¹⁸ Figyeld meg a prófécia szavait a Dániel 9:24, 25-ben: „Hetven hét van megszabva népedre és szent városodra, a bűntett befejezésére és a vétek betöltésére és a bünnek engesztelésére és az örök igazság elhozására . . . a fejedelmi fölkentig [„Messiásig”, héberül: Má·siʹáh].” Senkinek sem kerülheti el a figyelmét, hogy a szövegben kapcsolatba hozták a ’Messiást’ (a Felkentet), valamint a ’bűntett befejezését és a vétek betöltését’.

²⁰ A fentiekből kitűnik, hogy az a tanítás, amely szerint Isten szemében a Messiás halála teszi lehetővé a végleges bűnbocsánatot, számos első századi zsidó előtt teljesen érthető volt. Tudták, hogy az Írások szóltak az ember örökletes tökéletlenségéről (Prédikátor 7:20). Mindennapos lecke volt számukra az, hogy a bűn jóvátételéhez áldozatra van szükség; ez volt a mondanivalója tulajdonképpen a Törvényszövetség külső formájának és belső lényegének. A Jézus életéről szóló beszámolókban leírt események tökéletes embernek mutatják be őt, akinek halála jóvátételt adhat az emberiség bűneiértf (Máté 20:28; Lukács 1:26–38). Amikor a Keresztény Görög Iratok azt hangsúlyozták, hogy a Törvény alatti különféle áldozatok előárnyékolták ezt az egyetlen, végső és tökéletes áldozatot, teljesebb jelentést kapott a Törvény összes külső formája, és az Írások többi része isg (Zsidók 10:1–10).