EZÉKIEL KÖNYVE

Ez a figyelemre méltó könyv annak a prófétának a nevéről kapta a címét, aki írta. Ezékiel, Búzi pap fia minden bizonnyal Babilóniában fejezte be a megírását, kb. i. e. 591-ben. Úgy 22 évet ölel fel, i. e. 613-tól kb. 591-ig (Ez 1:1–3; 29:17).

Ezékiel könyve attól különleges, hogy látomások, hasonlatok, allegóriák és példázatok vannak benne, sőt arról szóló leírások, hogy a próféta valaminek a jelképeként hajtott végre valamit. Ilyen volt az is, amikor Isten azt a parancsot adta Ezékielnek, hogy vésse rá egy téglára Jeruzsálem rajzát, és játssza el, hogy ostrom alá veszik a várost, ami jel volt Izraelnek (Ez 4:1–17). Egyéb példák még, amikor a Júda és Izrael házát jelképező két botot összeillesztette (37:15–23), vagy amikor lyukat vájt a falba, és ezen keresztül ment ki a városból az úti holmijával, amivel azt mutatta be, hogy Jeruzsálem lakosait fogságba fogják hurcolni (12:3–13). A könyvben található szemléletes allegóriák egyike az, amely Oholáról és Oholibáról szól (23.). Ezékiel könyvére még az is jellemző, hogy rendkívül precízen adja meg az időpontokat. Nemcsak azt tudatja, hogy Joákin király száműzetésének hányadik évében történt valami, hanem a hónapot és a napot is leírja (1:1, 2; 29:1; 30:20; 31:1; 32:1; 40:1).

Hitelessége: A könyv hitelességét bizonyítja, hogy beteljesedtek a benne található próféciák. (Lásd pl.: AMMONITÁK; EDOM, EDOMITÁK; TÍRUSZ.) A régészet is a könyv hitelessége mellett szól. A híres amerikai régész, W. F. Albright ezt írta: „A régészeti leletek minden kétséget kizáróan bizonyítják. . ., hogy Jeremiás és Ezékiel, valamint Ezsdrás és Nehémiás könyve teljes mértékben hiteles. A leletek alátámasztják, hogy az események leírása és sorrendje a valóságnak megfelelő” (The Bible After Twenty Years of Archeology [1932-1952]. 1954, 547. o.).

Ezékiel könyvének a hitelességét erősíti meg az is, hogy összhangban van más bibliai könyvekkel. Igaz, a Keresztény Görög Iratok írói közül senki sem idéz belőle vagy hivatkozik rá, ám gyakran utalnak a benne található kijelentésekre, és sokszor használnak olyan szófordulatokat, mint a próféta. Ezékiel és Jézus is beszélt arról, hogy egy nedvdús fa elszárad (Ez 17:24; Lk 23:31). Mind a ketten juhokhoz és kecskékhez hasonlították az embereket, amikor az ítélethozatalról beszéltek (Ez 34:17; Mt 25:32, 33). A Jelenések könyvében sok olyan szemléltetés található, amely hasonlít az Ezékiel könyvében lévőkhöz. (Vö. az Ez 1:28-at a Je 4:3-mal; az Ez 10:3, 4-et a Je 15:8-cal; az Ez 12:25-öt a Je 10:6-tal; az Ez 37:10-et a Je 11:11-gyel.)

Érdemes megjegyezni, hogy Chester Beattynek a görög bibliai papiruszai között van egy kódex, amely a Biblia más részei mellett tartalmazza Ezékiel, Dániel és Eszter könyvét is. Ezek mindegyike egyetlen kódexben található, amely eredetileg úgy 118 lapból állhatott. Ezt a példányt két írnok készítette, feltehetően a harmadik század első felében, és az látszik belőle, hogy Ezékiel könyve lényegében változatlanul jutott el hozzánk.

Mivel Jeremiás és Ezékiel egy időben élt, a próféciáikban is sok hasonlóság van. (Vö.: az Ez 18:2-t a Jr 31:29-cel; az Ez 24:3-mat a Jr 1:13-mal; az Ez 34:2-t a Jr 23:1-gyel.) Dániel és Ezékiel is kortársak voltak, és ők is hasonló szófordulatokkal éltek az írásaikban. Ezékiel prófétára kötelek voltak téve, amikor Júda királyságáról jövendölt, és jelezte, hogy „egy-egy napot egy-egy évért” kell számolni (Ez 4:4–8). Dániel pedig, amikor a Királyságról prófétált, egy bilincsbe vert fatönkről beszélt, és azt is megmondta, hogy mennyi időnek kell eltelnie addig, hogy eltávolítják a bilincset (Dá 4:23). Egy másik próféciában Dániel arról írt, hogy 70 hét telik el, míg el nem jön a Messiás Vezér, és ebben a próféciában is egy nap egy évet jelöl (Dá 9:24–27).

Felépítése: Ezékiel próféciái és látomásai javarészt időrendi sorrendben és téma szerint követik egymást. Az Ezékiel 29:17–20 nem az időrend miatt illik bele a fejezetbe (vö.: Ez 29:1; 30:20), hanem a téma miatt, ugyanis ez is egy Egyiptomról szóló prófécia. Egészen addig, hogy az először száműzetésbe vitt zsidók már 9 éve és 10 hónapja voltak Babilonban, Ezékiel csak kevés szót ejtett a helyreállításról, és főleg Jeruzsálem teljes pusztulásáról jövendölt. Az első 24 fejezet erről szól. Majd Jeruzsálem ostromának az idején a próféta leginkább olyan csapásokról beszélt, melyek azokat a pogány nemzeteket érik, amelyekről Jehova Isten már előre látta, hogy örülni fognak Jeruzsálem bukásának. Amikor pedig eljutott hozzá Jeruzsálem elestének a híre (33:20, 21), a próféta a helyreállítás csodálatos reményéről jövendölt, és ez a fő témája a könyve hátralevő részének.

Ezékiel könyvéből megtudhatjuk, hogy a Babilonból eredő hamis vallás még Jehova templomának a területére is beszivárgott, főleg azáltal, hogy a babiloni Tammúz istent imádták (Ez 8:13, 14). Azon túl, hogy a hitehagyott zsidók Jehova templomában ilyen utálatos szokásokat gyakoroltak, egész Júda erőszakkal telt meg. Nem meglepő hát, hogy Ezékiel a látomásában hallja, amint Jehova felszólítja ítéletének a végrehajtóit, hogy zúzó fegyvereikkel álljanak a templom belső udvarában lévő oltár mellé. Jehova ekkor utasítja őket, hogy menjenek végig a hűtlen Jeruzsálemen, és öljenek meg mindenkit, akin nem látható az a jel, amely Jehova imádójaként azonosít valakit: „Öljétek meg a vént, a fiatalt, a szüzet, a kisgyermeket és az asszonyokat egyaránt – pusztuljanak! De senkihez se közelítsetek, akin ott van a jel; a szentélyemnél kezdjétek!” (9:6). Ezékiel leírja, hogy az ítélet-végrehajtók először azt a 70 vént ölik meg, akik a belső udvar egyik helyiségének a falára vésett bálványokat imádják. Megölnek minden asszonyt, aki a kapuban ül, és a babiloni Tammúz istent siratja, valamint azokat a hitehagyottakat is, akik a templom előcsarnokában a napot imádják (8:7–9:8). Ezékiel a látomásában előre látta, hogy mi fog történni Jeruzsálem elestekor, amikor Jehova megitatja a város lakosaival dühödt haragjának a borát. Ez úgy teljesedett be, hogy Jehova elküldte a város ellen Nabukodonozor királyt és a csapatait, hogy hajtsák végre rajta az ítéletét (Jr 25:9, 15–18).

Ezékielnek a helyreállításról szóló próféciái minden bizonnyal vigasztalóan hatottak a száműzetésben élő zsidókra. Ezékiel a száműzetése 25. évében (i. e. 593) egy rendkívüli látomást kapott Jehova új templomáról, melynek a mintája Jehova Istentől származott. Ezenkívül látta a templomot körülvevő várost, amelynek a neve: „Jehova van ott” (héb.: Jehova-Sámmá) (Ez 40:1–48:35). A pogány bálványimádók földjén ez éltette a bűnbánó zsidókban a reményt, hogy az igaz Istent, Jehovát majd újra a templomában fogják imádni.

Ezékiel próféciái a Biblia témáját hangsúlyozzák, vagyis hogy Isten a messiási Királysága által megszenteli a nevét, és bebizonyítja, hogy ő az egyedüli jogos uralkodó. Rávilágít, hogy bár Isten megengedte, hogy hosszú időn át senki se üljön Dávid trónján, attól még nem bontotta fel a Dáviddal kötött Királyság-szövetséget. Azé lesz a Királyság, akié a törvényes jog. Így hát Ezékiel reményt öntött a zsidókba, akárcsak Dániel, hogy el fog jönni a Messiás (Ez 21:27; 37:22, 24, 25). Jehova 60-nál is többször íratta le Ezékiellel, hogy ’az embereknek meg kell tudniuk, hogy Ő Jehova’. Ezékiel Isten nevét magasztalja azáltal, hogy 217-szer használja a „legfőbb Úr, Jehova” címet (Ez 2:4; Rbi8, lábj.).

[Kiemelt rész a 620. oldalon]

EZÉKIEL KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Próféciák arról, hogy Babilon elpusztítja Jeruzsálemet, és arról, hogy a hűséges maradék visszatér a hazájába. A könyv fő témáját ezek a szavak adják vissza: „megtudják, hogy én vagyok Jehova”

Babilonban íródott, a java része az azt megelőző hat évben készült, hogy Jeruzsálem i. e. 607-ben elpusztult, néhány része pedig ezután, kb. i. e. 591-gyel bezáróan

Jehova megbízza Ezékielt (aki ekkor Babilonban él száműzöttként), hogy legyen őrálló (1:1–3:27)

Félelmet keltő látomásban van része Jehova dicsőségéről és kerubokról, akiknek négy arcuk van, mellettük pedig egy-egy kerék, melyeknek a talpai tele vannak szemekkel

Őrállóként súlyos a felelőssége

Figyelmeztető próféciák a hűtlen Júda és Jeruzsálem ellen (4:1–24:27)

Ezékielt arra utasítja Jehova, hogy játssza el a Jeruzsálemre váró ostromot, és 390 napig feküdjön a bal oldalán egy tégla előtt – melyre a próféta előzőleg rávéste a város rajzát –, majd 40 napig a jobb oldalán, és ez idő alatt szűkösen mért élelmet és vizet fogyasszon

Az ország azokkal a helyekkel egyetemben, ahol bálványokat imádnak, pusztán hagyatik; a hűtlen emberek meghalnak, csak néhányan maradnak életben; sem az arany, sem az ezüst nem szabadíthatja meg az embereket

Mivel a templom területén bálványimádó szokásokat gyakorolnak, Jehova elhatározza, hogy kiönti dühét, és nem könyörül; csak azok maradnak életben, akikre a lenvászonba öltözött titkár jelet tesz

Ezékiel Sedékiás királynak és az embereinek a menekülését úgy mutatja be, hogy egy falba vájt lyukon át hagyja el a várost az úti holmijával

Jehova ítélete a hamis próféták és prófétanők ellen

A sas által elültetett szőlőről szóló példázat jelzi, hogy keserves következményei lesznek annak, hogy a nép Egyiptomhoz fordult segítségért

Jehova mindenkit a saját tette szerint ítél meg, és nem aszerint, hogy mit követtek el az atyáik, ahogy azt tévesen gondolják

A gonosz Sedékiás király koronája elvétetik, és Dávid leszármazottai között nem lesz uralkodó mindaddig, míg el nem jön Az, akié a törvényes jog

Két szajha, Oholá és Oholibá szemlélteti a hűtlen Szamáriát és Jeruzsálemet; Jeruzsálemmel szörnyen bánnak korábbi szeretői

Az ostromlott Jeruzsálem fortyogó üsthöz hasonló, a lakosai pedig az üstben fővő húshoz

Próféciák a szomszédos nemzetek ellen; Jehova előre látja, hogy ezek közül sokan örülni fognak Jeruzsálem bukásának (25:1–32:32)

Ammon, Moáb, Edom és Filisztea pusztán hagyatik

Nabukodonozor ostrom alá veszi Tíruszt, és a város idővel rommá lesz; pusztulása egy gyönyörű hajónak és a rakományának a süllyedéséhez hasonló; a tíruszi dinasztia uralma véget ér a király dölyfössége és csalárdsága miatt

Nabukodonozor Egyiptom kifosztásával kapja meg a fizetséget azért a szolgálatáért, hogy végrehajtotta Isten ítéletét Tíruszon; a fáraó és a sokasága egy cédrusfához hasonló, amelyet kivágnak

Isten népének a szabadulásáról és hazatéréséről szóló próféciák (33:1–48:35)

Jehova egybegyűjti népét, mármint a juhait, és föléjük állít egy pásztort, a szolgáját, Dávidot

Míg Edom pusztán marad, Izrael földje gazdagon termő lesz, akár az Éden kertje

A Babilonba száműzött izraeliták olyanok, akár az élettelen, száraz csontok, de életre fognak kelni

A Józsefet és Júdát jelképező két bot összeillesztése azt jelképezi, hogy a száműzetésben lévők visszatérnek, és ismét egy néppé lesznek Isten szolgájának, Dávidnak az uralma alatt

Jehova helyreállított népét Góg megtámadja, de Jehova megígéri, hogy megvédi őket, és elpusztítja Góg seregeit

Ezékiel látomást kap egy templomról és arról, hogy az hogyan néz ki; egy folyó ered a templomból, és a Holt-tengerbe folyik, melynek vize meggyógyul, és fellendül ott a halászat; a folyó partjain fák nőnek, melyeknek gyümölcse eledelt ad, a leveleik pedig gyógyítanak

Kijelölik a területeket; van egy város, melynek a neve: „Jehova van ott”