Jehova — Gyengéden könyörületes Atyánk
„Jehova nagyon gyengéd vonzalmú és könyörületes” (JAKAB 5:11, New World Translation With References, lábjegyzet).
1. Miért vonzódnak az egyszerű emberek Jehova Istenhez?
A VILÁGEGYETEM olyan nagy, hogy a csillagászok képtelenek megszámlálni minden galaxisát. A mi galaxisunk, a Tejút, olyan óriási, hogy az ember képtelen lenne megszámlálni összes csillagát. Némely csillag, miként az Antares, több ezerszer nagyobb és fényesebb a Napunknál. Milyen hatalmas kell hogy legyen a világegyetem minden csillagának Nagy Teremtője! Valóban, ő az, aki „kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja” (Ésaiás 40:26). Mégis, ugyanez az áhítatot keltő Isten „nagyon gyengéd vonzalmú és könyörületes” is egyben. Mennyire felüdíti ez az ismeret Jehova alázatos szolgáit, különösen azokat, akik üldöztetés, betegség, depresszió vagy más viszontagságok miatt szenvednek!
2. Hogyan tekintik gyakran az emberek e világban a gyengéd érzelmeket?
2 Sokan gyengeségeknek tekintik az olyanfajta lágyabb érzelmeket, mint a Krisztus „bensősége [gyengéd vonzalma, NW] és könyörülete” (Filippi 2:1, Vida fordítás). Az evolúció filozófiájának hatása alatt arra buzdítják az embereket, hogy önmagukat helyezzék előtérbe, még ha ez mások érzéseinek lábbal tiprását jelenti is. A szórakoztatóipar és a sportok számos mintaképe a férfiasság netovábbja, aki nem hullajt könnyeket vagy nem nyilvánít ki gyengéd vonzalmat. Némely politikai uralkodó hasonló módon ténykedik. A sztoikus filozófus, Seneca, aki a kegyetlen Néró császár nevelője volt, kihangsúlyozta, hogy a „szánalom gyengeség”. Egy enciklopédia kijelenti: „A sztoicizmus hatásai . . . továbbra is befolyást gyakorolnak az emberek elméjére, még a mostani időkben is” (M’Clintock and Strong’s Cyclopædia).
3. Hogyan jellemezte magát Jehova Mózesnek?
3 Ezzel ellentétben az emberiség Teremtőjének szívet melengető személyisége van. Ezekkel a szavakkal jellemezte magát Mózesnek: „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú . . . megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2Mózes 34:6, 7). Igaz, Jehova az igazságossága kiemelésével fejezte be személyének e jellemzését. Nem fogja felmenteni a szándékos bűnösöket a megérdemelt büntetés alól. Mégis, olyan Istenként jellemzi magát mindenekelőtt, aki nagy irgalmasságú.
4. Mi a szívet melengető jelentése annak a héber szónak, amelynek gyakori fordítása: ’irgalom’?
4 Az „irgalom” szón néha csak büntetés-elengedést értenek az emberek a szigorúan vett bírói értelemben. De a különböző bibliafordítások összehasonlításából kiderül, hogy gazdag jelentéstartalma van annak a héber melléknévnek, amely a ra·chám igéből ered. Egyes tudósok szerint az alapjelentése: „lágynak lenni”. Egy könyv kifejti, hogy a ra·chám szó „a könyörület mély és gyengéd érzéseit fejezi ki, mint amilyet annak látványa vált ki belőlünk, hogy gyengék vagy szenvednek azok, akik drágák nekünk vagy segítségünkre szorulnak” (Synonyms of the Old Testament). Az Insight on the Scriptures (Éleslátás az Írásokból) című könyv II. kötetének 375—379. oldalán egyéb, szívet melengető meghatározásokat találhatunk e kívánatos tulajdonságról.
5. Hogyan tűnt ki egyértelműen a Mózesi Törvényből az irgalom?
5 Isten gyengéd könyörületessége egyértelműen kitűnik az Izrael nemzetének adott Törvényéből. A hátrányos helyzetben lévőkkel, mint például az özvegyekkel, az árvákkal és a szegényekkel, könyörületesen kellett bánni (2Mózes 22:22–27; 3Mózes 19:9, 10; 5Mózes 15:7–11). Mindenkinek — beleértve a rabszolgákat és az állatokat is — javára kellett fordítania a nyugalom napját, a heti Sabbathot (2Mózes 20:10). Továbbá Isten megfigyelte azokat az egyéneket, akik gyengéden bánnak az egyszerű emberekkel. A Példabeszédek 19:17 megállapítja: „Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.”
Az isteni könyörületesség határai
6. Miért küldött Jehova prófétákat és követeket a népéhez?
6 Az izraeliták Isten nevét viselték, és a jeruzsálemi templomban gyakorolták imádatukat, amely ’Jehova Isten nevére’ épült ház volt (2Krónika 2:4, Kámory fordítás; 6:33). Idővel azonban kezdték megtűrni az erkölcstelenséget, a bálványimádást és a gyilkosságot, igen nagy szégyent hozva Jehova nevére. Könyörületes személyiségével összhangban, Isten türelmesen próbálta orvosolni e rossz helyzetet, anélkül hogy csapást mérne az egész nemzetre. Ismételten és „idejében küldött nekik üzenetet követei által, mert szánta népét és lakóhelyét. De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az ÚR haragja népe ellen, hogy nem volt mentség” (2Krónika 36:15, 16, Újfordítású revideált Biblia).
7. Mi lett Júda királyságával, amikor Jehova könyörületessége elérte legvégső határát?
7 Jehova könyörületes és lassú ugyan a haragra, de amikor szükséges, akkor bizony kinyilvánítja az igazságos haragot. Abban az időben legvégső határához érkezett az isteni könyörületesség. Ezt olvassuk a következményekről: „És [Jehova] reájok hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az ő szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szűzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá” (2Krónika 36:17). Ennélfogva Jeruzsálem és temploma elpusztult, s a nemzet fogságba vitetett Babilonba.
Könyörület az Ő nevéért
8., 9. a) Miért jelentette ki Jehova, hogy könyörülni fog nevéért? b) Hogyan hallgattatta el Jehova az ellenségeit?
8 A környező nemzetek örvendeztek e csapáson. Ezt mondták gúnyosan: „az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki!” Érzékenyen reagálva e szemrehányásra, Jehova kijelentette: „könyörültem [könyörülni fogok, NW] szent nevemért . . . És megszentelem az én nagy nevemet . . . és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr” (Ezékiel 36:20–23).
9 Miután 70 évig fogságban volt a nemzete, a könyörületes Isten, Jehova megszabadította azt, és megengedte, hogy visszatérjen Jeruzsálembe és újjáépítse ott a templomot. Ez elhallgattatta a környező nemzeteket, amelyek csak néztek nagy meglepetésükben (Ezékiel 36:35, 36). De sajnálatos módon Izrael nemzete ismét belekeveredett a helytelen dolgok gyakorlásába. Egy hűséges zsidó, Nehémiás, segített orvosolni a helyzetet. Nyilvános imát mondva a következőképpen foglalta össze, milyen könyörületesen bánt Isten a nemzettel:
10. Hogyan emelte ki Nehémiás Jehova könyörületességét?
10 „Nyomorúságok idején hozzád kiáltának, és te az égből meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nékik szabadítókat, és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből. És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének előtted, és te átadád őket ellenségeik kezébe, a kik uralkodának rajtok; s midőn ismét hozzád kiáltának, te az égből meghallgatád és megszabadítád őket irgalmasságod szerint sokszor . . . meghosszabbítád felettök kegyelmedet sok esztendőkön át” (Nehémiás 9:26–30; lásd még az Ésaiás 63:9, 10-et).
11. Milyen ellentét áll fenn Jehova és az emberek istenei között?
11 A zsidó nemzet végül örökre elvesztette kiváltságos állását, miután kegyetlenül elutasította Isten szeretett Fiát. Isten több mint 1500 éven át ragaszkodott nemzetéhez lojálisan. Ez örök tanúságul szolgál arra a tényre nézve, hogy Jehova valóban az irgalom Istene. Micsoda éles különbség van közte és a bűnös emberek által kitalált kegyetlen istenek és érzéketlen istenségek között! (Lásd a 8. oldalt.)
A könyörület legnagyobb megnyilvánulása
12. Mi volt a legnagyobb megnyilvánulása Isten könyörületének?
12 Isten könyörületének az volt a legnagyobb megnyilvánulása, hogy elküldte a földre szeretett Fiát. Való igaz, hogy Jézus feddhetetlen élete nagyon megörvendeztette Jehovát, mivel lehetővé tette neki, hogy tökéletes választ adjon az Ördög hamis vádjaira (Példabeszédek 27:11). Ugyanakkor azonban semmi kétség afelől, hogy soha, egyetlen emberi szülő sem volt kénytelen olyan nagy fájdalmat átélni, mint amilyet az okozott Jehovának, hogy végig kell néznie, amint szeretett Fia kegyetlen és megalázó halált szenved. Ez nagy szeretetet mutató áldozat volt, amely megnyitotta az utat az emberiség megmentése előtt (János 3:16). Ahogy azt Zakariás, Keresztelő János apja megjövendölte, magasztalta ez „a mi Istenünk gyengéd könyörületességét” (Lukács 1:77, 78, NW).
13. Milyen fontos módon tükrözte vissza Jézus az Atyja személyiségét?
13 Isten Fiának földre küldése ezenkívül világosabb képet adott az emberiségnek Jehova személyiségéről. Hogyan? Úgy, hogy Jézus tökéletesen visszatükrözte Atyja személyiségét, különösen abban, hogy gyengéd könyörülettel bánt az egyszerű emberekkel! (János 1:14; 14:9). Ebben a vonatkozásban a három evangéliumíró, Máté, Márk és Lukács, a görög szplag·khní·zo·mai igét használja, amely a ’belső részek’ jelentésű görög szóból ered. „Már magából az eredetéből is látható — magyarázza William Barclay, bibliatudós —, hogy nem szokványos szánalmat vagy könyörületet ír le, hanem olyan érzelmet, amely legbensőbb énjéig megindítja az embert. A görögben ez a legerősebb szó a könyörület érzésére.” Különféle fordításai: „szánakozni [szánalmat érezni, NW]” vagy „megszánni [szánalomra indulni, NW]” (Márk 6:34; 8:2).
Amikor Jézus szánalmat érzett
14., 15. Hogyan indul szánalomra Jézus az egyik galileai városban, és mire világít ez rá?
14 A színhely Galilea egyik városa. Egy „poklossággal teljes” férfi közeledik Jézushoz, anélkül hogy hallatná a szokásos figyelmeztetést (Lukács 5:12). Vajon Jézus megdorgálja őt nyersen, amiért nem kiáltja, hogy „tisztátalan, tisztátalan”, amint azt Isten Törvénye megköveteli? (3Mózes 13:45). Nem. Jézus inkább odafigyel a férfi kétségbeesett könyörgésére: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.” Jézus „megszánja” a poklos férfit, kinyújtja feléje kezét, és megérinti őt, ezt mondva: „Akarom, tisztulj meg!” A férfi egészsége azonnal helyreáll. Jézus így nemcsak Istentől kapott csodálatos erőit mutatja be, hanem azokat a gyengéd érzéseket is, amelyek arra indítják, hogy felhasználja az ilyen erőket (Márk 1:40–42, Úf).
15 Vajon előbb közeledni kell Jézushoz ahhoz, hogy kimutassa a könyörület érzéseit? Nem. Valamivel később összetalálkozik egy Nain városából jövő temetési menettel. Semmi kétség, Jézus már sok temetést látott korábban, de ez a temetés különösen tragikus. Az elhunyt személy egy özvegyasszony egyetlen fia. Jézus „megszánja” az asszonyt, odalép hozzá, és ezt mondja: „Ne sírj!” Aztán végrehajtja a kiemelkedő csodát: életre kelti fiát (Lukács 7:11–15, Úf).
16. Miért érez szánalmat Jézus az őt követő nagy tömeg iránt?
16 A fenti esetekből azt az igen figyelemreméltó tanulságot merítjük, hogy amikor Jézus „megszánja” az embereket, akkor valami pozitív dolgot tesz, hogy segítsen. Egy későbbi alkalommal Jézus szemügyre veszi a nagy tömegeket, amelyek szüntelenül követik. Máté arról számol be, hogy „könyörületességre indula rajtok [szánalmat érzett irántuk, NW], mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Máté 9:36). A farizeusok keveset tesznek azért, hogy csillapítsák a köznép szellemi éhségét. Ehelyett sok szükségtelen szabállyal terhelik meg az egyszerű embereket (Máté 12:1, 2; 15:1–9; 23:4, 23). A köznépről alkotott nézetük megmutatkozott, amikor ezt mondták azokról, akik odafigyeltek Jézusra: „ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!” (János 7:49).
17. Hogyan indítja meg Jézust a tömegek iránti szánalma, és milyen nagy horderejű irányelvről gondoskodik ezért?
17 Ezzel ellentétben Jézust mélységesen megindítja a tömegek szellemileg siralmas állapota. De egyszerűen túl sokan érdeklődnek ahhoz, hogy egyénileg tudjon törődni velük. Így hát azt mondja tanítványainak, imádkozzanak több munkásért (Máté 9:35–38). Az ilyen imákkal összhangban Jézus a következő üzenettel küldi ki apostolait: „Elközelített a mennyeknek országa.” Az akkor adott útmutatások mind a mai napig értékes irányelvként szolgálnak a keresztények számára. Semmi kétség, Jézus könyörületet tükröző érzései arra indítják őt, hogy csillapítsa az emberiség szellemi éhségét (Máté 10:5–7).
18. Hogyan reagál Jézus, amikor a tömegek megzavarják visszavonultságában, és milyen tanulságot merítünk ebből?
18 Egy másik esetben Jézus megint csak aggodalmat érez a tömegek szellemi szükségletei miatt. Ez alkalommal ő és az apostolai fáradtak a mögöttük álló eseménydús prédikáló körúttól, és olyan helyet keresnek, ahol megpihenhetnek. De az emberek hamar rájuk találnak. Jézust nem irritálta, hogy megzavarják visszavonultságukban, ehelyett inkább „megszáná” őket, ahogy azt Márk leírja. És mi váltotta ki Jézus mélyről fakadó érzéseit? „Olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok.” Jézus ismét cselekedetekkel fejezi ki érzéseit, és tanítani kezdi a tömegeket „Isten országáról”. Igen, olyan mélyen megindította őt szellemi éhségük, hogy feláldozta a szükséges pihenést, hogy tanítsa őket (Márk 6:34; Lukács 9:11).
19. Hogyan törődött Jézus a tömegekkel még a szellemi szükségleteiken túlmenően is?
19 Bár Jézus elsődlegesen az emberek szellemi szükségleteivel törődött, sohasem hagyta figyelmen kívül alapvető fizikai szükségleteiket. Ugyanazon alkalommal „meggyógyítá” azokat is, „a kiknek gyógyulásra volt szükségök” (Lukács 9:11). Egy későbbi alkalommal történt, hogy a tömegek már hosszú ideje vele voltak, s távol az otthonuktól. Érzékelve fizikai szükségleteiket, Jézus ezt mondta tanítványainak: „Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton” (Máté 15:32). Jézus most olyasvalamit tesz, amivel megelőzi az esetleges szenvedést. Férfiak, nők és gyermekek ezreit látja el csodálatosan élelemmel, amelyet hét kenyérből és néhány kis halból állít elő.
20. Mit tanulunk az utolsó olyan feljegyzett esetből, amely szerint Jézus szánalomra indult?
20 Az utolsó feljegyzett eset arról, hogy Jézus szánalomra indult, akkor történt, amikor utoljára utazott Jeruzsálembe. Nagy tömegek mennek vele a Pászka megünneplésére. A Jerikóhoz közeli úton két vak koldus egyre csak ezt kiáltja: „Uram . . . könyörülj rajtunk!” A tömegek megpróbálják elcsitítani őket, de Jézus magához hívja a vakokat, és megkérdezi, mit akarnak, hogy cselekedjen. „Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink” — könyörögnek. „Megszánván” őket, Jézus megérinti a szemüket, és látnak (Máté 20:29–34). Milyen fontos tanulságot merítünk ebből! Jézus a földi szolgálatának utolsó hete előtt áll. Sok munkát kell még elvégeznie, mielőtt kegyetlen halált szenved Sátán ügynökeinek kezétől. Mégsem engedi meg, hogy e nagy jelentőségű idő nyomása megakadályozza őt abban, hogy a könyörület gyengéd érzéseivel viseltessen a kevésbé fontos emberi szükségletek iránt.
Szemléltetések, amelyek kiemelik a könyörületességet
21. Mit szemléltet az, hogy az úr elengedi a szolgája nagy adósságát?
21 A görög szplag·khní·zo·mai ige, amely e Jézus életéről szóló beszámolókban szerepel, Jézus szemléltetései közül háromban szintén szerepel. Az egyik történetben egy rabszolga esedezve kér időt arra, hogy visszafizessen egy nagy adósságot. Az ura „megszánván” őt, elengedi az adósságot. Ez azt szemlélteti, hogy Jehova Isten nagy könyörületet mutatott mindeddig azzal, hogy minden olyan keresztény egyénnek elengedte a bűn nagy adósságát, aki hitet gyakorol Jézus váltságáldozatában (Máté 18:27; 20:28).
22. Mit szemléltet a tékozló fiúról szóló példázat?
22 Aztán itt van a tékozló fiú története. Emlékezz vissza, mi történik, amikor az önfejű fiú hazatér. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és [gyengéden, NW] megcsókolta őt” (Lukács 15:20, Úf). Ez azt mutatja, hogy ha egy keresztény, aki önfejűvé vált, őszinte megbánást tanúsít, akkor Jehova szánalmat érez, és gyengéden visszafogadja őt. Így hát e két szemléltetéssel Jézus rávilágít arra, hogy Atyánk, Jehova „nagyon gyengéd vonzalmú és könyörületes” (Jakab 5:11, New World Translation With References, lábjegyzet).
23. Milyen tanulságot merítünk Jézus barátságos szamaritánusról szóló szemléltetéséből?
23 A szplag·khní·zo·mai harmadik szemléltetésbeli használata a könyörületes szamaritánusra vonatkozik, aki „könyörületességre [szánalomra, NW] indula” egy zsidó nehéz helyzetén, akit kiraboltak és félholtan magára hagytak (Lukács 10:33). Cselekedetekkel kinyilvánítva ezeket az érzéseket, a szamaritánus minden erejét latba vetette, hogy segítsen az idegenen. Ez azt mutatja, hogy Jehova és Jézus elvárják az igaz keresztényektől, hogy kövessék példájukat a gyengédség és a könyörület kinyilvánításában. A következő cikkben ki fogjuk fejteni néhány módját annak, hogy miként tehetjük ezt meg.
Ismétlő kérdések
◻ Mit jelent nagy irgalmasságúnak lenni?
◻ Hogyan tanúsított Jehova könyörületet a nevéért?
◻ Mi a legnagyobb megnyilvánulása a könyörületnek?
◻ Milyen kiemelkedő módon tükrözi vissza Jézus az Atyja személyiségét?
◻ Mit tanulunk Jézus könyörületes cselekedeteiből és a szemléltetéseiből?
[Kiemelt rész a 12–13. oldalon]
SZEMLÉLETES KIFEJEZÉS A „GYENGÉDEN SZERETŐ TÖRŐDÉSRE”
„BELSŐ részem, belső részem fáj” — kiáltott fel Jeremiás próféta. Vajon egy abból adódó bélbántalomra panaszkodott, hogy valami rossz dolgot evett? Nem. Jeremiás héber szóképet alkalmazott annak leírására, hogy mélységesen aggasztja őt a Júda királyságát fenyegető csapás (Jeremiás 4:19, Káldi fordítás).
Mivel Jehova Isten mély érzésekkel rendelkezik, a ’belső részek’ vagy ’belek’ kifejezés héber megfelelője (me·ʽím) gyengéd érzelmeinek leírására is használatos. Évtizedekkel Jeremiás napjai előtt például Izrael tíz-törzs királyságát fogságba hurcolta Asszíria királya. Jehova megengedte ezt mint büntetést az izraeliták hűtlensége miatt. De vajon ott felejtette őket Isten a fogságban? Nem. Továbbra is mélységesen ragaszkodott hozzájuk mint szövetséges népének részéhez. Efraimnak, a legkiemelkedőbb törzsnek nevével utalva rájuk ezt kérdezte Jehova: „Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta” (Jeremiás 31:20).
Az „én belső részeim megindultak” kifejezés használatával Jehova szókép formájában írta le a fogságban lévő népe iránti vonzalmának mélységes érzéseit. A XIX. századi bibliatudós, E. Henderson így írt az ezt a verset tárgyaló szövegmagyarázatában: „Semmi sem tudja felülmúlni a visszatérő tékozló iránti gyengéd szülői érzés megindító kinyilvánítását, amelyet itt mutat be Jehova . . . Bár így szólt ellenük [a bálványimádó efraimiták ellen], és megbüntette őket . . ., soha nem felejtette el őket, hanem ellenkezőleg: örömmel tekintett előre arra, hogy végül is felépülnek.”
A ’belek’ vagy ’belső részek’ kifejezés görög megfelelőjét hasonlóképpen alkalmazzák a Keresztény Görög Iratok is. Amikor nem szó szerinti értelemben szerepel — miként a Cselekedetek 1:18–ban —, akkor a vonzalom vagy a könyörület gyengéd érzelmeire utal (Filemon 12, Csia fordítás). A szó olykor ahhoz a görög szóhoz kapcsolódik, amelynek jelentése: ’jó’ vagy ’jól’. Pál apostol és Péter apostol az összetett kifejezést használja, amikor arra buzdítja a keresztényeket, hogy legyenek „gyengéden könyörületesek”, szó szerint olyanok, akik ’jól hajlanak a szánalomra’ (Efézus 4:32; 1Péter 3:8, NW). A ’belek’ kifejezés görög megfelelője a görög pol·ý szóval is összekapcsolódhat. Az összetett alak szó szerinti jelentése: ’sok béllel rendelkezni’. E nagyon ritka görög kifejezés csak egyszer fordul elő a Bibliában, és az Jehova Istenre utal. A New World Translation így adja vissza ezt: „Jehova nagyon gyengéd vonzalmú” (Jakab 5:11).
Milyen hálásaknak kellene lennünk, hogy a világegyetem leghatalmasabb személye, Jehova Isten, ennyire különbözik a könyörtelen emberek által kitalált kegyetlen istenektől! Utánozva „gyengéden könyörületes” Istenüket, az igaz keresztények indíttatást éreznek arra, hogy egymással is hasonlóképpen bánjanak (Efézus 5:1).
[Kép a 10. oldalon]
Amikor az isteni könyörületesség elérte legvégső határát, Jehova megengedte a babiloniaknak, hogy leigázzák önfejű népét
[Kép a 11. oldalon]
Jehovának olyan nagy fájdalmat kellett hogy okozzon szeretett Fia halálának látványa, amilyenhez foghatót soha senki nem kényszerült elszenvedni
[Kép a 15. oldalon]
Jézus tökéletesen visszatükrözte Atyja könyörületes személyiségét