OROSZLÁN

(héb.: ʼar·jéʹ; ʼaríʹ; lá·víʼʹ; laʹjis; saʹchal [fiatal oroszlán]; kefírʹ [fiatal sörényes oroszlán]; leví·jáʼʹ [nőstény oroszlán]; arámi: ʼar·jéʹ; gör.: leʹón):

Egy emlős, mely a macskafélék családjába tartozik, nagy testű, sárgásbarna színű, és a hosszú farka végén bojt van. A hímnek 3 éves kora körül kezd nőni jellegzetes, bozontos sörénye. Jóllehet Palesztinában már kihalt az oroszlán, az ókorban nagyon sok élt belőle ott. Az Antilibanon hegyláncaiban (Én 4:8), a Jordán menti bozótosokban (Jr 49:19; 50:44; Za 11:3) és „a nyomorúság és a nehéz körülmények földjén”, azaz a Júdától D-re elterülő pusztában volt honos (Ézs 30:6; vö.: 5Mó 8:15).

Volt idő, amikor a pásztoroknak meg kellett védeniük a nyájat az oroszlánoktól. Dávid egyszer bátran leterített egy oroszlánt, és kiszabadította a juhot a szájából (1Sá 17:34, 35). Ez azonban kivételes eset volt. Nemegyszer még ’a pásztorok egész serege’ sem tudott elijeszteni egy fiatal sörényes oroszlánt (Ézs 31:4). Megesett, hogy a pásztor a háziállatnak csak bizonyos testrészeit tudta kiragadni az oroszlán szájából (Ám 3:12), melyeket el tudott hozni bizonyítékul, és így nem kellett kártérítést fizetnie (2Mó 22:13).

Noha Dávid, Sámson és Benája puszta kézzel ölt oroszlánt (Bí 14:5, 6; 1Sá 17:36; 2Sá 23:20), mások nem menekültek meg az állat karmai közül (2Ki 17:25, 26). Jehova oroszlánokkal hajtotta végre az ítéletét egy engedetlen prófétán (1Ki 13:24–28), és egy olyan férfin, aki nem akart együttműködni az egyik prófétájával (1Ki 20:36).

A Szentírás újra meg újra utal az oroszlán jellegzetességeire és szokásaira, például a velőtrázó ordítására és a morgására (Pl 19:12; 20:2; Ám 3:4, 8). Az oroszlán nem szokott ordítani, amikor vadállatokra vadászik. Akkor azonban gyakran ordít, ha bekerített területen lévő háziállatokat akar zsákmányul ejteni. Arra számít, hogy a rémisztő ordításával pánikszerű menekülésre, a védelmet nyújtó kerítés áttörésére készteti a háziállatokat, és hogy egy-egy állat elszakad a nyájtól. Az oroszlán szépen jár (Pl 30:29, 30). Példabeszédek szólnak arról, hogy milyen erős (Bí 14:18; Pl 30:30). Egyetlen hatalmas csapással el tudja törni egy kis termetű antilop nyakát. Az oroszlán nála nagyobb állatokat is le tud teríteni és el tud vonszolni, a rövid és erős állkapcsában pedig olyan erős fogak vannak, melyekkel képes nagy csontokat is összetörni (Zs 58:6; Jóe 1:6; Ézs 38:13). Nem csoda, hogy a lusta ember úgy van ábrázolva, mint aki a következő mentséget hozza fel a restségére: „Oroszlán van odakinn!” (Pl 22:13; 26:13). Ragadozó lévén azonban az oroszlán elvész, azaz elpusztulhat, ha nincsen zsákmány (Jób 4:11; lásd még: Zs 34:10). Ezenkívül „jobb egy élő eb [jóllehet megvetett], mint egy [egykor méltóságteljes, ám mostanra] kimúlt oroszlán” (Pr 9:4).

Az oroszlán a nappal egy részében többnyire alszik a pihenőhelyén, és javarészt éjszaka vadászik. Táplálékszerzéskor vagy lesből támad, vagy lopakodik a zsákmánya után, és amikor már elég közel van hozzá, nekiiramodik (Jób 38:39, 40; Zs 10:9; Si 3:10). A rövid hajsza során kb. 65 km/h-s sebességre is fel tud gyorsítani. Ahhoz, hogy az oroszlánkölykök elegendő tapasztalatra tegyenek szert a zsákmányszerzésben, 3 hónapos koruktól fogva elkísérik az anyjukat vadászni. 6-7 hónapos korukig szopnak, 4 éves korukra válnak ivaréretté, és 6 éves korukra fejlődnek ki teljesen (Ez 19:2, 3).

Az ember már régóta vadászik oroszlánra, vermet és hálót használ az elfogására (Ez 19:3, 4, 9). Az ókori Asszíriában az oroszlánvadászat az uralkodók kedvelt sportja volt. A király lóháton vagy szekéren, íjjal és nyíllal felfegyverkezve üldözte az oroszlánokat (KÉP: 1. köt. 955. o.).

Az ókorban előfordult, hogy éhes oroszlánokkal hajtatták végre a halálbüntetéseket. Dániel próféta úgy menekült meg ettől a fajta büntetéstől, hogy Jehova angyala megvédte őt (Dá 6:16, 17, 22, 24; vö.: Héb 11:33). Az i. sz. I. században Pál apostol – vagy szó szerinti, vagy jelképes értelemben – megszabadult „az oroszlán szájából” (2Ti 4:17).

Díszítőelemként és jelképes értelemben: A templomi használatra készített réz szállítókocsik oldallapjaira oroszlánokat ábrázoló díszeket véstek (1Ki 7:27–36). A Salamon trónjához felvivő lépcsősort 12 oroszlánszobor szegélyezte, a kartámaszok mellett pedig két oroszlán állt (1Ki 10:19, 20). Az Ezékiel látomásában megjelenő templom pedig olyan kerubokkal volt díszítve, melyeknek két arcuk volt: az egyik emberarc, a másik pedig fiatal sörényes oroszlán arca (Ez 41:18, 19).

A Bibliában az oroszlán a legtöbb helyen jelképes értelemben szerepel. A Szentírás Izrael egész nemzetét (4Mó 23:24; 24:9), valamint Júda (1Mó 49:9), illetve Gád törzsét (5Mó 33:20) prófétailag oroszlánhoz hasonlítja, mely állat az igazságos háborúban megnyilvánuló legyőzhetetlenséget és bátorságot szemlélteti. (Vö.: 2Sá 17:10; 1Kr 12:8; Pl 28:1.) Jehova, amikor végrehajtja ítéletét a hűtlen népén, oroszlánhoz hasonlítja magát (Hó 5:14; 11:10; 13:7–9). Emellett Isten legfőbb ítélet-végrehajtója, Jézus Krisztus „a Júda törzséből való Oroszlán” (Je 5:5). Ezért hát helyénvaló, hogy az oroszlán, amikor a bátorsággal párosuló igazságosságot jelképezi, Jehova jelenlétével és trónjával van összefüggésben (Ez 1:10; 10:14; Je 4:7).

Az oroszlán a vadsága, a telhetetlensége és a vadállatias vonásai miatt gonosz személyeket is jelképez (Zs 10:9): azokat, akik szembehelyezkednek Jehovával és a népével (Zs 22:13; 35:17; 57:4; Jr 12:8), hamis prófétákat (Ez 22:25), gonosz uralkodókat és fejedelmeket (Pl 28:15; So 3:3), a babilóniai világhatalmat (Dá 7:4) és Sátánt, az Ördögöt (1Pt 5:8). A tengerből feljövő hétfejű, tízszarvú vadállat, mely a hatalmát Sátántól kapja, oroszlánszájjal van ábrázolva (Je 13:2). Úgy tűnik, hogy a Zsoltárok 91:13-ban az oroszlán és a kobra arra utal, hogy az ellenség ereje hogyan nyilvánul meg: az oroszlán a nyílt támadást, míg a kobra az alattomos cselszövést vagy a rejtekből való támadást jelképezi. (Vö.: Lk 10:19; 2Ko 11:3.)

Amikor az izraeliták i. e. 537-ben visszatértek a hazájukba, Jehova nyilvánvalóan megóvta őket az úton az oroszlánoktól és más ragadozó vadállatoktól (Ézs 35:8–10). Az ország 70 éven át elhagyatott pusztaság volt, és ezalatt kétségtelenül elszaporodtak benne az oroszlánok és más ragadozók. (Vö.: 2Mó 23:29.) De az izraeliták és a háziállataik valószínűleg nem váltak az oroszlánok prédájává – ellentétben azokkal az idegen népekkel, amelyeket Asszíria királya letelepített Szamária városaiban –, és ez kétségtelenül annak volt köszönhető, hogy Jehova óvta a népét és törődött vele (2Ki 17:25, 26). Ezért az izraeliták nézőpontjából az oroszlán szalmát evett, mint a bika, ami arra utal, hogy nem ártott nekik és a háziállataiknak (Ézs 65:18, 19, 25). A helyreállítási próféciáknak azonban lesz egy nagyobb beteljesedésük is a Messiás uralma idején. Azok, akik egykor talán durvák és rosszindulatúak voltak állatias jellemvonásokkal, békében fognak élni a náluk szelídebb embertársaikkal, és nem akarnak majd ártani vagy kárt okozni nekik. Az oroszlánok és a háziállatok szó szerint is, és jelképes értelemben is békében élnek majd egymással (Ézs 11:1–6; lásd: ÁLLATOK JELKÉPES ÉRTELEMBEN).