IGA

Egy rúd, amelyet valaki a vállán hordott, és amelynek mindkét végéről teher lógott (vö.: Ézs 9:4), illetve egy olyan farúd vagy fakeret, amelyet két igavonó állat (általában marha) nyakába tettek, amikor valamilyen földművelő eszközt vagy szekeret húzattak velük (4Mó 19:2; 5Mó 21:3; 1Sá 6:7). Hogy az utóbbi keresztrúd a helyén maradjon, rendszerint két szíjjal rögzítették az egyes állatok nyakára. Némelyik igán nem szíjak voltak, hanem két egyenes rúd, amely az állatok nyakának két oldalán állt ki az igából, és ezeket kötéllel rögzítették az állatok szügyénél. De volt olyan is, hogy az állatok homlokára erősítették az igát a szarvaik tövénél. Azok az igák, melyeket az ókori Egyiptomban az emberek a vállukon hordtak, amikor vizet vagy más terhet vittek, úgy 1 m-esek voltak, és a végükön szíjak lógtak, hogy arra rögzítsék a terheket.

Az eredeti nyelvű megfelelői: Az iga gondolatát hordozó görög szavak (zü·goszʹ, zeuʹgosz) a zeuʹgnü·mi szóból erednek, melynek jelentése: ’igába fog; összeházasít; összekapcsol; összeköt; egyesít’. Általában két állatot fogtak egy igába, ezért jelentheti a görög zeuʹgosz szó azt, hogy ’pár’, mint mondjuk az ’egy pár gerle’ kifejezésben (Lk 2:24; 14:19). A héber ceʹmedh szó némiképp megfelel a görög zeuʹgosz szónak, és a következőket jelentheti: ’pár’ (Bí 19:3, 10; 1Sá 11:7), ’fogat’ (1Ki 19:19, 21) vagy ’hold’, tehát akkora terület, amekkorát egy fogat bika egy nap alatt tud felszántani (1Sá 14:14; Ézs 5:10). Egy teljesen másik héber szó (ʽól) viszont arra az eszközre utal, amellyel igába fognak vagy egyesítenek dolgokat (4Mó 19:2). Egy másik héber szó (mó·táʹ; ’igarúd’) is összefüggésbe hozható az igával (3Mó 26:13; Ézs 58:6, 9; Jr 27:2; 28:10, 12, 13; Ez 30:18; 34:27), és az 1Krónikák 15:15-ben azokra a rudakra utal, amelyekkel a szövetségládát hordozták. A görög zü·goszʹ szó amellett, hogy az igát jelöli, vonatkozhat más tárgyakra is, amelyek két vagy több dolgot egyesítenek. Egy kétkarú mérleg esetében például a mérleg két serpenyőjét összekötő rúd olyan, mint egy iga; ezért van úgy fordítva a Jelenések 6:5-ben a zü·goszʹ szó, hogy „mérleg”. A héber ʽól szóhoz hasonlóan (1Mó 27:40; Ézs 9:4) a zü·goszʹ is érthető arra az igarúdra, amellyel valaki terheket cipel, a két végén egyenlően elosztva.

Jelképes értelem: A rabszolgáknak gyakran kellett terheket cipelniük (vö.: Jzs 9:23; 1Ti 6:1), ezért helyénvaló, hogy az iga azt is jelenti, amikor valaki egy másik személy rabszolgája vagy alávetettje lesz – például amikor Ézsau alá lett rendelve Jákobnak (1Mó 27:40) –; egy uralkodó vagy nemzet alávetettje lesz (1Ki 12:4–14; 2Kr 10:4–14; Ez 34:27); illetve jelenthet még elnyomást és szenvedést is (Ézs 58:6–9). A vasiga súlyosabb rabságot fejezett ki, mint a fából készült iga (5Mó 28:48; Jr 28:10–14). Ha valaki eltávolította vagy összetörte az igát, az azt szemléltette, hogy megszabadul a rabságból, az elnyomás alól vagy a kizsákmányolástól (3Mó 26:13; Ézs 10:27; 14:25; Jr 2:20; 28:2, 4; 30:8; Ez 30:18).

Azzal, hogy Jeruzsálem Nabukodonozor király kezébe került, a város lakosai a meghódolás súlyos igája alá kerültek, vagyis alá lettek rendelve Babilonnak. Ez az iga különösen nehéz volt az időseknek, akik korábban nem tapasztaltak ilyesmit. (Vö.: Ézs 47:6.) Jeremiás nyilván erre célzott a siralmaiban, melyek Jeruzsálem pusztulása láttán fogalmazódtak meg benne: „Javára van az életerős férfinak, ha igát hordoz ifjúkorában.” Ha valaki fiatalon megtanulja a szenvedés igáját hordozni, sokkal könnyebben fog igát viselni az élete későbbi szakaszában, mégpedig úgy, hogy közben nem veszíti el a reményt (Si 3:25–30).

Jóllehet az emberek és a nemzetek elnyomtak másokat, Jehova Isten soha nem rakott elnyomó vagy fájdalmas igát a hűséges szolgáira. Hóseás próféta által Jehova emlékeztette Izraelt, hogy milyen irgalmasan bánt vele: „Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékeivel; így olyan voltam hozzájuk, mint akik leemelik állkapcsukról az igát, és gyengéden etettem mindegyiküket” (Hó 11:4). Jehova tehát úgy bánt az izraelitákkal, mint az, aki leemeli vagy annyira hátratolja az igát, hogy az állat kényelmesen tudjon enni. Az izraelitáknak csak akkor kellett az ellenséges nemzetek elnyomó igáját magukra venniük, ha széttörték az Istennek való alárendeltség igáját (Jr 5:5). (Vö.: 5Mó 28:48; Jr 5:6–19; 28:14.)

A Törvény, melyet Izrael nemzete kapott, iga volt, hiszen eleget kellett tenniük a Jehova Istentől kapott kötelezettségeknek és felelősségeknek. Mivel a Törvény szent, igazságos és jó volt, ezért ami abban elő volt írva, az nem okozott sérülést az izraelitáknak (Ró 7:12). Ám mivel bűnösök és tökéletlenek voltak, nem tudták tökéletesen megtartani, ezért olyan igának bizonyult, amelyet ’sem az ősatyáik, sem ők nem tudtak elhordozni’ (vagyis a Törvény megszegéséért ítélet alá estek). Erre mutatott rá Péter, amikor elmondta, hogy nem szükséges kötelezni a nem zsidó keresztényeket arra, hogy megtartsák „Mózes törvényét” (Cs 15:4–11). Nem a Törvény miatt lettek rabszolgák, hanem a bűn miatt (Ró 7:12, 14). Ezért az, ha valaki úgy próbált volna az élet elnyerésére törekedni, hogy igyekszik tökéletesen megtartani a mózesi törvényt, nemcsak hogy lehetetlen lett volna, de egyben azt is jelentette volna, hogy hagyja magát „ismét rabszolgaság igájába fogni”, mert bűnös lévén és a bűn rabszolgája lévén a Törvény elítélte őt, nem adva lehetőséget olyan áldozatra, amely igazán megfelelő lett volna a bűneire. Ezt Krisztus váltsága tudta biztosítani (Ga 5:1–6).

Jézus földi szolgálata idején a zsidók a mózesi törvény igáját hordozták, és ehhez még hozzájött az emberi hagyományok tömkelegének nyomasztó súlya. Jézus Krisztus az írástudókra és a farizeusokra vonatkozóan kijelentette: „Nehéz terheket kötöznek egybe és raknak az emberek vállára, de ők maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani” (Mt 23:4). Tehát szellemi szemszögből az átlagemberek különösképpen ’meg voltak terhelve’. Ezért mondhatta ezt Jézus: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Mt 11:28–30). Ha az ’iga’ szó alatt Jézus azt értette, amit égi Atyja helyezett rá, akkor a fenti szavak azt fejezhették ki, hogy mások egy igába kerülhetnek vele, és ő segít nekik. Ha viszont az iga itt arra vonatkozik, amit Jézus helyez az emberekre, akkor ebben a versben arra utalnak a szavai, hogy az ilyen személyek az ő tanítványaiként alárendelik magukat Krisztus hatalmának és irányításának. Valószínű, hogy Pál apostol a Filippi 4:3-ban egy bizonyos testvérre utalt a filippi gyülekezetből az „igazi igatárs” kifejezéssel, tehát egy olyan személyre, aki Krisztus igáját hordozza.

A házasság, mivel összeköti a férjet és a feleséget, olyan, mint egy iga (Mt 19:6). Ennélfogva ha egy keresztény nem hívő személlyel lép házasságra, az ’felemás iga’ lesz (2Ko 6:14), és nagyon nehézzé teszi, hogy gondolatban és tettben egyek legyenek.