Mikor jön el igazán a tartós béke?

„A HÁBORÚ állandó velejárója a történelemnek, és a civilizáció vagy a demokrácia ezen a helyzeten nem változtatott — írta Will és Ariel Durant a The Lessons of History című könyvében. — A béke bizonytalan egyensúly, amelyet csak úgy lehet megőrizni, ha az egyik fél elismeri a másik felsőbbségét, vagy ha a felek hatalma egyenlő.”

Valóban, nagyfokú erőfeszítések ellenére, a tartós béke mind ez ideig elkerülte az emberiséget. Vajon miért? Ennek oka az, hogy a háború indítékai sokkal mélyebben gyökereznek, mint a politikai, területi, vagy társadalmi küzdelmek, melyeket a felszínen látunk. Durant-ék megjegyezték: „A háború indítékai azonosak az egyének közötti versengések indítékaival: nyereséghajhászás, összeférhetetlenség és büszkeség; az élelem, föld, anyagi javak, üzemanyag, uralom utáni vágy.”

A Biblia azonban szabatosan azonosítja a háború és viszály alapvető okát az egyének között és nagyobb arányokban. Ezt olvassuk: „Honnan erednek a háborúságok és honnan erednek a viszálykodások köztetek? Vajon nem innen erednek, vagyis az érzéki gyönyör utáni sóvárgásotokból, amely a ti tagjaitokban viaskodik? Kívántok, még sincs semmitek. Gyilkoltok és sóvárogtok, de nem tudtok elérni semmit. Viszálykodtok és háborúskodtok” (Jakab 4:1, 2).

Tehát a vitapont tömören ez: Ahhoz, hogy igazi béke legyen, nemcsak a tüneteket kell eltávolítani — a háborúkat, felkeléseket, puccsokat, forradalmakat —, hanem az alapvető okokat is: a gyanakvást, kapzsiságot, gyűlöletet, ellenségeskedést az összes emberben. Ezeket olyan cselekedetekkel kell helyettesíteni, amelyek megegyeznek a szeretet, kedvesség, bizalom és nagylelkűség önzetlen tulajdonságaival. Létezik-e valaki, aki képes ezt véghezvinni? Ha ez tökéletlen, halandó, földön élőtől függ, akkor nemmel kell válaszolnunk erre a kérdésre. De van valaki, akinek ez nem jelent túl nagy nehézséget. Ő az, akinél ott van a válasz a kérdésre: Mikor jön el igazán a béke?

Az egyetlen, aki békét hozhat

Mintegy 28 évszázaddal ezelőtt Ésaiás próféta ihletés által kijelentette: „Egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; és a fejedelmi uralom az ő vállán lesz. És így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsadó, Hatalmas Isten, Örökkévaló Atya, Béke Fejedelme. Fejedelmi uralma bőségének és a békének nem lesz vége” (Ésaiás 9:6, 7).

Annak kilétét, aki majd vég nélküli békét hoz, később felfedték. Ő pedig nem volt más, mint Jézus Krisztus, „a Legfelségesebb Fia” (Lukács 1:30–33; Máté 1:18–23). De miért sikerül neki az, ami az összes többi fejedelemnek és uralkodónak nem sikerült? Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a megígért „gyermek”-nek nem kellett örökké tehetetlen csecsemőnek maradnia, ahogy némelyek elképzelik őt. Ehelyett „fejedelmi uralmat” kellett gyakorolnia „Béke Fejedelme”-ként az emberiség örök megáldására.

De Jézus uralma még többet is jelent. Mint „Csodálatos Tanácsadó”, aki rendkívüli módon megérti az emberi természetet és páratlan képességet mutat fel, képes lesz a komoly nehézségek lényegét feltárni és ily módon bonyolult gondokat megoldani, amelyekkel ma a világi uralkodók szembenéznek, és amelyek megoldásában kudarcot vallanak (Máté 7:28, 29; Márk 12:13–17; Lukács 11:14–20). Azután mint „Hatalmas Isten”, a feltámasztott isteni Jézus Krisztus, aki most az egekben trónra emelt messiási Király, a béke megvalósítása érdekében lépéseket tesz azáltal, hogy nagyobb méretekben megismétli azt, amit földön tartózkodása alkalmával tett — meggyógyítja a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőket, nagy tömegek számára gondoskodik ennivalóról és innivalóról, még az időjárást is szabályozza (Máté 14:14–21; Márk 4:36–39: Lukács 17:11–14; János 2:1–11). Mint „Örökkévaló Atya” Jézusnak meg van a hatalma hozzá, hogy életre keltse azokat, akik halálalvásban vannak és örök életben részesítse őket. És ő maga is örökké fog élni, biztosítva ezáltal, hogy uralmának és a békének nem lesz vége sohasem (Máté 20:28; János 11:25, 26; Róma 6:9).

Világosan látható, hogy ezekkel a tulajdonságokkal felruházva, Jézus Krisztus az, aki képes arra, hogy a háború és viszály mélyen gyökerező okait eredményesen számolja föl. Ő nem fog egyszerűen békeszerződést vagy tervet kidolgozni a nemzetek úgynevezett békés együttélésének megvalósítására, csak abból az okból, hogy azt egy másik háború tönkretegye. Ehelyett felszámolja az összes politikai, területi, társadalmi és gazdasági egyenlőtlenséget, mégpedig úgy, hogy az egész emberiséget egyetlen uralom alá hozza, a messiási Királysága alá. Azáltal, hogy az összes embereket az egyedüli igaz Isten, Jehova imádatához vezeti, kiküszöböli azt, ami gyakran a háborúra szolgáló ok — a hamis vallást. Nem kétséges, hogy Jézus Krisztus, a Béke Fejedelme mindezt megvalósítja. A kérdés azonban az: Mikor?

Események, amelyek a tartós békéhez vezetnek

Feltámadása és égbe menetele után, i. sz. 33-ban, Jézusnak várnia kellett a kijelölt ideig ahhoz, hogy tevékenykedni kezdjen. Ez Jehova rendelkezése szerint történt így: „’Ülj az én jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábaid alá nem vetem zsámolyul.’ Hatalmad pálcáját kiküldi Jehova Sionból ezt mondva: ’Győzedelmeskedj ellenségeid között’ ” (Zsoltárok 110:1, 2; Lukács 22:69; Efézus 1:20; Zsidók 10:12, 13). Vajon mikor történik ez meg? Több mint 70 éve hirdetik Jehova Tanúi szerte a világon a jó hírt, hogy Jézus Krisztus elkezdett uralkodni Isten Királyságában az 1914-es esztendőben fenn az égben.a

De azt mondhatnád: ’Nem volt béke 1914 óta. Ellenkezőleg, az állapotok rosszról a rosszabbra fordultak azóta.’ És tökéletesen igazad van. Ez azonban ténylegesen azt bizonyítja, hogy az események éppen úgy következnek be, ahogyan megjövendölték őket. A Biblia feltárja előttünk, hogy rögtön abban az időben, amikor „a világ királysága a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett . . ., megharagudtak a nemzetek” (Jelenések 11:15, 18). Ahelyett, hogy alávetették volna magukat Jehova Isten és a Béke Fejedelme uralmának, a nemzetek belemerültek a világuralomért folytatott eszeveszett küzdelembe, és kifejezték haragjukat különösképpen azok ellen a keresztények ellen, akik Isten felállított Királysága mellett tanúskodtak.

A Jelenések könyve is feltárja, hogy amint Jézus Krisztus Királyság-hatalmát kézhez vette, tevékenykedni kezdett, mégpedig úgy, hogy eltávolította Sátánt és a démonait az égből. „Most érkezett el a megmentés és az erő és a mi Istenünk királysága és az ő Krisztusának hatalma, mert a mi testvéreink vádolóját levetették, aki éjjel és nappal vádolja őket a mi Istenünk előtt!” És az eredmény? A beszámoló így folytatódik: „Ezért örüljetek ti egek és ti, akik bennük lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert az Ördög lejött hozzátok nagy haraggal, mint aki tudja, hogy rövid ideje van” (Jelenések 12:10, 12).

Egy végső jelzés

Így betekintést nyerünk abba, hogy a nemzetek miért nem voltak képesek elérni a békét minden erőfeszítéseik ellenére sem. Az Ördög nagy haragja visszatükröződve a nemzetek saját haragjában olyan zaklatott és nyugtalan állapotban tartotta a világot, mint soha azelőtt az emberi történelem folyamán. Vajon mikor lesz mindennek vége? A Biblia fontos nyomra vezet bennünket: „Amikor azt mondják: ’Béke és biztonság!’, akkor jön rájuk hirtelen a pusztulás” (1Thessalonika 5:3)

Felfogjátok-e ennek a figyelmeztetésnek a jelentőségét? Világesemények, amilyeneket az előző cikkben részleteztünk, azt az érzést kezdik kelteni sok emberben, hogy a béke kéznyújtásnyira van tőlünk. Mások úgy gondolják, hogy a hidegháború befejezésével a nukleáris holocaust veszélye a múlté. Igen, a nemzetek sokat beszélnek a békéről és biztonságról. De vajon a világhelyzet valóban abba az irányba halad? Ne feledd, Jézus azt mondta azokról, akik az utolsó napokban élnek, amelyek 1914-ben kezdődtek: „Valóban mondom nektek, hogy ez a nemzedék semmiképpen nem múlik el, mígnem mindezek a dolgok megtörténnek” (Máté 24:34). Igen, a béke valóban el fog jönni ezen a nemzedéken belül, de nem a nemzetek erőfeszítései által. A szilárdan megalapozott, igaz és igazságos béke, amelyet Jehova Isten ígért meg csakis az ő Béke Fejedelmének, Jézus Krisztusnak a közeledő uralma révén jöhet el (Ésaiás 9:7).

Ha vágyakozol látni azt a napot, amikor a béke igazán eljön és szeretteiddel együtt tapasztalni akarod, akkor tekints a Béke Fejedelmére és vésd elmédbe az ő bíztató szavait: „Maradjatok hát ébren és mindenkor könyörögjetek, hogy sikerüljön elkerülnötök mindazokat a dolgokat, amelyeknek meg kell történniük, és megállhassatok az Emberfia előtt” (Lukács 21:36).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

A BÉKE MEGHATÁROZÁSA

Manapság az emberek úgy tekintik a békét, mint amikor nincs háború vagy viszály. Ez azonban egy igen szűk látókörű meghatározása ennek a szónak. A bibliai időkben a „béke” (héberül sha·lohmʹ) szót vagy „Legyen békéd!” kifejezést a köszönés mindennapos formájaként használták (Bírák 19:20; Dániel 10:19; János 20:19, 21, 26). Teljesen világos, hogy ez a szó nemcsak arra utal, hogy nincsen háború. Figyeld meg mint mond a The Concept of Peace című könyv ezzel a ponttal kapcsolatban: „Amikor a shalom szót béke értelemben használták, akkor azok, akik ezt a szót eredetileg használták, a világnak vagy az emberi társadalomnak egy állapotát tartották szemük előtt, amelyben teljesség, egység, egészség, bőség uralkodott . . . Ahol béke van, ott mind az egész, mind annak alkotóelemei elérték a lét legmagasabb és legjobbfokát.” Amikor Isten elhozza a békét, az emberek nem csupán ’hadakozást nem tanulnak többé’, hanem ’mindenki a saját szőlőtőkéje és fügefája alatt fog ülni’ (Mikeás 4:3, 4).

[Kép a 7. oldalon]

A béke hiánya fájdalmasan érezhető az első világháború óta