Ősi cserépdarabok megerősítik a bibliai feljegyzéseket

A BIBLIA Isten ihletett Szava (2Timóteusz 3:16). Mindaz, amit a régi időkben élt emberekről, az akkori helyekről, valamint a vallási és politikai helyzetről ír, pontos. A Szentírás hitelessége semmi esetre sem függ a feltárt régészeti leletektől, noha ezek alátámasztják az ismereteinket, vagy éppen több fényt vetnek a Biblia tartalmára.

A régészek az ősi lelőhelyeken végzett ásatások során cserépdarabokból, azaz törött agyagedényekből találtak a legtöbbet. Az eredeti görög szó alapján ezeket osztrakonoknak is nevezik. Az ősi Közel-Keleten sok helyen, így Egyiptomban és Mezopotámiában is, az emberek cserépdarabokra jegyzeteltek, mert azok olcsók voltak. Osztrakonokra jegyezték fel a szerződéseket, az elszámolásokat, az adásvételeket és még sok egyéb dolgot. Olyanok voltak, mint ma egy jegyzettömb vagy egy darab papír. Általában tintával írtak rájuk. Némelyiken csupán egyetlen szó áll, míg másokra több tucatnyi sorban vagy hasábban írtak.

Az Izraelben végzett régészeti ásatások során számos bibliai időkből származó osztrakon került elő. Három gyűjtemény, melyek az i. e. VIII. és VII. századból származnak, különös figyelmet érdemelnek, mivel rengeteg olyan történelmi tényt támasztanak alá, melyekre a Biblia is utal. Ezek a szamáriai, az aradi és a lákisi osztrakonok. Vizsgáljuk meg közelebbről mindhármat.

A szamáriai osztrakonok

Szamária Izrael északi tíztörzs-királyságának volt a fővárosa egészen addig, amíg a várost i. e. 740-ben el nem foglalták az asszírok. A város megalapításáról az 1Királyok 16:23, 24 kijelenti: „Asának, Júda királyának harmincegyedik évében [i. e. 947-ben] lett Omri Izrael királya . . . Idővel megvette Szamária hegyét Sémertől két talentum ezüstön. Építkezni kezdett a hegyen, és . . . Szamáriának nevezte el a várost, amelyet épített.” A város még a római korban is létezett, amikor a nevét Szebasztéra változtatták. Végül az i. sz. VI. században eltűnt.

Egy régészcsoport 1910-ben feltárásokat végzett az ősi Szamária területén, és egy osztrakongyűjteményre bukkant, melynek eredetét az i. e. VIII. századra tette. A cserépdarabokra olaj- és borszállítmányokat jegyeztek fel, melyek a környező helyekről érkeztek Szamáriába. Egy könyv a következőket írja a felfedezésről: „Az 1910-ben talált 63 osztrakon . . . joggal nevezhető az egyik legfontosabb epigráfkollekciónak [írásos emlékek gyűjteményének], mely az ősi Izraelből származik, és mindmáig fennmaradt. A szamáriai osztrakonok nem a tartalmuknak köszönhetik jelentőségüket . . . , hanem annak a rengeteg izraelita személynévnek, nagycsaládok neveinek és földrajzi neveknek, amelyeket feljegyeztek rájuk” (Ancient Inscriptions—Voices From the Biblical World). Hogyan igazolják ezek a nevek a Biblia néhány apróbb részletét?

Amikor az izraeliták elfoglalták az Ígéret földjét, és felosztották a törzsek között, a majdani Szamária helye Manassé törzsének a területére esett. A Józsué 17:1–6 szerint Manassé törzséből tíz nagycsalád kapott földdarabot ezen a területen, akik Manassé unokájától, Gileádtól származtak. Ezek Abiézer, Hélek, Aszriel, Sikem és Semida voltak. A hatodik fiúnak, Héfernek, nem voltak fiúunokái, csak öt lányunokája: Mahla, Noa, Hogla, Milka és Tirca. Mindegyikük kapott egy-egy darab földet (4Mózes 27:1–7).

A szamáriai osztrakonok ezeknek a nagycsaládoknak a nevei közül hetet tartalmaznak, Gileád öt fiának a nevét, és Héfer lányunokái közül kettőét, Hogláét és Noáét. „A Biblián kívül a szamáriai osztrakonok is kapcsolatba hozzák a rajtuk lévő nevek révén Manassé nagycsaládjait azzal a területtel, ahol a Biblia szerint letelepedtek” – jegyzi meg egy forrásmű (NIV Archaeological Study Bible). Így az osztrakonok igazolják azt, amit a Biblia az izraelita törzsek korai történelmének erről a részletéről ír.

Úgy tűnik, a szamáriai osztrakonok azt is megerősítik, amit a Biblia Izrael vallási helyzetéről mond. Az osztrakonok írásának idején az izraeliták összekötötték Jehova imádatát a kánaáni Baál isten imádatával. Hóseás próféciája, amely szintén az i. e. VIII. században íródott, megjövendölte, hogy lesz idő, amikor a bűnbánó Izrael ’Férjemnek’ fogja nevezni Jehovát, és nem szólítja őt többé ’Baálomnak’ vagy ’Uramnak’ (Hóseás 2:16, 17 [2:18, 19, Katolikus fordítás]). Néhány személynév jelentése, melyek a szamáriai osztrakonokon szerepelnek: „Baál az atyám”, „Baál énekel”, „Baál erős”, „Baál emlékszik” és hasonlók. Minden 11 személynévre, melyben valamilyen formában megjelenik Jehova neve, 7 olyan név jut, mely Baál nevét tartalmazza.

Az aradi osztrakonok

Arad (Arád) egy ősi város volt, mely egy félig száraz területen feküdt, a Negebben, Jeruzsálemtől jóval délebbre. Az Aradban végzett ásatások során hat, egymást követően épített izraelita erődítmény került elő, az első Salamon királysága idejéből (i. e. 1037–998), az utolsó abból az időből, amikor a babilóniaiak i. e. 607-ben elpusztították Jeruzsálemet. Az ásatást végző régészek Aradban bukkantak rá a bibliai időkből származó osztrakonok legnagyobb gyűjteményére. Több mint 200 héber, arámi és egyéb nyelveken íródott lelet van közöttük.

Az aradi osztrakonok néhány darabja igazolja, amit a Biblia a papi családokról ír. Az egyik cserépdarab például említést tesz „Kórah fiairól”, akikre a 2Mózes 6:24 és a 4Mózes 26:11 is utal. A 42., 44–49., 84., 85., 87. és a 88. zsoltárok feliratai egyértelműen „Kórah fiainak” tulajdonítják ezeket a zsoltárokat. Az aradi osztrakonok emellett Pashúr és Meremót papi családjairól is beszélnek (1Krónikák 9:12; Ezsdrás 8:33).

Nézzünk egy másik példát. Egy erődítmény romjainál, mely röviddel azelőtt épült, hogy a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet, a régészek találtak egy cserépdarabot, melyet az erődítmény parancsnokának címeztek. Az ókori Izrael és Júda története című könyv szerint többek között ez áll rajta: „Uramnak, Eljásibnak. YHWH [Jehova] törődjön a te jóléteddel . . . Ami azt az ügyet illeti, amellyel kapcsolatban utasításokat adtál nekem: most már minden rendben van; YHWH templomában tartózkodik.” Sok tudós szerint a cserépdarabon említett templom az eredeti, Salamon idejében épült jeruzsálemi templom.

A lákisi osztrakonok

Az ősi, erődítményként szolgáló város, Lákis 43 kilométerre délnyugatra feküdt Jeruzsálemtől. Az 1930-ban folytatott ásatások során egy helyen több osztrakont is találtak. Ezek között legalább tizenkét olyan levél volt, melyet „rendkívül fontosnak tartanak . . . amiatt, hogy felvilágosítást adnak a politikai helyzetről és az általános zűrzavarról, mely Júdában uralkodott, amikor az ország készülődött a Nabukodonozortól [Babilónia királyától] jövő elkerülhetetlen támadásra”.

Ezek közül is a legfontosabbak azok a cserépdarabok, amelyeken egy Jaus nevű férfi – aki alighanem katonai parancsnok volt Lákisban – és egy alacsonyabb rangú tisztviselő leveleztek. A levelek nyelvezete hasonlít a szintén akkor élt prófétának, Jeremiás írásainak a nyelvezetéhez. Figyeljük meg, hogyan támasztja alá két ilyen levél azt, amit a Biblia erről a kritikus időszakról ír.

A Jeremiás 34:7-ben a próféta arról az időről ír, „amikor Babilon királyának hadserege hadat viselt Jeruzsálem ellen és Júda minden megmaradt városa ellen, Lákis és Azeka ellen; ugyanis ezek a megerősített városok maradtak meg Júda városai közül”. Az egyik lákisi levél írója úgy tűnik, ugyanezekről az eseményekről beszél. Ezt írja: „Figyeljük a lákisi (tűz-)jeleket . . . , mivel nem látjuk Azékát.” Sok tudós azt mondja, hogy ezek szerint Azékát vagy Azekát már bevették a babilóniaiak, és Lákis volt a következő célpontjuk. Figyelemre méltó, hogy a levélben „tűzjelekről” is szó van. A Jeremiás 6:1 szintén megemlíti a híradásnak ezt a módját.

Egy másik lákisi levélről úgy tartják, hogy megerősíti, amit Jeremiás és Ezékiel próféta írt, mégpedig hogy Júda királya megpróbálta megnyerni Egyiptom támogatását a Babilon elleni lázadásban (Jeremiás 37:5–8; 46:25, 26; Ezékiel 17:15–17). A levélben ez olvasható: „Most a szolgád a következő információt kapta: Konjáhu tábornok, Elnátán fia dél felé vonult, hogy behatoljon Egyiptomba.” A tudósok többsége úgy értelmezi ezt a lépést, mint egy arra tett erőfeszítést, hogy katonai segítséget kérjenek Egyiptomtól.

A lákisi osztrakonokon számos olyan név is szerepel, melyekkel Jeremiás könyvében találkozhatunk, mégpedig: Néria, Jaazánja, Gemária, Elnátán és Hosája (Jeremiás 32:12; 35:3; 36:10, 12; 42:1). Hogy a két forrásban található nevek ugyanazokat a személyeket takarják-e, azt nem tudni biztosan. De ha azt vesszük, hogy Jeremiás ugyanabban az időszakban élt, a hasonlóság szembetűnő.

Egy közös vonás

A szamáriai, az aradi és a lákisi osztrakongyűjtemények számos olyan tényt megerősítenek, melyet feljegyeztek a Bibliában. Így például családok neveit, földrajzi neveket és az akkori idők vallási és politikai légköréről szóló leírásokat. De mindhárom gyűjteménynek van egy fontos közös vonása.

Az aradi és a lákisi gyűjtemény levelei olyan szófordulatokat tartalmaznak, mint „hallassa YHWH az én urammal hírét a békességnek”. A lákisi üzenetek közül hétben található meg Isten neve – összesen 11-szer. Ezenkívül a három gyűjteményben fellelhető héber személynevek közül sokban szerepel Jehova nevének rövidített alakja. Így ezek az osztrakonok megerősítik, hogy Isten nevének a használata mindennapos volt akkoriban Izraelben.

[Kép a 13. oldalon]

Arad romjainál talált cserépdarab egy Eljásib nevű férfinak címezve

[Forrásjelzés]

Photograph © Israel Museum, Jerusalem; courtesy of Israel Antiquities Authority

[Kép a 14. oldalon]

Egy lákisi levél Isten nevével

[Forrásjelzés]

Photograph taken by courtesy of the British Museum