SZÚNYOG
(héb.: kén, t. sz.: kin·nímʹ; qeʹrec; gör.: kóʹnópsz):
Egyike a kétszárnyú rovarok sokféle változatának. Kerekded feje van, és hosszú, kecses lábai, melyek öt ízből állnak. A nősténynek erős szipókája van, amellyel át tud hatolni az ember vagy az állat bőrén, hogy a vérét szívja. A héber kin·nímʹ (v. kin·námʹ) szót többféleképpen fordítják, amikor a Szentírás az Egyiptomot érő harmadik csapásról ír (2Mó 8:16–18; Zs 105:31): „szúnyogok” (ÚV, ÚRB, Kecsk., Kár. [Zs 105:31]), „tetvek” (Kom., Kár. [2Mó 8:16–18]); valamint egyéb lehetőségeket is megadnak: ’moszkitó’ (Káldi, lábj. [2Mó 8:16–19]), „csípőlégy” (Kám. [Zs 105:31]), „bolha” (AS, lábj. [2Mó 8:16]).
Az Ézsaiás 51:6-ban a héber kén szót „szúnyog”-nak (ÚV, Kecsk.) fordítják. Ez nyilvánvalóan a kin·nímʹ (v. kin·námʹ) szó egyes számú formája, és nem az a héber szó, amely alakilag ugyan egyezik ezzel, de a jelentése: ’helyesen, ily módon, úgy’. Ebben a versben a kén szó előtt lévő kemóʹ szó már önmagában is azt jelenti, hogy ’mint’ vagy ’ehhez hasonlóan’.
A „szúnyog”-nak (ÚV) fordított héber qeʹrec főnév csak egyszer fordul elő a Bibliában, a Jeremiás 46:20-ban, ahol a Nabukodonozor vezette babilóniaiakat szemlélteti, az É-ról támadó ellenséget, amely a „szépséges üsző”, Egyiptom ellen vonul.
Ezeken kívül a Szentírás már csak akkor beszél a szúnyogról, amikor Jézus elítéli az írástudókat és a farizeusokat, amiért a szúnyogot kiszűrik, de a tevét lenyelik. A zsidó vallási vezetők makacsul ragaszkodtak a jelentéktelen dolgokhoz, amikor megszűrték az italukat, nehogy szertartásilag tisztátalanná váljanak azzal, hogy lenyelnek egy szúnyogot (3Mó 11:21–24). Csakhogy az, hogy figyelmen kívül hagyták a Törvény súlyosabb dolgait, olyan volt, mintha lenyeltek volna egy tevét, amely ugyanúgy tisztátalan állatnak számított szertartásilag (3Mó 11:4; Mt 23:23, 24).