Tizennegyedik fejezet

Jehova felmagasztalja Szolgáját, a Messiást

Ézsaiás 52:13—53:12

1—2. a) Szemléltesd, milyen helyzetben volt sok zsidó az i. sz. első század elején! b) Miről gondoskodott Jehova, hogy segítsen a hűséges zsidóknak felismerni a Messiást?

KÉPZELJÜK el, hogy egy magas rangú személyiséggel találkozhatunk. Ismerjük a találkozás helyét és időpontját. De van valami baj: nem tudjuk, hogyan néz ki, ráadásul pompa és díszkíséret nélkül fog utazni. Hogyan ismerjük majd fel? Segítene, ha részletes leírást kapnánk róla.

² Az i. sz. első század elején sok zsidó hasonló helyzetben volt. A Messiást várták — a legfontosabb embert, aki valaha élni fog (Dániel 9:24–27; Lukács 3:15). De hogyan ismerték fel őt a hűséges zsidók? Jehova a héber prófétái által részletesen leíratta a Messiással kapcsolatos eseményeket, és ez alapján a tisztán látó emberek könnyen felismerhették őt.

 3. Milyen leírást olvashatunk a Messiásról az Ézsaiás 52:13—53:12-ben?

³ A Messiásról szóló héber próféciák között talán egyik sem ad tisztább képet, mint az, amelyik az Ézsaiás 52:13—53:12-ben olvasható. Ézsaiás több mint hétszáz évvel előre ugyan nem a Messiás külső megjelenéséről, hanem annál fontosabb részletekről írt: szenvedésének céljáról és módjáról, valamint halálának, temetésének és felmagasztalásának meghatározó részleteiről. Ennek a próféciának és beteljesedésének a megvizsgálása szívmelengető és hiterősítő lesz nekünk.

„Szolgám” — Ki ő?

 4. A „szolga” kilétével kapcsolatban milyen véleményekkel állt elő néhány zsidó tudós, de miért nem egyeznek véleményeik Ézsaiás próféciájával?

⁴ Ézsaiás éppen arról beszélt, hogy a zsidók kiszabadulnak a babiloni fogságból. Most pedig egy sokkal jelentőségteljesebb eseményre tekintve előre feljegyzi Jehova szavait: „Íme! Éleslátással fog cselekedni a szolgám. Magas rangja lesz, és igen fölemelik és fölmagasztalják” (Ézsaiás 52:13, „NW”). Pontosan ki ez a „szolga”? Zsidó tudósok évszázadokon át különféle véleményekkel álltak elő. Voltak, akik azt állították, hogy a babiloni fogságban levő Izrael egész nemzetét jelenti. De ez az elképzelés nem egyezik a próféciával. Isten Szolgája önként vállalja a szenvedést. Bár ártatlan, mások bűneiért szenved. Ezt aligha lehet elmondani a zsidó nemzetről, amely bűnös életmódja miatt ment fogságba (2Királyok 21:11–15; Jeremiás 25:8–11). Mások azt mondták, hogy a Szolga istenfélő előkelőségeket jelent Izraelben, és hogy ők a bűnös izraeliták miatt szenvedtek. A nehéz időkben Izraelben azonban egyetlen különálló csoport sem szenvedett a másikért.

 5. a) Kire vonatkoztatta néhány zsidó tudós Ézsaiás próféciáját? (Lásd a lábjegyzetet!) b) Hogyan válik világossá a Szolga kiléte a bibliai Cselekedetek könyvében?

⁵ A keresztényiség megjelenése előtt és egy ideig az időszámítás korai évszázadaiban néhány zsidó tudós valóban a Messiásra vonatkoztatta ezt a próféciát. Az, hogy ez a helyes értelmezés, világossá válik a Keresztény Görög Iratokból. A Cselekedetek könyve beszámol arról, hogy amikor az etióp eunuch azt mondta, hogy nem tudja, kicsoda az Ézsaiás próféciájában megemlített Szolga, Fülöp „hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt” (Cselekedetek 8:26–40; Ézsaiás 53:7, 8). Más bibliai könyvek hasonlóképpen úgy azonosítják Jézus Krisztust, mint az Ézsaiás próféciájában megemlített Szolgát, a Messiást.a Amint megvizsgáljuk ezt a próféciát, látni fogjuk, milyen tagadhatatlan a hasonlóság aközött, akit Jehova ’szolgájának’ hív, és a názáreti Jézus között.

 6. Hogyan jelzi Ézsaiás próféciája, hogy a Messiás sikeresen teljesíti Isten akaratát?

⁶ A prófécia azzal kezdődik, hogy leírja: a Messiás végül sikeresen teljesíti Isten akaratát. A „szolga” szó jelzi, hogy alárendeli magát Isten akaratának, mint ahogy egy szolga is engedelmeskedik az urának. Ezáltal „éleslátással fog cselekedni”. Az éleslátás az a képesség, amellyel valaki át tud látni egy helyzetet. Éleslátással cselekedni annyit tesz, mint értelemmel cselekedni. Az itt használt héber igével kapcsolatban egy forrásmű ezt mondja: „Ez a körültekintő és bölcs eljárásmód gondolatát hordozza. Az, aki bölcsen cselekszik, sikeres lesz.” Az, hogy a Messiás valóban sikeres lesz, látható abból, hogy a prófécia szerint „igen fölemelik és fölmagasztalják”.

 7. Hogyan ’cselekedett éleslátással’ Jézus Krisztus? Hogyan lett ’igen fölemelve és fölmagasztalva’?

⁷ Jézus ’éleslátással cselekedett’, kimutatva, hogy megértette a rá vonatkozó bibliai próféciákat, és ezek által vezettetve cselekedte Atyja akaratát (János 17:4; 19:30). Mi lett ennek az eredménye? Miután Jézus feltámadt, és felment az égbe, „Isten . . . magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll” (Filippi 2:9; Cselekedetek 2:34–36). Majd 1914-ben a megdicsőített Jézust még jobban felmagasztalták. Jehova a messiási Királyság trónjára emelte őt (Jelenések 12:1–5). Igen, ’fölemelte és fölmagasztalta’.

’Eliszonyodtak tőle’

8—9. Amikor a felmagasztalt Jézus eljön, hogy végrehajtsa az ítéletet, hogyan fogadják a földi uralkodók, és miért?

⁸ Hogyan fogadják a nemzetek és uralkodóik a felmagasztalt Messiást? Ha egy pillanatra kihagyjuk a közbevetett gondolatot a 14. vers második felében, a prófécia így szól: „Miképen eliszonyodtak tőled sokan . . . Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek” (Ézsaiás 52:14a, 15). Ezekkel a szavakkal Ézsaiás nem a Messiás első megjelenését írja le, hanem a földi uralkodókkal való végső összecsapását.

⁹ Amikor a felmagasztalt Jézus eljön, hogy végrehajtsa az ítéletet a dolgok ezen istentelen rendszerén, a földi uralkodók ’eliszonyodnak tőle’. Igaz, az emberi uralkodók nem látják majd szó szerint a megdicsőített Jézust. De látni fogják hatalmának látható megnyilvánulásait mint Jehova oldalán álló égi Harcosét (Máté 24:30). Arra kényszerülnek majd, hogy odafigyeljenek arra, amit korábban nem hallottak a vallási vezetők szájából: Jézus Isten ítéleteinek a Végrehajtója! A felmagasztalt Szolga, akivel szembekerülnek, úgy cselekszik majd, ahogy nem is várják.

10—11. Miért lehet azt mondani, hogy Jézust eltorzították az első században? Hogyan tették ezt napjainkban?

¹⁰ A közbevetett gondolat szerint a 14. versben Ézsaiás ezt mondja: „oly rút [annyira torz, »Úf.«], nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt” (Ézsaiás 52:14b). Vajon Jézusnak a teste torz volt? Nem. Bár a Biblia nem beszél részletesen arról, hogyan nézett ki Jézus, Isten tökéletes Fia kétségtelenül vonzó külsejű és jóképű férfi volt. Ézsaiás szavai nyilvánvalóan arra a megaláztatásra utalnak, amin Jézus keresztülment. Bátran leleplezte korának vallási vezetőit, és rámutatott, hogy képmutatók, hazugok és gyilkosok; erre ők szidalmazással válaszoltak (1Péter 2:22, 23). Azzal vádolták, hogy törvényszegő, istenkáromló, csaló, és lázadást szít Róma ellen. Így ezek a hamis vádolók végképp eltorzított képet festettek Jézusról.

¹¹ Ma továbbra is tévesen mutatják be Jézust. A legtöbb ember úgy képzeli el Jézust, mint egy jászolban fekvő csecsemőt, vagy mint egy keresztre feszített, tragikus végzetű személyt, akinek a töviskorona alatt eltorzult az arca a fájdalomtól. A kereszténység papsága támogatta az ilyen nézeteket. Nem úgy mutatták be Jézust, mint hatalmas égi Királyt, aki számadásra hívja majd a nemzeteket. Amikor az emberi uralkodók szembekerülnek a fölmagasztalt Jézussal a közeljövőben, olyan Messiással lesz dolguk, akié „minden hatalom az égben és a földön”! (Máté 28:18).

Ki fog hinni ebben a jó hírben?

12. Milyen érdekes kérdéseket vetnek fel az Ézsaiás 53:1 szavai?

¹² Miután leírja a Messiás bámulatos átváltozását — hogy „torz” állapotából „dicső lesz nagyon” —, Ézsaiás megkérdezi: „Ki hitt a mi tanításunknak [abban, amit hallottunk, »Kat.«], és az Úr karja kinek jelentetett meg?” (Ézsaiás 53:1). Ézsaiásnak ezek a szavai érdekes kérdéseket vetnek fel: Beteljesedik ez a prófécia? „Az Úr karja”, amely azt a képességét jelenti, hogy erőt fejtsen ki, vajon meg fog mutatkozni, és valóra váltja ezeket a szavakat?

13. Hogyan mutatott rá Pál, hogy Ézsaiás próféciája Jézuson teljesedett be? De hogyan fogadták ezt mások?

¹³ A válasz kétségtelenül igen! Pál a rómaiaknak írt levelében idézi Ézsaiás szavait, és rámutat, hogy az Ézsaiás által hallott és feljegyzett prófécia Jézuson teljesedett be. Jézus megdicsőülése a földön átélt szenvedései után jó hír volt. Pál a hitetlen zsidókra célozva ezt mondja: „De nem mindnyájan engedelmeskedtek a jó hírnek. Mert Ézsaiás ezt mondja: »Jehova, ki hitt a tőlünk hallottakban?« Így hát a hit a hallottakat követi. A hallottak pedig a Krisztusról szóló szó által vannak” (Róma 10:16, 17). Sajnos, Pál napjaiban csak kevesen hittek az Isten Szolgájáról szóló jó hírben. Miért?

14—15. Milyen körülmények között kell a Messiásnak elkezdenie az életét a földi színtéren?

¹⁴ A prófécia a továbbiakban megmagyarázza az izraelitáknak az első versben felvetett kérdések okát, és ezzel rávilágít arra is, hogy sokan miért nem fogják elfogadni a Messiást: „Felnőtt, mint egy vesszőszál [egy megfigyelő előtt], és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!” (Ézsaiás 53:2). Itt látjuk, milyen körülmények között kell a Messiásnak elkezdenie az életét a földi színtéren. Alacsony sorba kell születnie, és a megfigyelők szemében úgy tűnik, hogy nem fogja sokra vinni. Ezenkívül olyannak kell lennie, mint egy egyszerű vesszőszál, egy gyönge ágacska, amely egy fa törzséből vagy ágából nő ki. Száraz, jóformán semmivel sem kecsegtető földben levő, vízre szoruló gyökérhez is kell hasonlítania. Nem királyi pompával kell eljönnie — nem lesz rajta királyi díszruha, sem szikrázó korona. Kezdetét inkább egyszerűségnek kell jellemeznie.

¹⁵ Milyen jól írják le ezek a szavak Jézus emberi életének egyszerű kezdetét! Máriától, egy zsidó szűztől született egy istállóban, egy kicsiny városban, amelyet Betlehemnekb hívtak (Lukács 2:7; János 7:42). Mária és férje, József szegények voltak. Jézus születése után körülbelül negyven nappal olyan, bűnért való áldozatot vittek, amelyet csak a szegényeknek engedtek meg: „Egy pár gerlét vagy két fiatal galambot” (Lukács 2:24; 3Mózes 12:6–8). Idővel Mária és József Názáretben telepedett le, ahol Jézus nagy családban nőtt fel, valószínűleg szerény körülmények között (Máté 13:55, 56).

16. Milyen értelemben igaz az, hogy Jézusnak nem volt fenséges „alakja” vagy „ékessége”?

¹⁶ Úgy tűnt, Jézusnak emberként nem a megfelelő talajban vannak a gyökerei (János 1:46; 7:41, 52). Bár tökéletes ember volt, és Dávid király leszármazottja, szerény körülményei miatt nem volt fenséges „alakja” vagy „ékessége” — legalábbis azok szemében nem, akik lenyűgözőbb hátterű Messiást vártak. A zsidó vallási vezetők ösztönzésére sokan lenézték, sőt megvetették őt. Végül a tömeg semmi kívánatosat nem látott Isten tökéletes Fiában (Máté 27:11–26).

„Útált és az emberektől elhagyott”

17. a) Miről kezd írni Ézsaiás? Miért múlt időben ír? b) Kik voltak azok, aki ’utálták’ és ’elhagyták’ Jézust? Hogyan tették ezt?

¹⁷ Ézsaiás most elkezdi részletesen leírni, hogyan tekintenek a Messiásra, és hogyan bánnak vele: „Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele [akit bizony nem becsültünk sokra, »Kat.«]” (Ézsaiás 53:3). Ézsaiás biztos benne, hogy szavai valóra fognak válni, ezért múlt időben ír, mintha már be is teljesedtek volna. Jézus Krisztus tényleg utált és az emberektől elhagyatott volt? Igen, az volt! Az álszent vallási vezetők és követőik a legelvetemültebb embernek tekintették. Adószedők és szajhák barátjának hívták (Lukács 7:34, 37–39). Az arcába köptek. Ököllel ütötték, és szidalmazták. Gúnyolták és csúfolták (Máté 26:67). Az igazság ezen ellenségei hatására „az övéi nem fogadták be” Jézust (János 1:10, 11).

18. Mivel Jézus sosem betegedett meg, hogyan volt ő a „fájdalmak férfia és betegség ismerője”?

¹⁸ Mivel Jézus tökéletes ember volt, sosem betegedett meg. Ő mégis a „fájdalmak férfia és betegség ismerője” volt. Ezek nem az ő fájdalmai és betegségei voltak. Jézus egy beteg világba jött le az égből. Szenvedés és fájdalom vette körül, de nem húzódott el azoktól, akik fizikailag vagy szellemileg betegeskedtek. Mint egy törődő orvos, jól megismerte a körülötte élők szenvedését. Ezenkívül olyanra is képes volt, amire egyetlen közönséges emberi orvos sem képes (Lukács 5:27–32).

19. Kinek volt ’elrejtve’ az arca? Hogyan mutatták ki Jézus ellenségei, hogy ’nem becsülik őt sokra’?

¹⁹ Jézus ellenségei mégis rá tekintettek úgy, mint aki beteg, és nem nézték jó szemmel. Arca ’el volt rejtve’ a szemük előtt, de nem azért, mert ő rejtette el az arcát mások előtt. Az Ézsaiás 53:3-at a Káldi-fordítás (1865) lábjegyzete így adja vissza: „ki előtt . . . befedik az emberek arczukat.” Jézust annyira visszataszítónak találták ellenfelei, hogy valójában elfordultak tőle, mintha még ránézni is utálatos lenne. Nem tekintették értékesebbnek annál, mint amennyiért egy rabszolgát meg lehet vásárolni (2Mózes 21:32; Máté 26:14–16). Kevesebbre értékelték, mint Barabást, a gyilkost (Lukács 23:18–25). Mivel tudták volna jobban kimutatni, hogy lenézik Jézust?

20. Milyen vigaszt nyújtanak Ézsaiás szavai ma Jehova népének?

²⁰ Jehova szolgái ma igazi vigaszt nyerhetnek Ézsaiás szavaiból. Időnként az ellenséges emberek megvetik Jehova hűséges imádóit, vagy éreztetik velük, hogy nem becsülik őket sokra. Ám igazából az számít, hogy milyen értékesnek tart bennünket Jehova Isten. Ez így volt Jézus esetében is. Végső soron még ha az emberek ’nem is becsülték Jézust sokra’, ez akkor sem változtatott azon, hogy milyen értékes Isten szemében!

„Bűneinkért szúrták át”

21—22. a) Mit viselt és hordozott a Messiás mások érdekében? b) Hogyan tekintettek sokan a Messiásra? Miben jutott csúcspontra a Messiás szenvedése?

²¹ Miért kellett a Messiásnak szenvednie és meghalnia? Ézsaiás megmagyarázza: „Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik [megvertnek néztük, »Kat.«], verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért [bűneinkért szúrták át, »Kat.«], megrontatott a mi vétkeinkért [gonoszságainkért törték össze, »Kat.«], békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté” (Ézsaiás 53:4–6).

²² A Messiás mások betegségeit viselte, és hordozta fájdalmaikat. Jelképesen szólva felemelte terheiket, átvette a saját vállára, és hordozta őket. És mivel a betegség és a fájdalom az ember bűnös állapotának a következménye, a Messiás mások bűneit hordozta. Sokan nem értették a szenvedéseinek az okát, és azt hitték, hogy Isten büntetése alatt áll, aki gyűlöletes betegséggel verte meg.c A Messiás szenvedése abban jutott csúcspontra, hogy átszúrták, összetörték és megsebesítették — ezek a kemény szavak erőszakos, fájdalmas halálra utalnak. De halálának megváltó ereje van; alapot biztosít azok talpra állításához, akik eltévelyedtek a vétkekben és a bűnben, és segít nekik békére lelni Istennel.

23. Hogyan hordozta Jézus mások szenvedéseit?

²³ Hogyan hordozta Jézus mások szenvedéseit? Máté evangéliuma idézi az Ézsaiás 53:4-et: „sok, démontól megszállt embert vittek hozzá; ő pedig kiűzte a szellemeket szóval, és meggyógyította mindazokat, akik rosszul voltak; hogy beteljesedjen, ami megmondatott Ézsaiás próféta által, aki így szólt: »Ő vette el betegségeinket és hordozta bajainkat«” (Máté 8:16, 17). Azáltal, hogy meggyógyította azokat, akik különféle betegségekkel mentek oda hozzá, Jézus tényleg magára vette a szenvedésüket. Az ilyen gyógyítások az ő életerejéből vettek el (Lukács 8:43–48). Az, hogy képes volt mindenfajta betegséget meggyógyítani — fizikait és szellemit egyaránt —, bizonyította, hogy hatalmában áll megtisztítani az embereket a bűntől (Máté 9:2–8).

24. a) Miért tűnt úgy sokaknak, hogy Isten ’megverte’ Jézust? b) Miért szenvedett és halt meg Jézus?

²⁴ Sokaknak mégis úgy tűnt, hogy Isten ’megverte’ Jézust. Elvégre a köztiszteletben álló vallási vezetők uszítása miatt szenvedett. De emlékezzünk arra, hogy egyáltalán nem azért szenvedett, mintha valamilyen bűne lett volna. „Krisztus is szenvedett értetek — mondja Péter —, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait. Ő nem követett el bűnt, és megtévesztés sem találtatott a szájában. Bűneinket maga vitte saját testében az oszlopra, hogy többé ne legyen közünk a bűnökhöz, és az igazságosságnak éljünk. És »az ő sebei által gyógyultatok meg«” (1Péter 2:21, 22, 24). Mi egykor mindnyájan el voltunk veszve a bűnben, „mint a tévelygő juhok” (1Péter 2:25). Jézus által azonban Jehova gondoskodott arról, hogy megváltsanak bennünket bűnös állapotunktól. Előidézte, hogy vétkünket Jézusra ’vessék’, és rajta maradjon. A bűntelen Jézus készségesen szenvedte el a büntetést a mi bűneinkért. Azáltal, hogy igazságtalanul elszenvedte a szégyenteljes halált az oszlopon, lehetővé tette, hogy megbékélhessünk Istennel.

„Hagyta magát lesújtani”

25. Honnan tudjuk, hogy a Messiás kész volt szenvedni és meghalni?

²⁵ Vajon a Messiás kész volt szenvedni és meghalni? Ézsaiás ezt mondja: „Kínoztatott, pedig alázatos volt [hagyta magát lesújtani, »NW«], és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ézsaiás 53:7). Élete utolsó éjszakáján Jézus „több mint tizenkét légió angyalt” hívhatott volna a segítségére. Ám ő ezt mondta: „De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell lennie?” (Máté 26:53, 54). Nem, „az Isten Báránya” nem ellenkezett (János 1:29). Amikor a papi fejedelmek és az idősebb férfiak hamisan vádolták őt Pilátus előtt, Jézus „semmit sem válaszolt” (Máté 27:11–14). Nem akart semmi olyat mondani, ami esetleg megzavarhatná azt, hogy teljesítse Isten rá vonatkozó akaratát. Jézus kész volt meghalni mint áldozati Bárány, mert teljes mértékben tudatában volt annak, hogy halála megváltja majd az engedelmes embereket a bűntől, a betegségtől és a haláltól.

26. Milyen értelemben alkalmaztak „visszatartást” Jézus ellenfelei?

²⁶ Ézsaiás most több részletet is közöl a Messiás szenvedéseiről és megaláztatásáról. A próféta ezt írja: „Visszatartás és ítélet folytán eltávolították őt. Ki törődik majd az ő nemzetségével? Mert kiszakították az élőknek földjéből. Népem törvényszegése miatt érte a csapás” (Ézsaiás 53:8, „NW”). Amikor Jézust végül elvitték ellenségei, ezek a vallásos ellenfelek „visszatartást” alkalmaztak vele szemben. Nem olyan értelemben, mintha visszafogták volna magukat gyűlöletük kifejezésétől, hanem inkább az igazságosságot tartották vissza. A görög Septuaginta az Ézsaiás 53:8-ban ezt a kifejezést „megaláztatásnak” fordítja „visszatartás” helyett. Jézust ellenségei azzal alázták meg, hogy nem engedték, hogy tisztességes bánásmódban részesüljön, ami még egy közönséges bűnözőnek is kijárt. Jézus pere az igazságosság megcsúfolása. Milyen értelemben?

27. Milyen szabályokat szegtek meg a zsidó vallási vezetők, amikor Jézus perét tárgyalták? Hogyan hágták át Isten Törvényét?

²⁷ Azon elhatározásukban, hogy megszabaduljanak Jézustól, a zsidó vallási vezetők a saját szabályaikat is áthágták. A hagyomány szerint a szanhedrin csak a templom közelében levő kvadrátkövek csarnokában ülhet össze ítélkezni egy halálbüntetéssel járó bűntett ügyében, nem pedig a főpap házában. Egy ilyen pert napközben kellett tárgyalni, és nem naplemente után. Halálbüntetéssel járó bűntett esetén pedig a vádlott bűnösségét a kihallgatás befejezése utáni napon kellett kimondani. Ezért semmilyen pert nem lehetett folytatni egy sabbat vagy egy ünnep előestéjén. Ezeket a szabályokat mind megszegték Jézus perében (Máté 26:57–68). Ami még ennél is rosszabb, a vallási vezetők égbekiáltóan áthágták Isten Törvényét azzal, ahogyan tárgyalták ezt az ügyet. Például megvesztegetéshez folyamodtak, hogy tőrbe csalják Jézust (5Mózes 16:19; Lukács 22:2–6). Hamis tanúk vallomását hallgatták meg (2Mózes 20:16; Márk 14:55, 56). És szövetkeztek, hogy egy gyilkost engedjenek szabadon, és így vérbűnt hoztak magukra és az egész földjükre is (4Mózes 35:31–34; 5Mózes 19:11–13; Lukács 23:16–25). Ennélfogva nem volt „ítélet”, vagyis olyan tisztességes eljárás, amely helyes és pártatlan döntést eredményezett volna.

28. Mit nem vettek figyelembe Jézus ellenségei?

²⁸ Vajon Jézus ellenségei igyekeztek megtudni, hogy ki is valójában a perbe fogott ember? Ézsaiás hasonló kérdést tesz fel: „Ki törődik majd az ő nemzetségével?” A „nemzetség” szó talán valakinek a családfájára, illetve származására utal. Amikor Jézust perbe fogták a szanhedrin előtt, nem vették figyelembe származását — vagyis, hogy teljesítette a megígért Messiásra vonatkozó követelményeket. Inkább istenkáromlással vádolták, és méltónak ítélték a halálra (Márk 14:64). Később Poncius Pilátus római kormányzó engedett a nyomásnak, és arra ítélte Jézust, hogy feszítsék oszlopra (Lukács 23:13–25). Így Jézust éppen harminchárom és fél éves korában „kiszakították”, azaz kivágatott élete derekán.

29. Milyen értelemben volt Jézus sírja a „gonoszok közt” és a ’gazdagok mellett’?

²⁹ A Messiás haláláról és temetéséről Ézsaiás a továbbiakban ezt írja: „a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában” (Ézsaiás 53:9). Hogyan került Jézus a halálakor és a temetésekor a gonoszok, illetve a gazdagok mellé? I. sz. 33. niszán 14-én oszlopon végezték ki Jeruzsálem falain kívül. Mivel két gonosztevő között feszítették oszlopra, sírja bizonyos értelemben a gonoszok között volt (Lukács 23:33). Ám Jézus halála után József, egy Arimateából származó gazdag ember összeszedte bátorságát, és engedélyt kért Pilátustól arra, hogy levegye és eltemesse Jézus testét. Nikodémusszal együtt József elkészítette a testet a temetésre, és utána egy újonnan kivájt sírba helyezte, ami az övé volt (Máté 27:57–60; János 19:38–42). Ezért igaz az is, hogy Jézus sírja a gazdagok mellett volt.

„Jehova örömét lelte abban, hogy összetörje”

30. Milyen értelemben lelte örömét Jehova abban, hogy összetörik Jézust?

³⁰ Ezek után Ézsaiás valami döbbeneteset közöl: „Jehova örömét lelte abban, hogy összetörje; beteggé tette őt. Ha vétkességi áldozattá teszed lelkét, látni fogja utódait, meghosszabbítja napjait, és kezében sikeres lesz az, ami Jehova öröme. Lelkének gyötrelme folytán látni fog, és megelégedett lesz. Ismerete által igazságos szolgám igazságos állapotba hoz sokakat, és ő hordozza vétkeiket” (Ézsaiás 53:10, 11, „NW”). Hogyan lelhette örömét Jehova abban, hogy összetörve látja ezt a hűséges szolgáját? Világos, hogy nem maga Jehova okozott szenvedést drága Fiának. Jézus ellenségei voltak teljes mértékben a felelősek azért, amit tettek Jézussal. De Jehova megengedte, hogy kegyetlenül cselekedjenek (János 19:11). Miért? Az együttérzés és gyöngéd könyörület Istenének biztosan fájt, hogy szenvedni látja ártatlan Fiát (Ézsaiás 63:9; Lukács 1:77, 78). Biztos, hogy Jehova semmiért sem neheztelt Jézusra. De Jehova örömét lelte abban, hogy Fia kész volt szenvedni, mivel tudta, milyen sok áldás fakad a szenvedéséből.

31. a) Hogyan tette Jehova „vétkességi áldozattá” Jézus lelkét? b) Mindaz után a sok szenvedés után, amit Jézus átélt mint ember, mi töltheti el különösképpen nagy megelégedéssel őt?

³¹ Az egyik ilyen áldás az, hogy Jehova „vétkességi áldozattá” tette Jézus lelkét. Ezért amikor Jézus visszatért az égbe, belépett Jehova jelenlétébe, bevitte vétkességi áldozatként feláldozott emberi életének értékét, Jehova pedig örömmel elfogadta azt minden ember érdekében (Héberek 9:24; 10:5–14). Vétkességi áldozata által Jézus ’utódokat’ nyert. Mint az „örökkévalóság atyja” képes életet — örök életet — adni azoknak, akik hitet gyakorolnak kiontott vérében (Ézsaiás 9:6). Mindaz után a sok szenvedés után, amit Jézus átélt mint emberi lélek, mekkora megelégedéssel töltheti el őt, hogy előretekinthet arra, amikor majd megmenti az embereket a bűntől és a haláltól! Természetesen még nagyobb megelégedéssel töltheti el az a tudat, hogy feddhetetlenségével égi Atyja választ adhatott Ellenfelének, Sátánnak, az Ördögnek a gúnyolódására (Példabeszédek 27:11).

32. Milyen „ismeret által” ’hoz igazságos állapotba sokakat’ Jézus? Kik kerülnek ilyen állapotba?

³² Egy másik áldás, amely Jézus halálából ered, az, hogy már most „igazságos állapotba hoz sokakat”. Ezt — ahogy Ézsaiás mondja — az „ismerete által” teszi. Nyilvánvaló, hogy ez olyan ismeret, amelyet Jézus akkor szerzett, amikor ember lett, és jogtalanul szenvedett azért, mert engedelmes maradt Istenhez (Héberek 4:15). Mivel elszenvedte a halált is, Jézus a kellő áldozatról tudott gondoskodni, amellyel segít másoknak, hogy igazságos állapotba kerüljenek. Kik kerülnek ilyen igazságos állapotba? Először a felkent követői. Mivel hitet gyakorolnak Jézus áldozatában, Jehova igazságosnak jelenti ki őket azzal a kilátással, hogy örökbe fogadja őket fiaiként, és Jézus társörököseivé teszi őket (Róma 5:19; 8:16, 17). Később a „más juhokból” álló „nagy sokaság” gyakorol hitet Jézus kiontott vérében, és örül az igazságos állapotnak azzal a kilátással, hogy tagjai Isten barátai lesznek, és túlélik Armageddont (János 10:16; Jelenések 7:9; 16:14, 16; Jakab 2:23, 25).

33—34. a) Milyen szívmelengető igazságot tanulunk Jehováról? b) Kik tartoznak azokhoz a „sokakhoz”, akikkel együtt a Szolga, a Messiás „részt” kap?

³³ Végül Ézsaiás a Messiás győzelmeiről ír: „Azért részt osztok néki a nagyokkal [sokak között, »NW«], és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!” (Ézsaiás 53:12).

³⁴ Ézsaiás próféciájának ebben a részében a záró szavak valami szívmelengetőt tanítanak Jehováról: ő értékeli azokat, akik lojálisak maradnak hozzá. Ezt jelzi az az ígérete, hogy ’részt oszt’ Szolgájának, a Messiásnak „sokak között”. Ezek a szavak nyilvánvalóan abból a szokásból erednek, hogy a háborúban szerzett zsákmányt szétosztják. Jehova értékeli az ókorban élt ’sok’ hűséges lojalitását — ilyen volt például Noé, Ábrahám, Jób —, és fenntart nekik egy „részt” eljövendő új világában (Héberek 11:13–16). Szolgájának, a Messiásnak éppígy részt fog osztani. Jehova valóban nem hagyja, hogy Jézus feddhetetlensége jutalmazatlan maradjon. Mi is teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Isten nem fog ’elfelejtkezni a munkánkról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítunk’ (Héberek 6:10).

35. Kik a „hatalmasok”, akikkel Jézus megosztja a zsákmányt? Mi a zsákmány?

³⁵ Isten Szolgája szintén hadizsákmányt szerez, amikor legyőzi ellenségeit. Ezt a zsákmányt fogja szétosztani a „hatalmasok” között. Kik a „hatalmasok” a beteljesedésben? Ők Jézus első követői, akik Jézushoz hasonlóan legyőzték a világot: „az Isten Izraelének” 144 000 polgára (Galácia 6:16; János 16:33; Jelenések 3:21; 14:1). Mi akkor a zsákmány? Nyilvánvalóan ez magában foglalja ’az emberek formájában adott ajándékokat’, akiket Jézus kiragadott Sátán felügyelete alól — hogy úgy mondjuk —, és odaadta a keresztény gyülekezetnek (Efézus 4:8–12). A 144 000 ’hatalmas’ egy másik zsákmányból is részt kap. Mivel legyőzték a világot, Sátánnak már nincs semmi alapja arra, hogy gúnyolja Istent. Jehova iránti töretlen odaadásuk felmagasztalja Jehovát, és megörvendezteti a szívét.

36. Tudatában volt Jézus annak, hogy beteljesíti az Isten Szolgájáról szóló próféciát? Magyarázd meg!

³⁶ Jézus tudatában volt annak, hogy beteljesíti az Isten Szolgájáról szóló próféciát. Letartóztatása éjszakáján az Ézsaiás 53:12 szavait idézte, és magára alkalmazta őket: „mondom nektek, hogy ami meg van írva, annak végbe kell mennie rajtam, vagyis: »És törvénytelenek közé számították.« Ami ugyanis rám vonatkozik, most végbemegy” (Lukács 22:36, 37). Sajnos Jézussal csakugyan úgy bántak, mint egy törvénytelennel. Törvényszegőként végezték ki, és két rabló között feszítették oszlopra (Márk 15:27). Ő mégis kész volt elviselni a szégyent, mivel jól tudta, hogy közbenjár az érdekünkben. Valójában odaállt a bűnösök elé, hogy ítéletüket, a halálos csapást ő szenvedje el.

37. a) Mit segít felismernünk a Jézus életéről és haláláról szóló történelmi beszámoló? b) Miért kell hálásnak lennünk Jehova Istennek és felmagasztalt Szolgájának, Jézus Krisztusnak?

³⁷ A Jézus életéről és haláláról szóló történelmi beszámoló segít nekünk csalhatatlanul felismernünk, hogy Jézus Krisztus az Ézsaiás próféciájában szereplő Szolga, a Messiás. Mennyire hálásnak kell lennünk, hogy Jehova készségesen engedte, hogy drága Fia beteljesítse a Szolga prófétai szerepét szenvedésével és halálával, hogy megváltson bennünket a bűntől és a haláltól! Jehova ezzel kimutatta, hogy nagyon szeret minket. A Róma 5:8 ezt mondja: „Az Isten pedig abban ajánlja nekünk szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.” Mennyire hálásnak kell lennünk Jézus Krisztusnak, a felmagasztalt Szolgának is, aki készségesen halálra adta életét!

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 212. oldalon]

JEHOVA SZOLGÁJA

Hogyan töltötte be Jézus ezt a szerepet?

PRÓFÉCIA

ESEMÉNY

BETELJESEDÉS

Ézs 52:13 (NW)

Igen fölemelték és fölmagasztalták

Csel 2:34–36; Fil 2:8–11; 1Pét 3:22

Ézs 52:14

Hamis színben tüntették fel, és rossz hírét keltették

Máté 11:19; 27:39–44, 63, 64; Ján 8:48; 10:20

Ézs 52:15

Ámulatba ejt sok népet

Máté 24:30; 2Tessz 1:6–10; Jel 1:7

Ézs 53:1

Nem hittek benne

Ján 12:37, 38; Róma 10:11, 16, 17

Ézs 53:2

Szerény körülmények között kezdte emberi életét

Luk 2:7; Ján 1:46

Ézs 53:3

Utált és elhagyott volt

Máté 26:67; Luk 23:18–25; Ján 1:10, 11

Ézs 53:4

Betegségeinket viselte

Máté 8:16, 17; Luk 8:43–48

Ézs 53:5 (Kat.)

Átszúrták

Ján 19:34

Ézs 53:6

Mások vétkeiért szenvedett

1Pét 2:21–25

Ézs 53:7

Csendben maradt, és nem panaszkodott vádolói előtt

Máté 27:11–14; Márk 14:60, 61; Csel 8:32, 35

Ézs 53:8

Jogtalanul fogták perbe és ítélték el

Máté 26:57–68; 27:1, 2, 11–26; Ján 18:12–14, 19–24, 28–40

Ézs 53:9

Gazdagok mellé temették

Máté 27:57–60; Ján 19:38–42

Ézs 53:10 (NW)

Vétkességi áldozatul adta lelkét

Héb 9:24; 10:5–14

Ézs 53:11 (NW)

Sokak előtt nyitotta meg az utat, hogy igazságos állapotba juthassanak

Róma 5:18, 19; 1Pét 2:24; Jel 7:14

Ézs 53:12

Bűnösök közé számították

Máté 26:55, 56; 27:38; Luk 22:36, 37

[Kép a 203. oldalon]

’Emberektől utált volt’

[Kép a 206. oldalon]

„Száját nem nyitotta meg”

[Forrásjelzés]

Részlet Antonio Ciseri „Ecce Homo!” című festményéből

[Kép a 211. oldalon]

„Életét halálra adta”