Akik a világosságot választják, megmenekülnek
„Jehova a világosságom és a megmentésem. Kitől kellene félnem?” (ZSOLTÁROK 27:1, NW).
1. Milyen életadó dolgokról gondoskodik Jehova?
JEHOVA a Forrása a napfénynek, amely lehetővé teszi az életet a földön (1Mózes 1:2, 14). Ő a Teremtője a szellemi világosságnak is, amely elűzi Sátán világának halált hozó sötétségét (Ézsaiás 60:2; 2Korintus 4:6; Efézus 5:8–11; 6:12). Akik a világosságot választják, a zsoltáríróval együtt elmondhatják: „Jehova a világosságom és a megmentésem. Kitől kellene félnem?” (Zsoltárok 27:1a, NW). Ám ahogy Jézus idejében is történt, a sötétséget kedvelők csak kedvezőtlen ítéletre számíthatnak (János 1:9–11; 3:19–21, 36).
2. Mi történt régen azokkal, akik elutasították Jehova világosságát, és azokkal, akik figyeltek a szavára?
2 Ézsaiás napjaiban Jehova szövetséges népének nagy része elutasította a világosságot. Emiatt Ézsaiás szemtanúja volt annak, hogy Izrael északi királysága mint nemzet elpusztult. Aztán i. e. 607-ben megsemmisült Jeruzsálem és a temploma, Júda lakóit pedig fogságba vitték. Akik viszont figyeltek Jehova szavára, erőt kaptak, hogy ellenállhassanak koruk hitehagyásának. Az i. e. 607-es eseményekkel kapcsolatban Jehova megígérte, hogy akik figyelnek rá, életben maradnak (Jeremiás 21:8, 9). Most mi, akik szeretjük a világosságot, sokat tanulhatunk abból, ami akkor történt (Efézus 5:5).
Boldogok a világosságban járók
3. Milyen bizalmat ápolhatunk ma? Milyen „igaz népet” szeretünk? És milyen ’erős városa’ van ennek a „népnek”?
3 „Erős városunk van nékünk, szabadítását adta [Isten] kőfal és bástya gyanánt! Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője” (Ézsaiás 26:1, 2). Olyan emberek ujjongó szavai ezek, akik bíztak Jehovában. Ézsaiás napjaiban a hűséges zsidók Jehovára tekintettek mint a biztonság egyetlen igazi Forrására, és nem az izraelita társaik hamis isteneire. Mi most ugyanúgy Őbenne bízunk. Azonkívül szeretjük Jehova ’igaz népét’, „Isten Izraelét” (Galácia 6:16; Máté 21:43). Jehova is szereti ezt a népet, mert az megőrzi hűségét. Az ő áldásának köszönhetően Isten Izraelének ’erős városa’ van, vagyis egy városhoz hasonló szervezete, mely támogatja és védelmezi.
4. Milyen gondolkodásmódot ápoljunk?
4 Akik ebben a ’városban’ vannak, tudják, hogy ’a jól megerősített jellemet Jehova megőrzi tartós békében, mert Jehovába veti az ember a bizalmát’. Jehova támogatja azokat, akik hajlanak rá, hogy bízzanak benne, és megfeleljenek igazságos alapelveinek. Így a júdabeli hűségesek megfogadták Ézsaiás buzdítását: „Bízzatok Jehovában minden időben, mert Jah Jehovában van az időtlen idők Kősziklája” (Ézsaiás 26:3, 4, NW; Zsoltárok 9:11; 37:3; Példabeszédek 3:5). Az ilyen gondolkodású emberek úgy tekintenek „Jah Jehovára”, mint aki az egyedüli szilárd Kőszikla. „Tartós békének” örvendenek vele (Filippi 1:2; 4:6, 7).
Isten ellenségeit megalázzák
5—6. a) Hogyan aláztatott meg az ókori Babilon? b) Milyen megaláztatásban volt része „Nagy Babilonnak”?
5 Mi a helyzet akkor, ha a Jehovában bízóknak nyomorúságot kell elszenvedniük? Nem kell félniük. Jehova egy ideig megengedi az ilyesmit, de végül enyhülést hoz, és akik a nyomorúságot okozták, azok az ítéletével találják szembe magukat (2Tesszalonika 1:4–7; 2Timóteus 1:8–10). Nézzük meg egy bizonyos „magas város” esetét. Ézsaiás ezt mondja: Jehova „meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!” (Ézsaiás 26:5, 6). Az itt említett magas város talán Babilonra utal. Ez a város valóban sanyargatta Isten népét. De mi történt Babilonnal? I. e. 539-ben elesett a médek és a perzsák kezétől. Micsoda megaláztatás!
6 Napjainkra vonatkoztatva Ézsaiás prófétai szavai találóan írják le azt, ami „Nagy Babilonnal” történt 1919 óta. Abban az évben ez a magas város megalázó módon elesett, amikor kénytelen volt szabadon bocsátani Jehova népét a szellemi fogságból (Jelenések 14:8). Ami ezután történt, az még megalázóbb volt. A keresztényeknek ez a kis csoportja elkezdte ’tapodni’ volt fogva tartóját. 1922-ben hirdetni kezdték a kereszténység közelgő végét, a nyilvánosság elé tárva a Jelenések 8:7–12-ben említett négy angyali trombitaszót és a Jelenések 9:1—11:15-ben megjövendölt három jajt.
„Az igazságosnak ösvénye egyenesség”
7. Milyen vezetést kapnak azok, akik Jehova világosságához fordulnak? Kibe vetik reményüket, és mit szeretnek ezek az emberek?
7 Jehova megmenti azokat, akik a világosságához fordulnak, és utat mutat nekik, Ézsaiás következő szavainak megfelelően: „Az igazságosnak ösvénye egyenesség. Mivel te egyenes vagy, egyengeted az igazságosnak útját. Igen, ítéleteid ösvénye miatt, ó, Jehova, beléd vetettük reményünket. Mert neved és emlékezeted után kívánkozik a lélek” (Ézsaiás 26:7, 8, NW). Jehova igazságos Isten, és akik őt imádják, azoknak meg kell felelniük igazságos irányadó mértékeinek. Ha megfelelnek, Jehova vezeti őket, és egyengeti az útjukat. Vezetésének követésével ezek a szelídek kimutatják, hogy Jehovába vetik reményüket, és teljes szívükből szeretik a nevét, vagyis az ’emlékezetét’ (2Mózes 3:15).
8. Milyen példás magatartást tanúsított Ézsaiás?
8 Ézsaiás szerette Jehova nevét. Ez nyilvánvalóvá válik a következő szavaiból: „Lelkem vágyódott utánad éjjel; egész szellememmel téged kerestelek, mert amikor ítéleteidben részesül a föld, igazságosságot tanulnak a termékeny föld lakói” (Ézsaiás 26:9, NW). Ézsaiás ’lelke’, vagyis egész lénye Jehova után vágyódott. Képzeljük el, amint a próféta az éjszaka nyugalmas óráit arra használja fel, hogy imádkozzon Jehovához, kifejezve legmélyebben rejtőző gondolatait, és buzgón keresve Jehova vezetését. Milyen ragyogó példa! Ézsaiás ezenkívül igazságosságot tanult Jehova ítéleteiből. Ezzel arra emlékeztet bennünket, hogy állandóan ébernek kell lennünk, felkészültnek arra, hogy megértsük Jehova akaratát.
Egyesek a sötétséget választják
9—10. Hogyan nyilvánított ki kedvességet Jehova a hűtlen népe iránt, de hogyan reagáltak ők erre?
9 Jehova nagyfokú szerető-kedvességet tanúsított Júda iránt, de sajnos nem mindenki reagált kedvezően. A többség gyakran a lázadás és a hitehagyás mellett döntött, nem Jehova igazságának a világossága mellett. Ézsaiás kijelentette: „Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát” (Ézsaiás 26:10).
10 Ézsaiás idejében a többség nem ismerte el, hogy Jehova keze védte meg Júdát az ellenségeivel szemben. Amikor Isten megáldotta őket a békéjével, a nemzet nem fejezte ki háláját. Ezért Jehova elhagyta őket, hogy „más uraknak” szolgáljanak, végül pedig hagyta, hogy i. e. 607-ben fogságba hurcolják a zsidókat Babilonba (Ézsaiás 26:11–13, Újfordítású revideált Biblia). A végén mégis visszatért hazájába a nemzetből egy megfenyített maradék.
11—12. a) Milyen jövőre számíthattak Júda foglyul ejtői? b) Milyen jövő várt 1919-ben Jehova felkent szolgáinak korábbi foglyul ejtőire?
11 Mi a helyzet Júda foglyul ejtőivel? Ézsaiás prófétai szavakkal válaszol: „Halottak ők, nem fognak élni. Tehetetlen halottak, nem támadnak föl. Azért fordítottad oda figyelmedet, hogy megsemmisítsd őket, és teljesen kiirtsd emléküket” (Ézsaiás 26:14, NW). Igen, Babilonnak az i. e. 539-ben bekövetkezett bukása után már nem volt jövője. Idővel a város megszűnt létezni. ’Tehetetlen halott lett’, és hatalmas birodalma a történelemkönyvek lapjaira zsugorodott össze. Micsoda figyelmeztetés ez azoknak, akik e világ hatalmasaiban bíznak!
12 Ez a prófécia bizonyos szempontból akkor teljesedett be, amikor Isten megengedte, hogy felkent szolgái 1918-ban szellemi értelemben fogságba kerüljenek, majd 1919-ben kiszabadította őket. Attól kezdve sötét jövő várt korábbi foglyul ejtőikre, elsősorban a kereszténységre. Jehova népe azonban igen gazdag áldásoknak nézett elébe.
„Megszaporítád e népet”
13—14. Milyen gazdag áldásoknak örvendenek Jehova felkent szolgái 1919 óta?
13 Isten 1919-ben megáldotta felkent szolgái bűnbánó magatartását, és növekedést adott nekik. A figyelem először Isten Izraele utolsó tagjainak a begyűjtésére összpontosult, azután pedig elkezdődött a „más juhok” ’nagy sokaságának’ a begyűjtése (János 10:16; Jelenések 7:9). Ezekről az áldásokról jövendölt Ézsaiás próféciája: „Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod” (Ézsaiás 26:15, 16).
14 Isten Izraelének a határai mára a föld minden részére kiterjedtek, és a hozzájuk csatlakozó nagy sokaság most mintegy hatmillió emberből áll, akik lelkesen vesznek részt a jó hír prédikálásának munkájában (Máté 24:14). Micsoda áldás Jehovától! És milyen dicsőséget szerez mindez a nevének! Ezt a nevet ma 235 országban hallják, Jehova ígéretének nagyszerű beteljesedéseként.
15. Milyen jelképes feltámadás ment végbe 1919-ben?
15 Júdának Jehova segítségére volt szüksége ahhoz, hogy kiszabaduljon a babiloni fogságból. Magától képtelen lett volna erre (Ézsaiás 26:17, 18). Ugyanígy Isten Izraelének az 1919-ben történt megszabadulása is azt bizonyította, hogy Jehova támogatja őket. Nélküle nem szabadulhattak volna meg. Az állapotuk olyan gyökeresen megváltozott, hogy Ézsaiás a feltámadáshoz hasonlítja: „Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat [a föld világra hozza a tehetetlen halottakat, NW]!” (Ézsaiás 26:19; Jelenések 11:7–11). Igen, azok, akik tehetetlen halottak voltak, úgymond újra megszülettek, hogy megint tevékenykedjenek!
Védelem a veszélyes időkben
16—17. a) Mit kellett tenniük a zsidóknak i. e. 539-ben ahhoz, hogy túléljék Babilon bukását? b) Valószínűleg miknek felelnek meg a ’szobák’ ma, és hogyan válnak javunkra?
16 Jehova szolgáinak mindig szükségük van az isteni védelemre. Isten azonban nemsokára utoljára nyújtja ki a karját Sátán világa ellen, és akkor az imádóinak minden eddiginél inkább szükségük lesz a segítségére (1János 5:19). Erre a veszélyes időre utalva Jehova így figyelmeztet bennünket: „Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!” (Ézsaiás 26:20, 21; Sofóniás 1:14). Ez a figyelmeztetés megmutatta a zsidóknak, hogyan élhetik túl Babilonnak az i. e. 539-ben bekövetkező bukását. Akik megfogadták, otthon maradtak, így biztonságban voltak az utcán levő, ellenséges katonáktól.
17 A próféciában említett ’szobák’ ma valószínűleg Jehova népének a föld minden részén megtalálható, több tízezer gyülekezetét jelentik. Ezek a gyülekezetek már most védelemnek bizonyulnak, olyan helynek, ahol a keresztények biztonságra lelnek testvéreik körében, a vének szerető törődését élvezve (Ézsaiás 32:1, 2; Héberek 10:24, 25). Ez különösen igaz, ha arra gondolunk, milyen közel van a dolgok ezen rendszerének a vége, amikor a túlélés az engedelmességen múlik majd (Sofóniás 2:3).
18. Hogyan fogja Jehova nemsokára ’megölni a sárkányt’?
18 Arról az időről Ézsaiás így prófétál: „Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van” (Ézsaiás 27:1). Mi ma a leviatán? Nyilvánvalóan „az őskígyó”, maga Sátán, a gonosz rendszerével együtt, amelyet felhasznál az Isten Izraele elleni hadviselésben (Jelenések 12:9, 10, 17; 13:14, 16, 17). A leviatán 1919-ben elvesztette az Isten népe fölötti hatalmát. Idővel teljes egészében el fog tűnni (Jelenések 19:19–21; 20:1–3, 10). Jehova így „megöli a sárkányt”. De addig sem lesz tartósan sikeres semmi, amit a leviatán Jehova népe ellen próbál tenni (Ézsaiás 54:17). Milyen megnyugtató, hogy ebben biztosak lehetünk!
„Színbort adó szőlő”
19. Milyen helyzetben van ma a maradék?
19 Ha erre a Jehovától jövő világosságra gondolunk, vajon nincs meg minden okunk az örvendezésre? De bizony megvan! Ézsaiás gyönyörűen ecseteli Jehova népének az örömét, amikor ezt írja: „Ama napon a színború [színbort adó, Úf.] szőlőről énekeljetek: én, az Úr, őrízem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt” (Ézsaiás 27:2, 3). Jehova gondoskodik a ’szőlőjéről’, vagyis Isten Izraelének maradékáról, valamint dolgos társaikról (János 15:1–8). Ez olyan gyümölcsöt eredményez, amely dicsőséget szerez a nevének, és nagy örvendezésre ad okot földi szolgáinak.
20. Hogyan védi meg Jehova a keresztény gyülekezetet?
20 Biztosan fellelkesít bennünket, hogy megszűnt Jehova haragja, melyet korábban érzett a felkent szolgái ellen, és amely miatt megengedte, hogy 1918-ban szellemi értelemben fogságba kerüljenek. Maga Jehova jelenti ki: „Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jő elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt; avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ézsaiás 27:4, 5). Jehova azáltal biztosítja, hogy a szőlőtőkéi továbbra is bőségesen teremjenek „színbort adó szőlőt”, hogy összezúz és elpusztít minden olyan gazhoz hasonló hatást, amely megronthatná őket. Ezért hát senki se veszélyeztesse a keresztény gyülekezet jólétét! Mindenki ’fogja meg Jehova erősségét’, keresve a kegyét és védelmét. Ha ezt tesszük, békét kötünk Istennel, ami annyira fontos, hogy Ézsaiás kétszer is említi (Zsoltárok 85:2, 3, 9; Róma 5:1).
21. Hogyan telt be a föld színe „gyümölcscsel”?
21 Az áldásoknak még nincs vége: „Jövendőben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel” (Ézsaiás 27:6). Ez a vers 1919 óta teljesedik, csodálatosan bizonyítva Jehova hatalmát. A felkent keresztények betöltötték a földet „gyümölcscsel”, azaz tápláló szellemi eledellel. Egy züllött világ közepette örömmel őrzik meg Isten magas szintű irányadó mértékeit. Jehova pedig folyamatosan növekedéssel áldja meg őket. Ennek köszönhetően több millió társuk, a más juhok „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek” Istennek (Jelenések 7:15). Bárcsak soha ne tévesztenénk szem elől azt az óriási kiváltságot, hogy részesülhetünk a „gyümölcsből”, és megoszthatjuk másokkal is!
22. Milyen áldásokban van részük azoknak, akik elfogadják a világosságot?
22 Ezekben a válságos időkben, amikor sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket, ugye hálásak vagyunk Jehovának azért, mert szellemi világosságot áraszt a népére? (Ézsaiás 60:2; Róma 2:19; 13:12). Mindazoknak, akik elfogadják ezt a világosságot, elmebeli békében és örömben van részük már most, sőt a jövőben örök életet kapnak. Ezért jó okunk van rá nekünk, a világosság kedvelőinek, hogy szívből dicsérjük Jehovát, és a zsoltáríróval együtt mondjuk a következőket: „Jehova a világosságom és a megmentésem. Kitől kellene félnem? Reménykedj Jehovában; légy bátor és legyen erős a szíved. Igen, reménykedj Jehovában” (Zsoltárok 27:1b, 14, NW).
Emlékszel?
• Milyen jövő vár azokra, akik elnyomják Jehova népét?
• Milyen növekedést jövendölt meg Ézsaiás?
• Milyen ’szobákban’ kell benn maradnunk, és miért?
• Miért mondhatjuk, hogy Jehova népének a helyzete dicséretet szerez Jehovának?
[Kiemelt rész a 22. oldalon]
ÚJ KIADVÁNY
Az ebben a két tanulmányozási cikkben tárgyalt témák legnagyobb része előadásként elhangzott a 2000/2001-es kerületkongresszusi programban. Az előadás végén egy új kiadványt adtak közre, melynek címe: Ézsaiás próféciája világosság az egész emberiségnek I. Ez a 416 oldalas könyv versről versre tárgyalja Ézsaiás könyvének első 40 fejezetét.
[Kép a 18. oldalon]
Csak az igazságosak bocsáttatnak be Jehova ’erős városába’, vagyis a szervezetébe
[Kép a 19. oldalon]
Ézsaiás „éjjel” kereste Jehovát
[Kép a 21. oldalon]
Jehova megvédi és termékennyé teszi a ’szőlőjét’