Tizedik fejezet

„A jóakarat ideje”

Ézsaiás 49:1–26

1—2. a) Milyen áldásnak örvendett Ézsaiás? b) Kiket érintenek az Ézsaiás könyve 49. fejezetének első felében feljegyzett prófétai szavak?

A HŰSÉGES emberek már régóta Isten helyeslését és védelmét élvezik. De Jehova nem terjeszti ki jóakaratát válogatás nélkül mindenkire. Az embernek meg kell felelnie bizonyos követelményeknek ahhoz, hogy ilyen páratlan áldásban részesüljön. Ézsaiás ilyen ember volt. Isten helyeslését élvezte, és Jehova felhasználta őt eszközeként, hogy ismertesse másokkal akaratát. Példa erre az, ami Ézsaiás próféciája 49. fejezetének első felében van feljegyezve.

² Ezek a szavak prófétailag Ábrahám magvához szólnak. A kezdeti beteljesedésében ez a mag Izrael nemzete, amely Ábrahámtól származott. A nyelvezet azonban nagyrészt egyértelműen Ábrahám régóta várt Magvára, a megígért Messiásra vonatkozik. Az ihletett szavak a Messiás szellemi testvéreire is vonatkoznak, akik Ábrahám szellemi magvának és „az Isten Izraelének” a részét képezik (Galácia 3:7, 16, 29; 6:16). Ézsaiás próféciájának ez a része különleges módon írja le azt a sajátságos kapcsolatot, amely Jehova és szeretett Fia, Jézus Krisztus között fennáll (Ézsaiás 49:26).

Jehova nevezte ki és védelmezi

3—4. a) Milyen támogatást kap a Messiás? b) Kikhez intézi szavait a Messiás?

³ A Messiás Isten jóakaratát, azaz helyeslését élvezi. Jehova megadja neki a küldetése elvégzéséhez szükséges hatalmat és megbízást. Találóan mondja ezért a jövendőbeli Messiás: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről” (Ézsaiás 49:1).

⁴ Itt a Messiás a „távol való” népekhez beszél. Bár az ígéret szerint a Messiás a zsidó néphez jön, szolgálata minden nemzetnek áldást jelent majd (Máté 25:31–33). A „szigeteknek” és a „népeknek”, bár ők nem állnak szövetségben Jehovával, figyelniük kell Izrael Messiására, mert őt azért küldik, hogy megmentést hozzon az egész emberiségnek.

 5. Hogyan nevezik meg a Messiást még emberként való születése előtt?

⁵ A prófécia úgy szól, hogy Jehova még emberként való születése előtt meg fogja nevezni a Messiást (Máté 1:21; Lukács 1:31). Jézust jóval a születése előtt „csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének” hívják (Ézsaiás 9:6). Az Immánuel — valószínűleg Ézsaiás egyik fiának a neve — szintén a Messiás prófétai neve lesz (Ézsaiás 7:14; Máté 1:21–23). Még azt a nevet is megjövendölik a születése előtt, amelyen a Messiás ismertté fog válni: Jézus (Lukács 1:30, 31). Ez a név abból a héber szóból ered, amelynek a jelentése: ’Jehova a megmentés’. Világos, hogy Jézus nem önjelölt Krisztus.

 6. Milyen értelemben hasonló a Messiás szája egy éles kardhoz, és hogyan van elrejtve a Messiás?

⁶ A Messiás prófétai szavai folytatódnak: „Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ézsaiás 49:2). Amikor eljön az idő, hogy Jehova Messiása elkezdje földi szolgálatát i. sz. 29-ben, Jézus szavai és tettei valóban olyannak bizonyulnak, mint az éles és fényes fegyverek, és képesek eltalálni a hallgatói szívét (Lukács 4:31, 32). Szavai és tettei haragra ingerlik Jehova nagy ellenségét, Sátánt és követőit. Sátán megpróbálja elvenni Jézus életét a születésétől fogva, de Jézus, mint egy nyíl, el van rejtve Jehova tegzében.a Teljesen bízhat abban, hogy Atyja megvédi (Zsoltárok 91:1; Lukács 1:35). A meghatározott időben Jézus az életét adja az emberiségért. De eljön az idő, amikor hatalmas égi harcosként máshogy lesz felfegyverezve, szájából éles kard fog kijönni. Ekkor az éles kard azt jelképezi, hogy Jézusnak hatalma van kimondani és végrehajtani az ítéletet Jehova ellenségei felett (Jelenések 1:16).

Isten Szolgájának a fáradozásai nem hiábavalók

 7. Kire vonatkoznak Jehovának az Ézsaiás 49:3-ban feljegyzett szavai, és miért?

⁷ Jehova most ezeket a prófétai szavakat mondja: „Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök” (Ézsaiás 49:3). Jehova úgy utal Izrael nemzetére, mint szolgájára (Ézsaiás 41:8). Jézus Krisztus azonban Isten kiemelkedő Szolgája (Cselekedetek 3:13). Isten egyetlen teremtésműve sem tudja jobban visszatükrözni Jehova dicsőségét, mint Jézus. Ennélfogva bár a szó szoros értelmében ezek a szavak Izraelhez szólnak, valójában Jézusra vonatkoznak (János 14:9; Kolosszé 1:15).

 8. Hogyan fogadja a Messiást a saját népe, de kitől várja a Messiás, hogy megítélje sikerét?

⁸ De vajon a saját népéből nem vetették meg és utasították el Jézust a legtöbben? De igen. Általánosságban Izrael nemzete nem fogadta el Jézust mint Isten felkent Szolgáját (János 1:11). Mindaz, amit Jézus véghezvisz, amíg a földön van, a kortársainak nem sokat, vagy egyáltalán nem jelent semmit. Szolgálatának erről a látszólagos kudarcáról beszél a továbbiakban a Messiás: „Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet” (Ézsaiás 49:4a). Ezt a Messiás nem azért mondja, mert elcsüggedt. Figyeljük meg, mit mond ezután: „de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél” (Ézsaiás 49:4b). A Messiás sikerét nem emberek, hanem Isten ítéli meg.

9—10. a) Mi a Messiás Jehovától kapott megbízatása, és milyen eredményeket ér el? b) Hogyan buzdítják ma a keresztényeket a Messiás tapasztalatai?

⁹ Jézust mindenekelőtt Isten helyeslése, azaz jóakarata foglalkoztatja. A próféciában a Messiás ezt mondja: „most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!” (Ézsaiás 49:5). A Messiás azért jön, hogy visszafordítsa Izrael fiainak a szívét égi Atyjukhoz. A legtöbben nem reagálnak, de némelyek igen. Valódi bérét azonban Jehova Istentől kapja. A sikerét nem emberi léptékkel, hanem Jehova irányadó mértékeivel mérik.

¹⁰ Ma Jézus követői időnként talán úgy érzik, mintha hiába fáradoznának. Vannak olyan helyek, ahol a szolgálatuk eredményei talán jelentéktelennek tűnnek összehasonlítva a belefektetett munka és erőfeszítés mértékével. Mégis kitartanak, és buzdítja őket Jézus példája. Erőt merítenek Pál apostol szavaiból is, aki ezt írta: „Következésképpen, szeretett testvéreim, legyetek tántoríthatatlanná, rendíthetetlenné, és mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrral kapcsolatban” (1Korintus 15:58).

’Világosság a népeknek’

11—12. Hogyan lett a Messiás ’világosság a népeknek’?

¹¹ Ézsaiás próféciájában Jehova buzdításul arra emlékezteti a Messiást, hogy Isten Szolgájának lenni ’több mint jelentéktelen dolog’ (NW). Jézus megbízása kiterjed „a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására”. Jehova még ezt a magyarázatot fűzi hozzá az eddig mondottakhoz: „sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ézsaiás 49:6). Hogyan hoz világosságot Jézus a népeknek „a föld végéig”, amikor földi szolgálata Izraelre korlátozódik?

¹² A bibliai feljegyzés rámutat, hogy az Istentől jövő ’világosság a népeknek’ nem aludt ki azzal, hogy Jézus eltávozott a földről. Mintegy tizenöt évvel Jézus halála után Pál és Barnabás misszionáriusok az Ézsaiás 49:6 próféciáját idézték, és Jézus tanítványaira, a szellemi testvéreire alkalmazták. Így magyarázták: „Jehova valójában parancsolatot adott nekünk ezekkel a szavakkal: »Nemzetek világosságává neveztelek ki, hogy megmentés légy a föld végső határáig«” (Cselekedetek 13:47). Halála előtt Pál látta, hogy a megmentés jó híre elérhetővé vált nemcsak a zsidóknak, de „az ég alatt levő egész teremtésnek” (Kolosszé 1:6, 23). Ma Krisztus felkent testvéreinek maradéka tovább végzi ezt a munkát. A több millió emberből álló „nagy sokaság” támogatja őket abban, hogy ’a népeknek világosságul’ szolgáljanak több mint 230 országban szerte a földön (Jelenések 7:9).

13—14. a) Hogyan fogadták a Messiásnak és követőinek a prédikálómunkáját? b) Hogyan fordultak visszájára a körülmények?

¹³ Jehova valóban erőt adott Szolgájának, a Messiásnak, a Messiás felkent testvéreinek és a nagy sokaság minden tagjának, akik a felkentekkel együtt folytatják a jó hír prédikálásának a munkáját. Igaz, Jézushoz hasonlóan a tanítványok is megvetéssel és ellenállással néztek szembe (János 15:20). De Jehova a neki megfelelő időben mindig a visszájára fordítja a körülményeket, hogy megszabadítsa és megjutalmazza lojális szolgáit. A Messiással kapcsolatban, aki „megvetett lelkű” és „a nép undora”, Jehova ezt ígéri: „Látják királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott” (Ézsaiás 49:7).

¹⁴ Később Pál apostol írt a Filippiben élő keresztényeknek a körülmények e megjövendölt megfordulásáról. Úgy írt Jézusról, mint akit kínoszlopon megaláztak, de akit utána felmagasztalt Isten. Jehova a Szolgáját „magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon” (Filippi 2:8–11). Krisztus hűséges követőit figyelmeztették arra, hogy ők is üldöztetést fognak elszenvedni. De a Messiáshoz hasonlóan ők sem kételkednek Jehova jóakaratában (Máté 5:10–12; 24:9–13; Márk 10:29, 30).

„A kiváltképp elfogadható idő”

15. Milyen különleges ’időről’ beszél Ézsaiás próféciája, és mire utal ez?

¹⁵ Ézsaiás próféciája nagy jelentőségű kijelentéssel folytatódik. Jehova ezt mondja a Messiásnak: „Jókedvem idején [A jóakarat idején, »NW«] én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek” (Ézsaiás 49:8a). Hasonló prófécia van följegyezve a Zsoltárok 69:13–18-ban (NW [69:14–19]). A zsoltáríró az „elfogadható idő” kifejezéssel utal „a jóakarat idejére”. Ezek a kifejezések arra utalnak, hogy Jehova különleges módon terjeszti ki jóakaratát és védelmét, de csak egy meghatározott és átmeneti időszakban.

16. Mi volt a Jehovától jövő jóakarat ideje az ókori Izraelnek?

¹⁶ Mikor volt a jóakaratnak ez az ideje? Az eredeti szövegkörnyezetben ezek a szavak egy helyreállítási prófécia részét képezték, és megjövendölték a zsidók visszatérését a fogságból. Izrael nemzete megtapasztalta a jóakarat idejét, amikor képes volt ’megépíteni a földet’, és újból birtokba venni „az elpusztult örökségeket” (Ézsaiás 49:8b). Többé már nem voltak „foglyok” Babilonban. Hazavezető útjukon Jehova előidézte, hogy ’nem éheztek, nem szomjúhoztak’, és egyáltalán ’nem bántotta őket délibáb és a nap’. Az elszéledt izraeliták „messziről . . . észak és a tenger felől” tértek vissza hazájukba (Ézsaiás 49:9–12). E kezdeti drámai beteljesedés ellenére a Biblia rámutat, hogy vannak még kiterjedtebb beteljesedései is ennek a próféciának.

17—18. A jóakarat milyen idejét jelölte ki Jehova az első században?

¹⁷ Először is Jézus születésekor az angyalok a békét és Istennek az emberek felé kimutatott jóakaratát, azaz jóindulatát hirdették (Lukács 2:13, 14). Ezt a jóakaratot nem általánosságban kínálta fel Isten az embereknek, hanem csak azoknak, akik hitet gyakoroltak Jézusban. Később Jézus nyilvánosan felolvasta az Ézsaiás 61:1, 2-ben található próféciát, és magára alkalmazta a benne levő gondolatot, mint aki „a Jehovának elfogadható évet” prédikálja (Lukács 4:17–21). Pál apostol úgy beszélt Krisztusról, mint aki Jehova különleges védelmét élvezte hústestének napjaiban (Héberek 5:7–9). Ezért a jóakarat ezen ideje arra vonatkozik, amikor Isten kegyben részesítette Jézust emberként élt élete folyamán.

¹⁸ Ám további beteljesedése is van ennek a próféciának. Miután Pál idézte Ézsaiás szavait a jóakarat idejével kapcsolatban, ezt mondta: „Íme! Most van a kiváltképp elfogadható idő. Íme! Most van a megmentés napja” (2Korintus 6:2). Pál ezeket a szavakat Jézus halála után huszonkét évvel írta le. Nyilvánvaló, hogy a keresztény gyülekezet i. sz. 33-ban bekövetkezett megszületésével Jehova kiterjesztette a jóakaratának évét, hogy belefoglalja Krisztus felkent követőit is.

19. Hogyan fordíthatják javukra ma a keresztények Jehova jóakaratának idejét?

¹⁹ Mi a helyzet Jézus mai követőivel, akik nem felkentek mint Isten égi királyságának örökösei? Vajon ezek a földi reménységű személyek javukra fordíthatják ezt az elfogadható időt? Igen. A bibliai Jelenések könyve rámutat, hogy most van Jehova részéről a jóakarat ezen ideje a nagy sokaságnak, amely kijön majd „a nagy nyomorúságból”, hogy paradicsomi földön örvendjen az életnek (Jelenések 7:13–17). Ezért minden keresztény hasznot meríthet ebből a korlátozott időből, ami alatt Jehova felkínálja jóakaratát a tökéletlen embereknek.

20. Hogyan kerülhetik el a keresztények, hogy eltévesszék Jehova ki nem érdemelt kedvességének a célját?

²⁰ Mielőtt Pál apostol bejelentette Jehova elfogadható idejét, egy figyelmeztetést közölt. Arra kérte a keresztényeket, ’ne úgy fogadják az Isten ki nem érdemelt kedvességét, hogy eltévesztik a célját’ (2Korintus 6:1). A keresztények tehát minden lehetőséget megragadnak arra, hogy megörvendeztessék Istent, és akaratát cselekedjék (Efézus 5:15, 16). Javukra válik, ha megfogadják Pál intését: „Vigyázzatok, testvérek, nehogy bármelyikőtökben is hitetlen, gonosz szív fejlődjön ki valaha azáltal, hogy eltávolodik az élő Istentől; hanem ezentúl is buzdítsátok egymást minden napon, amíg az »mának« nevezhető, nehogy bármelyikőtök is megkeményedjen a bűn megtévesztő hatalma által” (Héberek 3:12, 13).

21. Milyen örvendetes kijelentéssel zárul az Ézsaiás könyve 49. fejezetének első része?

²¹ Ahogy a Jehova és Messiása közötti prófétai gondolatcsere a végéhez ér, Ézsaiás örvendetes kijelentést tesz: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!” (Ézsaiás 49:13). Milyen nagyszerű vigasztaló szavak ezek a régen élt izraelitáknak és Jehova nagy Szolgájának, Jézus Krisztusnak, valamint napjainkban Jehova felkent szolgáinak és társaiknak, a „más juhoknak”! (János 10:16).

Jehova nem feledkezik meg népéről

22. Hogyan hangsúlyozza Jehova, hogy sosem feledkezik meg népéről?

²² Ézsaiás most folytatja Jehova jövendöléseinek a közlését. Megjövendöli, hogy a fogságban levő izraeliták ki fognak fáradni, és reményvesztetté válnak. Ézsaiás ezt mondja: „szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!” (Ézsaiás 49:14). Igaz ez? Jehova elhagyta a népét, és elfeledkezett róla? Jehova szószólójaként Ézsaiás így folytatja: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem” (Ézsaiás 49:15). Milyen szeretetteljes válasz ez Jehovától!  Isten szeretete népe iránt nagyobb, mint egy anya szeretete a gyermeke iránt. Jehova folyton lojális szolgáira gondol. Úgy emlékezik meg róluk, mintha nevük fel lenne írva a kezére: „Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen” (Ézsaiás 49:16).

23. Hogyan buzdította Pál a keresztényeket, hogy bízzanak abban, hogy Jehova nem felejti el őket?

²³ Pál apostol a galáciaiaknak írt levelében erre buzdította a keresztényeket: „ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami kiváló, mert a megfelelő időszakban aratunk, ha ki nem fáradunk” (Galácia 6:9). A hébereknek ezeket a buzdító szavakat írta: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok” (Héberek 6:10). Sosem szabad úgy éreznünk, hogy Jehova elfeledkezett népéről. Mint az ókori Sionnak, a keresztényeknek van okuk az örvendezésre, és arra, hogy türelmesen várjanak Jehovára. Ő ragaszkodik a szövetsége feltételeihez és az ígéreteihez.

24. Hogyan lesz helyreállítva Sion, és milyen kérdéseket tesz fel?

²⁴ Jehova Ézsaiás által további vigaszt nyújt. Sion ’rombolói’, akár a babiloniakról, akár az elpártolt zsidókról legyen is szó, nem jelentenek többé veszélyt. Sion ’fiai’, azok a fogságban levő zsidók, akik lojálisak maradnak Jehovához, „elősietnek” és „egybegyűlnek”. Miután sietve visszatérnek Jeruzsálembe, a hazatért zsidók fővárosuk díszévé válnak, mint a „menyasszonyra” tett „ékszer” (Ézsaiás 49:17, 18). Sion helyei ’elpusztultak’. Képzelhetjük meglepetését, amikor hirtelen olyan sok lakosa támad, hogy úgy tűnik, kicsi a hely, hogy mindenkit befogadjon. (Olvasd el: Ézsaiás 49:19, 20.) Természetesen Sion megkérdezi, honnan jöttek mindezek a gyermekek: „te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?” (Ézsaiás 49:21). Milyen örvendetes esemény a korábban meddő Sionnak!

25. Milyen helyreállításon ment keresztül a szellemi Izrael a modern időkben?

²⁵ Ezeknek a szavaknak van modern kori beteljesedésük is. Az első világháború bajokkal terhes éveiben a szellemi Izrael pusztítás és fogság időszakán esett át. De helyreállították, és szellemi paradicsomba került (Ézsaiás 35:1–10). Mint az egykor feldúlt város, amelyről Ézsaiás írt, mondhatni majd kibújt a bőréből örömében, mert egyszer csak tele volt Jehova örvendező és tevékeny imádóival.

„A népek zászlója”

26. Milyen irányítást nyújt Jehova a felszabadított népének?

²⁶ Jehova prófétai módon most abba az időbe viszi el Ézsaiást, amikor népét elengedik Babilonból. Kapnak valamilyen isteni irányítást? Jehova így válaszol: „Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak” (Ézsaiás 49:22). Az eredeti beteljesedésben Jeruzsálem — amely korábban a kormányzás székhelye és Jehova templomának helye volt — Jehova „zászlója” lesz. Még más nemzetek kiemelkedő és hatalommal bíró személyiségei — például „királyok” és ’fejedelmi asszonyok’ — is segítenek az izraelitáknak a hazafelé vezető útjukon (Ézsaiás 49:23a). Czírus és Hosszúkezű Artaxerxész perzsa királyok és udvartartásuk ezek között a segítők között vannak (Ezsdrás 5:13; 7:11–26). Ézsaiás szavainak ezenkívül van további beteljesedése is.

27. a) A nagyobb beteljesedésben milyen ’zászlóhoz’ özönlenek majd a népek? b) Mihez vezet az, hogy minden nemzet kénytelen elismerni a Messiás uralmát?

²⁷ Az Ézsaiás 11:10 „a népek zászlójáról” beszél. Pál apostol ezeket a szavakat Krisztus Jézusra vonatkoztatta (Róma 15:8–12). Ezért nagyobb beteljesedésében Jézus és szellemmel felkent társuralkodói képezik Jehova „zászlóját”, amelyhez a népek özönlenek (Jelenések 14:1). A megfelelő időben a földön az embereknek — még a mai uralkodó osztály tagjainak is — mind el kell ismerniük a Messiás uralmát (Zsoltárok 2:10, 11; Dániel 2:44). Mihez vezet ez? Jehova ezt mondja: „megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek” (Ézsaiás 49:23b).

„A megmentésünk most közelebb van”

28. a) Milyen szavakkal bátorítja újra Jehova a népét, amely ki fog szabadulni? b) Milyen kötelezettséget vállal még mindig Jehova a népe iránt?

²⁸ A Babilonban raboskodók közül néhányan talán eltűnődtek: Csakugyan lehetséges, hogy kiszabaduljon Izrael? Jehova figyelembe veszi ezt a kérdést, és megkérdezi: „El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől, megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól?” (Ézsaiás 49:24, „Úf.”). A válasz igen. Jehova így bátorítja őket: „az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya” (Ézsaiás 49:25a). Milyen vigasztaló bátorítás! Ezenkívül Jehova azzal, hogy kimutatja jóakaratát népe iránt, azt a határozott kötelezettséget is vállalja, hogy megvédi népét. Jehova teljesen nyíltan ezt mondja: „háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat” (Ézsaiás 49:25b). Ez a kötelezettség még mindig érvényes. Ahogy az a Zakariás 2:8-ban van feljegyezve, Jehova ezt mondja népének: ’aki titeket bánt, a szemem fényét bántja.’ Igen, most annak a jóakaratnak az idején élünk, amikor a népeknek világszerte lehetőségük van arra, hogy a szellemi Sionhoz gyűljenek. Ám a jóakaratnak ez az ideje véget fog érni.

29. Milyen borzalmas jövő vár azokra, akik visszautasítják, hogy engedelmeskedjenek Jehovának?

²⁹ Mi történik azokkal, akik makacsul visszautasítják, hogy engedelmeskedjenek Jehovának, és akik még az ő imádóit is üldözik? Jehova ezt mondja: „etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek” (Ézsaiás 49:26a). Borzasztó kilátás! Az ilyen konok ellenszegülőknek nincs nagy jövőjük. El lesznek pusztítva. Ezért Jehovát, mivel megmenti népét, és elpusztítja ellenségeit, úgy látjuk majd, mint Megmentőt. „Megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód [Megmentőd, »NW«] és megváltód, Jákóbnak erős Istene!” (Ézsaiás 49:26b).

30. Milyen megmentő tetteket hajtott végre Jehova a népe érdekében, és még mit fog tenni?

³⁰ Ezek a szavak először akkor teljesedtek be, amikor Jehova felhasználta Czírust, hogy kiszabadítsa népét a babiloni fogságból. Ugyanígy teljesedtek 1919-ben is, amikor Jehova felhasználta trónra emelt Fiát, Jézus Krisztust, hogy szabadítsa ki népét a szellemi rabszolgaságból. Ezért a Biblia Jehováról és Jézusról is úgy beszél, mint megmentőről (Titusz 2:11–13; 3:4–6). Jehova a Megmentőnk, és Jézus, a Messiás az ő ’Főközvetítője’ (Cselekedetek 5:31). Istennek a Jézus Krisztus által véghezvitt megmentő tettei valóban csodálatosak. A jó hír által Jehova kiszabadítja a helyes szívállapotú embereket a hamis vallás fogságából. A váltságáldozattal megszabadítja őket a bűn és a halál rabszolgaságától. 1919-ben kiszabadította Jézus testvéreit a szellemi fogságból. Armageddon gyorsan közeledő háborújában pedig kimenti a hűséges emberek nagy sokaságát abból a pusztulásból, amely a bűnösöket éri.

31. Hogyan kell a keresztényeknek felfogniuk azt, hogy most élvezői Isten jóakaratának?

³¹ Milyen kiváltság akkor, hogy élvezhetjük Isten jóakaratát! Bárcsak mind bölcsen használnánk fel ezt az elfogadható időt! És bárcsak összhangban cselekednénk sürgető időnkkel, és odafigyelnénk Pálnak a rómaiakhoz intézett szavaira: „ismeritek az időszakot, hogy itt van már az óra, hogy felébredjetek az álomból, mert a megmentésünk most közelebb van, mint amikor hívők lettünk. Az éjszaka igencsak előrehaladt; a nappal elközeledett. Vessük hát le a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Illendően járjunk, mint nappal, ne dorbézolásokban és italozós tivornyázásokban, ne meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan viselkedésben, ne viszálykodásban és féltékenységben, hanem öltsétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústest kívánságainak ne tervezzetek előre” (Róma 13:11–14).

32. Miről biztosítja Isten a népét?

³² Jehova továbbra is kegyben részesíti azokat, akik megfogadják a tanácsát. Megadja nekik az ahhoz szükséges erőt és képességet, hogy a jó hír prédikálását végezzék (2Korintus 4:7). Jehova úgy használja fel szolgáit, ahogyan a Vezetőjüket, Jézust. Hasonlóvá fogja tenni a szájukat „az éles kardhoz”, hogy elérjék a szelídek szívét a jó hír üzenetével (Máté 28:19, 20). „Keze árnyékában” meg fogja védeni népét. Mint „fényes nyilat” fogja elrejteni őket „tegzében”. Jehova csakugyan nem hagyja el majd népét! (Zsoltárok 94:14; Ézsaiás 49:2, 15).

[Lábjegyzet]

[Kép a 139. oldalon]

A Messiás olyan, mint egy „fényes nyíl” Jehova tegzében

[Kép a 141. oldalon]

A Messiás ’világosság lett a népeknek’

[Kép a 147. oldalon]

Isten szeretete népe iránt nagyobb, mint egy anya szeretete a gyermeke iránt