16. fejezet
A „nagy sokaság” most az Isten szervezetéhez vezető „országút”-ra lép
1., 2. Mikor teljesedett be szellemi értelemben az Ésaiás 35. fejezete, és milyen leírást közöl az első két vers?
A „BÉKE FEJEDELME” ezeréves uralma alatt az Ésaiás 35. fejezetének sok olyan jellegzetessége vetítődik majd ki betű szerint az emberiségre, amely jellegzetességek ma, Nagy-Babilon pusztulása előtt vannak beteljesedőben. Mert amit most szellemi értelemben látunk megvalósulni, az biztosan megvalósul majd fizikai értelemben is. Ennek a próféciának nagyobb szellemi beteljesedése éppen most van folyamatban, Isten szolgáinak Nagy-Babilon fogságából történő kiszabadulásával és helyreállításával. Ésaiás próféta a következő bájos kifejezésmódban írja le mindezt:
2 „Ujjong majd a pusztaság és a víztelen vidék; örvendezni fog a sivatag, és kivirul, mint a sáfrány. Biztosan virágba borul és valóban vigadozva örvend, és örömujjongásban tör ki. Libanon dicsősége adatik neki; Kármel és Sáron ékessége. Ott lesznek azok, akik meglátják Jehova dicsőségét” (Ésaiás 35:1, 2).
3. Régen, az i. e. hatodik században, hol volt a kopár föld, és miképpen ujjonghatott az?
3 Vajon hol terült el az a pusztaság és víztelen vidék? Az i. e. hatodik században Juda királyságának a területén. Az a föld i. e. 537-ben már 70 év óta lakatlan és puszta volt. De hát hogyan képes a pusztaság ujjongani? Ehhez az szükséges, hogy a régi lakosai oda visszatérjenek. Lealacsonyított helyzetéből fel kell emelkednie a bámulatos szépségű Libanon hegység magas méltóságára.
Jelképes Édenkert létrehozása
4., 5. a) A mai időkben mikor és miért történt hasonló átváltozása egy ilyen elhagyatott földnek? b) Milyen eredményhez vezetett a felkent maradék helyreállítási tevékenysége? c) Hogyan írja le az Ésaiás 35:5–7 a megújult szellemi állapotukat?
4 I. sz. 1919-ben következett be az, hogy az ókori Izrael földjének megfelelője — szellemi értelemben szólva — kezdett visszatérni Istentől elhagyott állapotából a Jehova kegyének visszanyerését bizonyító állapotba. Jehova helyreállított népe elhatározta, hogy teljesen a maga javára fordítja azt a békés időszakot, amely feltárult előtte. A Nagyobb Cyrus, Jézus Krisztus, és az ő Atyja, Jehova Isten, egy magasztos munka elvégzésével bízták meg a szellemi izraeliták megszabadított maradékát, amely munka megfelelt annak, amit az ősi Izrael i. e. 537-ben a hazatérése után végzett, tudniillik Jehova temploma újjáépítésének. Az 1919 utáni helyreállítás cselekedetei egy jelképes Édenkert létrehozásához vezettek.
5 Ezt az Ésaiás 35. fejezete a következő szavakkal jövendölte meg: „Abban az időben felnyílnak a vakok szemei és a süketek fülei is megynyílnak. Akkor ugrándozni fog a sánta, mint a szarvas, a néma nyelve pedig örömmel kiált. Mert a sivatagban víz fakad és patakok erednek a kietlen síkságon. A napégette föld olyanná lesz, mint a nádas tó, és szomjúhozó föld olyanná, mint a vízforrások. A sakálok lakhelyén, a nyugvóhelyükön, zöld fű, nád és papirusz növény lesz” (Ésaiás 35:5–7).
6. Mit nem tudott megakadályozni a mai, ellenképi Edom további fennállása, és kik kiáltanak örvendezve a helyreállított maradékkal együtt?
6 A mai ellenképi Edom további fennállása nem akadályozta meg a szellemi Izrael paradicsomi állapotba történő helyreállítását, Ésaiás 35. fejezetének beteljesüléseként. A mai edomitáknak nem adott ez okot az örömre, ellentétben a szellemi Izrael helyreállított maradékával és a növekvő „nagy sokaság”-gal. A „nagy sokaság” nagy részt vállal Jehova mai tanúi szellemi paradicsomának gondozásában.
7. Mit nem láthattak meg soha 1914 előtt a maradék értelmi szemei, de vajon megnyíltak-e valamikor a korábban „vak” szemeik?
7 A pogányok idejének vége előtt soha nem nyíltak meg a szellemi izraeliták értelmi szemei arra, hogy felfogják: az a világkatasztrófa, amelynek 1914-ben kellett kitörnie, úgy ér majd véget, hogy egy maradék közülük még itt él a földön. Azt sem látták előre, hogy ők, valamint a „más juhok” „nagy sokasága” osztályrészül kapják azt a kiváltságot, hogy világméretű tanúskodást végezzenek Isten messiási Királyságának megalapításáról. Így történt azután, hogy 1919-ben a maradék szellemi értelemben vak szemei megnyíltak, és ezek a megnyílt szemek oly nagyszerű látomást láttak a közvetlen jövőről!
8. Milyen hatással volt a két Cedar Point-i kongresszus a helyreállított maradék szellemi füleire és nyelvére?
8 Az ohiói Cedar Pointban tartott kongresszusaikon 1919-ben és 1922-ben, néhány közlést kaptak az előttük álló munkáról. Nekiláttak tehát a rájuk váró feladatnak. Szellemi fülük szakadatlanul hallotta Isten Királyságának felvillanyozó üzenetét és hirdetésének szükségességét. Mint a szarvas, úgy szökkentek fel, hogy tanúságtevőként szolgáljanak a Királyság érdekében, amelyért oly régóta könyörögtek imáikban. Nyelvük, amely addig néma volt, örömkiáltást hallatott a mennyben hatalmon levő messiási Királyságról (Jelenések 14:1–6).
9. Hogyan történt az, hogy szellemi értelemben a pusztaságban víz fakadt?
9 Igen, mindez olyan volt, mintha források fakadtak volna olyan szellemi birtokon, amely addig szárazon és pusztán hevert, most viszont minden csupa zöld, eleven növényzet — amely bő termést ígér. Nem csoda hát, ha Jehova helyreállított népe renkívül örvendett és erősnek érezte magát, akár a szarvas, amely erőteljes szökdelésekkel kapaszkodik fel a magaslatra! Az Isten Királyságáról szóló igazság vize — amely Királyság 1914-ben került felállításra Jézus Krisztus kezében —, valóban egyre növekvő erővel áradt ki, és rendkívül nagy felfrissülést eredményezett (Ésaiás 44:1–4).
A szentség „országútja”
10., 11. a) Mit jelentett ez a felüdítő változás? b) Milyen úton jutott el a maradék a szellemi paradicsomához, és hogyan írja le ezt az Ésaiás 35:8, 9?
10 Mit jelentenek hát a fent elmondottak? Kinyilvánítják, hogy előbb a maradék, majd később a „más juhok” „nagy sokasága” kijött Nagy-Babilonból és mindannyian Isten Királyságának tanúi lettek. De milyen úton kellett visszajutniuk Isten kegyébe és eljutni a szellemi paradicsomba? Olyan volt ez, mintha széles, tágas „országút” nyílt volna meg előttük, hogy úttörőszellemű izraeliták tömegei egyesülten tudjanak menetelni Istentől kapott hazájukba. Ésaiás elragadtatott próféciája erre utal:
11 „És bizonyosan egy országút lesz ott, egy út, amelyet a szentség útjának fognak nevezni. Tisztátalan nem halad át rajta. Csak azé lesz, aki azon jár; a balgák nem barangolhatnak rajta. Nem lesz ott oroszlán, és a vadállatok közül nem megy fel rá ragadozó fajta” (Ésaiás 35:8, 9).
12. Vajon az első világháború vége automatikusan megnyitotta az „ors águtat” a maradék előtt, és mi történt az 1919. év negyedik napján?
12 Az első világháború vége nem nyitott meg automatikusan ilyen mai „országutat”. A Watch Tower Society főhivatalának személyzetéből nyolcan még mindig be voltak börtönözve, és a tanúskodó munka komolyan lelassult. A Watch Tower Society évi közgyűlésén a pennsylvaniai Pittsburghban, 1919. január 4-én, a Társulat elnökét, J. F. Rutherfordot, annak ellenére, hogy még börtönben volt, újra választották tisztségébe, mivel biztosak voltak abban, hogy ő a Legfelségesebb Isten ártatlan szolgája.
13., 14. Milyen esemény jelezte 1919-ben, hogy jelképes értelemben egy sajátos „országút” nyílt meg a maradék előtt, és kik járnak azon az „országuton”?
13 1919. március 25-én őt és hét rabtársát szabadon bocsátották és később teljesen felmentették a vád alól. Az Őr Torony 1919. szeptember 15-i száma a 283. oldalon azt az örvendetes hírt közölte, hogy a Társulat irodái 1919. október 1-jével visszaköltöznek Pittsburgh-ből a Brooklyni Béthel-be, Columbia Heights 124. szám alá. Majd pedig bejelentették, hogy Az Őr Torony 1919. december 15-i számától kezdődően a félhavonként megjelenő folyóirat kiadása ismét a New York-i Brooklynban lesz.
14 Így történt, hogy 1919-ben egy jelképes országút nyílt meg Isten örvendező szolgái előtt. Azok, akik szentek óhajtottak lenni Jehova szemében, azon az „országúton” „a szentség útján” jártak. Akinek nem volt helyes célja, tiszta indítéka, az nem indult el azon a jelképes „szentség útján”, és nem érte el, hogy visszakerüljön Isten kegyébe.
15. Mi a látható bizonyítéka annak, hogy a „nagy sokaság” rálépett a jelképes országútra?
15 Később, 1935. június 1-jén, a Washington D.C.-i kongresszuson, a „nagy sokaság” 840 tagja merítkezett alá vízben, látható bizonyítékául annak, hogy az említett „országútra” léptek. Ma már fokozatosan több milliónyian léptek rá arra az országútra, csatlakozva a felkent maradék egyre csökkenő számú tagjaihoz. Most békésen és örvendezve együtt menetelnek azon az „országúton” azzal az eltökélt szándékkal, hogy a mennyei Mindenható Isten segítségével megőrzik egységüket, és azt semmi nem törheti meg.
16. Jelképesen szólva, hogyan lehet az, hogy sem oroszlán, sem más ragadozó nem található azon az „országúton”?
16 Jelképesen szólva, semmiféle oroszlán vagy más ragadozó vadállat nem található azon az országúton. Más szóval, semmi sem volt képes megrettenteni vagy elijeszteni a felkent maradékot és a „nagy sokaságot”. Bizalommal indultak el azon az úton, amelyet Szabadítójuk, a Nagyobb Cyrus nyitott meg előttük célállomásuk, a Sion felé.
17. a) Nyitva áll-e még ez az „országút”, noha mélyen benne vagyunk „a dolgok rendszerének befejezése” idejében? b) Kik léptek rá „a szentség útjára”, és hogyan tették meg ezt?
17 Ma, amikor jó mélyen benne vagyunk „a dolgok rendszerének befejezésében”, ez az isteni gondoskodás folytán megnyílt „országút” továbbra is nyitva áll. Hálás emberek tömegei cselekszenek most annak a felvilágosításnak az alapján, amely szerint Nagy-Babilon elesett a Nagyobb Cyrus, Jézus Krisztus támadása következtében. És kimenekülnek belőle, hogy a szellemi paradicsomba vezető útra, „a szentség útjára” lépjenek (Jeremiás 50:8).
18. Hogyan írja le az Ésaiás 35. fejezetének utolsó verse Jehova hű tanúinak jelenlegi helyzetét, és kinek jár hála e prófécia beteljesedéséért?
18 Leírhatatlan öröm és boldogság birtokába jutnak, ahogyan az Ésaiás 35. fejezetének záró verse leírja: „Jehova megváltottai visszatérnek és biztosan örömkiáltással jönnek Sionba; és határtalan ideig tartó öröm lesz a fejükön. Ujjongásra és örvendezésre jutnak el, és eltűnik minden bánat és sóhajtozás!” 1919 óta nem kell már amiatt keseregniük és sóhajtozniuk, hogy egykor nem voltak összhangban Jehova Istennel. A bánat és a sóhajtozás nem tért vissza Jehova hű, örvendező tanúihoz. Hála legyen Jehovának, az igazmondó Istennek, aki olyan dicséretreméltóan teljesítette az Ésaiás 35. fejezetének ezt a ragyogó próféciáját!