Xerxész keserű veresége

AZ ÉBREDJETEK! GÖRÖGORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

A KÉNES gázokat köpködő meleg források és gejzírek felkeltik a gyanútlan utazó kíváncsiságát. Talán meglepődik, mikor megtudja, hogy a parti síkság, melynek ennél a helynél Thermopülai a neve (jelentése: ’meleg kapuk’), egykor szinte járhatatlan földsáv volt. De talán még inkább kíváncsi lesz, mikor felismeri, hogy ezen a helyen, illetve ettől délebbre, Szalamina szigetén (ókori neve: Szalamisz) kézzelfogható bizonyítékát láthatja egy bibliai prófécia figyelemre méltó pontosságának.

És tényleg, ha visszatekintünk, és a beteljesedés fényében nézzük az eseményeket, a bibliai Dániel könyvében található bizonyos próféciák részletei, amelyek összefüggésben vannak ezekkel a területekkel, egyszerűen elképesztőek. Meggyőző bizonyítékok tárulnak elénk arról, hogy a Biblia Isten Szava. Dániel könyvének 11. fejezetében ennek egyik meglepő példáját találjuk. A prófétai tájékoztatást Dániel kapta „a méd Dárius első esztendejében”, i. e. 538 körül (Dániel 11:1). De az akkor feltárt események beteljesedése sok évszázadnyi időszakot ölelt fel.

A Dániel 11:2 egy bizonyos perzsa királyról jövendölt: „Ímé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen.”

II. Czírust (II. Küroszt), II. Kambüszészt és I. Dáriust (I. Dareioszt) követően „a negyedik” király valójában I. Xerxész volt, aki nyilvánvalóan a bibliai Eszter könyvében is megemlített Ahasvérus volt. Valóban ’mindent megmozdított Görögország ellen’? Mi lett ennek a kimenetele?

Xerxész — Eltökélt hódító

Xerxésznek meg kellett küzdenie annak a katonai vereségnek az utóhatásával, amelyet apja, Dárius szenvedett el Marathónnála. Ezért Xerxész az uralkodásának első éveit a birodalmon belüli lázadások leverésével, és azzal töltötte, hogy ’hatalomhoz jusson az ő gazdagsága által’.

Görögország meghódítása azonban, melyre nagyra törő udvari emberei buzdították, nem ment ki Xerxész fejéből. Így hát i. e. 484-től kezdődően a perzsa uralom alatt lévő összes satrapiából (kormányzóságból) és tartományból három évig gyűjtötte az embereket abba a seregbe, amely állítólag a föld színén valaha is felvonult egyik legnagyobb had volt. A görög történetíró, Hérodotosz szerint Xerxész összevont szárazföldi és tengeri ereje hihetetlenül sok harcost, 2 641 610 főt számlált.b

Ezalatt a görögök a saját módszereik szerint kezdtek készülődni. Bár ők hajós nép voltak, nem volt elég nagy a tengeri erejük. Most azonban a perzsa támadás fenyegetésére és egy delphoi jóslatra reagálva, mely arra utasította a görögöket, hogy „fából készült fallal” védelmezzék magukat, az athéniak egy hajóhad építésébe fogtak.

Az állam tulajdonában lévő laurioni bányákban gazdag ezüstlelőhelyre bukkantak, és egy kiemelkedő athéni politikus, Themisztoklész rávette a népgyűlést, hogy fordítsák az egész hasznot egy 200 triérészből álló flotta építésére. Némi kezdeti habozás után Spárta vezetésével megalakult a hellén szövetség, mely mintegy 30 görög városállamból állt.

Ezalatt Xerxész támadó, pusztító haderejét Európába vezette, mely kétségkívül nem volt könnyű feladat. Élelemről az út menti városoknak kellett gondoskodniuk — naponta 400 aranytalentumba került az egész hadsereg egyszeri étkeztetése. Már hónapokkal előtte hírnökök lettek előreküldve, hogy gabonát, marhát és szárnyasokat készítsenek elő a királyi asztalra. Csak Xerxész örvendett sátornak, a sereg többi része a szabad ég alatt aludt.

A hatalmas hadseregnek először át kellett kelnie Hellészpontoszon (mai neve: Dardanellák), egy keskeny szoroson, amely elválasztja Ázsiát Európától. Miután a hajóhíd összeomlott a viharban, Xerxész haragtól őrjöngve azt parancsolta, hogy magára Hellészpontosz vizére 300 korbácsütést mérjenek, vassal égessék meg, és verjék bilincsbe. Ezenkívül az építők fejét vétette. Mikor felépült a második hajóhíd Hellészpontoszon, egy teljes hétig tartott a seregnek az átkelés.

Thermopülai — Értékes, keskeny földsáv

Úgy i. e. 480 közepére a birodalmi perzsa sereg a flottájával együtt leért a thesszáliai partra. A görög szövetséges erők végül úgy döntöttek, hogy Thermopülainál helyezkednek el, egy keskeny földsávon, ahol akkoriban a szárazföldön lévő hegyoldalak meredeken lejtettek a tengerparttól legfeljebb 15 méterre.c

A perzsáknak olyan keskeny hadoszlopban kellett ezen a sávon átmenniük, hogy itt egy rendíthetetlen katonákból álló csapat megállíthatta őket. A spártai király, Leónidasz vezetése alatt lévő, 7000 görög katonából álló előcsapat elhelyezkedett a szorosban, közel Thermopülaihoz. Ezalatt a 270 hadihajót számláló görög flotta az artemiszioni part közelében állt, macska-egér játékot űzve a perzsa flottával.

Xerxész augusztus elején ért Thermopülaihoz, és biztos volt benne, hogy hatalmas hadereje megfutamítja a görögöket. Mikor a görögök szilárdan kitartottak, a médeket és kissziaiakat küldte, hogy elkergesse őket, de ezek az erők súlyos veszteségeket szenvedtek, és a halhatatlanok (kiváló harcoscsapat) sem boldogultak jobban, akiket Xerxész Hüdarnész satrapa (tartományi helytartó) vezetésével küldött a harcba.

Ephialtész olyan, mint a rémálom

Épp, mikor már úgy tűnt, hogy a perzsák kudarcot szenvednek, Ephialtész (e görög név jelentése: ’rémálom’), egy pénzsóvár thesszáliai földműves felajánlotta, hogy átvezeti a perzsákat a dombokon a görög haderő háta mögé. Másnap reggel a perzsák közel kerültek a görögökhöz, hogy hátba támadják őket. Mikor a spártaiak felismerték, hogy halálra vannak ítélve, dühödten védték magukat — sok ellenségüket, akiket korbáccsal küldtek előre a vezetőik, agyontaposták vagy erőszakkal a tengerbe taszították. Végül Leónidasz királyt és azokat, akik vele voltak — körülbelül 1000 férfit —, mind megölték. Hüdarnész elérte a spártai utóhadat is.

A perzsa sereg a flottája megmaradt részével hazaüldözte az athéniakat. Xerxész bevonult Attikába, útja során pedig fosztogatott és gyújtogatott. Az athéniak a közeli Szalamisz szigetére települtek. A görög flotta Athén és Szalamisz között maradt. Két hétbe telt, mire az athéni Akropolisz elesett. A védőket mind megölték, a szentélyeket összetörték, felgyújtották és kifosztották.

Szalamisz — működésben a „fából készült fal”

A görög hadihajók Thermopülai közelében már többször is heves, de mégis tétovázó összecsapásba kerültek a perzsa flottával. Majd mikor a szárazföldön visszavonultak a görögök, a flottájuk is visszahúzódott délre. Most a Szalamiszi-öbölben gyülekeztek újra, ahol Themisztoklész csatatervet kezdett készíteni.

Tudta, hogy a perzsa hajóhad magvát alkotó 300 föníciai hadihajó nagyobb, mégis jobban manőverezhető, mint a kisebb, erősebb görög triérészek. A perzsa flotta mintegy 1200 hajót számlált, míg a görög haderőnek 380 hajója volt. Ezenkívül a görög tengerészek nem voltak olyan tapasztaltak, mint a perzsa hadihajókon lévő tengerészek. A szalamiszi és attikai part között húzódó csatorna szűk volt, csak 50 hajó fért el egymás mellett. Ha a görögök be tudják csalogatni a perzsákat ebbe a természetes tölcsérbe, nem lesz jelentősége a perzsák számbeli fölényének, és annak, hogy jobban manőverezhető hajóik vannak. Állítólag Themisztoklész úgy siettette a harcot, hogy egy félrevezető üzenetet küldött Xerxésznek, és azt mondta neki, hogy még azelőtt támadja meg a görög flottát, mielőtt lehetősége lenne a menekülésre.

És így is történt. A perzsa flotta, melyben minden hadihajó teljes csatarendben haladt, és az evezősök, valamint a dárdásokból és íjászokból álló haderő soraival megkerülte Attika csücskét, és a csatorna felé vitorlázott. Mivel Xerxész biztos volt a győzelemben, azon a hegyen állíttatta fel a trónját, amelyről kényelmesen figyelhette a csatát.

Keserű vereség

Nagy zűrzavar támadt, mikor a perzsák összezsúfolódtak a keskeny átjárón. Hirtelen trombitaszó harsant fel a szalamiszi sziget hegyeiről, és a görög hajók rendezett sorokban előrevonultak. A triérészek nekiütköztek a perzsa hajóknak, összetörték azok hajótesteit és egymásnak irányították őket. A görög harcosok kardjaikat forgatva átugráltak a megrongált ellenséges hajókra.

Attika homokos partján szanaszéjjel hevertek a hajók fából készült részei és az emberi maradványok. Ez után a szerencsétlenség után Xerxész felsorakoztatta megmaradt hajóit és hazaindult. Az évi hadjárata befejeződött. De jelentős méretű sereget hagyott ott telelni a sógora, Mardoniosz parancsnoksága alatt.

A Biblia szorgalmas tanulmányozóinak a szalamiszi vereség már jó előre annak egyik jele volt, hogy végül majd a Dániel próféciájában szereplő görög „bak” felülkerekedik a „kétszarvú kossal” ábrázolt Méd-Perzsián (Dániel 8:5–8). Ami pedig még ennél is fontosabb, a bibliai prófécia biztosítja Isten szolgáit arról, hogy a hatalomért folyó, hiábavaló emberi küzdelemnek végül a Király, Jézus Krisztus uralkodása fog véget vetni (Ésaiás 9:6; Dániel 2:44).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

Triérész — A gyilkos hajó

Az i. e. ötödik században az athéniaknak az Égei-tengeren való tengeri uralma mögötti erő a triérész volt — ez egy keskeny hajó volt, amely vitorláit használva jutott el a célállomására, de tengeri ütközetek során az evezősök voltak a meghajtói. Mindegyik gálya egy kis csapat katonát szállított. Céljuk azonban nem is annyira az ellenséges hajók megközelítése, hanem inkább azok megbénítása volt — ez úgy történt, hogy a triérész orrán volt egy fémből készült döfőkos, és a 170 evezős a célpontnak hajtotta a hajót.

[Forrásjelzés]

Hellenic Maritime Museum/Photo: P. Stolis

[Térkép a 26. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

XERXÉSZ HADEREJE

HELLÉSZPONTOSZ

THESSZÁLIA

ARTEMISZION

THERMOPÜLAI

ATTIKA

ATHÉN

MARATHÓN

LAURION

SZALAMISZ

SPÁRTA

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.