Jehova az egyes személyeknek is az osztályrésze volt

 8. Mondd el, milyen nehézséggel küzdött a lévita Asáf.

⁸ A lévitáknak mint törzsnek Jehova volt az osztályrésze. Figyelemre méltó azonban, hogy voltak léviták, akik mint egyének jelentették ki ezt: „Jehova az én osztályrészem”. Ezzel fejezték ki az Isten iránti odaadásukat, és azt, hogy rá támaszkodnak (Sir 3:24).

11. Milyen kérdés merült fel Jeremiásban, és hogyan kapott rá választ?

¹¹ Jeremiás próféta szintén egy olyan lévita volt, aki elismerte, hogy Jehova az ő osztályrésze. Vizsgáljuk meg, hogy mit értett ez alatt. Jeremiás egy Jeruzsálemhez közeli lévita városban, Anatótban lakott (Jer 1:1). Jeremiás egyszer nagyon összezavarodott. Azon tűnődött, hogy miért élnek bőségben a gonoszok, és miért szenvednek az igazságosak (Jer 12:1). Miután tanúja volt annak, ami Jeruzsálemben és Júdában történt, ’panaszkodott’ Jehovának a látottak miatt, mivel jól tudta, hogy Jehova igazságos. Jehova ezután egy prófécia leírására ihlette Jeremiást. Ez a prófécia és az, ahogyan Jehova valóra váltotta azt, választ adott Jeremiás kérdésére. Jehova prófétai szavaival összhangban, azok, akik engedelmeskedtek az útmutatásának, ’zsákmányul kapták a lelküket’, míg a jólétnek örvendő gonoszok nem törődtek a figyelmeztetéssel, és elpusztultak (Jer 21:9).

12–13. a) Miért mondta Jeremiás azt, hogy Jehova az osztályrésze, és milyen volt a gondolkodásmódja? b) Miért kellett Izrael összes törzsének várakoznia Jehovára?

¹² Amikor Jeremiás később látta, hogy feldúlták a hazáját, úgy érezte, mintha sötétségben járna, mintha Jehova olyan ’helyre ültette volna, mint a régen meghaltakat’ (Sir 1:1, 16; 3:6). Jeremiás korábban azt mondta a makacs nemzetnek, hogy térjen vissza égi Atyjához. De ők már annyira gonoszak voltak, hogy Isten úgy döntött, hagyja elpusztulni Jeruzsálemet és Júdát. Jeremiásnak nagy fájdalmat okozott ez, pedig ő nem is volt hibás. Fájdalmas érzései közepette a próféta megemlékezett Isten irgalmáról. Ezt mondta: „nincs még végünk”. Igen, Jehova irgalma „minden reggel megújul”. Jeremiás ekkor jelentette ki: „Jehova az én osztályrészem”. Továbbra is az lehetett a kiváltsága, hogy Jehova prófétájaként szolgálhatott. (Olvassátok fel: Siralmak 3:22–24.)

¹³ Az izraeliták 70 évre elveszítették a szülőföldjüket, és az pusztán hevert (Jer 25:11). De azzal, hogy Jeremiás azt mondta, hogy ’Jehova az osztályrésze’, azt fejezte ki, hogy ő bízik Isten irgalmában, és emiatt ’várakozik rá’. Izrael összes törzse elveszítette az örökségét, így nekik is olyan gondolkodásmódra volt szükségük, mint amilyen Jeremiás prófétáé volt. Jehova volt az egyetlen reményük. A 70 év elteltével Isten népe visszatért a hazájába, és újra kiváltsága volt Istent szolgálni (2Krón 36:20–23).