NAGY SÁNDOR

(férfit védő):

III. Alexandrosz. II. Philipposznak, Makedónia királyának és feleségének, Olümpiasznak a fia, aki Pellában született i. e. 356-ban. Bár a Biblia nem említi név szerint, de az ötödik világhatalom feletti uralmát a születése előtt már két évszázaddal előre megjövendölte (Dá 8:5–7, 20, 21).

Nagy Sándor a húszas éveinek az elején, vagyis két évvel azután, hogy apját orvul meggyilkolták és ő került a trónra, lépéseket tett arra, hogy meghódítsa a világot (Dá 8:5). Ez a lendületes, fiatal hadvezér a viszonylag kis seregét a nagy mélységben felállított falanx alakzatban vonultatta föl, vagyis egy olyan taktika szerint, amelyet még apja vezetett be, ő pedig hatékonysága tetőfokára fejlesztett.

A perzsák felett Kis-Ázsiában aratott két döntő győzelme után (az elsőt a Granikosz folyónál, a másikat Isszosznál aratta, ahol a félmillió fősre becsült, óriási perzsa sereg csúfos vereséget szenvedett) Nagy Sándor nem vette üldözőbe a menekülő perzsákat, hanem Tírusz szigetvárosára fordította figyelmét. Évszázadokkal korábban meg lett jövendölve, hogy Tírusz falait, tornyait, házait, sőt a porát is a tengerbe vetik (Ez 26:4, 12). A város szárazföldi részét Nabukodonozor elpusztította, és igencsak nagy jelentősége van annak, hogy sok évvel ezután Nagy Sándor az elpusztított városrész törmelékeiből emelt 800 m hosszú töltést, hogy a szigetvároshoz jusson. Flottájával és hadigépeivel tört-zúzott, mígnem i. e. 332 júliusában elpusztította a tengernek eme büszke úrnőjét.

Jeruzsálem viszont megadva magát szélesre tárta kapuit, és Josephus szerint (A zsidók története. XI. könyv, 8. fej., 5.) a zsidók megmutatták Nagy Sándornak Dániel könyvének egy próféciáját, feltételezhetően a 8. fejezetből, amely beszámol róla, hogy egy hatalmas, görög király leigázza és legyőzi a Perzsa Birodalmat. Erre Nagy Sándor megkímélte Jeruzsálemet, és D felé nyomult Egyiptomba, ahol szabadítóként üdvözölték. Ott alapította Alexandria városát, a tudás székhelyét, ahol a görög Septuaginta is készült. K felé fordítva tekintetét, Egyiptomból visszatért Palesztinán keresztül, és 47 000 emberrel Gaugaméla közelében legyőzte az újjászervezett, óriási perzsa sereget. Rögtön ezután III. Dáriuszt (Dareioszt) meggyilkolták egykori barátai, Babilon megadta magát, Nagy Sándor pedig előretört, hogy megszerezze Szúzát és Perszepoliszt. Hadjáratát folytatva innen Indiába ment, mielőtt újra Ny felé fordult.

A győzelmek utáni események: Nagy Sándornak nagyratörő tervei voltak, mégpedig az, hogy Babilont újjáépíti és fővárosává teszi, de ezek sohasem váltak valóra. Pontosan úgy, ahogyan Dániel megjövendölte, „amint hatalmassá vált”, vagyis a hatalma csúcsán megtört és elragadta a halál (Dá 8:8). I. e. 323-ban, 32 éves korában, élete virágában hirtelen elhunyt, valószínűleg a malária miatt, melyet csak súlyosbított a felelőtlen életmódja. A bebalzsamozott testét Egyiptomban, Alexandriában temették el.

Rövid életpályája során Nagy Sándor feleségül vette Róxanét, a legyőzött baktriai király lányát, valamint Sztateirát, a perzsa királynak, III. Dáriusznak a lányát. Róxanétól született egy fia, Alexandrosz (Allou). Ezenkívül egy bizonyos Barsziné nevű asszonytól született egy törvénytelen fia is, akit Héraklésznak hívtak. Dániel próféciája azonban megjövendölte, hogy „nem az ő utódai”-ra marad a birodalma; így történt aztán, hogy Nagy Sándor összes családtagját és örökösét alig néhány éven belül meggyilkolták (Dá 11:3, 4). Továbbá ezt írta a Biblia: „És hogy az letört úgy, hogy végül négy másik került a helyébe, az azt jelenti, hogy négy királyság támad a nemzetéből, de nem az ő hatalmával” (Dá 8:22). Így hát nem pusztán véletlen egybeesés volt a történelemben, hogy a birodalmat Nagy Sándor négy hadvezére között osztották fel: Szeleukosz Nikatór kapta Mezopotámiát és Szíriát, Kasszandroszé lett Makedónia és Görögország, Ptolemaiosz Lagosz kapta Egyiptomot és Palesztinát, Lüszimakhosz pedig Trákiát és Kis-Ázsiát.

Nagy Sándor győzelmei leginkább azzal hagytak nyomot a történelemben, hogy mindenfelé elterjesztette a görög kultúrát és nyelvet. A görög köznyelv (koiné) lett a nemzetközi nyelv, így a Biblia második felét ezen a nyelven, és nem héberül írták.