JEHOVA NAPJA

Egy különleges időszak, mely nem 24 órából áll, és amely során Jehova fellép az ellenségeivel szemben a népe érdekében. Jehova ezen a „napon” végrehajtja ítéletét a gonoszokon, és győzelmet arat ellenségei felett. Ez a nap a megmentésnek, illetve az igazságosak megszabadításának az időszaka is egyben, és ekkor Jehova felmagasztaltatik mint Legfőbb Úr. Jehova nagy napja tehát kétszeresen is páratlan és különleges.

A Szentírás ecseteli, hogy ez a nap a csata időszaka, egy nagy és félelmetes nap, a sötétség és izzó harag napja, a nyomorúság, gyötrelem, pusztítás és vész napja. Isten a prófétája, Ámós által ezt kérdezte a makacs izraelitáktól: „Mit jelent majd nektek Jehova napja?” A válasz pedig így hangzott: „Sötétség lesz, és nem világosság; mint amikor az ember oroszlán elől menekül, és medvével találja szembe magát; és amikor bemegy a házba, és a falnak támasztja kezét, kígyó marja meg” (Ám 5:18–20). Ézsaiás ezt az üzenetet kapta: „Íme, Jehova napja jön; kegyetlen az a bősz dühtől és a lángoló haragtól” (Ézs 13:9). „A bősz harag napja az, nyomorúság és gyötrelem napja, vihar és pusztítás napja, sötétség és homály napja, felhő és sűrű homály napja” (So 1:15). Ebben a bajokkal terhes időszakban teljesen hiábavaló lesz a pénz: „Ezüstjüket az utcákra dobják . . . Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket Jehova bősz haragjának napján” (Ez 7:19; So 1:18).

A próféták, akik újból és újból figyelmeztettek Jehova napjának közelségére, a sürgősséget társították ehhez a naphoz: „Jehova nagy napja közel van. Közel van, és nagyon siet” (So 1:14). „Ó, jaj az a nap! Mert közel van Jehova napja”. „Reszkessen e föld minden lakosa, mert jön Jehova napja, és közel van” (Jóe 1:15; 2:1, 2).

A pusztító ítélet időszakai: Figyelembe véve több próféciát és a még bekövetkezendő eseményeket, úgy tűnik, a „Jehova napja” kifejezés számos olyan időszakra is vonatkozott, amikor a Legfelségesebb a régmúltban pusztító ítéletet hajtott végre, még ha nem is világméretekben. Például Ézsaiás látomásban látta, hogy mi vár a hűtlen Júdára és Jeruzsálemre ’a seregek Jehovájának napján’, amelynek el kell jönnie „mindenkire, aki fölmagasztalta magát és felfuvalkodott” (Ézs 2:11–17). Ezékiel Izrael hűtlen prófétáinak címezte a mondanivalóját, figyelmeztette őket, hogy nem lesznek képesek úgy megerősíteni a városaikat, hogy ’megálljanak a harcban Jehova napján’ (Ez 13:5). Jehova előre megmondta a prófétája, Sofóniás által, hogy ki fogja nyújtani a kezét Júda és Jeruzsálem ellen, és szemügyre fogja venni még a fejedelmeket és a király fiait is, hogy ne menekülhessenek meg (So 1:4–8). A történelem azt bizonyítja, hogy „Jehova [akkori] napja” i. e. 607-ben érte utol Jeruzsálem lakóit.

Abban a nyomorúsággal teli időszakban, mely Júdára és Jeruzsálemre jött, láthatóvá vált, hogy a körülöttük lévő nemzetek – köztük Edom is – mennyire gyűlölik Jehovát és a népét. Abdiás próféta ezért a következőket hirdette ki ellenük: „Mert közel van Jehova napja minden nemzet ellen. Ahogy te cselekedtél, úgy cselekszenek veled is” (Ab 1, 15). Ehhez hasonlóan „Jehova napja” és mindaz a lángoló pusztítás, amelyet ez a kifejezés felölel, utolérte Babilont és Egyiptomot a jövendöléshez hűen (Ézs 13:1, 6; Jr 46:1, 2, 10).

Később Malakiás próféta által Jehovának egy másik „nagy és félelmetes napja” is meg lett jövendölve, és a prófécia szerint ezt a napot megelőzi ’Illés próféta’ eljövetele (Ma 4:5, 6). Illés mintegy 500 évvel e prófécia elhangzása előtt élt, ám Jézus az i. sz. I. században rámutatott, hogy Keresztelő János volt ez a megjövendölt Illés (Mt 11:12–14; Mk 9:11–13). Ezért abban az időben „Jehova napja” már a küszöbön állt. I. sz. 33 pünkösdjén Péter elmagyarázta, hogy az, ami akkor történt, nem más volt, mint Jóel azon próféciájának a beteljesedése, mely szerint kitöltetik Isten szelleme (Jóe 2:28–32), és az apostol arra is rávilágított, hogy ennek szintén „Jehova nagy és dicső napja” előtt kellett bekövetkeznie (Cs 2:16–21). „Jehova [akkori] napja” – Isten Szavának a beteljesedéseként – i. sz. 70-ben érkezett el, amikor Jehova szándékával összhangban a római seregek végrehajtották az ítéletet a nemzeten, amiért az elutasította Isten Fiát, és kihívóan ezt kiáltotta: „Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk” (Jn 19:15; Dá 9:24–27).

Ám a Szentírás Jehovának még egy másik ’napjára’ is előremutat. A babiloni száműzetést követően, azután, hogy a zsidók ismét letelepedtek Jeruzsálemben, Jehova arra késztette a prófétáját, Zakariást, hogy jövendöljön ’Jehova napjáról’, amikor Isten nem csupán egyetlen nemzetet gyűjt egybe, hanem „az összes nemzetet Jeruzsálem ellen”. Ez a nap úgy éri el a tetőpontját, hogy Jehova „kivonul, és harcol. . . a nemzetek ellen”, és elpusztítja őket (Za 14:1–3). Ihletés alatt Pál apostol együtt említette ’Jehova napjának’ az eljövetelét Krisztus jelenlétével (2Te 2:1, 2). Péter pedig azzal kapcsolatban említette Jehova napját, hogy ’új egek és új föld jön létre, melyekben igazságosság fog lakni’ (2Pt 3:10–13).

Mindenkinek szem előtt kellene tartania azt a gondolatot, hogy miként lelhet biztonságra és menedékre Jehova nagy napján. Jóel ezt kérdezte: „ki viselheti el azt?” Majd ezt válaszolta: „Jehova menedék lesz népének” (Jóe 2:11; 3:16). Isten kegyesen megadja a megmenekülés lehetőségét mindenkinek, de csak kevesen élnek ezzel, megfogadva Sofóniásnak ezt a tanácsát: „Mielőtt szülne a rendelet, mielőtt mint a polyva, tovaszáll az a nap, mielőtt rátok jön Jehova izzó haragja, mielőtt rátok jön Jehova haragjának napja, keressétek Jehovát, mind, ti föld szelídei, kik végrehajtjátok bírói döntését. Keressétek az igazságosságot, keressétek a szelídséget! Valószínűleg rejtve lesztek Jehova haragjának napján” (So 2:2, 3).