HOROG

Fémből vagy más anyagból készült, félkör alakban vagy hegyes szögben visszahajló, rendszerint kampós végű eszköz.

A hajlékban aranyhorgokkal rögzítették egymáshoz a hímzett lentakaró két nagy részét, valamint rézhorgokkal a kecskeszőrből készült takaró két részét (2Mó 26:1, 5–7, 10, 11; 36:13, 18; 39:33). A szenthely és a szentek szentje közötti függöny horgokon függött – melyek nyilván aranyból készültek (2Mó 26:31–33) –, miként a hajlék bejáratánál lévő lepel is (2Mó 26:36, 37).

Az ókori halászok használtak horgokat (Ha 1:14, 15; Ézs 19:1, 6–8; Mt 17:24–27). Emellett a horgokat – feltehetően tüskéket – állatok, mégpedig főleg vadállatok vezetésére is használták (Ez 19:3, 4, Rbi8, lábj., Káldi, lábj.; 19:6, 9). A Biblia beszél még mészároskampókról is (Ám 4:2).

Olykor a foglyul ejtett embereket az ajkukba, orrukba vagy nyelvükbe helyezett horgoknál fogva vezették. Egy képen az látható, hogy az asszír király úgy tart pórázon három foglyot, hogy a kötél az ajkukba helyezett horgokhoz van erősítve, s a király eközben az egyiküknek éppen kiszúrja a szemét egy lándzsával. Így aztán Szanhérib, Asszíria királya nagyon is értette, amikor Jehova Ézsaiás próféta által a következőket mondta neki jelképes nyelvezettel: „Orrodba vetem horgomat, és ajkaid közé zablámat, és visszavezetlek azon az úton, amelyen jöttél” (2Ki 19:20, 21, 28; Ézs 37:29).

Izrael ostoba módon az egyiptomi fáraó támogatásában bízott a babiloniakkal szemben, ám Jehova jelképesen így szólt a fáraóhoz: „Horgokat akasztok állkapcsodba. . . Felhozlak téged Nílusod csatornáinak közepéből. . . Otthagylak a pusztában . . . És Egyiptom minden lakója megtudja, hogy én vagyok Jehova, mivel nádból való támasz voltak Izrael háza számára” (Ez 29:1–7). Találó volt ez a megfogalmazás, mivel ahogy a történetíró, Hérodotosz (A görög–perzsa háború. II. könyv, 70.) megjegyzi, az egyiptomiak horoggal fogták el a krokodilt, és azzal húzták ki a vízből. Jehova azt is megjövendölte, hogy horgokat akaszt ’Magóg földje Gógjának’ az állkapcsába, és kivonultatja őt arra a végső támadásra, mely Isten népét éri, és amely egyben magának Gógnak a vesztét jelenti majd (Ez 38:1–4; 39:1–4).