Olvasók kérdései

Miért írta Az Őrtorony a 2002. április 1-jei számában, a 11. oldal 7. bekezdésében azt, hogy az újonnan megtért zsidó hívők i. sz. 33 pünkösdjekor azt jelképezték vízben való megkeresztelkedésükkel, hogy „személyesen átadták magukat Istennek Krisztus által”, amikor korábban úgy tudtuk, hogy a zsidóknak i. sz. 33-tól 36-ig nem volt szükségük ilyen személyes önátadásra a megkeresztelkedéshez?

Jehova Isten i. e. 1513-ban lehetőséget adott az izraelitáknak arra, hogy szent nemzete legyenek, azzal a feltétellel, hogy ’figyelmesen hallgatnak a szavára és megtartják a szövetségét’. Ők így feleltek: „Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük” (2Mózes 19:3–8; 24:1–8).

Amikor beleegyeztek, hogy megtartják a mózesi törvényszövetséget, átadták magukat Istennek. A zsidók későbbi nemzedékei egy olyan nemzet tagjaiként születtek meg, amely át volt adva Istennek. De azoknak a zsidóknak a megkeresztelkedése, akik i. sz. 33 pünkösdjétől kezdve lettek Jézus Krisztus követői, többet foglalt magában annál, hogy bemutatták magukat Istennek egy neki átadott nemzet tagjaiként. Megkeresztelkedésük azt jelképezte, hogy Jézus Krisztus által újfajta kapcsolatra lépve Jehova Istennel, átadták magukat neki. Miért mondhatjuk ezt?

Miután i. sz. 33 pünkösdjén kitöltetett a szent szellem körülbelül 120 tanítványra, akik egy jeruzsálemi felső szobában gyűltek össze, Péter apostol felállt, és prédikálni kezdett a zsidók és prozeliták tömegének, amely azért sereglett össze, hogy lássa, mi történt. Péter alapos tanúságot tett, majd ezt mondta a zsidóknak, akiket mardosott a lelkiismeretük: „Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására.” Péter további buzdítására azok, akik „szívesen fogadták a szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk” (Cselekedetek 2:1–41).

De hát nem voltak egy Istennek átadott nemzet tagjai azok a zsidók, akik Péter buzdítására megkeresztelkedtek? Nem voltak Istennek átadott állapotban? Nem bizony. Pál apostol azt írta, hogy Isten „eltávolította [a Törvényt] az útból azáltal, hogy odaszegezte a kínoszlopra” (Kolosszé 2:14). Krisztus i. sz. 33-ban bekövetkezett halála által Jehova Isten megszüntette a Törvényszövetséget, amely alapul szolgált az izraelitáknak arra, hogy Istennek átadott állapotba kerüljenek. A nemzetet, amely elvetette Isten Fiát, most maga Isten vetette el. Az, „ami Izrael [volt] a hústest szerint”, többé nem állíthatta magáról, hogy Istennek átadott nemzet (1Korintus 10:18; Máté 21:43).

A Törvényszövetség ugyan el lett törölve i. sz. 33-ban,a de még nem ért véget az az időszak, amely alatt Isten különleges kegyben és figyelemben részesítette a zsidókat. Ez az időszak i. sz. 36-ig tartott, amikor is Péter az istenfélő itáliai Kornéliusznak és háznépének, valamint más nem zsidóknak is prédikált (Cselekedetek 10:1–48). Mi volt az alapja a kegy kiterjesztésének?

A Messiás „egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget” — jelenti ki a Dániel 9:27. Itt az ábrahámi szövetségről van szó; azt erősítették meg hét éven, vagyis „egy héten át”, Jézus, a Messiás megkeresztelkedésétől és nyilvános szolgálatának az elejétől, azaz i. sz. 29-től kezdve. Annak, hogy valaki ehhez a szövetséghez tartozzon, mindössze az volt a feltétele, hogy Ábrahám héber leszármazottja legyen. Ez az egyoldalú szövetség nem tette lehetővé, hogy valaki Jehovának átadott állapotban legyen. Ennélfogva azok a zsidó hívők, akik Péternek az i. sz. 33 pünkösdjén elmondott beszéde után keresztelkedtek meg, bár különleges figyelemben részesültek zsidó származásuk miatt, amióta a Törvényszövetség megszűnt, már nem mondhatták el magukról, hogy Istennek átadott állapotban vannak. Személyesen kellett átadniuk magukat Istennek.

Egy másik okból is elengedhetetlen volt, hogy azok a zsidók és prozeliták, akik i. sz. 33 pünkösdjén megkeresztelkedésre jelentkeztek, személyesen átadják magukat Istennek. Péter apostol arra ösztönözte hallgatóit, hogy tanúsítsanak megbánást, és keresztelkedjenek meg Jézus nevében. Ehhez hátat kellett fordítaniuk a világi életformának, és el kellett ismerniük Jézusról, hogy Úr, Messiás és Főpap, valamint hogy Isten jobbján ül az égben. Jehova Isten nevét kellett hívniuk, hogy megmenekülhessenek Krisztus Jézus által, és ez magában foglalta, hogy hitet gyakoroltak Krisztusban, és elfogadták őt Vezetőjükként. Teljesen megváltozott minden, ami alapján kapcsolatba lehetett kerülni Istennel, és el lehetett nyerni a bűnök bocsánatát. A hívő zsidóknak mint egyéneknek el kellett fogadniuk ezt az új elrendezést. Hogyan tehették ezt meg? Úgy, hogy átadták magukat Istennek, és ezt a nyilvánosság előtt bizonyították, azáltal hogy Jézus Krisztus nevében vízbe merültek. A vízben való megkeresztelkedésük jelképezte, hogy átadták magukat Istennek, és így újfajta kapcsolatba kerültek vele Jézus Krisztus által (Cselekedetek 2:21, 33–36; 3:19–23).

[Lábjegyzet]