LIBANON

(fehér [hegy]):

Általában a Libanon területén húzódó hegyvonulat két hegylánca közül a nyugatabbra lévő. A Libanon név talán onnan ered, hogy ez a sziklás hegység világos színű mészkőből épül fel, vagy onnan, hogy a feljebb lévő részeit az év nagy részében hó borítja (Jr 18:14). A Földközi-tenger mentén kb. 160 km hosszan, É-ÉK-ről D-DNy felé elnyúló Libanoni-hegység úgy 100 km-en át párhuzamos az Antilibanon hegylánccal. A két hegyláncot egy hosszú, termékeny völgy, a Bekaa-völgy (Koilé-Szüria) választja el egymástól, amely 10–16 km széles (Jzs 11:17; 12:7). Ebben a völgyben folyik az Orontes folyó, méghozzá É felé, és a Lítáni (az alsó szakaszát Nahr-el-Kaszimijének nevezik), amely D felé halad, és megkerüli a Libanon d. végét. A Nahr-el-Kebir (Eleutherosz) pedig a Libanoni-hegység é. vége mellett halad el.

A Libanonnak szinte valamennyi előhegye csaknem közvetlenül a Földközi-tengerből emelkedik ki, így csupán egy keskeny síkság marad a part mentén. A hegység csúcsainak az átlagmagassága 1800 és 2100 m közötti, emellett van két hegycsúcs, amely ezeknél több mint 900 m-rel magasabb. A hegyláncnak a k. és a ny. oldala is meredek.

A k. hegyoldal meglehetősen kopár, és gyakorlatilag semmilyen jelentős patak nem folyik rajta. Ám a jól öntözött ny. oldalt patakok és szurdokok szelik át. (Vö.: Én 4:15.) A ny. oldalon az alacsonyabban fekvő, teraszos lankákon gabonát, szőlőt és gyümölcsöt termesztenek, valamint eper-, dió- és olajfa nő. (Vö.: Hó 14:5–7.) A homokkőréteg termékeny talajában szépen nőnek a fenyők, a magasabban fekvő területek pedig néhány, fenséges cédrusból álló kiserdőnek adnak otthont. Az ókorban cédruserdők borították a hegységet, és az azokból származó cédrusfát sokféleképpen hasznosították (1Ki 6:9; Én 3:9; Ez 27:5; lásd: CÉDRUS). A kőrisfa, a ciprus és a boróka ugyancsak honos a Libanoni-hegységben (1Ki 5:6–8; 2Ki 19:23; Ézs 60:13). A területen élő állatok között van sakál, gazella, hiéna és farkas. Az ókorban a hegység növény- és állatvilága gazdagabb volt, például oroszlánok és leopárdok tanyáztak a hegyekben (Én 4:8; Ézs 40:16). Vélhetően hatalmas erdőinek az illatát nevezték úgy, hogy „a Libanon illata” (Én 4:11).

Bár az izraeliták nem foglalták el a Libanont Józsué vezetésével, a hegység lett az ország ény. határa (5Mó 1:7; 3:25; 11:24; Jzs 1:4; 9:1). Az itt élő pogány lakosokkal pedig Jehova próbára tette Izrael hűségét (Bí 3:3, 4). Évszázadokkal később Salamon király uralta a Libanon egy részét, ahol is több mindent épített (1Ki 9:17–19; 2Kr 8:5, 6). Lehetséges, hogy az egyik építménye ’a Libanon tornya volt, mely Damaszkusz felé nézett’ (Én 7:4; de néhányak szerint ez a kifejezés a Libanon egyik csúcsára utal). Ez idő tájt a Libanon egy másik része Hírámnak, Tírusz királyának az uralma alatt állt, ahonnan a király ellátta Salamont cédrusfával és borókafenyőfával (1Ki 5:7–14).

Jelképes értelem: A Libanonról szóló szentírási részek közül számos a terület termékenységével (Zs 72:16; Ézs 35:2) és pompás erdőivel, főként a fenséges cédrusaival kapcsolatos (Zs 29:5). A Libanonra sokszor jelképes értelemben történik utalás. Az egyik beszámoló szerint szégyenkezik a Libanon, és együtt érez Júda földjével, amiért azt kifosztották az asszír seregek (Ézs 33:1, 9). De az asszír hadseregre is csapás vár, úgy fog elbukni, ahogyan a Libanon fái kidőlnek (Ézs 10:24–26, 33, 34). A Jehova ítéletéből fakadó szerencsétlenség hasonló a Libanon virágának az elhervadásához (Ná 1:4). Ugyanakkor az a leírás, hogy a Libanon erdeje bőtermő gyümölcsöskert lesz, része egy helyreállítási próféciának, és azt szemlélteti, hogy gyökeres változások lesznek (Ézs 29:17, 18).

Jeremiás által Jehova ezt mondta „Júda királyának házáról: »Olyan vagy előttem, mint Gileád, mint a Libanon feje. . .«” (Jr 22:6). ’A ház’ megnevezés alighanem a palotához tartozó épületeket jelöli (Jr 22:1, 5). Mivel a palota egy magaslatra épült, ezért olyan kiemelkedő és fenséges volt, mint a Libanon. Ezenkívül rengeteg cédrusfát használtak a királyi épületek megépítésekor (1Ki 7:2–12). Joákim király is, aki hallotta a Jeremiás 22:6-ban olvasható szavakat, cédrusfát használt pompás palotája burkolatához (Jr 22:13–15). A palota területe a cédrusépületeivel egy fenséges erdőhöz volt hasonló, ennélfogva jól illett rá a leírás, hogy olyan, mint a Libanon, és mint a sűrű erdőkkel borított Gileád. Jehova arra figyelmeztette Júdát, hogy ha Joákim király, a szolgái és a népe nem szolgáltatnak jogot, „bizony pusztává lesz ez a ház” (Jr 22:1–5), és csapás éri azokat, akik a jelképes Libanonon (Jeruzsálemben) laknak, ’cédrusok között fészkelnek’ (Jr 22:23; lásd még: Ez 17:2, 3).

Hasonlóképpen, az asszír királynak, Szanhéribnak az a vágya, hogy ’fölhágjon a hegyvidékek magasságára, a Libanon legmesszibb részeire, és kivágja fenséges cédrusait’, alighanem a Jeruzsálemmel kapcsolatos szándékára vonatkozik (Ézs 37:21–24). A Libanon ellen elkövetett erőszakról szóló prófétai szavak (Ha 2:17) a Jeruzsálemre váró csapásra utalhatnak. De az is lehet, hogy szó szerint értendőek, vagyis azt jelentik, hogy a Libanon erdőit majd pusztító háborúkban vágják ki. (Vö.: Ézs 14:5–8.)

Zakariás próféciája (10:10) arra az időre mutat, amikor Jehova visszaviszi a népét Gileád és Libanon földjére. Ebben az esetben Libanon a Jordántól Ny-ra eső területre utalhat, ugyanis a Gileád megnevezés a Jordántól K-re fekvő vidékre vonatkozik.