KÖVET

Olyan személy, aki vagy szóbeli, vagy írott üzeneteket vitt, illetve másfajta küldetéseket teljesített (1Mó 32:3–6; Bí 6:34, 35; 11:12–27; 2Sá 5:11; 1Ki 19:2; 2Ki 19:8–14; Lk 7:18–24; 9:52). Előfordult, hogy futárok voltak a követek (2Kr 30:6–10; Jr 51:31). Volt, hogy a gyorsabb hírközlés végett a követek lovon közlekedtek (2Ki 9:17–19; Esz 8:10–14; lásd: FUTÁR). Az ókorban a hírnökök is követek voltak, és királyi vagy állami rendeleteket hirdettek ki nyilvánosan (Dá 3:4–6; 5:29). A követek feladatai közé tartozhatott egyebek mellett az, hogy békét kérjenek (Ézs 33:7), katonai segítségért folyamodjanak (2Ki 16:7; 17:4), sarcot követeljenek, vagy megadásra szólítsanak fel egy várost (1Ki 20:1–9; 2Ki 18:17–35). A megbízatásuk végzése közben szabad ki- és bejárást biztosítottak nekik. Ha a király követeit bántalmazták, mialatt ők udvariassági látogatást tettek külhonban, az háborút robbanthatott ki (2Sá 10:1–7; lásd: NAGYKÖVET).

Mind a héber, mind a görög szó, melyet „követ”-nek fordítanak, utalhat követként küldött szellemteremtményekre, vagyis angyalokra is (Zs 104:4; Jn 1:51). A szövegkörnyezet segít megállapítani, hogy emberi vagy angyali követekről van-e szó. Például az Ézsaiás 63:9-ben olvasható kifejezés, „az ő [Jehova saját] követe”, alighanem az egyik angyalára vonatkozik, ugyanis ez a követ mentette meg az izraelitákat. (Vö.: 2Mó 14:19, 20.)

Jehova, amellett hogy angyali követeket küldött, hogy eljuttasson információkat földön élő férfiakhoz és nőkhöz, és hogy elvégeztessen velük más feladatokat is (lásd: ANGYAL), több ízben embereket is felhasznált a követeiként. Izrael fiai között a prófétái és a papjai szolgáltak a követeiként (2Kr 36:15, 16; Ag 1:13; Ma 2:7). Prófétáinak a kijelentései mindenképpen valóra váltak, mivel Jehova az, „aki teljesen végrehajtja követei elhatározását” (Ézs 44:26).

„A szövetség követe”: A Malakiás 3:1 beteljesedéseként megjelent Keresztelő János, méghozzá olyan követként, akinek az volt a feladata, hogy előkészítse az utat Jehova előtt, vagyis hogy felkészítse a zsidókat Isten legfőbb képviselőjének, Jézus Krisztusnak az eljövetelére (Mt 11:10, 11; Mk 1:1–4; Lk 7:27, 28).

Jézus Krisztus mint „a szövetség [megjövendölt] követe” eljött a templomhoz, és megtisztította azt (Mt 21:12, 13; Mk 11:15–17; Lk 19:45, 46). Nyilvánvalóan az ábrahámi szövetség követe volt, ugyanis ezen szövetség alapján a zsidók voltak az elsők, akik megkapták azt a lehetőséget, hogy Királyság-örökösökké váljanak. Ez volt az a szövetség, amelyre Péter hivatkozott, amikor felszólította a zsidókat arra, hogy tanúsítsanak megbánást. Figyelemre méltó az is, hogy Keresztelő János apja, Zakariás az ábrahámi szövetségre utalt, amikor arról beszélt, hogy Jehova „megmentés szarvát támasztotta. . . Dávidnak házában”; ez a szarv a Messiás. (Vö.: Mt 10:5–7; 15:24; 21:31; Lk 1:69–75; Cs 3:12, 19–26.)