TÁRSIS

(az ’összezúz’ jelentésű alapszóból):

1. Jáván 4 fiának az egyike, aki az özönvíz után született (1Mó 10:4; 1Kr 1:7). A közé a 70 családfő közé számít, akiktől a nemzetek ’szétágaztak a föld színén’ (1Mó 10:32). Ahogy az Jáván többi fiánál is igaz, Társis neve később egy népet és egy területet jelölt.

2. Benjámin leszármazottja, Bilhán fia (1Kr 7:6, 10).

3. Egyike Ahasvérus király hét fejedelmének és egyben tanácsadójának, akik fontolóra vették a lázadó Vásti királyné esetét (Esz 1:12–15).

4. Egy olyan terület, amelyet először Társisnak, Jáván fiának és Jáfet unokájának az utódai népesítettek be. Vannak arra utaló jelek, amelyekből ki lehet következtetni, hogy Társis leszármazottai az özönvíz utáni évszázadokban milyen irányba kezdték meg a vándorlásukat.

Jónás próféta (kb. i. e. 844), akit Jehova azzal bízott meg, hogy menjen Ninivébe, Asszíriába, úgy próbált meg kitérni a megbízatása elől, hogy elment a Földközi-tenger egyik kikötővárosába, Joppéba (Tel-Aviv-Jaffába), és kifizette a díjat arra a ’hajóra, amelyik Társisba tartott’ (Jón 1:1–3; 4:2). Egyértelmű tehát, hogy Társisnak a Földközi-tengeren vagy annak mentén kellett lennie, ellenkező irányban, mint Ninive, és nyilván könnyebb volt a tengeren elérni, mint a szárazföldön. Az Ezékiel 27:25, 26 ’Társis hajóival’ kapcsolatban ’a nyílt tenger szívét’ említi. (Vö.: Zs 48:7; Jón 2:3.)

Asszíria uralkodója, Esár-Haddon (i. e. VII. század) az egyik feliratán azzal dicsekszik, hogy legyőzte Tíruszt és Egyiptomot, és azt állítja, hogy Ciprustól „egészen Tarsisiig” a szigetek minden királya adót fizetett neki (ANET. 290. o.). Mivel Ciprus a Földközi-tenger k. részén van, ez a forrás is olyan területre mutathat, amely a Földközi-tenger ny. felében van. Néhány tudós Társist Szardíniával azonosítja, egy szigettel, amely a Földközi-tenger ny. részén van.

Feltehetően Hispániával azonosítható: A legtöbb tudós Társist Hispániával hozza összefüggésbe azon ókori görög és római íróktól származó források alapján, amelyek Hispániában egy Tartéssos nevű helyre vagy területre utalnak. Bár a görög földrajztudós, Sztrabón (i. e. I. század) szerint volt egy bizonyos Tartéssos nevű város Andalúziában a Guadalquivir (Baitis) folyó környékén (Strabón: Geógraphika. III. könyv, II., 11.), úgy tűnik, hogy a Tartéssis név alatt általánosságban véve a Pireneusi (Ibériai)-félsziget d. részét értették.

Sok forrásmű kiemeli, hogy voltak föníciaiak, akik kolóniát létesítettek a spanyol partvidéken, és Tartéssosra föníciai kolóniaként utalnak, de úgy tűnik, erre az elképzelésre nincsenek meggyőző bizonyítékok. Éppen ezért az Encyclopædia Britannica (1959, 21. köt. 114. o.) kijelenti: „Sem a föníciaiak, sem a karthágóiak után nem maradt maradandó nyom ezen a vidéken, a görögök után ellenben igen. Igaz ugyan, hogy Tíruszból és Szidónból való hajók valószínűleg már Kr. e. a IX. században is kereskedtek a [Gibraltári-]szoroson túl és Cádizban, napjainkban azonban a régészek, jóllehet feltártak görög, ibériai és római városokat, egyetlen föníciai településre sem bukkantak, illetve semmilyen fontosabb föníciai maradványt sem találtak, csupán mindenféle csecsebecsét, ékszert, valamint ezekhez hasonló, cserekereskedelemben használatos tárgyakat. Ebből azt a nyilvánvaló következtetést vonhatjuk le, hogy talán Cádiz kivételével a föníciaiak nem építettek városokat, csak voltak olyan helyeik, ahol kereskedtek, és ahol a hajóik ki tudtak kötni.” A történelem is azt mutatja, hogy amikor a föníciaiak és a görögök kereskedni kezdtek Hispániával, az a föld már lakott volt, és a helybelieknek volt ezüstjük, vasuk, ónjuk és ólmuk, amikre a kereskedők vágytak.

Úgy tűnik tehát, hogy jó okunk van azt feltételezni, hogy Jávánnak a Társis nevű fia vonalán született leszármazottai (a jónok) végül a Pireneusi-félszigetre kerültek, és itt kiemelkedő etnikai csoporttá váltak. Mindenesetre Társisnak ez a feltételezett elhelyezkedése kellőképpen összhangban van egyéb bibliai utalásokkal.

Kereskedelmi kapcsolata Salamonnal: Az, hogy a föníciaiak kereskedtek Társissal, világosan kiderül azokból a feljegyzésekből, amelyek Salamon király idejéről (mintegy 13 évszázaddal az özönvíz után) készültek, amikor Izrael nemzete tengeri kereskedelembe is belekezdett. Salamonnak volt a Vörös-tengeren egy hajóraja, amelynek legénysége részben a föníciai Hírám, Tírusz királya által adott, tapasztalt tengerészekből állt, és amely kifejezetten az aranyban gazdag Ofír földjével kereskedett (1Ki 9:26–28). Ezt követően írja a beszámoló, hogy Salamonnak „társisi hajóraja” is volt a tengeren „Hírám hajórajával együtt”, és ezek a hajók az elbeszélés szerint minden három évben egyszer elmentek, hogy aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat meg pávákat hozzanak (1Ki 10:22). Általános az a vélemény, hogy a ’társisi hajók’ kifejezés idővel egy hajófajtára utalt, és egy lexikon a következő meghatározást adja: „nagy, tengerjáró hajók, amelyek alkalmasak arra, hogy eljussanak Társisba” (BDB. 1077. o.). Hasonló az Indiaman nevű hajók esete is. A nevük az Indiával kereskedő, hatalmas brit hajók nevéből eredeztethető, de idővel minden ilyen típusú hajóra alkalmazták ezt a megnevezést, függetlenül attól, hogy honnan származtak, vagy hogy merre tartottak. Ezért írja az 1Királyok 22:48, hogy Josafát király (i. e. 936–911) „készített Társis-hajókat, hogy aranyért menjenek Ofírba”.

A Krónikák könyvének a beszámolója azonban azt írja, hogy Salamon hajói háromévenként ’Társisba mentek’ (2Kr 9:21), és hogy Josafát hajói azért készültek, hogy ’Társisba menjenek’, valamint hogy amikor összetörtek, „nem bírtak Társisba menni” (2Kr 20:36, 37). Ez arra utalhat, hogy nem egyedül Ofír kikötőjét látogatták az izraelita ’társisi hajók’, hanem a Földközi-tenger vizein is hajóztak. Ez persze felvet egy kérdést, ugyanis ezekről a hajókról, legalábbis némelyikükről, azt olvashatjuk, hogy Ecjon-Gebernél, az Akabai-öbölben bocsátották őket vízre (1Ki 9:26). Ahhoz, hogy ezek a hajók eljussanak a Földközi-tengerre, vagy egy olyan csatornán haladtak át, amely a Vörös-tengertől a Nílusig húzódott, és onnan mentek a Földközi-tengerre, vagy pedig körül kellett hajózniuk az afrikai kontinenst. Bár ma már egyáltalán nem tudjuk meghatározni, hogy Salamon és Josafát idejében milyen hajózási útvonalak (pl. csatornák) voltak, vagy hogy azok merre húzódhattak, de attól még nem kell megvalósíthatatlannak tartanunk a hajózási vállalkozásaikat.

A próféciákban: Úgy tűnik, a kereskedőváros, Tírusz, piacgazdasági szempontból fontosnak tartotta Társist, és történelmének egy időszakában talán innen származott gazdagságának a java része. Hispániában már az ókorban is voltak bányák, amelyekben bőven volt ezüst, vas, ón és egyéb fém. (Vö.: Jr 10:9; Ez 27:3, 12.) Ezért írja Ézsaiás a prófétai kijelentésében Tírusz bukásáról, hogy Társis hajói ’jajgatnak’, ahogy elérik Kittimet (Ciprust, talán ez volt az utolsó állomásuk K felé), és meghallják a hírt a gazdag kikötőváros, Tírusz földúlásáról (Ézs 23:1, 10, 14).

További próféciák megjövendölik, hogy Isten a népe közül némelyeket elküld Társisba, hogy hirdessék dicsőségét (Ézs 66:19), és hogy „Társis hajói” elhozzák Sion fiait a távolból (Ézs 60:9). „Társisnak és a szigeteknek királyai” rákényszerülnek, hogy sarcot fizessenek Jehova kinevezett királyának (Zs 72:10). Az Ezékiel 38:13 viszont úgy mutatja be ’Társis kereskedőit’ más kereskedő népekkel együtt, hogy önző érdekeiktől vezérelve a magógi Góg indítványozására kirabolják Jehova egybegyűjtött népét. Mivel Társis hajói egyéb olyan dolgok közt vannak megemlítve, amelyek az önhittséget, gőgöt és felfuvalkodottságot jelképezik, ezért meg fognak aláztatni, és csakis Jehova lesz felmagasztalva ’a seregek Jehovájának napján’ (Ézs 2:11–16).