Huszonhetedik fejezet

Jehova kiönti haragját a nemzetekre

Ézsaiás 34:1–17

 1., 2. a) Miben lehetünk biztosak Jehova bosszújával kapcsolatban? b) Mit valósít meg Isten azáltal, hogy végrehajtja bosszúját?

JEHOVA ISTEN nemcsak hűséges szolgái iránt tanúsít türelmet, hanem ellenségei iránt is, ha azt a szándéka indokolttá teszi (1Péter 3:19, 20; 2Péter 3:15). Lehetséges, hogy ellenfelei nem értékelik türelmét, és talán úgy tekintik, hogy nem tud vagy nem akar cselekedni. Ézsaiás könyvének 34. fejezete viszont rámutat arra, hogy Jehova végül mindig elszámoltatja ellenségeit (Sofóniás 3:8). Isten egy ideig megengedte Edomnak és más nemzeteknek, hogy akadálytalanul szembeszegüljenek a népével. De Jehova meghatározott egy időt arra, hogy megfizessen (5Mózes 32:35). Ehhez hasonlóan Jehova az általa meghatározott időben bosszút áll ennek a jelenlegi gonosz világnak minden elemén, mely dacol szuverenitásával.

² Isten bosszúállásának elsődleges célja az, hogy bebizonyítsa szuverenitását, és dicsőítse a nevét (Zsoltárok 83:14–19). Azzal, hogy megfizet, igazolja azt is, hogy szolgái valóban az ő képviselői, és kiszabadítja őket a kedvezőtlen körülmények közül. Ezenkívül Jehova bosszúja mindig teljesen összhangban van igazságosságával (Zsoltárok 58:11, 12).

Figyeljetek nemzetek

 3. Milyen meghívást ad át Jehova a nemzeteknek Ézsaiás által?

³ Mielőtt az Edomnak való visszafizetésre összpontosítaná figyelmét, Jehova egy ünnepélyes meghívást ad át minden nemzetnek Ézsaiás által: „Jőjjetek népek [nemzetek, »NW«] és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei” (Ézsaiás 34:1). A próféta már többször szólt az istentelen nemzetek ellen. Most arra készül, hogy összefoglalja az ellenük szóló isteni vádakat. Vajon van ezeknek a figyelmeztetéseknek valami jelentőségük napjainkban?

 4. a) Mire kapnak felszólítást a nemzetek az Ézsaiás 34:1 feljegyzése szerint? b) Az, hogy Jehova elítéli a nemzeteket, azt bizonyítja-e, hogy ő kegyetlen Isten? (Lásd a bekeretezett részt a 363. oldalon.)

⁴ Igen. A világegyetem Szuverénje ennek az istentelen rendszernek minden részével vitában áll. Ezért van az, hogy a „nemzetségeket” és „a földet” felszólítja, hogy hallgassák meg a Biblián alapuló üzenetet, melyet Jehova világszerte hirdettet. A Zsoltárok 24:1 nyelvezetére emlékeztető szavakkal Ézsaiás elmondja, hogy az egész föld hallja majd ezt az üzenetet: ez egy prófécia, mely napjainkban teljesedik, amikor Jehova Tanúi „a föld legtávolabbi részéig” prédikálnak (Cselekedetek 1:8). Ámde a nemzetek nem figyelnek oda. Nem veszik komolyan a közeledő pusztulásukról szóló figyelmeztetést. Ez természetesen nem akadályozza meg Jehovát abban, hogy beteljesítse a szavát.

 5., 6. a) Mit kér számon Isten a nemzetektől? b) Milyen értelemben igaz, hogy a ’hegyek megolvadnak vérük miatt’?

⁵ A prófécia ezután leírja, mennyire borús az istentelen nemzetek kilátása: teljesen ellentétben áll Isten népének ragyogó reményével, melyről később olvasunk (Ézsaiás 35:1–10). A próféta kijelenti: „haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta őket. Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt” (Ézsaiás 34:2, 3).

⁶ A figyelem a nemzetek vérbűnére irányul. Napjainkban a kereszténység nemzeteinek a vérbűne a legsúlyosabb. Két világháborúban és sok kisebb összetűzésben az egész földet emberi vérrel áztatták. Ki jogosult rá, hogy igazságtételt kívánjon mindezért a vérbűnért? Senki más, mint a Teremtő, a nagy Életadó (Zsoltárok 36:10). Jehova törvénye állapította meg az irányadó mértéket: „életért életet adj” (2Mózes 21:23–25; 1Mózes 9:4–6). Törvényével összhangban előidézi, hogy a nemzetek vére kifolyjon, míg azok ki nem múlnak. Temetetlen holttesteik bűze megtölti a levegőt: valóban gyalázatos halál éri őket! (Jeremiás 25:33). A fizetségként elkért vér elég lesz ahhoz, hogy jelképesen szólva megolvadjanak a hegyek (Sofóniás 1:17). Haderejük teljes pusztulása után a világi nemzetek azt látják majd, hogy összeomlanak kormányaik, melyeket a bibliai próféciákban néha hegyek szemléltetnek (Dániel 2:35, 44, 45; Jelenések 17:9).

 7. Mi az „ég” és az ’ég serege’?

⁷ Ismét élénk jelképes nyelvezetet használva Ézsaiás így folytatja: „Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb” (Ézsaiás 34:4). Az „ég minden serege” kifejezés nem szó szerinti csillagokat és bolygókat jelent. Az 5. és 6. vers arról beszél, hogy egy ítéletet végrehajtó fegyver megrészegül a vértől ebben az „égben”. Ennélfogva ennek a kifejezésnek olyan valamit kell jelképeznie, ami az emberi birodalomban található (1Korintus 15:50). Az emberi kormányzatok kiemelkedő állást foglalnak el felsőbb hatalmakként, ezért a földi, emberi társadalom fölött uralkodó egekhez hasonlítanak (Róma 13:1–4). Az ’ég serege’ tehát ezeknek az emberi kormányzatoknak az összesített hadseregét szemlélteti.

 8. Milyen értelemben bizonyulnak a jelképes egek olyannak, „mint írás”, és mi történik ’seregeikkel’?

⁸ Ez a ’sereg’ „elporhad”, szétoszlik, mint valami mulandó dolog (Zsoltárok 102:27; Ézsaiás 51:6). Puszta szemmel nézve a fölöttünk levő, szó szerinti ég íveltnek tűnik, mint egy régi könyvtekercs, melynek rendszerint a belső oldalán volt az írás. Amikor a tekercs belső oldalán található írást végigolvasta az olvasó, akkor a tekercset összetekerték és eltették. Ehhez hasonlóan „az ég mint írás egybehajtatik”, és ez azt jelenti, hogy eljön az emberi kormányzatok vége. Amikor elérkezik történelmük utolsó fejezete, akkor véget kell vetni nekik Armageddonkor. Hatalmasnak tűnő ’seregeik’ elesnek, ahogyan az elszáradt levelek lehullanak a szőlőtőről, vagy ahogy a fügefáról leesik a „hervadó lomb”. Örökre elmúlnak. (Vesd össze: Jelenések 6:12–14.)

A megfizetés napja

 9. a) Honnan ered Edom, és milyen kapcsolat alakult ki Izrael és Edom között? b) Hogyan rendelkezik Jehova Edomra vonatkozóan?

⁹ A prófécia most külön kiemel egy nemzetet, mely Ézsaiás napjaiban létezik: Edomot. Az edomiták Ézsau (Edom) leszármazottai, aki eladta elsőszülöttségi jogát az ikertestvérének, Jákobnak kenyérért és lencsefőzelékért (1Mózes 25:24–34). Ézsaut gyűlölet töltötte el testvérével szemben, mert Jákob elfoglalta elsőszülöttségi jogát. Edom és Izrael nemzete később egymás ellenségévé lett, noha ikertestvérektől származtak. Emiatt az Isten népével szembeni ellenséges magatartásáért Edom magára vonta Jehova haragját, aki most így szól: „megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre. Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén” (Ézsaiás 34:5, 6).

10. a) Kit mozdít el helyéről Jehova azzal, hogy forgatja kardját „az égben”? b) Hogyan viselkedik Edom, amikor Babilon megtámadja Júdát?

¹⁰ Edom magasan fekvő, hegyes vidéken helyezkedik el (Jeremiás 49:16; Abdiás 8, 9, 19, 21). De még ezek a természetes erődítmények sem segítenek, amikor Jehova forgatja majd ítélettévő kardját „az égben”, letaszítva Edom uralkodóit magas helyükről. Edomnak erős hadserege van, és katonái magasan fekvő hegyláncokon menetelnek, hogy megvédjék az országot. De ez az erős Edom semmilyen segítséget sem ad, amikor Júdát megtámadja Babilon hadserege. Inkább lelkendezik, hogy látja Júda királyságának összeomlását, és csak még jobban felbiztatja a hódítókat (Zsoltárok 137:7). Sőt, Edom üldözőbe is veszi az életüket mentő zsidókat, és a babiloniak kezére adja őket (Abdiás 11–14). Az edomiták azt tervezik, hogy elfoglalják az izraeliták elhagyott országát, és hencegően beszélnek Jehova ellen (Ezékiel 35:10–15).

11. Hogyan fizet meg Jehova az edomitáknak álnok viselkedésükért?

¹¹ Vajon elkerüli Jehova figyelmét az edomitáknak ez a testvérhez semmiképpen sem illő viselkedése? Nem. Így jövendöl Edomról: „Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel” (Ézsaiás 34:7). A nemzet nagyjait és kisebbjeit Jehova jelképesen bivalyoknak és tulkoknak, kosoknak és bakoknak nevezi. Ennek a vérbűnnel szennyezett nemzetnek az országát a nép tulajdon vérének kell áztatnia, s ezt Jehova ítélet-végrehajtó „fegyvere” valósítja meg.

12. a) Kit használ fel Jehova, hogy büntetést hozzon Edomra? b) Mit jövendöl Abdiás próféta Edomról?

¹² Isten elhatározza, hogy megbünteti Edomot azért a gonoszságáért, amit tett Isten földi szervezetével, melyet Sionnak neveznek. A prófécia így szól: „bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért” (Ézsaiás 34:8). Nem sokkal Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulása után Jehova elkezdi kitölteni igazságos bosszúját az edomiták ellen Babilon királya, Nabukodonozor által (Jeremiás 25:15–17, 21). Amikor a babiloni hadsereg Edom ellen fordul, semmi sem mentheti meg az edomitákat! Ez a „megfizetés esztendeje” eme hegyen fekvő ország ellen. Jehova Abdiás próféta által megjövendöli: „A [Jákob] öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre! . . . A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre” (Abdiás 10, 15; Ezékiel 25:12–14).

A kereszténység zord jövője

13. Ki hasonlít napjainkban Edomra, és miért?

¹³ Modern korunkban létezik egy szervezet, melynek története hasonlít Edoméhoz. Melyik ez a szervezet? Nos, ki járt élen a modern korban Jehova szolgái gyalázásában és üldözésében? Vajon nem a kereszténység a papi osztálya által? De bizony! A kereszténység hegyhez hasonló magasságba emelte fel magát e világ ügyeiben. Magasztos helyzetet vall magáénak a dolgok emberi rendszerében, egyházai pedig Nagy Babilon legfőbb részét alkotják. De Jehova elrendelte a „megfizetés esztendejét” ez ellen a modern kori Edom ellen a népével, a Tanúival szembeni felháborítóan gyalázatos viselkedése miatt.

14., 15. a) Mi történik majd Edom földjével és a kereszténységgel? b) Mit jelent az égő szurokra és örökké felszálló füstre történő utalás, de mit nem jelent?

¹⁴ Ezért nem csupán az ókori Edomra, hanem a kereszténységre is gondolunk, mialatt megvizsgáljuk az Ézsaiás próféciájának ebből a részéből hátramaradt szakaszt: „változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen földe égő szurokká. Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje” (Ézsaiás 34:9, 10a). Edom földje annyira kiszárad, hogy olyan lesz, mintha a por kénkő volna, és mintha a patakmedrek nem vízzel, hanem szurokkal volnának tele. Ezek a rendkívül gyúlékony anyagok aztán egyszerre csak lángokban állnak! (Vesd össze: Jelenések 17:16.)

¹⁵ Mivel szó esik tűzről, szurokról és kénkőről, néhányan úgy gondolják, hogy ez a tüzes pokol létezését bizonyítja. De Edom nem valamilyen misztikus pokoltűzbe kerül, hogy örökké égjen. Inkább megsemmisül, eltűnik a világ színteréről, mintha teljesen megemésztené a tűz és a kénkő. A prófécia a továbbiakban rámutat arra, hogy a végeredmény nem örök kínoztatás, hanem „pusztaság . . . semmiség . . . semmi” (Ézsaiás 34:11, 12). Az ’örökre fölgomolygó’ füst élénken szemlélteti ezt. Amikor egy ház leég, egy ideig még száll fel a füst a hamuból, miután a lángok elaludtak, bizonyítva ezzel a szemlélőknek, hogy égett a tűz. Mivel a mai keresztények tanulnak Edom pusztulásából, ezért Edom megégetésének a füstje bizonyos értelemben még most is gomolyog.

16., 17. Mivé válik Edom, és mennyi ideig marad ebben az állapotban?

¹⁶ Ézsaiás próféciájának a folytatásában arról szól a jövendölés, hogy Edomban emberek helyett vadállatok laknak majd, s ezzel közelgő pusztulására utal: „Nemzedékről nemzedékre pusztaság lesz, soha többé senki sem megy át rajta. Pelikán és sündisznó veszi birtokába, bagoly és holló tanyázik majd rajta. S ő kifeszíti fölötte a pusztaság mérőzsinórját és a sivárság mérőónját. Nemesei nem lesznek, királyságot ott ki nem kiáltanak, és fejedelmei mind semmivé lesznek. Palotáiban tövis nő majd, csalán és bogáncs a váraiban; sakálok lakóhelye lesz, és struccmadarak tanyája. Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, és démon kiált a társának; bizony, ott rejtőzik a boszorkány, és talál nyugvóhelyet magának. Ott fészkel a kígyó, és rak tojást” (Ézsaiás 34:10b–15, „KNB”).a

¹⁷ Igen, Edom lakatlan országgá lesz. Pusztaság lesz, melyben csak vadállatok, madarak és kígyók laknak. A 10. vers szerint az országnak ez az elhagyatott állapota örökké tart majd. Nem lesz helyreállítás (Abdiás 18).

Jehova szava biztosan teljesedik

18., 19. Mi „az Úr könyve”, és mit tartogat ez a ’könyv’ a kereszténységnek?

¹⁸ Milyen reménytelen jövőt fest ez Edom modern kori megfelelője, a kereszténység elé! Jehova Isten elkeseredett ellenségének bizonyul, s ádázul üldözi a Tanúit. Szemernyi kétség sem fér hozzá, hogy Jehova be fogja teljesíteni a szavát. Ha valaki bármikor összehasonlítja a próféciát és a beteljesedését, azt látja majd, hogy teljesen fedik egymást: ez éppoly biztos, mint hogy a pusztán hagyott Edomban lakó állatok mindegyikének van „társa”. Ézsaiás a bibliai prófécia jövőbeli tanulmányozóit szólítja meg az alábbi szavakkal: „Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket! Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban” (Ézsaiás 34:16, 17).

¹⁹ A kereszténység közeledő pusztulását megjövendölte „az Úr könyve”. Ez a könyv, „az Úr könyve” részletezi az ügyeket, melyeket Jehova elrendez majd engesztelhetetlen ellenségeivel és népének megbánás nélküli elnyomóival. Az ókori Edommal kapcsolatban leírtak valóra váltak, és ez megerősíti bizalmunkat abban, hogy a próféciának a kereszténységre, Edom modern kori megfelelőjére vonatkozó része hasonlóképpen valóra válik majd. A „mérőkötél”, Jehova eljárási szabálya biztosíték arra, hogy ez a szellemileg haldokló szervezet kietlen pusztaság lesz.

20. Mit él át a kereszténység az ókori Edomhoz hasonlóan?

²⁰ A kereszténység mindent meg fog tenni, hogy megbékítse politikai barátait, de nem jár sikerrel! A Jelenések könyve 17. és 18. fejezete szerint a Mindenható Isten, Jehova a szívükbe helyezi majd, hogy cselekedjenek a kereszténységet is magában foglaló Nagy Babilon ellen. Ez az egész földet megtisztítja az álkeresztényektől. A kereszténység olyan zord állapotok közé fog kerülni, mint amilyeneket az Ézsaiás könyve 34. fejezete ír le. Akkor már nem is létezik majd, amikor lezajlik „a mindenható Isten nagy napjának” mindent eldöntő „háborúja”! (Jelenések 16:14). Az ókori Edomhoz hasonlóan a kereszténység teljesen eltűnik a föld színéről, „örökre”.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 363. oldalon]

Haragos Isten?

Olyan kifejezések, mint amilyeneket például az Ézsaiás 34:2–7-ben találunk, sokakat arra indítottak, hogy a Héber Iratok leírása alapján Jehovát kegyetlen, dühös Istennek képzeljék. Vajon igazuk van?

Nincs. Bár Isten időnként tényleg kifejezi haragját, ez a harag mindig jogos. Mindig alapelveken, nem pedig szabadjára engedett érzéseken alapszik. Ezenfelül mindig az váltja ki ezt a haragot, hogy a Teremtőnek joga van arra, hogy kizárólagos odaadást kérjen, valamint az, hogy kitartóan kiáll az igazságért. Isten haragját egyidejűleg vezeti az igazságosság iránti szeretete és az igazságosságot gyakorlók iránti szeretete. Jehova az ügyek minden részletét látja, és teljesen, korlátlanul ismeri a helyzetet (Héberek 4:13). A szívben olvas; észreveszi, milyen mértékben játszik szerepet a tudatlanság, a hanyagság meg a szándékos bűn; és pártatlanul cselekszik (5Mózes 10:17, 18; 1Sámuel 16:7; Cselekedetek 10:34, 35).

Ámde Jehova Isten „késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú” (2Mózes 34:6). Irgalomban részesülnek azok, akik félik őt és arra törekszenek, hogy igazságosságot cselekedjenek, ugyanis a Mindenható elismeri az emberek öröklött tökéletlenségét, és irgalmat tanúsít irántuk emiatt. Isten napjainkban ezt Jézus áldozatának alapján teszi (Zsoltárok 103:13, 14). A megfelelő időben Jehova haragja eltávozik azok fölül, akik elismerik bűnüket, megbánást tanúsítanak és igazán szolgálják őt (Ézsaiás 12:1). Jehova alapjában véve nem haragos, hanem boldog Isten, nem megközelíthetetlen, hanem a hozzá megfelelően közeledőket szívesen fogadja, békés és nyugodt velük (1Timóteus 1:11). Ez éles ellentétben áll a pogányok hamis isteneinek tulajdonított irgalmatlan, kegyetlen jellemvonásokkal, melyek ezeknek az isteneknek a képmásain is láthatók.

[Térkép a 362. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Nagy-tenger

Damaszkusz

Szidón

Tírusz

IZRAEL

Dán

Galileai-tenger

Jordán folyó

Megiddó

Rámóth Gileád

Szamária

FILISZTEA

JÚDA

Jeruzsálem

Libna

Lákis

Beérseba

Kádes-Barnea

Sós-tenger

AMMON

Rabba

MOÁB

Kir-Haréset

EDOM

Boczra

Témán

[Képek a 359. oldalon]

A kereszténység vérrel áztatja a földet

[Kép a 360. oldalon]

„Az ég mint írás egybehajtatik”