NEBUZÁRADÁN

(babiloni eredetű;  jel.: ’Nébó utódot adott’):

A testőrség parancsnoka, aki fontos szerepet töltött be Nabukodonozor seregében, amikor i. e. 607-ben ténylegesen elpusztították Jeruzsálemet. Nem derül ki, hogy Nebuzáradán jelen volt-e az ostrom elején és akkor, amikor áttörték Jeruzsálem falát, ugyanis kb. egy hónappal később volt az, hogy „eljött Jeruzsálemhez”, tehát azután, hogy Sedékiás királyt Nabukodonozor elé vitték, és megvakították (2Ki 25:2–8; Jr 39:2, 3; 52:6–11).

Nebuzáradán a városon kívülről irányította a babilóniaiaknak a város elpusztításával kapcsolatos ténykedéseit, ami „a hónap hetedik napján” (az ötödik v. áb hónapban) kezdődött meg, és magában foglalta a templom kifosztását – elhurcolva a kincseket –, a fal lerombolását, a foglyok sorsának intézését, valamint azt, hogy megengedték néhány szegény embernek, hogy maradjon (2Ki 25:8–20; Jr 39:8–10; 43:5, 6; 52:12–26). Három nappal később, a hónap tizedik napján, úgy tűnik, Nebuzáradán „bejött Jeruzsálembe” („belépett Jeruzsálembe”, RS, JB), és miután megszemlélte, felgyújtotta Jehova házát, és porig égette a várost (Jr 52:12, 13). Josephus megjegyzi, hogy i. sz. 70-ben a Heródes által újjáépített templomot pontosan ugyanazon a napon, az ötödik hónap tizedik napján égették fel, mint Salamon templomát (A zsidó háború. VI. könyv, IV. fej., 6., 9. bek.; lásd: ÁB).

Nebuzáradán Nabukodonozor parancsára szabadon bocsátotta Jeremiást, kedvesen beszélt vele, és megengedte neki, hogy döntse el, mit szeretne tenni, valamint felajánlotta neki, hogy gondoskodik róla, és ellátta élelemmel meg más ajándékokkal. Ezenkívül Nebuzáradán volt Babilon királyának a szószólója, amikor Gedáliát kinevezte az ott maradók kormányzójává (2Ki 25:22; Jr 39:11–14; 40:1–7; 41:10). Mintegy öt évvel később, i. e. 602-ben, Nebuzáradán újabb zsidókat vitt száműzetésbe, valószínűleg azokat, akik a környező területekre menekültek (Jr 52:30).