És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön” (Ézsaiás 62:6, 7). A Jehova által meghatározott időben, miután a hűséges maradék visszatért Babilonból, Jeruzsálem tényleg „dicsőségessé” lett „e földön” — fallal körülvett város lett, amely biztonságot nyújt lakosainak.

A „nagy sokaság” az őrálló osztállyal együttműködve szintén jelentős szerepet tölt be abban, hogy Sion „dicsőségessé” legyen „e földön” (Jelenések 7:9).

16. Milyen értelemben ’nem hagynak Jehovának nyugtot’ a szolgái?

¹⁶ Jehova szolgái arra kapnak buzdítást, hogy szüntelenül imádkozzanak, és kérjék Istent, ’legyen meg az akarata, mint az égben, úgy a földön is’ (Máté 6:9, 10; 1Tesszalonika 5:17). Ezenkívül azt a figyelmeztetést kapják, hogy ’ne hagyjanak nyugtot Jehovának’, míg az igaz imádat helyreállításával kapcsolatos vágyak és remények valóra nem válnak. Jézus hangsúlyozta, hogy állandóan imádkozni kell, arra buzdítva követőit, hogy ’éjjel-nappal Istenhez kiáltsanak’ (Lukács 18:1–8).