III. Alexandrosz. II. Philipposznak, Makedónia királyának és feleségének, Olümpiasznak a fia, aki Pellában született i. e. 356-ban. Bár a Biblia nem említi név szerint, de az ötödik világhatalom feletti uralmát a születése előtt már két évszázaddal előre megjövendölte (Dá 8:5–7, 20, 21).

Nagy Sándor a húszas éveinek az elején, vagyis két évvel azután, hogy apját orvul meggyilkolták és ő került a trónra, lépéseket tett arra, hogy meghódítsa a világot (Dá 8:5). Ez a lendületes, fiatal hadvezér a viszonylag kis seregét a nagy mélységben felállított falanx alakzatban vonultatta föl, vagyis egy olyan taktika szerint, amelyet még apja vezetett be, ő pedig hatékonysága tetőfokára fejlesztett.

A perzsák felett Kis-Ázsiában aratott két döntő győzelme után (az elsőt a Granikosz folyónál, a másikat Isszosznál aratta, ahol a félmillió fősre becsült, óriási perzsa sereg csúfos vereséget szenvedett)

Jeruzsálem viszont megadva magát szélesre tárta kapuit, és Josephus szerint (A zsidók története. XI. könyv, 8. fej., 5.) a zsidók megmutatták Nagy Sándornak Dániel könyvének egy próféciáját, feltételezhetően a 8. fejezetből, amely beszámol róla, hogy egy hatalmas, görög király leigázza és legyőzi a Perzsa Birodalmat.

K felé fordítva tekintetét, Egyiptomból visszatért Palesztinán keresztül, és 47 000 emberrel Gaugaméla közelében legyőzte az újjászervezett, óriási perzsa sereget. Rögtön ezután III. Dáriuszt (Dareioszt) meggyilkolták egykori barátai, Babilon megadta magát, Nagy Sándor pedig előretört, hogy megszerezze Szúzát és Perszepoliszt.