Az Ezékiel 29:1–16 megjövendöli, hogy Egyiptom pusztán hagyatásának 40 évig kell tartania. Ez azután következhetett be, miután Nabukodonozor legyőzte Egyiptomot. Bár néhány szövegmagyarázat úgy utal Hofra utódjának, II. Amaszisznak (Ahmoszénak) az uralmára, mint amely több mint 40 éven át rendkívül virágzó volt, ezt főleg Hérodotosz bizonysága alapján teszi, aki több mint 100 évvel később látogatott el Egyiptomba. Ám az Encyclopædia Britannica (1959, 8. köt. 62. o.) a következőket mondja arról, hogy történelmi szempontból mennyire hiteles az, amit Hérodotosz erről a korszakról (a „szaiszi korszakról”) ír: „Állításai nem bizonyulnak teljesen megbízhatónak azoknak a részeknek az esetében, amelyeket össze tudunk vetni a helyszínen található bizonyítékokkal, amelyekből kevés van.” Az F. C. Cook által írt Commentary, miután megjegyzi, hogy Hérodotosz még azt sem említi meg, hogy Nabukodonozor megtámadta Egyiptomot, ezt írja: „Közismert, hogy bár Hérodotosz hűségesen lejegyzett mindent, amit látott és hallott Egyiptomban, a múlt történelméről szerzett információit az egyiptomi papoknak köszönhette, akiknek a meséit vak hiszékenységgel fogadta [Hérodotosznak] az Apriészról [Hofráról] és Amasziszról szóló egész története annyira sok olyan dologgal keveredik, ami következetlen és legendaszerű, hogy jogosan vonakodhatunk attól, hogy hitelesnek fogadjuk el. Egyáltalán nem szokatlan, hogy a papok igyekeztek elferdíteni a tényeket arról, hogy milyen szégyen érte a nemzetüket, amikor kénytelenek voltak idegen uralom igája alá hajtani magukat” (B. jegyz., 132. o.). Éppen ezért, bár a történelem nem bizonyítja egyértelműen a próféciák teljesedését, mégis biztosak lehetünk a bibliai feljegyzések hitelességében.

Görög és római uralom alatt: Egyiptom mindaddig perzsa uralom alatt maradt, míg Nagy Sándor i. e. 332-ben győzelmet nem aratott, amivel állítólag felszabadította Egyiptomot a perzsa iga alól, de ezzel mindörökre véget ért a helyi fáraók uralma. A hatalmas Egyiptom csakugyan „jelentéktelen királysággá” lett (Ez 29:14, 15).