Olvasók kérdései

Mivel Jehova Tanúi igyekeznek becsületesen élni, és megbíznak egymásban, mégis miért érzik úgy, hogy fontos írásos szerződést kötni, ha üzleti megállapodásokat kötnek egymással?

Ha ezt teszik, az összhangban van az Írásokkal, gyakorlatias és szeretetről tanúskodik. Miért? Nos, vegyük figyelembe az üzleti szerződéseknek ezeket az oldalait.

A Biblia írott feljegyzéseket tartalmaz azokról a megállapodásokról, amelyeket Isten kötött szövetséges népével, az izraelitákkal. Ez az igaz imádók által kötött üzleti megállapodásokat is magában foglalja. Az 1Mózes 23. fejezetében van egy beszámoló, amelyet megvizsgálhatnánk. Ábrahám, amikor szeretett Sárája meghalt, meg akart szerezni egy temetkezési helyet. Kapcsolatba lépett a Hebron közelében élő kananeusokkal. A 7–9. vers azt mutatja, konkrét árat kínált fel azért a földért, amelyet szeretett volna megszerezni. A 10. vers bizonyítja, hogy ezt az ajánlatot nyilvánosan tette, úgyhogy mások is hallották a város kapujában. A 13. vers szerint a tulajdonos felajánlotta, hogy odaadja a földet Ábrahámnak, de ő azt felelte, hogy csak úgy szeretné a földet, ha megvásárolhatja. A 17., 18. és 20. vers pedig elmondja, hogy ez pontosan így is történt, megerősítve „Khéth fiainak, mind azoknak szeme előtt, a kik az ő városának kapuján bemennek vala”.

De vajon ez másképp volt, ha egy ilyen üzleti megállapodásnál mind a két fél igaz imádó volt? A Jeremiás 32. fejezete adja meg a feleletet. A 6. verstől kezdődően láthatjuk, hogy Jeremiásnak meg kellett vennie egy földet az unokatestvérétől. A 9. vers azt mutatja, hogy méltányos árban egyeztek meg. Most olvasd el a 10–12. verset: „És [én, Jeremiás] beírám levélbe és megpecsétlém, és tanúkat is állíték, és megmérém a pénzt mérlegen. Ezután kezembe vevém a vétel felől való levelet, a mely meg vala pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges levelet [a le nem zártat, Újfordítású revideált Biblia] is. És a vétel felől való levelet odaadám Báruknak, a Néria fiának, a ki Mahásiás fia vala, Hanameélnek, az én nagybátyám fiának szemei előtt, és a tanúk szemei előtt, a kik be valának írva a vétel felől való levélbe, mindama júdaiak szemei előtt, a kik ülnek vala a tömlöcz pitvarában.”

Igen, bár Jeremiásnak hívőtársával, sőt rokonával volt üzleti kapcsolata, mégis eleget tett néhány ésszerű jogi eljárásmódnak. Két írott feljegyzést készítettek — az egyiket nyitva hagyták, hogy könnyen utánanézhessenek bizonyos dolgoknak, a másikat pedig lepecsételték, hogy tartalék igazoló példányról gondoskodjanak, ha netalán bármiféle kétség merülne fel a nyitva hagyott példány pontosságát illetően. A 13. vers szerint mindezt „azok szemei előtt” bonyolították le. Így tehát ez egy nyilvános, tanúk által igazolt, törvényes üzleti megállapodás volt. Jól látható tehát, az Írásokban példa van arra, hogy az igaz imádók úgy rendezik az ilyen megállapodásokat, hogy megerősítik és okmányokat készítenek.

Ez egyben gyakorlatias is. Tudjuk, mennyire igaz a mondás, hogy „idő és előre nem látott események érik mindannyiukat” (Prédikátor 9:11, NW [9:13]). Ez az odaadó és hűséges keresztényekre is vonatkozik. A Jakab 4:13, 14 ezt így fogalmazza meg: „Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk; a kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek?” Épp ezért talán belekezdhetünk egy terv megvalósításába, mondjuk egy vásárlásba, megállapodást köthetünk valamilyen munkára vagy szolgáltatásra, illetve készíthetünk valamilyen terméket valakinek. De mit hoz a holnap — vagy a következő hónap, a következő év? Mi lesz akkor, ha velünk vagy a másik féllel baleset történik? Ilyen esetben úgy tűnhet, nem vagyunk képesek eleget tenni a megállapodásnak. Mi történik akkor, ha nem tudjuk elvégezni a munkát, vagy megtenni a szolgálatot, vagy a másik fél szinte lehetetlennek tartja, hogy továbbra is fizessen nekünk, vagy hogy tartsa magát a megállapodásban vállalt kötelezettségéhez? Ha nincs írott megállapodás, komoly nehézségek merülhetnek fel — olyanok, amelyeket rendezni lehetett volna vagy el lehetett volna kerülni, ha lett volna egy könnyen érthető írott szerződés.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy sok területen az életnek éppen a bizonytalan természete még azt is jelentheti, hogy másvalakinek kell átvennie vagy rendeznie az én (vagy a másik fél) üzleti megállapodásait. Jakab még hozzáfűzte a 14. versben: „Bizony pára az [a ti éltetek], a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.” Reálisan tekintve a dolgokat, váratlanul meghalhatunk. Egy írásos megállapodás, egy szerződés lényegében lehetővé teheti másoknak, hogy továbbvigyék a megállapodás lebonyolítását, ha valami váratlan dolog történne bármelyik féllel.

Ez bizonyos értelemben elvezet minket a harmadik oldalhoz is — az írásos szerződések szeretetről tanúskodnak. Nyilván, ha bármelyik fél meghalna, vagy olyan baleset történne, amelyben cselekvőképtelenné válik, egy keresztény részéről szeretetteljes lett volna, ha írott feljegyzést készített volna a kötelezettségeiről vagy a pénzügyi várandóságokról. Nem bizalmatlanságot, hanem szeretetet mutatunk ki a testvérünk iránt, akivel üzletet kötünk, ha írásos szerződést készítünk, amely érthetően és pontosan közli, mit is köteles ő megtenni, vagy mit kell kapnia. Ez a szeretetteljes lépés a minimálisra csökkenti a neheztelés vagy a bosszúság lehetőségét, ha a tökéletlen felek közül valaki elfelejtene néhány részletet vagy felelősséget. S ki az, aki ne volna közülünk tökéletlen, feledékeny, vagy hajlamos arra, hogy félreértse a részleteket vagy a szándékot? (Máté 16:5).

Egyéb módon is szeretetről tanúskodik testvéreinkre, családunkra és a gyülekezetre nézve általában, ha írásos üzleti szerződést készítünk. De nyilvánvalónak kell lennie, azonkívül hogy szeretetről tanúskodik, az ilyen megfelelő mértékben részletekre kiterjedő írásos feljegyzés gyakorlatias, és összhangban van az Írásokkal.