-
Ki fogja békére vezetni a nemzeteket?Lesz-e még valaha egy háború nélküli világ?
-
-
19 Egy másik szöveg, amely a Messiás ’kiirtására’ vagy megölésére, mint egy jóvátételi áldozatra utal, az Ésaiás 52:13-tól az 53:12-ig található. (Lásd a bekeretezett részt a 28. oldalon.) Az első századi rabbik alkalmazták ezt a szöveget a Messiásra, amint Rambam és mások is a középkorban. A szöveg egészen világossá teszi azt, hogy a megbocsátás a Messiáshoz és annak halálához kapcsolódik.
-
-
Ki fogja békére vezetni a nemzeteket?Lesz-e még valaha egy háború nélküli világ?
-
-
megismerésével visz igazságra az igaz, az én szolgám, sokakat és bűneiket ő hordozza. . .
-
-
Ki fogja békére vezetni a nemzeteket?Lesz-e még valaha egy háború nélküli világ?
-
-
Ésaiás itt egy teljesen ártatlan, tiszta egyén képét mutatja be, akinek szenvedése és halála jóvátételt adott a saját nemzetéért, amely nem ismerte el őt.
Napjainkban azonban a zsidó írásmagyarázók nagy része vitathatatlan tényként állítja, hogy az utalás Izrael nemzetére mint egészre, vagy egy nemzeten belüli igazságos csoportra vonatkozik.
A kérdés az, hogy ez a leírás ráillik-e Izrael nemzetére, vagy akár annak egy részére, avagy inkább egy személyre lehet azt alkalmazni?
Attól kezdve, hogy Ésaiás leírta ennek a próféciának a szavait (körülbelül i. e. 732), 800 éven keresztül nem található feljegyzés olyan zsidóról vagy rabbiról, aki azt tanította, hogy ezt a ’szolgát’ közösségi értelemben kell felfogni. Ezen időszak alatt a próféciát mindenki úgy értette, hogy az egy személyre utal, és általánosan elfogadták a Messiásra vonatkozó próféciák egyikének.
Figyeld meg továbbá a The Fifty-Third Chapter of Isaiah According to the Jewish Interpreters [Ésaiás ötvenharmadik fejezete a zsidó szövegmagyarázók szerint] című könyv előszavában olvasható magyarázatot: „Ha áttekintjük a zsidó szövegmagyarázatokat egészen az amoraikus időszak végéig [i. e. hatodik századig], azt láthatjuk, hogy gyakori, sőt talán általánosan elfogadott nézet volt az, hogy az említett alak kétséget kizáróan a Messiás. Ezt az értelmezést a Targum is — valamivel később — természetesnek veszi” (H. M. Orlinsky kiadásában, 1969, 17. oldal).
Mi lehetett az indíték, amiért ennek a szövegnek a legtermészetesebb értelmét — hogy egy személyre, mégpedig a Messiásra vonatkozik — elvetették és újraértelmezték? Nem csupán egy arra irányuló erőfeszítés, hogy ne lehessen kapcsolatba hozni ezt a próféciát Jézussal, azzal az első századi zsidóval, akire ráillik a leírás minden részlete?
-