Jehova akaratát cselekedték

Dániel állhatatosan szolgálta Istent

RITKA, hogy a történelem menetében egy éjszaka leforgása alatt fordulat következzen be. Mégis ez történt i. e. 539-ben, amikor a médek és a perzsák csupán néhány óra alatt megdöntötték a Babiloni Birodalmat. Abban az évben Jehova prófétája, Dániel már majdnem 80 éve élt Babilonban zsidó száműzöttként. Dániel valószínűleg a kilencvenes éveiben járt, amikor Isten iránti feddhetetlenségének egyik legnagyobb próbájával kellett szembenéznie.

Babilon bukását követően eleinte úgy tűnt, hogy Dániel számára jól mennek a dolgok. Az új király a méd Dárius volt, egy 62 éves férfi, aki jóindulattal volt Dániel iránt. Királyként Dáriusnak az volt az egyik legelső tette, hogy kinevezett 120 szatrapáta, és három férfit magas rangú tisztviselővé léptetett elő. E három kiváltságos helyzetben lévő férfi egyike Dániel volt. Mivel felismerte a Dánielben rejlő kivételes képességeket, Dáriusnak még az is szándékában állt, hogy miniszterelnöki rangot ruházzon Dánielre! Ámde éppen ekkor történt valami, ami hirtelen megváltoztatta a király terveit.

Egy fondorlatos terv

Dániel magas rangú tisztviselőtársai egy szatrapákból álló, nagy csoporttal társulva, ármánykodó ötlettel járultak a király elé. Könyörögve kérték Dáriust, hogy iktasson be egy olyan törvényt, amely ezt írja elő: „ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentől vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe” (Dániel 6:7). Dáriusnak talán úgy tűnt, hogy ezek a férfiak az iránta érzett lojalitásuknak adtak hangot. És talán úgy érvelt, hogy más nemzetbeli személy lévén, ez a törvény majd segítségére lesz abban, hogy megerősítse pozícióját a birodalom vezetőjeként.

A magas rangú tisztviselők és szatrapák azonban nem a király kedvéért javasolták ezt a rendeletet. „Igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne.” Ezek a fondorlatos férfiak tehát így okoskodtak: „Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!” (Dániel 6:4, 5). Tudtak róla, hogy Dániel naponta imádkozik Jehovához; arra törekedtek, hogy ezt főbenjáró bűnné tegyék.

A magas rangú tisztviselők és szatrapák talán azért tápláltak gyűlöletet Dániel iránt, mert „felülhaladá . . . [őket], mivelhogy rendkivüli lélek volt benne, úgy hogy a király őt szándékozék tenni az egész birodalom fölé” (Dániel 6:3). Dániel becsületessége talán olyan korlátot szabott a korrupciónak és a megvesztegetésnek, amelyet nem üdvözöltek szívből. Bárhogy állt is a helyzet, ezek a férfiak rábeszélték a királyt, hogy hitelesítse a rendeletet, és tegye „a médek és persák vissza nem vonható törvényének” részévé (Dániel 6:8, 9).

Dániel rendíthetetlen marad

Vajon Dániel megszűnt Jehovához imádkozni, miután értesült az új rendeletről? Szó sincs róla! Házának padlásszobájában letérdelt, és napjában háromszor imádkozott Istenhez, „a miként azelőtt cselekszik vala” (Dániel 6:10). Amíg imádkozott, ellenségei „berohantak és megtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az ő Istene előtt” (Dániel 6:11). Amikor felhívták a király figyelmét a dologra, Dáriust lehangolta, hogy a törvény, amelyet hitelesített, Dánielt is bajba sodorja. „Napnyugotig törekedék őt megmenteni” — tudatja velünk a beszámoló. De még a király sem hatálytalaníthatta a törvényt, amelyet életbe léptetett. Emiatt Dánielt az oroszlánok verméhez vitték, nyilván egy mélyen fekvő vagy föld alatti helyre. „A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, meg fog menteni” — bátorította a király Dánielt (Dániel 6:13–17, Katolikus fordítás [6:12–16]).

Egy álmatlan éjszaka után, amelyen semmit sem evett, Dárius a veremhez sietett. Dániel életben volt, és semmi baja sem esett! A király gyorsan reagált. Megtorlásként Dániel ellenségeit és azok családját vettette be az oroszlánok vermébe. Dárius azt is tudatta az egész birodalomban, hogy ’birodalmának minden országában féljék és rettegjék Dániel Istenét’ (Dániel 6:17–27).

Lecke számunkra

Dániel a hűség kiváló példája volt. Még a király is megjegyezte — aki nem Jehovát imádta —, hogy Dániel „állhatatosan” szolgálta Istent (Dániel 6:17, 21, K. f. [6:12–16]). Az arám szótő, amelyet „állhatatosságnak” fordítottak, alapvetően azt jelenti: ’körben haladni’. Ez állandóságot sejtet. Milyen jól ecseteli ez Dániel töretlen feddhetetlenségét Jehova iránt!

Dániel már hosszú idővel azelőtt hasznosította az állhatatosság módszerét, mielőtt az oroszlánok vermébe vetették volna. Babilonban fiatal fogolyként megtagadta, hogy olyan ételt vagy italt fogyasszon, amelyet tiltott a Mózesi Törvény, vagy amelyet pogány szertartás szennyezett be (Dániel 1:8). Később bátran bejelentette Isten üzenetét a babiloni királynak, Nabukodonozornak (Dániel 4:16–22). Csupán órákkal azelőtt, hogy Babilon leomlott, Dániel félelmet nem ismerve hirdette ki Isten ítéletét Belsazár királyra (Dániel 5:22–28). Így, amikor Dániel az oroszlánok vermével nézett szembe, folytatta azt a hűséges életmenetet, amit már megalapozott.

Te is szolgálhatod állhatatosan Jehovát. Fiatal vagy? Akkor már most tedd meg, hogy kifejleszted az állhatatosság módszerét, azáltal hogy elutasítod ennek a világnak a káros társaságát és romlott viselkedését. Ha már szolgálod Istent egy ideje, őrizd meg a hűséges kitartás módszerét. Ne add fel; minden egyes próba, amellyel szembenézünk, lehetőséget nyújt arra, hogy bebizonyítsuk Jehovának: elhatároztuk, hogy állhatatosan fogjuk szolgálni őt (Filippi 4:11–13).

[Lábjegyzet]