jellemző mértékben; ily módon elkerüljük a sérült molekulák felhalmozódását. Ezért ha összehasonlítod a kedvesed mai külsejét az egy hónappal ezelőttivel, ő talán ugyanúgy néz ki, ám a szeretett testet alkotó számos molekula már nem ugyanaz.”
A test legtöbb sejtje szabályos időközönként újonnan alakult sejtekkel cserélődik ki. De vannak egyes sejtek, például az agy neuronjai, melyek talán sohasem cserélődnek ki. Hayflick azonban elmagyarázta: „Ha a sejt összes alkotórésze kicserélődött, akkor az már nem ugyanaz a régi sejt. Azok a neuronok, melyek megvoltak a születésedkor, talán ugyanazoknak a sejteknek tűnnek ma is, de a valóságban sok molekula, amely a neuronokat alkotta, amikor megszülettél . . . új molekulákkal cserélődhetett ki. Azok a sejtek tehát, melyek nem osztódnak, végső soron talán nem is ugyanazok a sejtek, mint amelyekkel születtél!” Ez azért van így, mert a sejt alkotórészei kicserélődnek. Ezért a test anyagainak kicserélődése elméletileg örökké is életben tarthatna minket!
Emlékezz vissza, hogy dr. Hayflick beszélt azokról a csodákról, „melyek a fogantatástól a születésig . . . kísérnek el bennünket”. Milyen csodákról van szó? Amíg röviden megvizsgáljuk ezeket, gondold át a lehetőséget annak a megvalósulására, amit Hayflick „látszólag egyszerűbb mechanizmusnak” nevezett, „amely egyszerűen örökké fenntartaná ezeket a csodákat”.
A sejt
Egy felnőtt ember körülbelül százbillió sejtből áll, melyek mindegyike felfoghatatlanul összetett. Az összetettséget szemléltetendő a Newsweek folyóirat a sejtet egy fallal körülvett városhoz hasonlította. „Erőművek termelik az energiát a sejt számára — fogalmazott a folyóirat. — Gyárak állítják elő a proteineket — a kémiai kereskedelem számára elengedhetetlen termékeket. Bonyolult szállítórendszerek viszik pontról pontra a speciális kémiai anyagokat a sejten belül, valamint kívülre. A határátlépő-helyeken őrszem ellenőrzi az exportot és az importot, és figyeli, nem fenyeget-e a külvilág részéről veszély. Fegyelmezett biológiai hadsereg áll készenlétben a betolakodók ellen. Központosított genetikai kormányzat gondoskodik a rendről.”
Gondold át, hogyan keletkeztél — hogyan keletkezett mintegy százbillió sejted. Egyetlen sejtként kezdted, amely akkor alakult ki, amikor a papád egyik hímivarsejtje egyesült a mamád egyik petesejtjével. Az egyesüléskor készültek el a DNS-ben (a dezoxiribonukleinsav rövid neve) ennek az újonnan kialakult sejtnek a tervei, melyből végül te lettél — egy teljesen új és egyedülálló ember. Azt mondják, hogy a DNS-en belüli útmutatások, „ha azokat kiírnánk, ezer 600 oldalas könyvben férnének el”.
Idővel ez az eredeti sejt elkezdett osztódni, két sejt lett belőle, majd négy, nyolc és így tovább. Végül pedig, körülbelül 270 nap múlva — mialatt több milliárd, különböző típusú sejt alakult ki a mamád méhében, melyek egy magzatot alkottak — megszülettél TE. Olyan, mintha annak az első sejtnek lenne egy hatalmas, könyvekkel teli szobája, s a könyvek részletes utasításokat tartalmaznának arról, hogyan kell téged megalkotni. De legalább ugyanolyan csodálatos az a tény, hogy ezek a bonyolult utasítások az összes keletkező sejtbe is belekerültek. Igen, elképesztő módon a testedben levő összes sejt pontosan ugyanazt az információt tartalmazza, mint az eredeti, megtermékenyített petesejt!
Figyeld meg a következő dolgot is. Mivel az összes sejt tartalmazza az összes típusú sejt létrehozásához szükséges információt, hogyan szorították háttérbe az összes többi sejt megalkotására vonatkozó utasításokat, amikor eljött az ideje mondjuk a szívsejtek megalkotásának? Úgy látszik, hogy a sejt egy vállalkozóhoz hasonlóan cselekszik, mivel van egy teljes iratgyűjtője, mely tartalmazza a tervrajzokat egy magzat megalkotásához, s a sejt az iratgyűjtőből kiválasztotta a szívsejtek megalkotásához szükséges tervrajzokat. Egy másik sejt egy másik tervrajzot választott ki, amelyik az idegsejtek létrehozásához szükséges utasításokat tartalmazza, ismét egy másik pedig a májsejtek megalkotásához szükséges tervrajzot vette ki és így tovább. Bizonyára a sejtnek ez a még mindig magyarázatra váró képessége, hogy ki tudja választani egy bizonyos fajta sejt létrehozásához szükséges utasításokat, ugyanakkor háttérbe tudja szorítani az összes többi utasítást, a közé a számos csoda közé tartozik, mely a fogantatástól a születésig kísér el bennünket.
Azonban ennél sokkal többről van szó. A szívsejteknek például olyan ingerekre van szükségük, melyek ritmikus összehúzódásra késztetik őket. Ezért a szíven belül egy összetett rendszer lett megszerkesztve, mely elektromos ingereket kelt, hogy a szívet megfelelő ütemű dobogásra késztesse, s ezzel fenntartsa a testet abban a tevékenységében, amelyben éppen el van foglalva. Valóban a tervezés csodája! Nem csoda, hogy egyes orvosok ezt mondták a szívről: „Hatékonyabb, mint bármilyen típusú gép, amit az ember eddig kigondolt.”
Az agy
Még ennél is nagyobb csoda az agy fejlődése — az emberi csoda legtitokzatosabb része. Három héttel a fogantatás után kezdenek kialakulni az agysejtek. Végül is körülbelül százmilliárd, neuronnak nevezett idegsejt lesz összezsúfolva az emberi agyban — annyi, ahány csillag a Tejútrendszerben van.
„Mindegyik neuron mintegy tízezer másik neurontól kap információt az agyban — jelentette a Time folyóirat —, és további ezernek küld üzeneteket.” A számításba jöhető kombinációs lehetőségeket latolgatva Gerald Edelman idegtudós kijelentette: „Az agynak egy gyufafej nagyságú területén körülbelül egymilliárd kapcsolat van, amelyek annyiféleképpen kombinálódhatnak, amit csak csillagászatin felülinek nevezhetünk — akkora nagyságrend, hogy a tízest több millió nulla követi.”
Mekkora így az agy lehetséges teljesítőképessége? Carl Sagan csillagász azt mondta, hogy az emberi agyban tárolt információk „körülbelül húszmillió kötetre tehetők, amennyi a világ legnagyobb könyvtáraiban található”. George Leonard író továbbment, és így kiáltott fel: „Valójában lehet, hogy most felállíthatunk egy hihetetlen hipotézist: Lehetséges, hogy az agy alapvető alkotóképessége gyakorlatilag végtelen.”
Így nem kell meglepődnünk a következő kijelentéseken: „Az agy a legbonyolultabb dolog, amit eddig a világegyetemünkben fölfedeztünk” — fogalmazott James Watson molekulabiológus, a DNS fizikai szerkezetének társfelfedezője. Richard Restak ideggyógyász, aki nem szereti ha az agyat a számítógéppel hasonlítják össze, kijelentette: „Az agy egyedülálló volta abból ered, hogy sehol az ismert világegyetemben nincs semmi olyasmi, ami akár csak távolról is hasonlítana hozzá.”
Az idegtudósok azt állítják, hogy a mostani élettartamunk alatt lehetséges agyi képességeinknek csak egy kis részét használjuk, az egyik becslés szerint mindannyian csupán körülbelül egytízezred részét, vagyis egy százaléknak az egyszázad részét. Gondolj bele! Ésszerű lenne, hogy ilyen csodálatos lehetőségekkel bíró aggyal legyünk felruházva, ha soha nem használnánk ki teljesen? Vajon nem ésszerű, hogy az emberek, akik képesek vég nélkül tanulni, valójában örök életre lettek tervezve?
Ha ez így van, akkor miért öregszünk meg? Mi romlott el? Miért halunk meg körülbelül hetven-nyolcvan év után, noha a testünk nyilvánvalóan úgy lett megtervezve, hogy örökké megmaradjon?
[Ábra a 7. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
A sejt — a tervezés csodája
Sejthártya
Védőburok, amely ellenőrzi, hogy mi megy be a sejtbe és mi hagyja el azt
Sejtmag
A sejttevékenység irányító központja, kettős hártyával van körülvéve
Riboszómák
Szerkezeti elemek, amelyek segítségével aminosavakból proteinek keletkeznek
Kromoszómák
Ezek tartalmazzák a sejt DNS-készletét, a sejt genetikai tervrajzát
Sejtmagvacska
A riboszóma képzésének helye
Endoplazmatikus retikulum
Membráncsatornácskák, amelyek a riboszómákban előállított proteineket elraktározzák vagy szállítják (egyes riboszómák szabadon úsznak a sejtben)
Mitokondriumok
A sejt energiahordozóinak, az ATP-molekuláknak a termelő központjai
A Golgi-apparátus
Lapos membránzsákok, amelyek a sejt által termelt proteineket csomagolják és elosztják
Centriólumok
A sejtmag közelében vannak és a sejt osztódásában játszanak szerepet