Dániel — A megbízható próféciák könyve

A BIBLIAI beszámoló ezt mondja nekünk: „Babilónia királyának, Belsazárnak uralkodása első évében álmot látott Dániel, és látomásai támadtak fekvőhelyén. Akkor az álmot leírta, majd beszámolt részletesen a dolgokról” (Dániel 7:1).

Dániel i. e. a VI. század második felében írta le ezt az álmot, azokkal az álmokkal és látomásokkal együtt, amelyek ma valamennyiünket érintenek. Dániel próféta könyvében mindezek a látomások ’részletesen megörökítve’ rendelkezésünkre állnak.

Megbízható próféta

Maga Krisztus tanúsította, hogy Dániel próféta volt. Érdekes megjegyezni, hogy Jézus az ő saját jövendőlésében hivatkozott erre, amikor „jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének” jeléről beszélt. Dániel jövendölésének végleges beteljesedését így napjainkra vetítette, amikor szemtanúi lehetünk a jel különböző vonatkozásainak, például a nemzetközi háborúknak, az élelmiszerhiányoknak, a földrengéseknek, és a világszerte tapasztalható gyötrelmeknek. (Máté 24:3–8, 15.)

Jézus kijelentette: „Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek; . . . s a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég. Ezért, amikor megpillantjátok a pusztulást okozó undorító dolgot, amelyről Dániel próféta szólt, a szent helyen állani (az olvasó használjon megkülönböztető képességet), akkor a Júdeában levők kezdjenek a hegyekbe menekülni. Bizony mondom nektek, semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek” (Máté 24:11–34).

Az a tény, hogy Jézus figyelmeztetett arra, hogy sok hamis próféta támad, és csak utána utalt tanítványainak „Dániel prófétára”, azt bizonyítja, hogy Jézus Dánielt Isten igaz prófétájának ismerte el. Az előző cikkben már megjegyeztük, hogy Dániel ihletett prófétai kijelentései közül néhány, mint például a Nebukadnezár átmeneti őrültségét és Babilon bukását megjövendölő prófécia már Dániel életében beteljesült. De Dániel olyan eseményekről is jövendölt, amelyek csak évszázadokkal később teljesültek. Milyen hosszú távú próféciákról van szó Dániel könyvében?

A Messiás eljövetele és halála

Az a jövendölés, amely kétségbevonhatatlanul bizonyítja, hogy Dániel megbízható próféta volt, a 70 prófétai hétről szólt. Ez kivonatosan így hangzik: „Hetven hétről szólt a népedre és a szent városodra vonatkozó határozat, hogy vége szakadjon a törvényszegésnek, és megszűnjön a bűn, és engesztelést nyerjen a vétek . . . És tudd meg és értsd meg, hogy a Jeruzsálem újjáépítésére és helyreállítására vonatkozó parancsszó elhangzásától a Messiás Vezérig hét hét, továbbá hatvankét hét lesz [összesen 69 hét] . . . És a hatvankét hét [vagyis a 7 * 62, azaz a 69-ik hét] . . . eltelte után a Messiást kivágják . . . És egy héten [a 70-ik héten] át sokakkal szövetséget köt; és a hét felén véget vet a véres és ételáldozatnak” (Dániel 9:24–27).

Sok zsidó, katolikus, és protestáns bibliatudós egyetért abban, hogy a jövendölésben szereplő „hetek” kifejezés évheteket jelent. Az ökumenikus kiadású Revised Standard Version így adja vissza ezt a verset: „Hetven évhét határoztatott el a te népeddel kapcsolatban.” Ez a 490 éves időszak i. e. 455-ben kezdődött, amikor Artaxerxes király Nehémiást felhatalmazta, hogy „helyreállítsa és megépítse Jeruzsálemet”. (Nehémiás 2:1–8.) Hatvankilenc évhéttel később, vagyis i. sz. 29-ben Jézus alámerítkezett és felkenetett. Így lett Krisztussá vagy Felkentté, azaz Messiássá. „A [70-ik] hét közepén”, i. sz. 33-ban, „kiirtatott”. Áldozati halála engesztelést szerzett az emberiség bűneiért, és ez a mózesi törvényben elrendelt állatáldozatok „megszűnéséhez” vezetett.a

E megbízható jövendölésre való tekintettel, az első évszázadban élő zsidók „tudták, hogy a Dániel által rögzített hetven évhét most már a végéhez közeledik; ezért senkit sem ért váratlanul Alámerítő János bejelentése, hogy Isten királysága elközelgett”. (Manuel Biblique, írta Bacuez és Vigouroux.)

A vadállatias világhatalmak

Egy másik hosszú távú prófécia, amely a ma élők számára különösen nagyon fontos, arról szólt, hogyan fogják a félelmetes, vadállatokban jelképezett világhatalmak egymást követni, és hogyan fogják átadni helyüket Isten Királyságának.

Dániel erről így írt: „Éjszakai látomásban azt láttam, hogy . . . négy igen nagy vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. Az első olyan volt, mint az oroszlán . . . A következő, a második vadállat, medvéhez hasonlított. . . . Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc . . . Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, rémületes, és rendkívül erős volt . . . Ez a négy hatalmas vadállat négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek a földön. De a Felségesnek a szentjei foglalják el majd a királyságot, és örökre birtokolják azt, mindörökre” (Dániel 7:2-18, Ökumenikus fordítás).

Dániel egy másik látomásából kitűnik, hogy ezek a vadállatok világhatalmakat ábrázolnak. E látomást fejtegetve, Dániel ezt írta: „Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és perzsák királya. A szőrös bak a görögök királya” (Dániel 8:20, 21, Ökumenikus fordítás).

Dániel 7. fejezetében említett négy olyan világhatalmat jelképez, amely Dániel napjaitól kezdődően egészen Isten Királysága felállításának idejéig létezni fog. Dániel meglátta a babiloni (az oroszlán) világbirodalom bukását és a nyomába lépő méd—perzsa (a medve) birodalom kezdetét. Dániel hosszú távú jövendölésében szerepelt Médó—Perzsia bukása is. Itt a legyőző új világbirodalom (a párduc) Görögország lett. Görögország viszont a „negyedik vadállatnak”, a Római Birodalomnak és a belőle kinövő angol—amerikai világhatalomnak adta át a helyét.b

Dániel pontosan megjövendölte, hogyan következnek majd egymás után ezek a világhatalmak. Mindegyikükre illett, hogy vért ontottak a világuralom elnyeréséért folytatott versengésben, akárcsak a vadállatok. Dániel jövendölésében szó van egy igazságos Királyságról is, amely hamarosan helyébe lép a mostani politikai uralmaknak. Dániel látta látomásában az „Öregkorút”, Jehova Istent, amint az „emberfiának”, Jézusnak, a Messiásnak „uralkodást, méltóságot és királyságot ad, hogy a népek, nemzeti csoportok és nyelvek mind neki szolgáljanak”. Vajon ez az uralom tartósan megoldja az emberiség problémáit? Igen, mert Jézus uralkodásáról azt olvassuk: „Uralma határtalan ideig tartó uralom, amely el nem múlik, s az ő királysága el nem pusztul” (Dániel 7:13, 14; vö. Máté 16:27, 28; 25:31).

E két cikkben röviden megvizsgált rövid- és hosszú távú jövendölések pusztán szemelvények arról, hogy milyen álmok, látomások, és jövendölések vannak Dániel könyvében. Ezek a példák azt erősítik meg, hogy Dániel könyve a megbízható próféciák könyve, vagyis előre megírt történelem. Ezeknek a jövendöléseknek teljesülése belenyúlik XX. századunkba, és csodálatos reménységre ad alapot nekünk, amelynek kifejtésére e folyóirat ezutáni számaiban kerül sor.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

A „későbbi keltezés” elmélete

A Biblia Dániel prófétának tulajdonítja az ő nevét viselő könyvet, nem okoz tehát nehézséget behatárolni, hogy e könyv i. e. a hatodik században íródott. (Dániel 7:1.) De a könyvben megírt jövendölések annyira megkapóan pontosak, hogy sokan kétségbe vonták, hogy akkor íródott volna, amikor még a megjövendölt események be sem következtek. Egyes nem-keresztény szerzők, sőt még a magukat keresztényeknek valló bibliamagyarázók is kételkednek Dániel könyvének hitelességében. Szívesebben elfogadják egy úgynevezett későbbi, makkabeuskori keltezés elméletét. Ennek az elméletnek első megfogalmazója egy i. sz. a harmadik században élt keresztényellenes filozófus, név szerint Porphirusz volt. Milyen érvek szólnak e mellett az elmélet mellett, és mennyire lehet megbízni benne?

Abból az előfeltevésből kiindulva, hogy eleve lehetetlen valamit megjövendölni, Porphirusz azt állította, hogy a Dániel nevét viselő könyvet egy ismeretlen zsidó írta a Makkabeusok korában, i. e. a II. században, vagyis jóval az után, amikor a Dániel könyvében megjövendölt jó néhány esemény már megtörtént. Úgy okoskodott, hogy a Dániel nevében író csaló olyan célból fogott tollat, hogy az i. e. a második században élő zsidók harci szellemét felfokozza, amikor a makkabeusok fellázadtak a Szeleukidák ellen. De tekinthető-e Dániel és három héber társának tisztelettudó, és mindennek, csak éppen erőszakosnak nem mondható viselkedése buzdító hatásúnak egy lázongó hadsereg számára? Aligha! (Dániel 1:8; 2:49; 3:16–18, 30.) A „Messiás Vezér” pontosan i. sz. 29-ben, a Dániel 9:25-ben megjövendölt 69. „hét” végén megjelent, ami bizonyítja, mennyire képtelen volt az i. e. a II. században élt Porphirusznak az állítása.

Josephus zsidó történész szerint, a Héber Szent Iratok kánonja — amelybe Dániel könyve is beletartozott — már Ezsdrás idejében, i. e. az V. században elkészült. Hogyan állítható akkor az, hogy Dániel könyvét csak később írták, vagyis i. e. a II. században, „e későbbi keltezés” idején? A holt-tengeri tekercsekből az is kitűnik, hogy Dániel könyve, mint szentírási könyv, széles körben elfogadott volt a zsidók körében i. e. a II. században. Ha ez a könyv csak egy akkor élt kortárstól származott volna, aligha örvendhetett volna ekkora elterjedettségnek.

Porphirusz több más bibliakritikussal együtt azt állítja, hogy Dániel könyve történelmi pontatlanságokat tartalmaz. Elméletük szerint Dániel i. e. a II. században írta a könyvét. De ez időtájt a józan ítélőképességű zsidók pontosan ezért vetették el a Makkabeusok első könyvét, mivel nem tudták beilleszteni a Szentírás kánonjába, jóllehet egyes zsidók történelmileg pontosnak tartották azt. A művelt zsidók, akik könnyen hozzáférhettek a híres világi történész, Herodotosz írásaihoz, minden bizonnyal elvetették volna Dániel könyvét, ha történelmi tévedéseket tartalmazott volna. A régészeti feltárások viszont megerősítették, hogy Belsazár valóságosan is élt, és fényt derítettek számos olyan részletre is, amelyet Porphirusz több bibliakritikussal együtt pontatlanoknak minősített.

Tekintettel Porphirusznak arra a vádjára, hogy Dániel jövendölését csak a megjövendölt események bekövetkezése után írta, Philip R. Davies, az angliai Sheffield Egyetem Bibliakutatási Osztályának vezetője ezt írja: „Dániel könyvére kimondani azt a sajnálatos verdiktet, hogy zömében egy (feltételezhetően) becsapható olvasóközönségnek szánt írásmű lenne, olyan, mintha igazolnának egy dicsérendő célt, amit tisztességtelen eszközökkel értek el . . . Nehéz ekkora naivságot feltételezni a könyv eredeti olvasóiról. Ha ilyen rászedhetőség fennállna ez esetben, akkor ez sokkal valószínűbben a racionalista kritikusok részéről állhatna fenn.” — Journal for the Study of the Old Testament, 1980., 17. száma.

Aligha csodálkozhatunk azon, ha egy új-plátoni filozófus kénytelen tagadni, hogy a Biblia írói Isten ihletése alatt írták meg előre az eljövendő eseményeket. Azon viszont már el kell szomorodnunk, ha magukat keresztényeknek valló bibliamagyarázók is megpróbálják aláásni az embereknek a Szentírás e fontos prófétai könyvébe vetett hitét és bizalmát. Ezzel azt árulják el, hogy nem hisznek Abban, aki ezt mondta: „Kezdettől fogva feltártam a jövőt, és előre azt, ami még nem történt meg” (Ésaiás 46:10, The New Jerusalem Bible).

[Ábra az 5. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

70 hét (490 év)

69 hét (483 év) 1 hét (7 év)

i. e. 455 i. sz. 29 i. sz. 33 i. sz. 36

[Képek a 7. oldalon]

Babilon

Médo—Perzsia

Görögország

Róma — Anglia és az Egyesült Államok