Íme, Jehova helyeselt Szolgája!

„Íme! Az én szolgám . . . , akit lelkem helyesel” (Ézs 42:1)

 1. Az Emlékünnep közeledtével mire kap Jehova népe buzdítást, és miért?

KÖZELEDIK az az idő, amikor megemlékezünk Krisztus haláláról, ezért Isten népeként arra kapunk buzdítást, hogy fogadjuk meg Pál apostol tanácsát: ’szegezzük tekintetünket hitünk Főközvetítőjére és Tökéletessé tevőjére, Jézusra.’ Pál még ezt is írta: „Igen, tekintsetek figyelmesen arra, aki ilyen ellentmondást tűrt kitartással a bűnösöktől, akik ellene voltak saját érdekeiknek, hogy meg ne fáradjatok, és el ne lankadjatok lelketekben” (Héb 12:2, 3). Krisztus áldozati halállal véget érő, hűséges életútjának a megvizsgálása segít a felkent keresztényeknek és társaiknak, a más juhoknak is, hogy továbbra is hűségesen szolgálják Jehovát, és ’ne lankadjanak el lelkükben’. (Vesd össze: Galácia 6:9.)

 2. Mit tanulhatunk azokból a próféciákból, melyeket Ézsaiás írt le, és Isten Fiával kapcsolatosak?

² Jehova egy prófétáján, Ézsaiáson keresztül olyan ihletett próféciasorozatot közölt, amely közvetlenül a Fiával kapcsolatos. Ezek a próféciák segítségünkre lesznek abban, hogy Krisztus Jézusra, „hitünk Főközvetítőjére és Tökéletessé tevőjére szegezzük tekintetünket”.a Feltárják a személyiségét, a szenvedéseit, és azt, hogy miként magasztaltatik fel Királyunkként és Megváltónkként. A próféciáknak köszönhetően jobban megértjük az Emlékünnep jelentőségét. Idén ezt a megemlékezést április 9-én, csütörtökön naplemente után tartjuk.

A Szolga azonosítása

3–4. a) Mire utal Ézsaiás könyvében a „szolga” szó? b) Hogyan azonosítja a Biblia az Ézsaiás könyvének a 42., 49., 50., 52. és 53. fejezetében említett Szolgát?

³ A „szolga” szó sokszor fordul elő Ézsaiás könyvében, és olykor magára a prófétára vonatkozik (Ézs 20:3; 44:26). Az is előfordul, hogy Izrael, vagyis Jákob egész nemzetére utal (Ézs 41:8, 9; 44:1, 2, 21). De mit mondhatunk azokról a jelentős próféciákról, melyek a Szolgára vonatkoznak, és amelyek az Ézsaiás könyvének a 42., 49., 50., 52. és 53. fejezetében vannak feljegyezve? A Keresztény Görög Iratok egyértelműen azonosítja Jehova Szolgáját, akiről ezek a fejezetek írnak. Érdekes módon a Cselekedetek könyvében említett etióp tisztviselő ezen próféciák egyikét olvasta, amikor Fülöpöt, az evangéliumhirdetőt, a szellem arra indította, hogy menjen oda hozzá. A tisztviselő éppen azt a bibliai részt olvasta, mely ma az Ézsaiás 53:7, 8-ban található, majd ezt kérte Fülöptől: „Kérve kérlek: kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” Fülöp tüstént elmagyarázta, hogy Ézsaiás a Messiásról, Jézusról beszélt (Csel 8:26–35).

⁴ Még Jézus csecsemő volt, amikor egy igazságos férfi, Simeon a szent szellem hatására kijelentette, hogy ’a kisgyermek Jézus’ „világosság [lesz] a nemzeteket borító lepel eltávolítására”, ahogyan azt megjövendölte az Ézsaiás 42:6 és 49:6 (Luk 2:25–32). Emellett az Ézsaiás 50:6–9-ben szereplő prófécia írt arról a megalázó bánásmódról, amely Jézusra várt a tárgyalása éjjelén (Máté 26:67; Luk 22:63). I. sz. 33 pünkösdje után Péter apostol egyértelműen úgy azonosította Jézust, mint Jehova „Szolgáját” (Ézs 52:13; 53:11; olvassátok fel: Cselekedetek 3:13, 26). Mit tanulhatunk ezekből a messiási próféciákból?

Jehova oktatja a Szolgáját

 5. Milyen oktatásban részesült a Szolga?

⁵ Ézsaiás egyik próféciája, mely Isten Szolgájáról szól, rávilágít, milyen bensőséges kapcsolatban volt Jehova és az elsőszülött Fia annak emberi léte előtt. (Olvassátok fel: Ézsaiás 50:4–9.) Maga a Szolga feltárja, hogy Jehova folyamatosan oktatta őt: „fölserkenti fülemet, hogy úgy halljak, mint a tanítottak” (Ézs 50:4). Jehova Szolgája az alatt az idő alatt végig figyelt Atyjára, és tanult tőle. Így engedelmes tanítvánnyá vált. Milyen páratlan kiváltság a világegyetem Teremtőjétől tanulni!

 6. Hogyan tükrözik a Szolga szavai, hogy teljes mértékben alárendelte magát az Atyjának?

⁶ A Szolga ebben a próféciában így utal Atyjára: „a legfőbb Úr, Jehova”. Ez azt mutatja, hogy a Szolga elismerte, hogy Jehova a világegyetem Szuverénje. Szavai tükrözik, hogy teljes mértékben alárendelte magát az Atyjának: „A legfőbb Úr, Jehova megnyitotta fülemet, én pedig nem lázongtam. Nem fordultam az ellenkező irányba” (Ézs 50:5). A Szolga az anyagi világegyetem és az ember megteremtésekor Jehova mellett volt „mint mestermunkás”. Ez a „mestermunkás” ’örvendezett Jehova előtt minden időben, örvendezve az ő földje termékeny talajának; és amiben Isten Fia gyönyörűségét lelte, az az emberek fiaihoz fűződik’ (Péld 8:22–31).

 7. Mi mutatja, hogy a Szolga bízott abban, hogy Atyja támogatja a megpróbáltatásai során?

⁷ Az, hogy a Szolga ilyen oktatásban részesült, és szerette az emberiséget, felkészítette őt a földre jövetelére, és a könyörtelen ellenségeskedésre. Továbbra is gyönyörködött Atyja akaratának a cselekvésében, még az ádáz üldözés ellenére is (Zsolt 40:8; Máté 26:42; Ján 6:38). Jézus a földi megpróbáltatásai során mindvégig bízott abban, hogy Atyja helyesli és támogatja. Ahogyan Ézsaiás próféciája megjövendölte, Jézus ezt jelenthette ki: „Közel van Ő, aki igazságossá nyilvánít engem. Kicsoda perlekedhet velem? . . . Íme! A legfőbb Úr, Jehova fog segíteni nekem” (Ézs 50:8, 9). Jehova csakugyan támogatta hűséges Szolgáját a földi szolgálata során, miként azt Ézsaiás egy másik próféciája is feltárja.

A földi szolgálata

 8. Mi bizonyítja, hogy Jézus volt Jehova ’választottja’, ahogyan azt az Ézsaiás 42:1 megjövendölte?

⁸ A bibliai beszámoló elmondja, mi történt, amikor Jézus i. sz. 29-ben megkeresztelkedett: „a szent szellem leszállt rá . . . , és hang hallatszott az égből: »Te vagy az én szeretett Fiam; helyesellek téged«” (Luk 3:21, 22). Jehova ezáltal egyértelműen azonosította a ’választottját’, akiről Ézsaiás próféciája tesz említést. (Olvassátok fel: Ézsaiás 42:1–7.) A földi szolgálata alatt Jézus figyelemre méltó módon beteljesítette ezt a próféciát. Máté az evangéliumában idézte az Ézsaiás 42:1–4-ben található szavakat, és Jézusra vonatkoztatta őket (Máté 12:15–21).

9–10. a) Hogyan teljesítette be Jézus a szolgálata alatt az Ézsaiás 42:3-at? b) Hogyan ’hozta el Jézus az igazságosságot’, míg a földön élt, és mikor valósul meg, hogy „érvényt szerez az igazságosságnak a földön”?

⁹ A zsidó vallási vezetők megvetették a köznépet (Ján 7:47–49). Kíméletlenül bántak a nép tagjaival, akik olyanok voltak, mint ’a megrepedt nádszál’, vagy ’a pislákoló lenkanóc’, melynek lángja már-már kialszik. Jézus azonban könyörületes volt a szegényekkel és az elnyomottakkal (Máté 9:35, 36). Kedvesen így hívta őket: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket” (Máté 11:28). Emellett Jézus ’elhozta az igazságosságot’ azáltal, hogy megtanította, mi Jehova irányadó mértéke a jót és a rosszat illetően (Ézs 42:3). Rávilágított, hogy Isten Törvényét úgy kell alkalmazni, hogy közben ésszerűséget és irgalmat tanúsítunk (Máté 23:23). Ezenkívül kimutatta, hogy igazságos, mivel előítélet nélkül prédikált gazdagoknak és szegényeknek is (Máté 11:5; Luk 18:18–23).

¹⁰ Ézsaiás próféciája azt is megjövendöli, hogy Jehova ’választottja’ „érvényt szerez az igazságosságnak a földön” (Ézs 42:4). Erre hamarosan sor kerül, amikor a messiási Királyság Királyaként elpusztítja az összes politikai uralmat, és felváltja őket igazságos uralmával. Egy új világot hoz el, ahol „igazságosság fog lakni” (2Pét 3:13; Dán 2:44).

’Világosság’ és ’szövetség’

11. Milyen értelemben volt Jézus ’a nemzetek világossága’ az első században, és milyen értelemben az mind a mai napig?

¹¹ Az Ézsaiás 42:6 beteljesedéseként Jézus minden kétséget kizáróan ’a nemzetek világosságának’ bizonyult. Földi szolgálata alatt elsősorban a zsidóknak vitte el a szellemi világosságot (Máté 15:24; Csel 3:26). Mégis azt mondta, hogy ő „a világ világossága” (Ján 8:12). Nem csupán azáltal vált szellemi világossággá mind a zsidóknak, mind a nemzeteknek, hogy szellemi fényt árasztott, hanem azáltal is, hogy felajánlotta tökéletes emberi életét váltságul az egész emberiségért (Máté 20:28). A feltámadása után azzal bízta meg a tanítványait, hogy legyenek a tanúi „a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8). Pál és Barnabás a szolgálatuk idején idézték ’a nemzetek világossága’ kifejezést, és a nem zsidók körében végzett prédikálómunkájukra alkalmazták (Csel 13:46–48; vesd össze: Ézsaiás 49:6). Ez a munka máig is folyik, amint Jézus földön élő felkent testvérei és a társaik szellemi világosságot árasztanak, és segítenek az embereknek, hogy higgyenek Jézusban, ’a nemzetek világosságában’.

12. Hogyan adta Jehova a Szolgáját ’a népnek szövetségül’?

¹² Ugyanebben a próféciában Jehova így szólt választott Szolgájához: „Megóvlak téged, és a nép szövetségéül adlak” (Ézs 42:6). Sátán állandóan azon mesterkedett, hogy elpusztítsa Jézust, és megakadályozza abban, hogy elvégezze a földi szolgálatát. De amíg el nem érkezett Jézus halálának a meghatározott ideje, Jehova megóvta Szolgáját (Máté 2:13; Ján 7:30). Majd feltámasztotta és ’szövetségül’, azaz zálogként adta az emberiségnek. Ez az ünnepélyes ígéret biztosította, hogy Isten hűséges Szolgája továbbra is ’a nemzetek világossága’ lesz – kiszabadítva a szellemi sötétségben lévőket. (Olvassátok fel: Ézsaiás 49:8, 9.)b

13. Hogyan szabadította ki Jézus „a sötétségben ülőket” a földi szolgálata idején, és hogyan teszi ezt továbbra is?

¹³ Összhangban ezzel az ígérettel Jehova választott Szolgája ’megnyitotta a vak szemeket, kihozta a tömlöcből a rabokat’, és kiszabadította „a sötétségben ülőket” (Ézs 42:7). A földi szolgálata idején mindezt azáltal tette, hogy leleplezte a hamis vallási hagyományokat, és prédikálta a Királyság jó hírét (Máté 15:3; Luk 8:1). Így kiszabadította a szellemi fogságból azokat a zsidókat, akik a tanítványai lettek (Ján 8:31, 32). Ugyanígy több millió nem zsidónak is szellemi szabadulást hoz el. Arra utasította a követőit, hogy ’menjenek, és tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket’, és ígéretet tett arra, hogy velük lesz „a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20). Égi állásából Krisztus Jézus felvigyázza a világméretű prédikálómunkát.

Jehova ’fölemelte a Szolgáját’

14–15. Miért és hogyan ’emelte föl’ Jehova a Szolgáját?

¹⁴ Egy másik próféciában, amely a messiási Szolgára vonatkozik, Jehova ezt mondja: „Íme! Szolgám éleslátással fog cselekedni. Magas rangja lesz, és igen fölemelik, fölmagasztalják” (Ézs 52:13). A Fiú lojálisan engedelmeskedett Atyja szuverenitásának, és hűséges maradt a legkegyetlenebb próbában is, ezért Jehova ’fölemelte’ őt.

¹⁵ Péter apostol ezt jelentette ki Jézusról: „Ő Isten jobbján van, mert az égbe ment; s alávettettek neki angyalok és hatalmak és erők” (1Pét 3:22). Ehhez hasonlóan Pál apostol a következőket írta: „megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig, igen, a kínoszlopon való halálig. Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké, s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére” (Fil 2:8–11).

16. Hogyan lett Jézus ’igen fölmagasztalt’ 1914-ben, és mit valósított meg azóta?

¹⁶ 1914-ben Jehova ’igen fölmagasztalta’, vagyis még inkább ’fölemelte’ Jézust, amikor trónra ültette mint a messiási Királyság Királyát (Zsolt 2:6; Dán 7:13, 14). Azóta Krisztus előretör, hogy ’győzedelmeskedjen ellenségei között’ (Zsolt 110:2). Először is Sátán és a démonai felett győzedelmeskedett, levetette őket a földre (Jel 12:7–12). Majd Nagyobb Círuszként Krisztus kiszabadította a földön élő felkent testvérei maradékát „Nagy Babilon” markából (Jel 18:2; Ézs 44:28). Továbbá egy világméretű prédikálómunkát irányít, melynek eredményeként begyűjtésre kerültek a szellemi testvérei közül „megmaradtak”, majd a „kicsiny nyáj” lojális társai, vagyis a ’más juhok’ milliói (Jel 12:17; Ján 10:16; Luk 12:32).

17. Mi mindent tanultunk eddig abból, hogy megvizsgáltunk Ézsiás könyvéből olyan próféciákat, melyek a „szolgára” vonatkoznak?

¹⁷ Most, hogy megvizsgáltuk ezeket a jelentős próféciákat Ézsaiás könyvéből, bizonyára nőtt az értékelésünk Királyunk és Megváltónk, Krisztus Jézus iránt. Ő a földi szolgálata idején Fiúként alárendelte magát az Atyjának, ezzel visszatükrözte, hogy milyen oktatást kapott tőle, mielőtt a földre jött. ’A nemzetek világosságának’ bizonyult a szolgálata révén, valamint a prédikálómunka által, melyet mind a mai napig felvigyáz. Amint majd látjuk, egy másik prófécia, mely a messiási Szolgára vonatkozik, feltárta, hogy ez a Szolga szenvedni fog, és az életét adja értünk. Ezek olyan témák, melyeket jó, ha „figyelmesen” megvizsgálunk most, hogy közeledik Krisztus halálának emlékünnepe (Héb 12:2, 3).

[Lábjegyzetek]

Ismétlésül

• Ki az Ézsaiás próféciáiban említett „szolga”, és miből tudjuk ezt?

• Milyen oktatást kapott a Szolga Jehovától?

• Milyen értelemben ’a nemzetek világossága’ Jézus?

• Hogyan ’emelte föl’ Jehova a Szolgát?

[Kép a 21. oldalon]

Fülöp az Ézsaiás által említett „szolgát” egyértelműen úgy azonosította, mint Jézust, a Messiást

[Kép a 23. oldalon]

Jehova választott Szolgájaként Jézus könyörületes volt a szegényekkel és az elnyomottakkal

[Kép a 24. oldalon]

Jézust az Atyja fölmagasztalta, és trónra emelte a messiási Királyság Királyaként