A tizedik fejezet 22. verse „pusztulásra” figyelmeztet, mely el lett határozva. Ez a pusztulás igazságos lesz, mert a lázadó nép fölötti igazságos büntetést jelenti. Ennek következtében csak egy maradék tér vissza a sűrűn lakott nemzetből, mely ’annyi, mint a tenger fövenye’.

A tizedik fejezet 22. verse „pusztulásra” figyelmeztet, mely el lett határozva. Ez a pusztulás igazságos lesz, mert a lázadó nép fölötti igazságos büntetést jelenti. Ennek következtében csak egy maradék tér vissza a sűrűn lakott nemzetből, mely ’annyi, mint a tenger fövenye’. A 23. vers arra figyelmeztet, hogy ez a pusztulás az egész országot érinti majd. Ezúttal Jeruzsálem sem kíméltetik meg.

Ezek a versek jól leírják, mi történt i. e. 607-ben, amikor Jehova a Babiloni Birodalmat használta „botként”. A támadók az egész országot legyőzték, beleértve Jeruzsálemet is. A zsidókat hetven évre fogságba vitték Babilonba. Ezután viszont néhány személy — noha a népnek csak „maradéka” — visszatért, hogy helyreállítsa az igaz imádatot Jeruzsálemben.

Az Ézsaiás 10:20–23-ban olvasható próféciának volt egy további beteljesedése az első században, ahogyan erre a Róma 9:27, 28 rámutat. (Vesd össze: Ézsaiás 1:9; Róma 9:29.) Pál elmondja, hogy szellemi értelemben a zsidóknak egy ’maradéka visszatért’ Jehovához az i. sz. első században, ami azt jelentette, hogy a hűséges zsidók egy kicsiny csoportja Jézus Krisztus követője lett, és kezdte „szellemmel és igazsággal” imádni Jehovát (János 4:24).