A Dániel 8:14 az a támpontul szolgáló írásszöveg, melyet avégett idéznek, hogy alátámasszák ezt a tantételt. Ez a vers így hangzik: „Ezt mondta nekem: Kétezer-háromszáz napig; akkor megtisztul a szentély” (King James Version). Az „akkor megtisztul a szentély” kifejezés miatt sok adventista Mózes harmadik könyvének 16. fejezetével hozza kapcsolatba ezt a verset. Ez a fejezet azt ecseteli, amikor a zsidó főpap megtisztította a szentélyt az engesztelés napján. Dániel szavait ezenkívül a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetével is összefüggésbe hozzák, mely Jézust a nagyobb égi Főpapként jelöli meg. A H. N. A.-hoz tartozó egyik tudós azt mondja, hogy ez az érvelés a „bizonyító írásszöveg” módszerén alapul. Valaki rátalál „egy bizonyos szóra, mint például a szentély szóra a Dán 8:14-ben, aztán ugyanezt a szót találja a 3Móz 16-ban meg a Zsid 7, 8, 9-ben is”, és úgy véli, „hogy mindegyikben ugyanarról a dologról van szó”.

Az adventisták így érvelnek: Az ókori Izráel papjai naponkénti szolgálatot végeztek a templom „szentélynek” nevezett részében, és ez a bűnök bocsánatát eredményezte. A főpap évente egyszer — az engesztelés napján — végzett szolgálatot a szentek szentjében (a templom legbelsőbb helyiségében), mely a bűnök eltörlését eredményezte. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy Krisztusnak az égben végzett papi szolgálata is két szakaszból áll. Az első a mennybemenetelével kezdődött az első században, 1844-ben ért véget, és a bűnök bocsánatát eredményezte. A második, vagyis az „ítélkező szakasz” 1844. október 22-én vette kezdetét, mindmáig folytatódik, és a bűnök eltörlését fogja eredményezni. Hogy hogyan valósul ez meg?

Azt állítják, hogy Jézus 1844 óta mindazoknak az életéről készült feljegyzést megvizsgálja, akik hívőknek vallják magukat (először a halottakéról, majd az élőkéről készült feljegyzést), hogy eldöntse, megérdemlik-e az örök életet. Ez a vizsgálódás a „vizsgálati ítélet”. Miután az embereket ily módon megítélte, azok bűnei, akik kiállják ezt a próbát, ki lesznek törölve a feljegyzések könyveiből. Ellen White magyarázata szerint azonban azok, akik ezt nem állják ki, az élet könyvéből töröltetik ki a nevüket. Így „mindenkinek eldől a sorsa — életre vagy halálra”. Akkor az égi szentély megtisztul, a Dániel 8:14 pedig beteljesedik. Ezt tanítják a hetednapot ünneplő adventisták. Az Adventist Review című H. N. A.-kiadvány ennek ellenére elismeri: „A vizsgálati ítélet kifejezés nem található meg a Bibliában.”

Hiányzó nyelvi láncszem

Néhány adventistát összezavar ez a tanítás. Egy megfigyelő ezt a kijelentést teszi: „A történelmünk azt mutatja, hogy a sorainkban lévő hűséges vezetők lelki gyötrelmet szenvedtek el, amikor a vizsgálati ítélet alapján szemlélték hagyományos tanításunkat.” Azt is hozzátette, hogy az utóbbi években a gyötrelem kétellyé vált, ahogy a tudósok kezdték „vitatni a szentélyre vonatkozó szokványos előterjesztésünk sok támpillérét”. Vizsgáljunk most meg kettőt ezek közül a támpillérek közül.

Első támpillér: Dániel könyvének 8. fejezetét Mózes harmadik könyvének 16. fejezetével hozzák kapcsolatba. Ezt a feltételezést két fő probléma gyengíti meg: a nyelvezet és a szövegkörnyezet. Először is nézzük a nyelvezetet. Az adventisták hiszik, hogy a Dániel könyvének 8. fejezetében szereplő ’megtisztult szentély’ a Mózes harmadik könyvének 16. fejezetében szereplő ’megtisztult szentély’ ellenképi megfelelője. Ez a párhuzam mindaddig elfogadhatónak is tűnt, míg a fordítók meg nem tudták, hogy a King James Versionben szereplő „megtisztult” szó a Dániel 8:14-ben használt héber ige, a ca·dhakʹ (jelentése: ’igazságosnak lenni’) egyik alakjának félrefordítása. Anthony A. Hoekema teológiaprofesszor megjegyzi: „Sajnálatos, hogy ezt a szót így fordították: megtisztul, mivel az a héber ige, melyet általában a megtisztul [ta·herʹ] szóval adnak vissza, itt egyáltalán nem szerepel.”a A ta·herʹ szó Mózes harmadik könyvének 16. fejezetében szerepel, ahol a King James Version a ta·herʹ különféle alakjait a „megtisztít” vagy a „tisztának lenni” kifejezéssel adja vissza (3Mózes 16:19, 30). Dr. Hoekema ezért helyesen következtet: „Ha Dániel arra a fajta megtisztításra akart volna utalni, amelyet az engesztelés napján végeztek, a taheer [ta·herʹ] szót használta volna a cadak [ca·dhakʹ] helyett.” Csakhogy a ca·dhakʹ nem található meg Mózes harmadik könyvében, a ta·herʹ pedig Dániel könyvében nincs benne. A nyelvi láncszem hiányzik.

Mi derül ki a szövegkörnyezetből?

Most pedig vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet. Az adventisták úgy vélik, hogy a Dániel 8:14 „egy különálló részt alkot a szövegkörnyezetében”, melynek nincs semmi köze az előtte lévő versekhez. De vajon neked is ez az érzésed, amikor elolvasod a Dániel 8:9–14-et az idevonatkozó, „A Dániel 8:14 a szövegkörnyezetben” című bekeretezett részben? A 9. vers egy agresszort, egy kis szarvat azonosít. A 10–12. versből kiderül, hogy ez az agresszor meg fogja támadni a szentélyt. A 13. vers ilyen kérdést tesz fel: ’Meddig tart még ez az agresszió?’ A 14. vers pedig ezt a választ adja: „Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága [a szentély visszanyeri igazi rendeltetését, Újfordítású revideált Biblia].” Nyilvánvaló, hogy a 13. versben egy kérdés vetődik fel, melyre a 14. vers adja meg a választ. Desmond Ford teológus ezt mondja: „A Dán 8:14-et elválasztani ettől a felkiáltástól [»Meddig . . . ?« — 13. vers] annyi, mintha a szövegmagyarázat szempontjából horgony nélkül tartózkodnánk a tengeren.”b

Vajon miért ragadják ki szövegkörnyezetéből a 14. verset az adventisták? Azért, hogy elkerüljenek egy kínos következtetést. A szövegkörnyezet szerint a szentély beszennyezéséért — melyről a 14. vers tesz említést — a kis szarv ténykedése okolható. A „vizsgálati ítélet” tantétele azonban Krisztus ténykedésének tulajdonítja a szentély beszennyezését. Azt állítják róla, hogy a hívők bűneit az égi szentélybe helyezi át. Mi történik tehát, ha az adventisták ezt a tantételt is, és a szövegkörnyezetet is elfogadják? Dr. Raymond F. Cottrell, hetednapot ünneplő adventista és az SDA Bible Commentary (a H. N. A. bibliai szövegmagyarázata) korábbi társszerkesztője ezt írja: „Elhitetni magunkkal, hogy a H. N. A. a szövegkörnyezet szerint értelmezi a Dániel 8:14-et, annyi lenne, mint Krisztussal azonosítani a kis szarvat.” Dr. Cottrell becsületesen elismeri: „A szövegkörnyezetet nem egyeztethetjük össze az adventista értelmezéssel.” Az adventista egyháznak ezért választania kellett a „vizsgálati ítélet”-tel kapcsolatban: ezt a tantételt vagy a Dániel 8:14 szövegkörnyezetét fogadja-e el. Sajnálatos módon az egyház az előbbit választotta, ez utóbbit pedig elvetette. Dr. Cottrell szerint nem csoda, ha a jól tájékozott bibliatanulmányozók azzal vádolják az adventistákat, hogy olyasmit „magyaráznak bele a Szentírásba”, amit nem lehet „kicsikarni a Szentírásból”!

Dr. Cottrell 1967-ben egy Dániel könyvéről szóló tanulmányt készített a sabbath napi iskola számára, melyet elküldtek a H. N. A. világszerte működő egyházainak. Ez azt tanította, hogy a Dániel 8:14 igenis összefügg a szövegkörnyezetével, és hogy a ’megtisztítás’ nem a hívőkre vonatkozik. Fontos megemlíteni, hogy a tanulmány egy szót sem szól a „vizsgálati ítélet”-ről.

Néhány figyelemre méltó válasz

Vajon mennyire vannak tisztában az adventisták azzal, hogy ez a támpillér túl gyenge ahhoz, hogy alátámassza a „vizsgálati ítélet” tantételét? Dr. Cottrell 27 vezető adventista teológusnak tette fel a következő kérdést: „Milyen nyelvi vagy a szövegösszefüggésen alapuló indokokat tudnátok felhozni arra, hogy kapcsolat van Dániel könyvének 8. fejezete és Mózes harmadik könyvének 16. fejezete között?” Hogy mit válaszoltak?

„Mind a 27-en azt állították, hogy semmiféle nyelvi vagy a szövegösszefüggésen alapuló indok nincs arra, hogy a Dán 8:14 az ellenképi engesztelés napjára és a vizsgálati ítéletre vonatkozna.” Dr. Cottrell ezt kérdezte tőlük: „Mit gondoltok, indokolja valami más, hogy ilyen kapcsolatot teremtsünk közöttük?” Az adventista tudósok többsége azt válaszolta, hogy ezt semmi más nem indokolja; öten azt felelték, hogy ők azért teremtenek kapcsolatot közöttük, mert Ellen White is ezt tette; ketten pedig azt mondták, hogy ők a fordításban bekövetkezett „szerencsés baleset”-re alapozzák ezt a tantételt. Ford teológus ezt a megjegyzést tette: „Azok a következtetések, melyekre a tudósaink krémje jutott, végeredményben azt erősítik meg, hogy a Dán 8:14-re vonatkozó hagyományos tanításunk tarthatatlan.”

A Zsidókhoz írt levél segít?

Második támpillér: a Dániel 8:14-et a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetével hozzák kapcsolatba. „Minden korai művünkben sokat merítettünk a Zsid 9-ből, amikor a Dán 8:14-et magyaráztuk” — mondja Ford teológus. Ez a kapcsolat az 1844-es „nagy csalódás” után született. Vezetést keresve a millerista Hiram Edson úgy ejtette az asztalra Bibliáját, hogy valahol kinyíljon. Az eredmény? A Zsidókhoz írt levél 8. és 9. fejezete tárult a szeme elé. Ford ezt mondja: „Mi is lehetett volna találóbb és jelképesebb annál az adventista kijelentésnél, hogy ezek a fejezetek tartalmazzák a megfejtést az 1844-es év és a Dán 8:14 jelentéséhez!”

„Ez a kijelentés döntő fontosságú a hetednapot ünneplő adventisták számára” — fűzi még hozzá Dr. Ford a Daniel 8:​14, the Day of Atonement, and the Investigative Judgment című könyvében. „Kizárólag a Zsid 9-ben . . . találhatunk részletes magyarázatot a számunkra oly alapvető, szentélyről szóló tantétel . . . jelentőségére vonatkozóan.” Igen, az „Újszövetségben” a Zsidókhoz írt levél 9. fejezete az a fejezet, amely Mózes harmadik könyve 16. fejezetének prófétai jelentését magyarázza. Az adventisták azonban azt is állítják, hogy az „Ószövetségben” a Dániel 8:14 az a vers, amely erre szolgál. Ha mindkét állítás igaz, akkor a Zsidókhoz írt levél 9. fejezete és Dániel könyvének 8. fejezete között is kell hogy legyen kapcsolat.

Desmond Ford a következő észrevételt teszi: „Bizonyos dolgok azonnal feltűnnek, amikor az ember a Zsid 9-et olvassa. Nincs benne semmiféle nyilvánvaló utalás Dániel könyvére, a Dán 8:14-re pedig biztos, hogy nincs . . . Ez a fejezet egészében véve a 3Móz 16-ra vonatkozik.” Ford kijelenti: „A szentélyről szóló tanításunk nem található meg az Újszövetségnek abban az egyetlen könyvében sem, mely a szentélyben végzett szolgálatok jelentőségét fejtegeti. Ezt világszerte elismerik a jól ismert adventista írók.” Ezek szerint tehát a második támpillér is túl gyenge ahhoz, hogy alátámassza ezt a zavaros tantételt.

Ez a következtetés azonban nem új keletű. Dr. Cottrell szerint „az egyház bibliatudósai [már évek óta] nagyon is tudatában vannak a szövegmagyarázat terén fennálló problémáknak, amelyekkel a Dániel 8:14-re és a Zsidók 9-re vonatkozó szokványos értelmezésünk szembekerül”. Mintegy 80 évvel ezelőtt egy befolyásos, hetednapot ünneplő adventista, E. J. Waggoner ezt írta: „A szentélyről szóló adventista tanítás, a maga »vizsgálati ítélet«-ével együtt . . . az engesztelő áldozat valóságos tagadása” (Confession of Faith). Több mint 30 évvel ezelőtt a H. N. A. Egyházának vezetősége, a General Conference elé terjesztették az efféle problémákat.

Problémák és zsákutca

A General Conference kijelölt egy bizottságot, a „Dániel könyvének problémáival foglalkozó bizottságot”. A bizottságnak jelentést kellett készítenie arra vonatkozóan, hogyan oldhatók meg a Dániel 8:14 körüli nehézségek. A bizottság 14 tagja öt évig tanulmányozta a kérdést, de nem tudott egybehangzó megoldást javasolni. Cottrell, a bizottság egyik tagja azt mondta 1980-ban, hogy a bizottsági tagok többségének érzése szerint a Dániel 8:14-re vonatkozó adventista értelmezést „megfelelően megalapozhatja a feltevések” sora, és hogy a problémákat „el kellene felejteni”. Cottrell ezt fűzte hozzá: „Ne felejtsétek el, hogy a bizottság neve ez volt: Dániel könyvének problémáival foglalkozó bizottság, a többség mégis azt javasolta, hogy felejtsük el a problémákat, és ne mondjunk róluk semmit.” Ez annak a „beismerésével . . . [lenne egyenlő], hogy nem tudjuk a válaszokat”. A kisebbség ezért megtagadta, hogy támogassa a többség álláspontját, és semmiféle hivatalos jelentés nem született. A tantételbeli problémák megoldatlanok maradtak.

Dr. Cottrell ezt mondja ehhez a zsákutcához fűzött magyarázatában: „A Dániel 8:14 vitapontja még mindig itt van velünk, mivel mindeddig nem voltunk hajlandók szembenézni azzal, hogy nagyon is valóságos probléma áll fenn a szövegmagyarázat terén. Ez a vitapont mindaddig fennmarad, míg továbbra is azt a látszatot keltjük, hogy nincs semmi probléma, igen, mindaddig, míg ragaszkodunk ahhoz, hogy — egyénileg és együttesen is — az előre megalkotott véleményünk homokjában tartsuk a fejünket” (Spectrum — az Association of Adventist Forums által kiadott egyik lap).

Dr. Cottrell arra ösztönzi az adventistákat, hogy „gondosan vizsgálják felül azokat az alapfeltevéseket és a szövegmagyarázatnak azokat az alapelveit, melyekre a Dániel 8:14-re vonatkozó értelmezésünket alapozzuk, mely — az adventizmus számára — nélkülözhetetlen írásszöveg”. Mi is arra buzdítanánk az adventistákat, hogy vizsgálják meg a „vizsgálati ítélet” tantételét, hogy lássák, vajon a támpillérei szilárdan a Bibliára vagy a hagyomány ingatag homokjára alapozottak-e.c Pál apostol bölcs módon erre ösztönzött: „Győződjetek meg mindenről; ragaszkodjatok a jóhoz!” (1Thessalonika 5:21, NW).

A Dániel 8:14 a szövegkörnyezetben

DÁNIEL 8:9: „És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. 10. És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá. 11. És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének [szentélyének, Katolikus fordítás] helye. 12. És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.

13. És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 14. És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága [a szentély visszanyeri igazi rendeltetését, Úf] (Károli fordítás; kiemelés tőlünk).