RÁHÁB

1. (héb.: Rá·chávʹ; feltehetően: ’széles; tágas’): Jerikói prostituált, aki Jehova imádója lett. I. e. 1473 tavaszán két izraelita kém bement Jerikóba, és Ráháb otthonában szállt meg (Jzs 2:1). A beszámoló nem mondja el, milyen sokáig voltak ott, de Jerikó nem volt olyan nagy, hogy sok időbe telt volna a kikémlelése.

Bizonyos körökben – különösen a zsidó hagyományokhoz ragaszkodó személyek körében – cáfolják, hogy Ráháb a szó általános értelmében szajha vagy prostituált lett volna, de ennek, úgy tűnik, nincs alapja. A héber zó·náʹ szó mindig meg nem engedett kapcsolattal áll összefüggésben – akár nemi erkölcstelenséggel, akár átvitt értelmű szellemi hűtlenséggel –, és minden olyan esetben, ahol prostituáltra utal, azt úgy is adják vissza. Nem fordítják „fogadósnak”, „vendéglősnek” vagy ehhez hasonlónak. Ráadásul a kánaániták között a szajhaság nem volt rossz hírű üzlet.

Észrevették, hogy Ráháb két vendége izraelita, és ezt jelentették a királynak. Ám Ráháb gyorsan elrejtette a férfiakat a tetőn száradó lenszárak közé, így amikor az arra felhatalmazott személyek megjelentek, hogy elfogják a kémeket, Ráháb másfelé irányíthatta őket úgy, hogy gyanút sem fogtak. Ráháb mindezzel nagyobb odaadást mutatott Izrael Istene iránt, mint a saját, halálra ítélt közössége iránt (Jzs 2:2–7).

Nem tudni pontosan, hogy Ráháb mikor jött rá a kémek céljára, és arra, hogy mit szándékozik tenni Izrael Jerikóval. Ekkor azonban bevallotta nekik, mennyire fél és retteg a város, mert hallották a híreket, hogy Jehova az elmúlt 40 vagy több év alatt hogyan mentette meg többször is Izraelt. Arra kérte a két kémet, esküdjenek meg neki, hogy életben hagyják őt és az egész családját: apját, anyját és a többieket is. Ebbe ők beleegyeztek, feltéve, ha a házába gyűjti az egész családját, kilógat egy vörös kötelet az ablakból, és egy szót sem szól a látogatásukról. Ezt Ráháb mind megígérte. Ugyancsak a kémek védelmében segített nekik elmenekülni az ablakon keresztül (ugyanis háza a városfalon volt), és elmondta nekik, hogyan tudják elkerülni az őket kereső csapatot, amely a Jordán felé, a gázlók irányába tart (Jzs 2:8–22).

A kémek visszatérve mindenről beszámoltak Józsuénak (Jzs 2:23, 24). Később, amikor Jerikó falai leomlottak, Ráháb háza, amely „a fal mentén volt”, nem dőlt romba (Jzs 2:15; 6:22). Józsué utasítására Ráháb háznépét életben kellett hagyni, és a két kém biztonságban kihozta őket. Miután Ráháb és a családja egy ideig el volt különítve Izrael táborától, engedélyt kaptak arra, hogy az izraeliták között éljenek (Jzs 6:17, 23, 25). Ez a korábbi prostituált Sálmon felesége lett, majd Boáz anyja a Dávid-dinasztia királyi vonalán; ő az egyik asszony a négy közül, akit Máté megemlít Jézus nemzetségtáblázatában (Ru 4:20–22; Mt 1:5, 6). Kiemelkedő példa abban is, hogy bár nem volt izraelita, cselekedeteivel bizonyította: teljes mértékben hisz Jehovában. Ahogy Pál elmondja nekünk, „hit által nem veszett el Ráháb, a szajha, az engedetlenkedőkkel együtt, mivel békésen fogadta a kémeket”. Jakab pedig ezt kérdezi: „Ráhábot, a szajhát is, vajon nem cselekedetek által nyilvánították igazságossá, miután vendégszeretően fogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket?” (Héb 11:30, 31; Jk 2:25).

2. (héb.: Raʹhav; a ’háborgó vihar’ jelentésű alapszóból): Jelképes kifejezés, melyet először Jób könyve használt (9:13; 26:12), amelyben így lett fordítva: ’tomboló’. A fenti íráshelyek közül a másodikban a szövegkörnyezet és a párhuzamos mondatszerkezet nagy tengeri szörnnyel kapcsolja össze. Az Ézsaiás 51:9 hasonló módon Ráhábot egy tengeri szörnnyel hozza összefüggésbe: „Nem te vagy-e, aki szétzúzta Ráhábot, aki átszúrta a tengeri szörnyet?”

Ráháb mint „tengeri szörny” Egyiptom és fáraója jelképévé vált, aki szembehelyezkedett Mózessel és Izraellel. Az Ézsaiás 51:9, 10 így utal arra, amikor Jehova kiszabadította Izraelt Egyiptomból: „Nem te vagy-e, aki felszárította a tengert, a nagy mélység vizeit, aki úttá változtatta a tenger mélyét, hogy átvonulhassanak a megváltottak?” Az Ézsaiás 30:7 ugyancsak Egyiptommal hozza összefüggésbe ’Ráhábot’. A Zsoltárok 87:4 úgy említi „Ráhábot”, hogy az ráillik Egyiptomra, mert Izrael ellenségeinek felsorolásában elsőként említi, mégpedig Babilonnal, Filiszteával, Tírusszal és Kússal együtt. A targumok ebben a versben ezt írják: „az egyiptomiakat”, a Zsoltárok 89:10-ben pedig olyan szavakkal írják körül „Ráhábot”, hogy Egyiptom öntelt fáraójára utaljon, akit Jehova megalázott.